Kim Yeong Wook továbbra sem beszélt az apjával, amihez lassan már hozzászokott. Nem érdekelte, hogy az apja haragszik rá, megpróbálta úgy élni az életét, ahogyan neki tetszik. Ez persze nem ment túl egyszerűen, hiszen szinte arra sem volt ideje, hogy levegőt vegyen. Mégsem zavarta ez sem, mert bizonyítani akart. Csupán egy dolog miatt volt szomorú, mégpedig amiatt, hogy ritkán volt lehetősége arra, hogy találkozzon az édesanyjával és a kishúgával, pedig mindketten nagyon hiányoztak neki. Annyi vigasza maradt, hogy ott volt neki Kyu Sung, akivel szinte minden szabadidejét együtt töltötte. Viszont ez sem volt könnyű a fiú számára, ugyanis egyre többet érzett Kyu Sung iránt, így természetesen a féltékenykedés sem maradt el. Kyu Sung is így volt ezzel. Az idősebb fiú azért is féltékeny volt, mert Yeong Wook egy szobába került Park Tae-woo-val és Baek Jong Soo-val. Ezt nagyon idegesítőnek találta. Eleinte inkább örült, hogy jó helye lett a fiúnak, de később Yeong Wook egyre több időt töltött a szobatársaival, vagy ha nem is volt velük, sokszor emlegette őket, és ez Kyu Sung idegeire ment.

Az elkövetkezendő időszak nagyon fontos volt Yeong Wook számára. Miután beköltözött a kollégiumba, azon belül is Baek Jong Soo és Park Tae-woo szobájába, egyre több dolga lett. Nem elég, hogy reggelente már korán talpon kellett lennie, de még a napjai is zsúfoltak voltak. Tekintettel arra, hogy új volt a gyakornokok között, neki valamennyivel több órára kellett járnia, többet kellett próbálnia, és még azért is meg kellett küzdenie, hogy bátrabb legyen. Szerencséjére a többi gyakornok sokat segített neki, így sikerült hamar beilleszkednie és hozzászoknia az ottani dolgokhoz.

Miután már sikerült elintéznie mindent, csütörtökön Yeong Wook a kiadóba ment, hogy csatlakozzon a többi gyakornokhoz. Nem akart tétlenkedni, jobb dolga pedig úgysem akadt. Azon a napon rendkívül izgalmas órái voltak, ezért is gondolta, hogy ott akar rajtuk lenni. A legjobban a késő délutáni stúdiógyakorlatot várta, hiába, hogy azon Kyu Sung nélkül kellett részt vennie. Ez az óra azért volt annyira különleges számára, mert olyan tudásra tehetett szert, amiről korábban semmit sem tudott. Sosem gondolta, hogy valaha is lesz abban tapasztalata, hogyan készül egy dal. Persze volt még aznap táncórája és énekórája is, amiket szintén várt. Mindenekelőtt viszont túl kellett esnie a napi két óra hosszás edzésen, ami elsőre eléggé keménynek bizonyult. Nem volt hozzászokva a mindennapos futáshoz, felülésekhez, fekvőtámaszokhoz, se a súlyemeléshez. Még csupán az első napja volt, de  az edzés után úgy érezte, többé képtelen lesz megmozdulni.

Már a blog indulásakor gondoltam, hogy kellene írnom egy olyan bejegyzést, amiben az idegen kifejezéseket magyarázom meg, mivel előfordulhat, hogy valaki olyan téved ide, aki nem jártas a K-pop és Korea világában. Úgy döntöttem, nem csak a szavak jelentését írom le, hanem a nevek átírását/kiejtését is, hogy egyszerűbben ki lehessen őket olvasni. A bejegyzést folyamatosan frissítem majd, mivel a lista úgyis bővülni fog még. Ha eszembe jut valami, amit még nem használtam, de valószínűleg fogok, vagy fontosabb szó, azt is leírom.

Kint gyönyörű idő volt, amikor kedd reggel Yeong Wook kinyitotta a szemét. A nap sugarai bevilágították a szobát. A fiú mosolyogva fordult a hátára. Jó kedve volt. Úgy érezte, az a nap tökéletes lesz számára, csupán azt nem tudta, miért. A kezébe vette a telefonját, hogy megnézze az időt, azonban még azelőtt, hogy azt látta volna, a háttérképre tévedt a tekintete. A szája még szélesebb mosolyra húzódott. Ugyanis a fotón ő és Kyu Sung volt, és a meghallgatása után készült. Az idősebb fiú ragaszkodott a képhez, ezért gyorsan el is készítette, majd átküldte Yeong Wook-nak, aki kitette háttérképnek anélkül, hogy a másiknak elárulta volna azt. Tetszett neki a kép, még akkor is, ha az ő arca fáradt és izzadt volt, és lerítt róla, hogy hamarosan összeesik.

Azon az április másodikai délutánon, amikor Yeong Wook bement az LS Record-hoz, hogy Lee Sung-ho elnöknek odaadja az aláírt szerződését, nagyon izgatott és boldog volt. Már nem volt visszaút. Ő is ugyanolyan gyakornok lett, mint amilyen Kyu Sung volt. Folyamatosan mosolyogva sétált a folyosókon és tekintett körbe. Az volt az ő új otthona. Miközben megkereste az elnök szobáját, majd megállt az ajtó előtt, azon gondolkodott, vajon milyen lesz a gyakornoki élet és meddig kell majd a képzésen részt vennie. Minél hamarabb bizonyítani akart, ezért eldöntötte, mindent belead a próbákon.

Kim Yeong Wook jól érezte magát Kyu Sung társaságában a hétvége folyamán. Emellett természetesen furcsa is volt számára, hogy nem otthon, hanem az idősebb fiú lakásán ébred, és később is ott marad, nem megy haza. Kyu Sung próbálta lekötni a figyelmét és jó kedvre deríteni, mert nem szerette volna, ha szomorkodik az apja miatt. Szombaton kitalálta, hogy készítsenek együtt sushi-t ebédre, de ahhoz először el kellett menniük egy üzletbe, mert nem volt hozzávaló otthon, így csak utána állhattak neki az étel elkészítéséhez. Yeong Wook lelkesedett, hiszen odáig volt a japán és a kínai ételekért, a sushi pedig az egyik kedvencének számított. Egyedül az nem tetszett neki, hogy túl sokáig tartott az elkészítés, ő viszont egyre éhesebb lett közben. Azért persze tudott várni, és szorgalmasan segített a másiknak, miközben mindketten jókedvűek voltak. Amikor eljött a pillanat, hogy ehettek, Kyu Sung azt mondta, nézzenek meg egy filmet, ezért kiültek a kanapéra enni és filmezni. Egy kis pihenő és egy hosszú beszélgetés után este kimentek a városba sétálni, ami mindkettejüknek jólesett.

Kim Yeong Wook egyedül maradt a lakásban, és mivel éhes volt, keresett magának valamit. Úgy érezte, belenyúlhat a szekrénybe, Kyu Sung nem fog haragudni rá. Valami okból kifolyólag olyan érzése volt, mintha ő is ott élne, és úgy is mozgott a lakásban. Egy csomag rament talált a konyhaszekrény egyik polcán, úgyhogy elkészítette magának azt. A ramen volt az egyik kedvenc étele, azonban otthon nem sok alkalma volt arra, hogy azt egyen, mert az apja ki nem állhatta az olyan típusú, szerinte káros ételeket. Még utoljára ki akarta élvezni, hogy ehet rament anélkül, hogy rászólnának. A gyakornokoknak ugyanis tartaniuk kellett a súlyukat, ezért a kiadó megmondta nekik, mit ehetnek és mit kell hanyagolniuk. Ezt csak azért bánta Yeong Wook, mert ő szeretett enni, és tudta, az édességekről is le kell mondania ezentúl.

A meghallgatás után Yeong Wook tényleg megbetegedett. A fáradtság tehette vele, mert amikor végre felszabadult a stressz alól, egyszer csak összeesett. Mivel egyébként is hazafelé tartott volna a kiadóból, Kyu Sung hívott egy taxit, amivel hazavihette a fiút. Szerencséje volt, hogy Yeong Wook apja nem tartózkodott otthon, így nem találkozott vele. Tudta, hogy nem volna kellemes a találkozás. Ellentétben a fiú édesanyjával, aki kedves volt vele és beinvitálta őt a lakásba. Természetesen tudni akarta, hogy mi történt Yeong Wook-kal, de mivel a fiú nem akarta még, hogy megtudja az igazságot, előre megbeszélték Kyu Sung-gel, hogy valami egészen mást mondanak. Mégpedig azt, hogy az iskola után találkoztak, de Yeong Wook nem érezte jól magát, szédült és hányingere volt.

A negyediken nem volt nehéz megtalálni a tánctermet, tekintettel arra, hogy hajszálra pontosan ugyanott helyezkedett el a folyosón, mint az elsőn és a másodikon is. Szerencsére senki nem járt arrafelé, amikor Yeong Wook felért az emeletre, így nem zavarták és nem tartották fel. Gondolkodás nélkül benyitott a táncterembe, aztán becsukta maga mögött az ajtót. A sarokban lévő asztalon volt egy CD lejátszó, amibe beletette a lemezt még azelőtt, hogy átöltözött volna, hogy megtudja, mit kell előadnia.