Yeong Wook csak nézte, ahogyan Hee Sung a kínai karaktereket írja egymás után, teljesen belemerülve a memorizálásukba. Annak ellenére, hogy az iskolában tanultak írásjegyeket, neki nehéznek és megtanulhatatlannak tűnt az egész. Nem csoda, hogy japánból sem volt olyan jó tanuló, hiába igyekezett. Azért persze érdekesnek találta a karaktereket, és azt is, ahogyan Hee Sung tanulta őket. Az idősebb fiú már a harmadik lap végén járt, pedig még csak fél órája kezdett írni. Nem sietett, nem írt csúnyán, és még csak el sem kenődött egy írásjegy sem.

- Wow! Hogy tudsz te ennyi mindent megjegyezni? - kérdezte Yeong Wook, mert már nem bírta tovább magában tartani a kérdést.

- Könnyen. - érkezett a válasz anélkül, hogy Hee Sung felnézett volna a füzetéből. Megint szélesen mosolygott. - Biztos vagyok benne, hogy neked is menne, hiszen olyan okos vagy.

- Á, dehogy! - ellenkezett a fiatalabb.

- Te magad mondtad, hogy könnyen megjegyzel mindent, és én is így láttam. Az osztályban is te vagy a legjobb.

- Igen, de az ilyen sosem ment nekem.

Hee Sung végül felnézett, egyenesen a másikra, és megragadta a kezét. - Gyerünk, írj le valamit. Legyen a ni hao. Mondd szépen utánam: niii haaaoo.

- Niii haaaoo. - nyögte ki Yeong Wook elpirulva, és gyorsan elhúzta a kezét a fiútól.

- Látod, megy ez. Most pedig írd le ide. - és Hee Sung belelapozott a füzetébe, amit végül a fiatalabb elé tolt. Megmutatta a vonássorrendet is neki. - Add a kezed.

Yeong Wook egy pillanatra zavarba jött, mivel a másik a kezét kérte, azonban nem volt túl sok ideje ezen gondolkodni, mert Hee Sung már meg is fogta azt. Megint. Végül is, csak a hanzik írása miatt, másról nem volt szó. Miután Hee Sung beletett egy tollat a fiú kezébe, azt szorongatva irányítani kezdte a papíron.

- Az első írásjegy azt jelenti, te, a második pedig azt, hogy jó. A kettő együtt pedig köszönés, ni hao, amit a nap bármelyik részében használhatsz. - magyarázta közben. A szíve majd' kiugrott a helyéről, amiért olyan közel volt a fiúhoz, de próbált nem foglalkozni ezzel. - Nézd, milyen ügyes vagy.

Miután befejezték a két írásjegy leírását, Hee Sung továbbra sem engedte el a másik fiú kezét.

- De hisz te mozgattad a kezem, hyung. - ellenkezett Yeong Wook.

- Ó, de kis akadékoskodó. Akkor most írd le ugyanezt magadtól.

Hee Sung elengedte a fiú kezét, aki utána már húzta is a vonalakat. Vagyis inkább csak másolta az írásjegyeket az alapján, ahogyan az idősebb előtte már leírta őket. Hee Sung nagyon lelkes volt, még tapsolt is örömében. Tényleg örült, ahogy láthatta az erősen koncentráló Yeong Wook-ot. Percekig csak figyelte őt némán, fejét az asztalon összekulcsolt karjaira fektetve.

- Tökéletes lesz, ha kicsit gyakorlod. - szólalt meg váratlanul. Yeong Wook összerezzent, mert annyira belemerült az írásba, hogy megijesztette a hirtelen megszólaló fiú hangja. Hee Sung kuncogott, aztán folytatta. - Egyébként nem kell neked megtanulnod ezeket, kivéve, ha akarod. Esetleg néhány kifejezést taníthatok, ha gondolod. Á, mond utánam a következőt: Wo shi Kim Yeong Wook, wo shi Hanguo ren. Wo shi xuesheng. Wo de hao pengyou shi Lee Hee Sung.

Yeong Wook pislogva nézett barátjára, aki még egyszer elmondta azt a pár mondatot, mivel észrevette, hogy a fiú egyáltalán nem tudta őt követni. Ez után Yeong Wook is megismételte a hallottakat, habár kicsit bizonytalan volt, a kiejtése pedig elég furcsa. Még az arca is kipirult, de a végén mégis jót nevettek az egészen.

- Ezt csak mondom, nem kell megismételned, de... Wo xihuan ni, Yeong Wook-ah. - mosolygott titokzatosan az idősebb.

- Ez mit jelent? - kíváncsiskodott Yeong Wook, azonban nem úgy tűnt, hogy Hee Sung el akarja neki mondani a jelentését.

- Hm, az titok. - kacsintott.

- Hyung!

- Nem árulom el. Egy nap talán magadtól jössz rá.

- Huh?

- Hogy mit jelent. Lehet, hogy egy nap mégis meg fogsz tanulni kínaiul, és akkor tudni fogod. Addig ne kíváncsiskodj.

- És ha sosem tanulok meg?

- Akkor sosem tudod meg. Vaaagy... mégis, ha egy nap elárulom. Ha mégsem, akkor örök titok marad. - és Hee Sung ismét kacsintott. Olyan volt, mint aki élvezi a helyzetet. - Akárhogy is, wo hen xihuan ni. Vagy talán wo ai ni?

- Huh? Ezt már tényleg nem értem.

- Semmi baj. Most írnám tovább az írásjegyeket, ha nem haragszol. Te is nyugodtan próbálgasd, ha gondolod.

Hee Sung tovább mosolyogva a füzete után nyúlt, kitépte belőle azt az oldalt, amelyikre Yeong Wook írt, azt odaadta a fiúnak, aztán a füzet felé hajolt, és fel sem nézett többé. Csak írta és írta a karaktereket hosszú időn keresztül. Yeong Wook, mivel nem volt jobb dolga úgysem, szintén gyakorolta a ni hao írását. A végére egészen belejött és szórakoztatónak tartotta, bár még mindig úgy érezte, hogy nem volna képes megtanulni a kínai nyelvet. Elég volt neki a japán és az angol tanulása az iskolában. Így is a nyelvórákon teljesített mindig a leggyengébben, na meg persze a sporton.

- Hyung? - szólalt meg minden jel nélkül a fiú, amikor úgy érezte, már eleget gyakorolt. - Ha megtanulsz kínaiul, szeretnél Kínába költözni?

Néhány pillanatig csend ült a szobára, majd Hee Sung válaszolt. Méghozzá egy kérdéssel.

- Szeretnéd, ha maradnék?

Nem nézett fel, hanem a tollra szegezte a tekintetét, ami megállt a papíron írás közben. A hangja elég különösen csengett.

- Hát... rossz lenne, ha nem volnál itt. - vallotta be a fiatalabb.

- Nem tervezem, hogy elmegyek. Már nem. - érkezett a válasz.

- Már nem?

- Korábban úgy véltem, jobb lesz, ha ott tanulok tovább a középiskola után. De már más célom van.

- Más célod? Micsoda?

- Titok.

- Hyung, ma nagyon titokzatos vagy.

Hee Sung mosolyogva megvonta a vállát, miközben a tekintetét a fiúra emelte. Hosszasan fürkészni kezdte őt. Yeong Wook nem értette, miért. Zavartan lehajtotta a fejét, az arca rózsaszínné vált, és idegesen firkálni kezdett a papírlapra.

Miért nézel így? És mi célod van? Miért nem avatsz be? Miért lettél hirtelen ilyen? - gondolta.

Elég sok időbe telt, mire Hee Sung végül elfordult. A szobában kínos volt a csend, és úgy tűnt, egyikük sem tudja megtörni. Yeong Wook agya azon kattogott, hogy vajon mit kellene mondania. Valamiért a másik viselkedése olyan furcsa lett. Hee Sung a torkát kezdte köszörülgetni, amikor is váratlanul megszólalt a fiatalabb fiú telefonja. Yeong Wook megkönnyebbülten nyúlt a zsebéhez, hogy előszedje onnan a készüléket. Egy kicsit annak is örült, hogy az édesanyja azt akarta, menjen haza, mert azt mondta, az apja is hamarosan hazaér, és nem fog örülni, amiért nincs otthon. Úgyhogy a fiú gyorsan összeszedte magát, elköszönt Hee Sung-tól, és haza indult.

Még korábban Yeong Wook anyukája rákérdezett a fiúnál, hogy tényleg tanulással tölti-e az idejét, amikor nincs otthon, ugyanis gyanússá vált számára, hogy az utóbbi időben egyre később ér haza, sőt még ott is aludt valakinél. Yeong Wook végül kénytelen volt bevallani az igazat, vagyis azt, hogy egy barátra tett szert az iskolában, akivel néha iskola után csinálnak valamit. Hozzá kellett tennie, hogy az apja miatt nem beszélt még erről, mert félt, hogy veszekedés lenne belőle. A végén úgy egyeztek meg, hogy Yeong Wook nyugodtan töltheti az idejét Hee Sung-gal, az anyukája pedig segít abban, hogy ne legyen vita belőle. Amikor szükséges volt, a nő még hazudott is a férjének arról, hogy hol van a fiuk iskola után. És ez így folytatódott egészen addig, amíg Hee Sung Kínába nem ment. Persze időközben azért Hee Sung is elment Yeong Wook-ék lakására, de nem túl gyakran, tekintettel arra, hogy a fiatalabb fiú apja nem örült a két fiú barátságának, és felesleges időpazarlásnak vélte azt is.

[+Zeneajánló: Nem koreai, hanem kínai nyelvű zenét ajánlok most. Az énekes Eric Chou, aki egy tajvani énekes, és a dal címe I Loved You. Imááádom! ^^

A fejezetben történtek nem sokkal azután játszódnak, hogy Yeong Wook először járt Hee Sung-nál, és igen, itt is nála vannak, ha ez nem volna tiszta. A pár mondat, amit írtam, kínaiul (pinjin átírással) van, és szándékosan nem írom le a jelentését, merthogy azt Yeong Wook sem tudja. Aki nem tud kínaiul, később még meg fogja tudni, mit is mondott Hee Sung, hacsak nem kerestek rá közben. :D Javaslom, hogy ne tegyétek, de a ti döntésetek. Ha közben megtettétek, már mindegy. :D

Plusz megjegyzés, hogy megírtam néhány fejezetet a félév előtt, de még át kell néznem, és azok igen izgalmas jeleneteket is tartalmaznak! ;) Hm, az egyik kedvenc részem a történetben, de ezt már elég sokra mondtam, és még fogom is. Nem hittem volna, hogy el fogok jutni ilyen messzire, viszont akartam több fejezetet is hozni, mielőtt megint szünetelnem kell az egyetem miatt. + ez a félév igen sűrű lesz, és nem az óráim miatt, abból nem sok lesz, hanem az egyetem mellett más programjaim vannak. Egyrészt az októberről március harmadikára halasztott Block B koncert, amire sikerül eljutnom!!! :P Ez a történet miatt is jó, meg amúgy is. Aztán áprilisban itt lesz egy mexikói ismerősöm egy hetet, és akkor nem leszek képes semmit csinálni. Na, meg közben kiderült, hogy május hetedikén B.A.P koncert is lesz ám, amire nem valószínű, hogy eljutok, de kitudja... :) Ja, és a kínai vizsgára is tanulni kell, de nagyon. Úgyhogy az is lehet, hogy csak júliusban tudok írni majd megint. >_<]