Kim Yeong Wook jól érezte magát Kyu Sung társaságában a hétvége folyamán. Emellett természetesen furcsa is volt számára, hogy nem otthon, hanem az idősebb fiú lakásán ébred, és később is ott marad, nem megy haza. Kyu Sung próbálta lekötni a figyelmét és jó kedvre deríteni, mert nem szerette volna, ha szomorkodik az apja miatt. Szombaton kitalálta, hogy készítsenek együtt sushi-t ebédre, de ahhoz először el kellett menniük egy üzletbe, mert nem volt hozzávaló otthon, így csak utána állhattak neki az étel elkészítéséhez. Yeong Wook lelkesedett, hiszen odáig volt a japán és a kínai ételekért, a sushi pedig az egyik kedvencének számított. Egyedül az nem tetszett neki, hogy túl sokáig tartott az elkészítés, ő viszont egyre éhesebb lett közben. Azért persze tudott várni, és szorgalmasan segített a másiknak, miközben mindketten jókedvűek voltak. Amikor eljött a pillanat, hogy ehettek, Kyu Sung azt mondta, nézzenek meg egy filmet, ezért kiültek a kanapéra enni és filmezni. Egy kis pihenő és egy hosszú beszélgetés után este kimentek a városba sétálni, ami mindkettejüknek jólesett.

A vasárnap egy kissé másképpen telt a fiúknak. Reggel Kyu Sung-nek sikerült rávennie a másikat, hogy menjenek el futni, aztán később segített neki a tanulásban, ahogyan azt korábban megígérte. Yeong Wook-ot felhívta délután az édesanyja, hogy szóljon neki arról, hogy másnap reggel várja őt az iskola előtt. El kellett ugyanis intézni, hogy a fiú magántanuló lehessen a jövőben. Abban azonban még továbbra sem volt biztos Yeong Wook, hogy az apja alá is írta a szerződését, csupán gyanította, hogy történhetett valami azután, hogy ő pénteken elhagyta a lakásukat. Máskülönben miért említette volna az anyukája az iskolával kapcsolatos dolgokat? Yeong Wook kíváncsi volt, viszont úgy döntött, nem kérdezősködik, kivárja a reggelt.

Azon az estén, mielőtt Yeong Wook lefeküdt volna aludni, beszélni akart Kyu Sung-gel.

- Miről van szó? - érdeklődött az idősebb, és leült a kanapé szélére.

- Tudod, most elég nehéz nekem. - kezdte a fiú. Pulóverének ujját zavartan húzogatta, majd úgy döntött, ő is leül. - Most, hogy gyakornok leszek, mellette meg iskolába is járok... persze nem úgy, mint korábban, de azért tanulnom kell... Ezért úgy döntöttem, jobb lesz, ha nem járok külön táncórákra. Tudom, hogy hasznos lenne, de...

- Rendben. - mosolyodott el Kyu Sung.

- R...rendben?

- Igen. Elhiszem, hogy a kettő együtt nehéz. Nekem nem kell iskolába járnom, így el tudok menni az órákra, viszont a te eseted más. Holnap el is köszönhetnénk a többiektől.

- Sajnálom, mert nem sokáig jártam oda. - biggyesztette le az alsó ajkát Yeong Wook, aztán a következő pillanatban felfogta, amit a másik mondott. - Várj. Elköszönünk? Te is?

Kyu Sung közelebb húzódott a fiatalabbhoz, és továbbra is mosolyogva bólogatott.

- Én is kilépek. Ha veled akarok debütálni, akkor veled együtt kell dolgoznom. Na, meg persze azt sem akarom, hogy egyedül légy vagy valami, amíg én nem vagyok ott. Az elején még elég nehéz lesz neked. - magyarázta.

- Nem kell miattam...

- Kim Yeong Wook, nem csak miattad teszem. Most pedig menj szépen aludni, hogy az utolsó normális iskolai napodon kipihent legyél. Holnap beszélünk még az előbbi dologról is.

Yeong Wook biccentett, aztán felállt. Miután elköszönt a másiktól, a szoba felé vette az irány, és közben azon járt az esze, hogy másnap megy utoljára iskolába úgy, mint egy átlagos diák. Erre korábban nem is gondolt még. Túlságosan lefoglalta más ahhoz, hogy ezen gondolkodjon, és minden olyan gyorsan történt. Nem tudta elképzelni sem, hogy mi lesz vele ezentúl, csak annyiban volt biztos, hogy az iskolában másképpen fognak rá tekinteni azután, ha kiderül, hogy gyakornok lett belőle. De elhiszik egyáltalán neki? Nem, biztosan hazugnak tartják majd, egy olyan valakinek, aki azzal akar figyelmet szerezni, hogy olyanokat mond, ami nem is igaz. Ez megrémisztette.

Hétfő reggel a fiú kicsit korábban felébredt, mint valójában szeretett volna. Volt még ideje bőven, ezért néhány percig csak feküdt az ágyban, és csak utána vette rá magát, hogy kimenjen a fürdőszobába. Kyu Sung még nem ébredt fel, legalábbis a szobából nem ment ki addig. Yeong Wook megtusolt és fogat mosott, de mielőtt elhagyta volna fürdőszobát, megigazította a haját. Máshogy akart kinézni, mint általában. Megpróbált hasonló frizurát csinálni magának, mint amilyet előző szerdán Kyu Sung csinált neki, valahogy azonban mégsem sikeredett olyanra. Egy kissé elkeseredetten lépett ki a fürdőből.

- Már készen is vagy? - hallotta Kyu Sung kedves hangját, de az most inkább megijesztette.

- Hyung! - kiáltotta el magát meglepetten.

- Nocsak, másképpen festesz. - lépett közelebb az idősebb, aztán elnevette magát, de egyáltalán nem azért, hogy megbántsa a másikat. Észrevette, hogy a fiúnak nem sikerült olyanra a haja, amilyenre akarta, és ezt aranyosnak találta. - Gyere, megigazítom neked. - karolta át a vállát, és visszavezette a fürdőbe. Yeong Wook heves szívdobogással hagyta, hogy Kyu Sung a haját igazítsa. Néhány másodpercig fel sem fogta, mi történik, csak akkor vette észre, hogy már úgy áll a haja, ahogyan akarta, amikor az idősebb szólt neki, hogy végzett.

- Köszönöm. - mosolyodott el, és belenézett a tükörbe. Kyu Sung őt nézte. Az idősebb meg akarta kérdezni, miért döntött úgy, hogy aznap olyan hajjal megy iskolába, azonban nem tette. Félt, hogy a fiú akkor meggondolná magát, ő pedig látni akarta, hogyan változik meg Yeong Wook. Már az is óriási lépés volt a fiatalabbnak, hogy a megszokottól eltérő hajstílust akart viselni.

Miután magára vette az egyenruháját és reggelizett, Yeong Wook elindult az iskolába. Az édesanyja az iskolakapu előtt várt rá. A nő úgy zárta a karjai közé a fiát, mintha már hónapok óta nem látta volna. A fiú nem bírta megállni, hogy ne sírjon, szipogva húzódott el, hogy az anyukájára nézzen. Annyira nagyon hiányzott neki.

- Ne sírj, minden rendben van. - mondta a nő - Menjünk be, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta.

A fiú kérdezni akart valamit, de helyette inkább követte az édesanyját az iskola épületébe. Látta, hogy többen megbámulják őket és összesúgnak a hátuk mögött. Még egy olyan mondatot is elkapott a füle, hogy az egyik fiú azt mondta, reméli, azért megy az anyjával, hogy az kivegye az iskolából. Tudta, hogy róla van szó. Próbált nyugodt maradni és nem mutatni az érzelmeit.

Az ügy intézése eléggé simán ment, amit Yeong Wook korábban nem gondolt volna. Az anyukája, aki korábban megbeszélte az osztályfőnökkel és az igazgatóval, hogy bemegy a fia miatt, elmagyarázta, hogy Yeong Wook-ot felvették gyakornoknak az LS Record-hoz, ezért nem járhat rendszeresen iskolába a jövőben. Az osztályfőnök és az igazgató sem tudta elhinni ezt, hiszen ismerték nagyon jól a fiút, tudták, hogy nem sokat szokott beszélni. Csak akkor hitték el, amikor látták a szerződést a saját szemükkel. A helyzet azonnal megváltozott, sokkal kedvesebbek lettek Yeong Wook-kal, sőt egyenesen büszkék voltak rá. Aztán megjelent a többi tanár is, akik kíváncsian figyelték a történéseket, majd hallgatták az osztályfőnök dicsekvését. Yeong Wook legszívesebben elsüllyedt volna a föld alá, annyira kényelmetlenül érezte magát, és különben sem tartotta jó ötletnek, hogy mindenki tud az ügyéről. A tanárok végül gratuláltak neki, és egy szó nélkül megkapta az igazgatótól az engedélyt arra, hogy magántanuló lehessen és akkor járjon csak be órákra, amikor tud.

Ez után még pár percet maradniuk kellett, hogy megbeszéljék az osztályfőnökkel a továbbiakat, és úgy egyeztek meg, Yeong Wook otthoni feladatokat fog kapni, amiket akkor kell bevinnie, amikor órákra megy, emellett pedig bizonyos időközönként be kell mennie számonkérésre is. Miután végeztek mindennel, és kimentek a folyosóra, Yeong Wook elvette az anyukájától a szerződést, hogy alaposan szemügyre vegye. El sem tudta hinni, hogy igaz, amit lát: ott volt az apjának az aláírása a szerződésen!

- Anya! Ezt meg hogyan tudtad megszerezni? - mutatott izgatottam az aláírásra.

- Nos... Apád nem szívesen tette. Azt mondta, azért engedi, mert így tanulni fogsz a hibáidból, miután látod majd, hogy mégsem olyan tökéletes az idolok világa. Kicsit sokáig kellett győzködnöm hozzá. Úgyhogy gratulálok fiam, most már valóban gyakornok vagy! - mosolyodott el a nő.

- Nem fogok hibázni.

- Tudom. Most már bizonyítanod kell.

- Köszönöm, anya! - ölelte át az édesanyját a fiú - Olyan boldog vagyok.

- Ennek igazán örülök. Jó így látni téged a pénteki után. Ugye tényleg jól vagy? Van mit enned?

- Igen, minden rendben van. Ne aggódj, hyung a gondomat viseli. Túlságosan is. - ismerte be Yeong Wook mosolyogva, ahogy eszébe jutott, miket kapott Kyu Sung-től.

- Jól van. - és a nő ezzel eltolta magától Yeong Wook-ot, aztán a táskájában kezdett kutakodni. - Azért ezt tedd el. Nem túl sok, de jó, ha van nálad pénz.

- Anya...

- Ne ellenkezz! Tedd el szépen. - és a nő a fia kezébe nyomott egy borítékot, amiben pénz volt.

- Köszönöm.

- Ne felejtsd el, hogy kell egy bankszámlát csináltatni még a héten. Esetleg holnap elmehetnénk elintézni.

- Rendben.

- Most aztán siess órára. Este felhívlak, de ha van valami addig, telefonálj. Vigyázz magadra.

Egy utolsó ölelés után Yeong Wook lassan elindult az osztályterem felé. Pár perce még volt az óra kezdetéig. A diákok a folyosón beszélgettek, de ahogy a fiú elhaladt mellettük, sokan felé fordultak. Éppen be akart fordulni arra a folyosóra, ahol a tantermük volt, amikor meghallotta, hogy néhányan éppen róla beszélnek. Megállt a fal mellett hallgatózni, pedig nagyon rosszul esett neki, amiket hallott.

- Hallottátok, hogy Kim Yeong Wook, az a bolond magántanuló lesz? - kérdezte a többiektől az egyik fiú.

- Ne hülyéskedj! - szólt egy lány - Biztos nem bírja a másik hülye nélkül. Az a Lee Hee Kyung vagy Lee Hee Sung...

- Miért nem hagyja itt az iskolát végleg? Idegesítő. - ez egy másik lány volt - Láttátok, milyen hajjal jelent meg ma? Totál nem az ő stílusa.

- Ja. Biztosra veszem, hogy bolond a gyerek. - mondta egy második fiú - Láttátok, hogy vigyorgott múltkor egész nap?

Akkor odalépett hozzájuk egy újabb fiú. - Azt hiszem, tévedtek. - szólalt meg - Yeong Wook gyakornok lesz az LSR-nél.

- Mi? - döbbentek le egyszerre a többiek.

- Ne viccelj ilyennel!

- Hogy lehetne már ő gyakornok?

- Csak nem idollá akar válni? Mégis mit képzel magáról? Tud egyáltalán énekelni vagy táncolni?

- Á, biztos csak az idolok csicskása lesz. Mi másra volna jó?

- Ne legyetek ilyen gonoszak. Komolyan beszélek. Az imént hallottam a tanáriban.

Yeong Wook nem tudta elhinni, hogy ilyeneket beszélnek a háta mögött. Fájt neki. Jobban, mint valaha. Egészen addig elviselte, ha rosszat mondtak róla, de ezúttal valami mást érzett. Ő sosem ártott nekik. Senkinek sem. Sírva akart elrohanni, de úgy vélte, erősnek kell maradnia, ki kell tartania és szembe kell néznie a többiekkel. Ha sírni kezd, azzal megalapozza a feltételezéseket, hogy képtelen idollá válni.

Amíg ő ezen gondolkozott, az egyik fiú az osztályából elhaladt mellette, majd a többiek mellett is. Aztán váratlanul visszafordult.

- Csak szólok, hogy itt van a falnál. - húzta el a száját kárörvendően. A többi osztálytárs, akik kibeszélték a fiút, egyből elhallgattak és pánikoltak, amiért Yeong Wook minden egyes szavukat hallotta. Yeong Wook úgy tett, mintha nem is lett volna ott korábban, elsétált a fiúk és lányok mellett, de közben levegőnek nézte őket. Akkor azonban olyan történt, amire nem számított: mindenféle kedves dolgot kiabáltak utána.

- Yeong Wook-ah, te vagy a legjobb!

- Reméljük, hogy hamarosan a színpadon láthatunk.

- Oppa, hwaiting!

- Oppa, olyan jól áll az a haj neked.

A fiú megtorpant, és váratlanul hátrafordult, habár ezen ő maga is meglepődött. Nem bírta megállni, hogy ne szóljon valamit. Az osztálytársai zavartan integettek neki. A lányok egymásba kapaszkodtak, arcuk kissé piros volt attól, hogy beégtek Yeong Wook előtt. Talán abban bíztak, hogy a fiú majd kedves lesz velük.

- Az előbb még teljesen mást mondtatok. - szólalt meg Yeong Wook.

- Á, az csak... - kezdtek mentegetőzni - Nem is volt igaz.

- Ő mondta. - mutatott az egyik lány a mellette álló fiúra.

- Nem is igaz! - védte meg magát a fiú, aztán ismételgetni kezdte a lányok szavait. - Miért nem hagyja itt az iskolát végleg? Idegesítő. Mégis mit képzel magáról, amiért idollá akar válni? Tud egyáltalán énekelni vagy táncolni? Talán én mondtam ezeket?

- Oppa! - szólt rá halkan a lány, mert kínosnak érezte, hogy a fiú azokat idézi vissza, amit pár perccel korábban még az ő szája hagyott el.

- Nagyon gyerekesek vagytok. - mondta Yeong Wook - És kétszínűek is. Sosem kedveltetek, most is éppen engem mocskoltatok, de amint megtudtátok a valódi okát annak, hogy miért leszek magántanuló, egyből máshogy viszonyultok hozzám. Ez elég undorító dolog. Miért nem tudtok csak úgy viselkedni, ahogyan eddig? Ha ezidáig jó voltam arra, hogy anélkül rosszat mondjatok rólam, hogy ismernétek, akkor nem kellene ilyen hirtelen megváltoztatni a véleményeteket rólam.

Yeong Wook hátat fordított az osztálytársainak, és egyszerűen besétált a terembe. Amíg a helyére ért, minden tekintet rászegeződött. Ezt ő is észrevette és nagyon zavarónak találta. Próbálta magát nyugodtnak mutatni, ám valójában nem volt az, belülről reszketett minden porcikája. El akart menni onnan, de nem tette meg, végig ott maradt az iskolában. Néhányan oda is mentek hozzá a nap folyamán, az ebédnél vele akartak ülni, és tudni akarták, hogy igazak-e a hírek, a tanárok pedig többször megjegyezték, mennyire büszkék rá. Ez elég fárasztó volt. Aztán délután a szekrényénél már ajándékok és az ajtó résén becsúsztatott levelek is vártak rá. Ezt nem tudta mire vélni. Nem értette, miért kell másképp tekinteni rá csupán azért, mert szerződése van az egyik lemezkiadónál. Még csak nem is debütált, de még a tréninget sem kezdte el.

Az egyik óraközi szünetben felhívta Kyu Sung-öt, és remélte, hogy a fiú éppen tud vele beszélni, mert nem akarta, hogy olyanok menjenek oda hozzá, akikről nem tudta, kicsodák, vagy akik sosem szerették. Az idősebb nem vette fel, viszont két perc elteltével visszahívta őt. A többi diák természetesen kíváncsian fülelt, hátha elcsípnek valami olyan mondatot a beszélgetésből, amiből megtudhatnak valami fontosat. Yeong Wook viszont szándékosan halkan beszélt.

- Hyung, csak szólni akartam, hogy viszem a szerződést délután. - újságolta a jó hírt - Ugye nem baj, ha ma nem mennénk mégsem a tánciskolába? Egyenesen a kiadóba megyek.

- Nem baj, de ezek szerint apád végül aláírta a szerződésed? - csodálkozott Kyu Sung.

- Ühüm. Anya szerint azért, hogy rájöjjek, mekkora hibát követek el, nem amiatt, mert tényleg engedné.

- Értem. Legalább megvan a beleegyezése. Most már semmi sem állja az utad. Elintéztétek az iskolai ügyeket?

- Igen. És van még valami, de azt később elmondom.

- Rendben.

Kyu Sung éppen csak ki tudta mondani ezt a szót, máris szóltak neki, és ezt a fiatalabb is tökéletesen hallotta.

- Nem zavarok tovább, menj. Nekem úgyis órám lesz. - mondta Yeong Wook.

- Nem zavarsz, csak... Mindjárt kezdi a forgatás.

- Csináld ügyesen. Szia. - és ezzel mosolyogva letette a telefont Yeong Wook. Alig várta, hogy újra láthassa a fiút, annyira hiányzott neki, és személyesen is el akarta mondani a jó híreket és a kevésbé jókat. Rá kellett döbbennie, hogy többé már nem tudna létezni Kyu Sung nélkül. Akár barátként, akár másképp, de maga mellett akarta tudni a fiút, örökké...

[+ zeneajánló: ehhez a részhez semmi ötletem nem volt, ezért egy olyan zenét teszek ide, ami abban a doramában volt, amit éppen csak most fejeztem be. A 4MINUTE- Welcome To The School című dala ez, és nem másnak az OST-ja, mint a School 2013-nek. 

Valamit csak mindenképpen akartam ajánlani, akkor is, ha nem pont ez a zene illik ide:) ]