Hogy hová akarta vinni Jin-young Yeong Wook-ot? Ezt a fiú sem tudta egészen addig, amíg oda nem értek. Hiába volt kíváncsi, hiába faggatózott, a lány nem mondott neki semmit. Miután buszoztak néhány percet, gyalog folytatták az útjukat, azonban Jin-young egy idő után befogta a fiú szemét, nehogy idő előtt meglássa, hol vannak. Yeong Wook egyszer csak valami puhát érzett a cipőjének a talpa alatt, amiről el sem tudta képzelni, mi lehet az. Aztán valami kellemes, friss illat csapta meg az orrát, ez pedig arra késztette, hogy gyanakodjon. Mielőtt rákérdezhetett volna, hogy ott vannak-e, amire gondolt, Jin-young leeresztette a kezét, hogy Yeong Wook láthassa azt a gyönyörűséget, amit ő.

A tenger csodálatos volt, ahogyan csillogott a napsütésben. Yeong Wook szeme megtelt könnyel a látványtól, de maga sem értette, miért. Valamilyen okból kifolyólag az ilyen dolgok meghatották. Romantikusnak is találta a helyet, ezért azt kívánta, bárcsak vele lehetne Kyu Sung is, hogy ő is láthassa azt a leírhatatlanul gyönyörű helyet. A fiú lassan elindult a homokban, és ahogy egyre közelebb ért a vízhez, egyre hangosabban hallotta a tenger hullámzásának hangját. Amikor megállt, még mindig méterek választották el a víztől.

- Mondtam, hogy tetszeni fog. - szólalt meg a lány a háta mögött, és átölelte az unokatestvérének a vállát. - Gyakran jövök ide, amikor menekülni akarok a világ elől. Az is jó benne, hogy itt nem fürödhetnek az emberek, így viszonylag kevesen járnak ide.

- Nagyon szép. - suttogta a fiú alig hallhatóan. - Irigyellek. Szöulban nincs hova menekülni.

Jin-young az arcát beletemette Yeong Wook vállába. Sejtette, hogy az unokatestvére miért akarna elmenekülni, és ezért igazán sajnálta őt.

- Yeong Wook-ah, ha úgy érzed, el akarsz rejtőzni, bármikor idejöhetsz.

- Bárcsak megtehetném. - sóhajtotta a fiú.

- Mondd csak, pontosan miért is küldött ide az elnököd? - érdeklődött a lány, pedig először egészen mást akart kérdezni. Azt is tudta nagyjából, hogy miért volt ott a fiú, de volt egy olyan érzése, hogy valamit nem tud még.

- Mondtam, hogy volt egy vitám egy gyakornokkal. - felelte Yeong Wook. Kibontakozott az ölelésből, majd leült a homokba, Jin-young pedig ugyan így tett. - Igazából lesz egy versenyünk júliusban, amire kell egy ének és egy tánc fellépéssel készülnünk. - mesélte a fiú. - Kaptunk egy másik feladatot is, azaz mindenki bekerült egy csoportba, és az egyes csoportoknak csinálnia kell valamit. Persze én pont olyanba kerültem, amitől rettegek.

- Mitől rettegsz? - kérdezte Jin-young, mivel a másik elhallgatott néhány másodpercre.

- Egyrészt kell egy táncos-énekes utcai előadást összehoznunk, amire még azt mondom, oké, de emellett ott vannak a helyzetgyakorlatok is. - magyarázta Yeong Wook. Beleharapott az alsó ajkába, az ujjait pedig idegesen tördelte az ölében. - Nos, az egyik lány kitalált pár helyzetet, és engem beosztott egy olyan szerepre, hogy egy lány barátja rajtakapja a lányt velem, akivel megcsalja őt, majd hangosan vitáznunk kellene. Én erre képtelen lennék.

Jin-young sóhajtott. Valahogy úgy gondolta, az unkatestvére tényleg nem tudná megcsinálni azt a feladatot, azonban tisztában volt azzal is, hogy nincs helye semmilyen kifogásnak egy olyan kiadónál, mint az LS Record. Nagyon sajnálta a fiút, és szeretett volna segíteni, hogy könnyebb legyen neki.

- Ezenfelül még ott van az is, hogy nem is szólt róla, csak bejelentette szerdán, hogy aznap megyünk a térre felvenni. - folytatta Yeong Wook egy kicsit morcos arckifejezéssel. - Kértem többször, hogy más játssza el a szerepet, de nem akart engedni. Utána próbáltam összehozni egy koreográfiát magamnak, de ezúttal ez sem ment, ideges voltam a feladat miatt meg minden miatt, és az is feszültté tett, hogy alig aludtam az utóbbi időben. - és Yeong Wook felhúzta a térdét az álláig, majd átölelte a lábait az egyik karjával. Szabad kezével a homokban kezdett turkálni. - Hana odaküldte hozzám a másik lányt a csoportunkból, hogy üzenje vele, menjek próbálni, mire megmondtam, hogy nem megyek. Erre megjelent ő, veszekedni kezdett velem, elég csúnya dolgokat is a fejemhez vágott, mire én nem hagytam magam, pedig hidd el, sosem veszekedtem senkivel korábban, hiszen meg sem merek szólalni rendesen. Mindig én voltam az, aki tűrte az alázást. De most úgy éreztem, muszáj kiállnom magamért. Hana mindent rám akart kenni.

- Milyen idegesítő kis dög lehet! - mérgelődött Jin-young, és egy adag homokot dühösen elhajított. - Aztán ezekből lesznek énekesek, és mindenki azt hiszi, hogy milyen jó kislányok. Kétszínű liba! Pff. Ne is figyelj rá.

Yeong Wook-ot sikerült megnevettetnie ezzel. Viccesnek tartotta, hogy az unokatestvére mennyire kiborult egy számára idegen lánytól. Miután látta, hogy nem fog mondani mást, ismét folytatta a mesélést.

- A vitánk vége felé megjelent az elnök, beszélni akart velünk, és végül felfüggesztett pár napra mindkettőnket. Azt mondta... ha nem változom meg, nem leszek bátrabb, akár ki is tehetnek. - vallotta be, mire a lány megrémült, kezét a szája elé tette. - De nem értem, miért, mert korábban azt mondta, ha sok időt is vesz igénybe, akkor nincs baj, csak később debütálhatok. Azt is mondta, nem akarná, hogy elmenjek, mert tehetséges vagyok. Aztán közölte, hogy jó volna, ha pár napra vidékre mennék, hogy átgondoljam, akarok-e maradni ott és idollá válni, vagy sem. Szóval ezért vagyok itt most. Azt mondta, jót fog tenni nekem, ha eljövök.

- Szerintem igaza van. - mosolygott Jin-young kedvesen, és átkarolta a fiú vállát. - Jót tesz a pihenés is, de ami fontosabb, hogy megnyíltál előttem, kibeszéled magadból azt, ami aggaszt, és tudok tanácsokat is adni. Talán bátrabb leszel, amikor visszamész Szöulba.

- Ilyen rövid idő alatt? - nézett a fiú az unokatestvérére, és közben a fejét rázta. - Nem hiszem.

- Csak hidd el nekem. De elsősorban magadban higgy. Próbáld kizárni a fejedből, hogy félsz, mindig arra gondolj, hogy meg tudod csinálni. Az elnököd is hisz benned, különben nem engedné, hogy ott maradj. Ő már tudja, amit te még nem.

- Mire gondolsz?

- Hogy egy nap még sokra viszed. - és Jin-young elengedve Yeong Wook vállát a fiú elé mászott, majd két kezével megfogta a két karját. - Mert te, Kim Yeong Wook, még meglátod, hogy egy szép napon te leszel a legragyogóbb csillag.

- Tényleg... így gondolod? - kérdezte a fiú halkan.

- Igen! - vágta rá a lány gondolkodás nélkül. - Mindig lesznek olyanok, akik másképp gondolják, de ők csak irigykednek. Lehet, hogy lesznek, akik rosszat akarnak neked, de azért, mert félnek, hogy többet érsz el náluk. Mindig csak előre nézz, ne foglalkozz azzal, másik mit gondolnak és mondanak. Amikor a színpadon állsz, zárj ki mindent a fejedből, és gondolj valami szépre. Gondolj rá. Uralnod kell a színpadot. - mosolygott Jin-young. - Most pedig mutasd meg nekem a tehetséged. Még nem is tudom, hogyan énekelsz.

- Ne! - ellenkezett Yeong Wook, és szégyenlősen elnevette magát.

- Na, ne csináld ezt. Ha még előttem sem akarsz énekelni...

- Jó, rendben. - adta meg magát a fiú. - Éneklek. Viszont akkor ülj mellém, mert zavarban vagyok, ha néznek.

A lány nem akart engedelmeskedni, de végül belátta, hogy jobb, ha mégis megteszi, mert különben nem fogja hallani Yeong Wook csodálatos hangját. Odaült a fiú mellé, és várakozott. Yeong Wook leengedte a lábait, törökülésbe ült, majd egy nagy levegővétel után, lehunyt szemekkel énekelni kezdett. Nem jutott más eszébe, ezért azt a dalt énekelte, amit korábban a kiadóban is, amikor a második helyezést érte el, azaz a Because I Miss You-t Jung Yong Hwa-tól. Jin-young tátott szájjal csodálkozott. Nem is azért, mert nem hitte volna, hogy a fiúnak tényleg van tehetsége, hanem azért, mert azt nem gondolta, annyira tehetséges. Yeong Wook hangja hibátlan, gyönyörű és tiszta volt, egyszerűen megható. Jin-young szemébe könnyeket csalt a fiú a dallal és a hangjával is. A lány észrevette, hogy Yeong Wook is sír, nedves arca csak úgy csillogott a napsütésben. Amikor befejezte az éneklést, a fiú a tenyerébe temette az arcát, és már meg sem kísérelte visszatartani a könnyeit, zokogni kezdett. Az unokatestvére átölelte őt.

- Yeong Wook-ah, ez csodálatos volt. - mondta szipogva. - Őszintén szólva jobban tetszett, mint az eredeti. Az, ahogyan énekelsz, tele van érzelmekkel, és nem a szöveg, hanem a hangod miatt. Most még inkább azt mondom, amit korábban. Ugye rá gondoltál közben?

A fiú először tétovázott, majd egy halk, rövid választ adott. Igen, Kyu Sung-re gondolt. Jin-young még szorosabban ölelte őt, mire a fiúból váratlanul kibukott valami, amit addig még talán nem is említett az unokatestvérének. 

- Én... úgy határoztam, hogy ha már gondolkodni jövök, átgondolom az érzéseimet is vele kapcsolatban. Igazán össze voltam zavarodva az utóbbi időben. Bár nem mintha sokat számítana most, de szerencsére sikerült ezzel kapcsolatban tisztáznom majdnem mindent magamban. Miattad. Most már tudom, hogy az érzéseim iránta valódiak, és nem akarom szégyellni őket. Akkor is, ha sosem mondom el neki, örülök, hogy egy olyan valakit szerethetek, mint ő. Abban is biztos vagyok, hogy tényleg idol akarok lenni, de mégis félek, nem tudom, mihez kezdjek.

- Csak tedd azt, amit mondtam. - szólt Jin-young eltolva magától a fiút, aztán felállt. Kezét Yeong Wook felé nyújtotta, hogy felhúzza őt is. - Sétáljunk egy kicsit. Kezdek éhes is lenni.

A két fiatal egy ideig a parton sétált, Yeong Wook képeket is készített, hogy később el tudja küldeni Kyu Sung-nek, aztán Jin-young, hogy kicsit megnevettesse a fiút, elvette a telefonját, és elszaladt vele. Nem akart belenézni, csupán azt szerette volna, hogy az unokatestvére utána szaladjon és visszavegye tőle. Sikerült is a terve, ugyanis Yeong Wook nevetett. A lány úgy vélte, amikor nevet, Yeong Wook sokkal aranyosabb és jóképűbb, mint amúgy. 

Miután kiszaladgálták magukat, elmentek egy közeli étterembe, ahol mindketten ízletes ételeket választottak maguknak, sőt Jin-young még külön halat is rendelt a fiúnak, mivel az előző nap azt mondta, egyik kedvenc étele a hal. Yeong Wook örült is neki. Később csak a környéken mászkáltak, és miközben Jin-young próbált kitalálni valami ürügyet, hogy miért lépett meg az iskolából, megkóstoltak néhány utcai ételt és fagylaltot is. Yeong Wook úgy vette észre, az unokatestvére hozzá hasonlóan nagyon szeret enni, különösen édességeket.

Egy idő után úgy döntöttek, hazaindulnak, mert kezdték unni magukat, ráadásul elég meleg is volt aznap. Mindketten egy-egy hideg üdítővel a kezükben sétáltak, hogy aztán egy buszmegállóban megálljanak, amikor is váratlanul két lány kiabálása hallatszott a közelükből. Ez azért volt furcsa, mert Jin-young nevét kiabálták az egyéb dolgok mellett. Mindketten odafordultak, és Yeong Wook egyből felismerte az előző napi társaságot, Jin-young barátait. Legalábbis két lányt és két fiút közülük.

- A francba! - suttogta Yeong Wook unokatestvére idegesen. Nem akarta, hogy a barátai odamenjenek hozzájuk. Azonban késő volt már, azok éppen feléjük igyekeztek.

- Oh my God! - mondta az egyik lány Yeong Wook-ot nézve. - Ez a tegnapi srác.

- Tényleg! - helyeselt a másik, aztán belekapaszkodott Jin-young karjába. - Édesem, hamar felszedted ezt a fiút.

- Mi??? - kérdezte egyszerre a két unokatestvér.

- Félreértitek. - vette át a szót a lány, és végignézett a barátain. - Ő itt az unokatestvérem és a legjobb barátom Szöulból.

- Unokatestvér? Legjobb barát? - vonta fel a szemöldökét az a lány, aki először szólalt meg. - Ne hazudj. Tegnap nem úgy tűnt, mintha ismernéd.

- Higgyétek el, rokonok vagyunk. - és Yeong Wook-ra nézett, majd belekapaszkodott a karjába. - Ugye? Mondd meg nekik, hogy azok vagyunk.

- Ez igaz. - mondta halkan Yeong Wook.

- Ühüm. - bólogatott hevesen a lány. - Mivel Szöulban lakik, nem találkoztunk évekig, ezért nem ismertük fel egymást. De most nálunk tölti a hétvégét.

- Hogy lehet a legjobb barátod valaki, akit évekig nem látsz, plusz még a rokonod is? - kérdezte az a lány, aki másodjára szólalt meg. A két fiú csak szemlélője volt a jelenetnek.

- Úgy, ahogy másnak más a legjobb barátja. - vonogatta a vállát Jin-young, aztán megpróbált témát váltani, ezért odaugrott a két fiú elé, akikről előző este beszélt Yeong Wook-nak, és aranyosan rájuk vigyorgott. - Hé, itt vagytok ti is. Az én kis drágaságaim. Ma is milyen cukik vagytok.

A két fiú összenevetett, mivel a barátjuk úgy nézett ki, mintha megbolondult volna. A két lány viszont még mindig Yeong Wook-kal voltak elfoglalva, őt bámulták, ami miatt a fiú teljesen zavarban volt.

- Hé! - hajoltak közel a lányok Jin-young-hoz. - Nem mutatsz be minket egymásnak? Ha már ez az édes fiú az unokatestvéred...

- Na, jó! - kiáltotta el Jin-young magát, hogy rendet tegyen. - Most mondom, hogy hagyjátok békén Yeong Wook-ot.

- Yeong Wook? - kérdezte egyszerre a két lány. - Tehát Yeong Wook a neve. Hmm...

- Yeong Wook... - mondta halkabban az egyik fiú mosolyogva, mire a másik féltékenyen, ugyanakkor gyengéden rácsapott a karjára. Yeong Wook rájuk pillantott, de zavarban volt, hiszen ő tudta róluk, hogy együtt vannak, szerelmesek egymásba, miközben nem is ismerte őket, és a fiúk sem tudtak róla semmit.

- Mi inkább mentünk. - ragadta meg Jin-young az unokatestvérének a karját, és elvonszolta magával. A két lány utánuk kiabált valami olyasmit, hogy biztosan rokonok-e, vagy csak hazudták, azonban erre nem reagáltak.

Amikor sikerült felszállniuk egy buszra a következő megállóban, Jin-young bocsánatot kért a barátai miatt Yeong Wook-tól. A fiú nem haragudott rájuk. Igaz, eléggé megkönnyebbült, amikor végre hazaértek, és nyugodtan tölthették az idejüket Jin-young szobájában. Aznap délutánra és estére, mivel úgyis péntek volt, ismét filmnézést terveztek be, de ezúttal nem csak egyet akartak megnézni, hanem amennyi belefért az idejükbe. Yeong Wook nagyon boldog volt, talán csak akkor érezte annyira jól magát, amikor Kyu Sung társaságában lehetett. Még az is teljesen más volt, amikor korábban Hee Sung és ő csináltak közösen valamit. Egy kicsit úgy érezte, szeretne örökké Puszanban maradni.

[+Zeneajánló: Másik Dream High OST, a Dream High című dal kerül most ide, amit véletlenül megláttam, amikor zenét kerestem az előző bejegyzéshez. Ezt azért gondoltam megfelelőnek, mert Jin-young bátorítja Yeong Wook-ot, hogy elérhesse a célját, habár az is igaz, hogy egy lassabb dalt szerettem volna idetenni. :)

Még mindig lesz folytatás, csak azt nem tudom, mikor. Lehet, hogy még ma nekiállok egynek, de nem biztos, mivel eljött a harmadik félév, holnaptól naponta járok be az egyetemre, mellette tanulnom kell a kínait (mármint az egyetemen kívül is foglalkozom kell vele, ami elveszi az időt, és valljuk be, az fontosabb), úgyhogy nem sok bejegyzés jön mostantól. Ahh, utálom a gondolatot is. T_T Legalább addig el akartam jutni, hogy Yeong Wook hazamegy Szöulba, de másképp alakultak a dolgok, mindig van új ötlet, és persze először Puszanos rész sem volt, ezért már rég ott tarthattam volna, ahol abba akartam hagyni az egyetem előtt. Ilyenkor kívánom azt, bárcsak kétszer ennyi időből állna a nap, hogy többet tudjak írni. :(]