Miközben a fiúk a koordinátorra vártak, Jason gyorsan felvázolta Yeong Wook-nak, hogy hogyan is működnek a dolgok debütálás előtt és persze után. Hogy felvesznek az előadókkal egy-egy kiválasztott dalt, néha videóval együtt, és felteszik az internetre, majd folyamatosan nézik, hogy mennyien tekintették/hallgatták meg. Ugyanis ez nagyon fontos információnak számít. Az, hogy mennyire tetszik egy jövőbeli énekes dala az embereknek, befolyásolja azt is, hogy mit és milyen mértékben változtatnak a debütálás előtt. Azért is fontos, hogy felkerüljenek az ilyen dalok az internetre, hogy rajongókat szerezzen az előadónak. Ha azonban egy énekes egyáltalán nem lesz népszerű, akkor a kiadó meggondolhatja magát, és a végén mégsem debütáltatja, de ez ritka esetnek számított.

Yeong Wook kezdte egyre furcsábban érezni magát. Debütálásról beszéltek, meg bemutatkozó dalról, miközben még alig pár órája volt, hogy az elnök előállt nekik a tervével. Őszintén szólva sosem hitte volna, hogy ez így megy. Azt gondolta, hogy ha közlik egy gyakornokkal, hogy debütálhat, akkor megkapja a dalokat, felénekli őket, gyakorolja a koreográfiát, kicsit átalakítják a külsejét, aztán már állhat is a színpadra. Vagy ha nem is így, akkor alapból úgy készülnek, hogy az adott személy az xy bandával debütál majd, azaz a jövőbeli tagok együtt gyakorolnak minden áldott nap. Mégis minden másképp ment az LS Record-nál, mint például a YG-nél, az SM-nél, vagy a CUBE-nál.

Persze a kiadók eltérőek, mindnek más struktúrája van. Yeong Wook-nak még az elején feltűnt, hogy az LSR egészen más, és ezért szerette annyira. Egyáltalán nem bánta meg, hogy a kiadó tagja lett. Itt is keményen kellett dolgozni, mégis mindig boldog volt. De vajon más kiadóknál is jól érezte volna magát? Hallott egy-két dolgot a legnagyobb ügynökségekről, amik eléggé meg tudták ijeszteni, ilyen volt például a pereskedés is az előadók és a cég között. Aminek természetesen előzménye is volt. Nem igazán tudott sokat az apja ügyeiről, de három évvel korábban megnyert egy pert egy lemezkiadó cég ellen, mert a vezetői sikkasztottak és kihasználták az előadóikat, akik összefogva végül beperelték az egyébként a Best Music Entertainment nevet viselő céget. Tehát örült, hogy az LSR nem ilyen.

Miközben Yeong Wook-nak mindenféle gondolat járt a fejében, Chang koordinátor a bevásárlóközpontban is órákat mászkált velük egyik üzletből a másikba. A fiúk már alig bírták, mert éhesek voltak, reggel óta nem ettek egy falatot sem, pedig már késő délután volt. Amikor azt hitték, végre indulnak vissza a kiadóba, Chang Eun-bi még egy üzletbe benézett, ahol nem ruhák, hanem kiegészítők voltak. A gyakornokok ekkor nyafogni kezdtek, enni akartak.

- Mik vagytok ti, lányok? - kérdezte idegesen a nő, és a táskájába nyúlt. - Jól van. Menjetek, vegyetek valamit. - nyújtott át Jason-nek néhány bankjegyet. - De meg ne tudjam, hogy valami hizlalót esztek, és ne faljátok tele magatokat! Kaptok fél, de legkésőbb háromnegyed órát, utána itt találkozunk.

- Köszönjük, noona! - örültek meg a fiúk, akik már rohantak volna, amikor a koordinátor utánuk kiabált.

- Hé, ezeket ne hagyjátok itt! - mutatott a legalább harminc, de inkább több papírtáskára, amiket a fiúk a földre tettek, mert túl nehéznek találták. Volt köztük kisebb is, nagyobb is, és a színük is változatos volt. Az összesre rá volt írva annak a fiúnak a neve, akinek a ruhái és egyéb dolgai voltak benne, nehogy összekeverjék a csomagjaikat. A gyakornokok nem voltak túlságosan elragadtatva az öltettől, hogy magukkal vigyék őket, de azért visszamentek a szatyrokért, és magukkal cipelték a következő szintre, ahol az éttermek voltak. Annak ellenére, hogy rengeteg asztal volt ott, szinte mindnél ültek, eléggé zsúfolt volt a hely. Mindemellett a hat fiú azzal a sok szatyorral csak úgy vonzotta az emberek tekintetét. Biztos furcsának találták, hogy olyan fiatalon annyit vásárolgatnak ahelyett, hogy a suliban lennének.

Végül találtak egy nagyobb asztalt, ahol senki nem ült, ezért gyorsan lecsaptak rá. Annyi szatyrot, amennyit csak tudtak, az asztal alá tettek, hogy senki ne bukjon fel bennük, ha elmennek az asztal mellett.

- Yeong Wook-ah, te maradj itt a cuccokkal. - parancsolt rá a fiúra Jason, és az egyik székre nyomta.

- Miért én? - nézett fel az idősebbre Yeong Wook szomorú szemekkel, azonban választ nem kapott, mert Jason szétosztotta a pénzt, amit Eun-bi-től kaptak, majd elindult magának ételt venni.

- Talán mert te vagy a legfiatalabb. - szólt Tae-woo mosolyogva, aztán ő is elszaladt Jong Soo társaságában. Pont ő mondja, aki nem olyan sokkal idősebb tőle? Na jó, azért kicsit több, mint egy év volt köztük, de akkor is...

- Persze. - morogta Yeong Wook, de inkább csak magának.

- Ne foglalkozz velük. - szólalt meg Kyu Sung gyengéden, miközben a többiek után nézett, aztán Yeong Wook-ra emelte a tekintetét. - Hozok neked valamit. Mit szeretnél?

- Kínait ennék, ha van. Az mindegy, hogy micsoda.

- Kínait? Rendben, sietek.

És ezzel Kyu Sung is elment, a magára maradt fiú pedig csak bámult utána. Yeong Wook egyszerre érezte magát éhesnek, kimerültnek, szomorúnak és nagyon magányosak.

- Tényleg azért, mert én vagyok a legfiatalabb? - suttogta maga elé. Az állát az asztalon pihenő karjára helyezte. Nem akarta, hogy csak azért másképpen kezeljék, mert fiatalabb a többiektől. Eddig nem volt baj. De ezentúl őt is ugráltatni fogják? Kihasználják majd? Nem ő tehet arról, hogy a legfiatalabb mind közül.

A hangulatán az sem segített, hogy az embereket figyelve látott néhány családot, szerelmespárt és fiatalokból álló baráti társaságot. Hirtelen irigység fogta el. Mind boldogok voltak, nem úgy, mint az ő családja. A szerelmesek és a baráti társaságok is jó hangulatban fogyasztották az ebédjüket, nevettek, beszélgettek. Yeong Wook is szeretett volna egy boldog családot, egy nagy baráti kört és valakit, akit a szerelmének hívhat, és aki őt is viszont szereti. Kyu Sung-öt akarta. Igazából nem is tudta hová sorolni az idősebb fiút. Barátok voltak, ugyanakkor ő többet érzett iránta, de mivel nem voltak kapcsolatban, nem merte a szerelmének sem nevezni. Aztán ott voltak a gyakornokok, akikkel egész jól elvolt, azonban nem tudta, hogy hívhatja-e őket a barátainak. Elvégre részben ellenfelek is voltak, és a jövőbeli bandának a tagjaival is inkább a közös munka kötötte össze.

Yeong Wook megkereste a tekintetével Kyu Sung-öt, aztán ismét a közelében ülő fiúra és annak barátnőjére emelte a tekintetét. A fiú éppen a lány szájába adott egy adagot a saját ételéből. A lány zavartan a szája elé tette a kezét, és miután lenyelte a falatot, elnevette magát. Két asztallal odébb egy másik fiú szorosan a barátnője mellett ült, fogta az egyik kezét, és megsimította az arcát beszéd közben. Yeong Wook maga is meglepődött ezen, de tetszettek neki ezek a dolgok, ő is szeretett volna úgy viselkedni Kyu Sung-gel. Vagyis inkább fordítva, hogy Kyu Sung viselkedjen úgy vele. Már látta is maga előtt a jelenetet, amiben ők ketten szerelmesként viselkednek.

A fiú sóhajtott egy nagyot,  amikor is Kyu Sung hangja ütötte meg hirtelen a fülét.

- Min gondolkozol ennyire? - érdeklődött. Ez magához térítette a fiatalabbat. Yeong Wook gyorsan felegyenesedett, és a tálcára nézett, amit a másik éppen letett elé. A tálcán egy nagy adag zöldséges tészta volt ananászos szósszal és hússal, egy palack kínai zöld teával és egy szerencsesütivel.

- Köszönöm, hyung. - mosolyodott el a fiú. Már a látványtól is éhesebb lett.

- Ne áruld el senkinek, hogy ilyet vettem neked. - nevetett Kyu Sung, miközben leült Yeong Wook baloldalára. - Különösen a koordinátornak ne, még leszedi a fejünket.

- Nem fogom. De hyung, hol vannak a többiek?

Kyu Sung elfordult, és a háta mögé mutatott a távolba. - Még sorban állnak a japán étteremnél. Kicsit sokan vannak ott ma.

- Azt hiszem, az egész bevásárlóközpontban sokan vannak ma. - felelte Yeong Wook. A hangja furcsán csengett, mert zavarban volt a korábbi gondolataitól.

- Történt valami? - érkezett a váratlan kérdés, amire a fiatalabb nem számított egyáltalán. Felpillantott a másikra, aki aggódva fürkészte az arcát.

- Nem! - vágta rá Yeong Wook egy kicsit túl gyorsan, amiből Kyu Sung megérezte, hogy hazudik. - Nem. - ismételte meg lassabban is, hátha akkor kevésbé feltűnő a viselkedése. - Csak gondolkodtam mindenfélén, de minden rendben.

- Ha ez igaz, akkor örülök neki. - és Kyu Sung, aki továbbra is gyanakodott, megérintette a fiatalabb fiú arcát, amitől Yeong Wook szíve majd' kiugrott a helyéről, és lélegzetvisszafojtva bámult Kyu Sung-re. Már érezte is, hogy égni kezd az arca, amikor arra lettek figyelmesek, hogy a többiek is visszaérkeztek hozzájuk egy kisebb hangzavart okozva. Összevesztek. Ez még a kisebb probléma lett volna, inkább az volt a baj, hogy magukra vonták a figyelmet a hangoskodással. Seung-won sóhajtva leült Yeong Wook jobboldalára.

- Mi történt már? - nézett a többi fiúra Kyu Sung. - Előbb még semmi bajotok nem volt.

- Jó, de hogy lehet béke Jason mellett? - morgott Jong Soo. Állával az említett fiú felé bökött. - Nem csoda, hogy ő kapta a fekete színt.

- Baek Jong Soo! - szólt rá élesen Jason.

- Meséljétek el, mi történt pontosan.

- Szokás szerint beleköt mindenbe. - kezdte Jong Soo.

- Ugyanolyan idióta és gyerekes, mint mindig. - mondta abban a pillanatban Jason is.

- Főnökösködik, mintha ő lett volna kiválasztva vezetőnek. - ez ismét Jong Soo volt, aki egy pillanat szünet után máris nyitotta volna a száját, hogy a következő dolgot vágja Jason fejéhez, azonban Kyu Sung leállította őt.

- Tudjátok mit? Inkább ne mondjátok el. - mondta. - Csak legyen már nyugalom. Tudtommal hyung - fordult Jong Soo felé -, te kaptad a békesség és nyugalom színét.

- Nem is értem, hogy miért... - jegyezte meg Jason.

- Hyung! - kiáltotta dühösen Kyu Sung. Olyan érzése támadt, mintha ő volna a legidősebb. - Ha így viselkedtek, beszélek az elnökkel, hogy felejtse el a debütálást. Üljetek le, és együnk. Ha lehet csendben. Így is alig maradt időnk.

Tae-woo, aki egészen addig egy szót sem szólt, helyet akart foglalni Kyu Sung mellett, de a fiú rászólt, hogy egy székkel odább foglaljon helyet, mert nem akarta, hogy Jason és Jong Soo egymás mellé kerüljön. Így végül Kyu Sung mellé került Jong Soo, Seung-won mellé Jason, és közöttük foglalt helyet Tae-woo, aki ezúttal kicsit feszengett Jason miatt. Miután sikerült mindnyájuknak elhelyezkedni, végre elkezdhettek enni is, de addigra már rég kihűlt az ételük. A továbbiakban sikerült csendben maradniuk, habár elég nehezen. A társaság két legidősebb tagjának az arcán látszott, hogy még mindig mérgesek egymásra. Mindketten morcosan fogyasztották az ételt. Jong Soo tálcáján kínai és japán étel is volt, ráadásul nem túl kicsi adag. Ez váltotta ki a vitát a két fiú között.

Jason csupán egy kevés szusit fogyasztott, mert nem akart felszedni egy kilót sem magára. Minden falatot jól megrágott, ami miatt nagyon lassan haladt az evéssel. Jong Soo is elfogyasztotta az ebédjének a háromnegyedét, mire Jason az utolsó szusihoz ért. Éppen a szájába akarta tenni azt, amikor egyszer csak iskolás lányok tűntek fel a semmiből, és nekik kezdtek kiabálni.

- Oppa! Te nem Choi Jason vagy? - kérdezte az egyikük, amint odaértek hozzájuk, és megállva a félig amerikai fiú mellett szégyenlősen ránézett. Még a kezében tartott mappát is az arca elé tette, ezért csak a szeme látszott ki mögüle.

- Várjunk csak! - szólt egy másik lány is izgatottan. - Ti mind az LSR gyakornokai vagytok, nem?

- Ezt meg honnan veszitek? - tudakolta Tae-woo, és közben idegesen nézett körbe.

- Hát, láttunk már titeket a kiadónál, és az interneten is.

- Interneten? - suttogta Yeong Wook döbbenten, de mivel halk volt, nem figyeltek rá a lányok. Ez kicsit olyan érzést keltett a fiúban, hogy láthatatlan, nem érdekli még azokat sem, akik talán az együttesük rajongói lesznek a jövőben. Amíg ő elkenődve figyelte a jelenetet, az iskolás lányok leginkább Jason-nel voltak elfoglalva.

- Oppa, kérhetünk egy aláírást tőletek? - és a lány, aki ezt kérdezte, elővett egy füzetet a táskájából, majd a szája elé téve, pislogva nézett a fiúkra, nehogy visszautasítsák őt. - Oppa, én nagy rajongód voltam, és azután sem hagytam abba a rajongást, hogy befejezted a szólózást. - mondta Jason-nek.

- Nem hiszem, hogy engedélyezve van az aláírásosztás... - felelte a fiú.

- És nem is vagyunk híresek még. - szólalt meg Yeong Wook váratlanul és sokkal hangosabban, mint előtte, mire a lányok végre felé fordultak.

- Ó, de cuki vagy! - ámuldoztak. Ez elég volt ahhoz, hogy a fiú rettentő zavarba jöjjön, és azt kívánta, bárcsak ne szólalt volna meg. Nem akarta, hogy így reagáljanak rá.

- Hé, nem te vagy az a gyakornok, aki énekelt a Strawberries-szel? Szintén te énekelted nemrég azt az OST-t is, ugye? Kim Yeong Wook! - lelkesedett az a lány, aki legközelebb állt Yeong Wook-hoz. A fiú csak pislogott, nem tudott mit felelni. Kezdett megijedni a ténytől, hogy lelepleződött. És még csak nem is volt híres...

- Lányok! - szólalt meg vigyorogva Seung-won, amitől a körülöttük álló iskolás lányok majdnem elájultak. Magára akarta vonni a tekinteteket. - Én szívesen adok aláírást.

- Mondtam, hogy ez nem biztos, hogy megengedett. - szólt rá Jason szigorúan.

- Hyung, lazíts már egy kicsit. Ha baj lesz belőle, én kidumálom magunkat.

- Oppa, kérlek! - könyörgött a mellette álló lány.

- Jó. - sóhajtott Jason megadva magát. - Adunk aláírást, de csak akkor, ha utána hagyjátok nekünk befejezni az evést.

A lányok megígérték, hogy elmennek, amint kapnak autogramot. A hat fiú az eléjük tartott füzetekbe beleírta a nevét, azonban Yeong Wook-nak ez nehezen ment, mert nem tudta, milyen legyen az aláírása, hiszen előtte még sosem csinált ilyet. Életében akkor adott először autogramot valakinek. Meglepte, hogy valakinek kellett az ő aláírása, de egyáltalán nem volt rossz érzés.

Amíg a fiúk írtak, a lányok összesúgtak, olyanokat mondtak, hogy mennyire jóképűek, olyanok, mintha idolok lennének, annyira helyesek, és Yeong Wook mennyire édes. A legfiatalabb fiú fülig pirult ettől abban a pillanatban, hogy meghallotta. Seung-won azonban kifejezetten örült ezeknek a jelzőknek, mivel imádta a lányokat, de amiért még ennél is jobban oda volt, azok a lányok voltak, akik őt dicsérték.

- Tessék, szépségeim. - nyújtotta át az aláírását az új rajongóinak, mire Jason a szemét forgatva rápillantott. Közben feltűnt másoknak is, hogy valakik aláírnak, ezért egyre többen gyűltek az asztal köré, és kíváncsian leskelődtek. Végül Jason-nek kellett mentenie a helyzetet.

- Elnézést, de megkérhetném önöket, hogy távozzanak? - állt fel, de azért arra ügyelt, hogy ne ismerjék fel őt. - Mi itt enni szeretnénk, ami úgy lehetetlenség, ha körénk gyűlnek. Nincs itt semmi látnivaló, és nem is hírességek ülnek az asztalunknál. Ezek a lányok csak idejöttek hozzánk beszélgetni, mert azt mondták, úgy nézünk ki, mint az idolok, viszont nem vagyunk azok.

A lányok kapcsoltak, ezért gyorsan helyeseltek, hogy minél hamarabb megszabadulhassanak a közönségtől. Így sikerült is elérniük, hogy a tömeg szétoszoljon. A lányok szívesen maradtak volna továbbra is a fiúk társaságában, de Jason udvariasan őket is elküldte. Miután hálásan elköszöntek, magukra hagyták a gyakornokokat, akik végre be tudták fejezni az étkezést. Már késésben voltak, tudták, hogy Chang koordinátor le fogja szidni őket. Amíg várakoztak Jong Soo-ra és Tae-woo-ra, akik a leglassabban fogyasztották a maradék ebédjüket, tekintettel arra, hogy már alig fért beléjük, viszont nem akartak Jason-nek okot adni az újabb beszólásra, Yeong Wook kibontotta a szerencsesütit, ketté törte azt, és az egyik felét egy szó nélkül Kyu Sung-nek adta, aki meghatódva vette el tőle. Ezután elolvasta a kis cetlin lévő mondatot, amitől a szíve abban apillanatban ismét hevesen kezdett verni, az arca pedig kipirult.

"Életed szerelme közelebb van, mint hinnéd: ott ül melletted!" - állt rajta.

Yeong Wook vetett egy pillantást a szeme sarkából a baloldalán ülő Kyu Sung-re, és össze akarta gyűrni a cetlit, amikor is az idősebb utána nyúlt.

- Mi van rá írva? - vette el a fiútól, közben kihasználva, hogy összeér a kezük. Yeong Wook tenyere nedves volt az izzadságtól. Ahogy Kyu Sung elolvasta a mondatot, ő is hasonlóan reagált, mint Yeong Wook. Ilyen véletlen nem történhet! Zavartan nézett körbe, hogy mit tegyen, ugyanis nem mert a fiatalabbra nézni.

- Mi lett veletek? - nézett rájuk Jason csodálkozva. - Hirtelen furcsán kezdtetek viselkedni.

- Ó, semmi. - szólt Kyu Sung idegesen, felállva a székről. - Ki kell mennem a mosdóba.

Ahogy elindult, Jason utána kiabált. - Jó, de siess vissza! - aztán sóhajtott egyet. - Még ez is. Komolyan, mi történt?

Yeong Wook elvette Kyu Sung tálcájáról az italát, mert az idősebbnek volt még egy kevés, ő viszont már rég megitta. Gyorsan lehúzta, csakhogy félrenyelt, aminek következtében köhögnie kellett.

- Óvatosan! - szólt rá Jason, aki már kezdett kiakadni a többiektől. Magában már azon gondolkodott, vajon mi fog kisülni a zenekarból, ha ez így folytatódik. És még csak az első nap volt... - Nem hiányzik, hogy a maknae megfulladjon még mielőtt debütálhatnánk.

Öt perc múlva Kyu Sung visszatért kissé lenyugodva. A mosdóban többször megmosta az arcát, és mélyeket lélegzett, hogy összeszedje magát. Igaz, valami furcsa továbbra is volt közte és Yeong Wook között, habár egyikük sem tudta a másikról, hogy miért, csupán gyanították, hogy a szerencsesütiben talált cetlinek lehet hozzá köze. Elvégre mindketten fiúk voltak, egymás mellett ültek, és egy ilyen mondatot tettek a szerencsesütibe, amit Yeong Wook kapott, ráadásul nem mástól, mint Kyu Sung-től.

Miután a fiúk elvitték a tálcákat, majd magukhoz vették a papírtáskákat, elindultak Chang Eun-bi keresésére. Közben már rég megfeledkeztek arról, hol váltak el egymástól, ezért elég sokáig tartott megtalálniuk a koordinátort, aki még jól le is szidta őket, ugyanis majdhogynem fél órát késtek. Hiába próbálták elmesélni, mi történt velük, a nő nem akarta meghallgatni őket. A koordinátor dühösen a kezükbe nyomott még néhány szatyrot, pedig így is alig tudták fogni azokat, amiket cipeltek, és büntetésképpen bementek még néhány üzletbe, akár olyanba is, ahol már jártak, és akkor is, ha nem vettek tulajdonképpen semmit.

[+Zeneajánló: Ezúttal a B.A.P Wake Me Up-ját ajánlom. Különösebb oka nincsen, csak éppen nem volt ehhez a részhez ötletem úgy igazából, ezt a számot pedig imádom!

Bocsi a lassú írásért, de sajnos kicsit másképp alakulnak a dolgok megint, mint ahogyan korábban gondoltam. Említettem, hogy megyek a Block B koncertre, és akartam írni róla röviden, de közben elkezdtem egy másik blogot is írni: http://inmegayo-kpop.blog.hu/ , ahol fogok írni részletesen a Block B koncertről is, ha valakit érdekel. :) Már egy bejegyzést tettem ezzel kapcsolatban. A folytatás nem tudom, mikor jön, de próbálok keríteni rá egy kis szabadidőt.]