Yeong Wook még később is nyomott hangulatban volt. Még a saját érzései is összezavarták. Hiába volt boldog, a lelke mélyén szomorúság lapult. Kínzó érzésnek találta, hogy Kyu Sung ott van mellette, de nem mutathatja ki neki a szerelmét. Valahogy sosem hitte volna, hogy egy nap így érez majd. Azt sem gondolta, hogy valaha majd ő akar bizonyos dolgokat tenni valakivel. Sóhajtva figyelte a tüzet, amit a táborban Jong Soo, Tae-woo és egy Jae-yong nevű fiú gyújtottak, hogy aztán mindenki körbeülje. Yeong Wook gondolatai a doramák világa körül járt, elképzelte, ha egy olyan sorozatban lennének, vagy ha legalább lány volna, minden másképpen alakulna. Éppen egy tökéletes jelenet játszódott a fejében, amikor is Kyu Sung váratlanul megjelent mögötte, kezeit a vállaira helyezte, majd lehajolt hozzá. Yeong Wook összerezzent a rémülettől, és még egy kis kiáltást is hallatott, ami miatt mindenki rá pillantott.

- Gyere velem. - suttogta Kyu Sung egész közel hajolva a füléhez.

Yeong Wook mélyeket lélegezve összeszedte magát. Remélte, hogy a másik úgy gondolja, csak simán megijedt, amiért hirtelen ott termett. Nem akart lelepleződni.

- Hová? - nézett oldalra, amit egyből megbánt. Kyu Sung nagyon közel volt az arcához. - Mindjárt... hm... vacsorát kell készítenünk. - bökte ki lélegzetvisszafojtva, vörösödő arccal.

Kyu Sung arcán a mosoly még szélesebb lett, ami a fiatalabbat csak még jobban kínozta. Olyan helyesnek találta a fiút. Ezzel azonban nem volt egyedül, Kyu Sung is hasonlóan érzett vele kapcsolatban, imádta, amikor Yeong Wook zavarban volt. 

- Most használjuk el az egyik szabadidőnket. - érkezett a válasz Kyu Sung-től, azonban az idősebb meg sem várta a fiú reakcióját, már fel is húzta őt a farönkről, amin ült, és maga után vonszolta.

- Hová megyünk? - kérdezgette Yeong Wook kissé kétségbeesetten attól, hogy nem tudta, mi fog történni, de mindez hiábavaló volt, nem kapott választ. Egyre csak távolabb kerültek a többiektől, a sötétben azt sem tudta a fiú, hogy hol járnak. Kyu Sung aztán végül lassítani kezdett, aminek a másik igazán örült. Annak a ténynek már kevésbé, hogy fák között jártak, amiktől tényleg nem sokat lehetett látni, hiszen nem elég, hogy sötét volt, még a hold fénye sem nagyon szűrődött át a lombokon.

- Ne félj. - mondta neki Kyu Sung, miközben sétálva tovább mentek. - Azt mondtad, kellemes itt. Tudom, hogy nincs minden rendben, és sokszor szeretnél elvonulni az emberek elől. Ezért akartam, hogy most kizárd a külvilágot. Sétálni a holdfényben, hát nem... kellemes?

Yeong Wook biccentett, habár tudta, hogy a másik ezt nem láthatja. Valamit furcsállt. Biztosra vette, hogy Kyu Sung mást akart mondani kellemes helyett. Amíg ekörül jártak a gondolatai, kiértek egy tisztásra, ahol már nem volt annyira sötét, ugyanis a hold bevilágította azt. Megálltak, de Kyu Sung nem engedte el a fiatalabb karját.

- Bárcsak mindig itt lehetnénk. - szólt ismét az idősebb, miközben a holdat bámulta az égen. Yeong Wook ránézett. Kyu Sung arcát megvilágította a hold erős fénye, ami még szebbé, még jóképűbbé, még tökéletesebbé tette. A szeme csak úgy csillogott. Yeong Wook úgy érezte, sosem fogja tudni elfelejteni azt a kifejezést, ami azon az arcon ült. Kyu Sung reménnyel teli, fáradt arcán kedves mosoly húzódott. Még akkor is, amikor mélyen magába szívva a levegőt lehunyta a szemét. Yeong Wook szíve ismét zakatolni kezdett a mellkasában. Anélkül, hogy gondolkodott volna, a fiatalabb fiú megmozdult, hogy Kyu Sung elé állva megcsókolja őt, azonban mégsem tudta megtenni, mert Kyu Sung ránézett, egyenesen a szemébe, ez pedig észhez térítette. Ha nem mozdult volna meg, talán tényleg megcsókolja. Amint rádöbbent, mit is tett majdnem, az ajkát harapdálva lehajtotta a fejét, és érezte, hogy az arca égni kezd. Félt, hogy túlságosan látszanak az érzelmei.

Kyu Sung-öt meglepte a másik fiú viselkedése. Nem igazán tudta hová tenni, csak arra tudott gondolni, hogy azért olyan, mert félénk. Még annak ellenére is, hogy nagyon jól összeszoktak néhány hét alatt, Yeong Wook végtelenül bátortalan tudott lenni egyik pillanatról a másikra. Akkor is, ha nem volt oka erre. Az idősebb gyanakodni kezdett, hogy a szavaival alkalmanként szintén megijeszti, de nem tehetett róla, nem tudta visszafogni magát mindenben. Ha már képtelen volt arra, hogy bevallja az érzéseit, ha már nem ölelhette és csókolhatta őt, legalább ki akarta mondani, amit gondolt. Hosszasan figyelte az előtte álló Yeong Wook-ot, akinek továbbra is le volt szegve a fejét, aztán meggondolatlanul a karjaiba zárta. Ennyi kijárt neki.

Yeong Wook úgy érezte, a szíve kiszakad a mellkasából. Egész testében remegett, és levegőt is elfelejtett venni. Kyu Sung összefonta a karjait a hátán, de ő képtelen volt megmozdulni, hogy viszonozza az ölelést. Különben sem értette, miért ölelte őt meg olyan hirtelen, bármilyen jel nélkül. Yeong Wook arca az idősebb fiú mellkasának nyomódott, kezei a törzse mellett tehetetlenül lógtak. Úgy érezte magát, mintha megkötözték volna, nehogy elszaladjon. Lehunyta a szemét, és átadta magát a pillanatnak. Tudta, úgysem tart sokáig. De miért... dobog... ennyire?

A fiatalabb csak attól tartott, hogy ha véget ér, ha Kyu Sung elengedi, képtelen lesz a szemébe nézni. Mi lesz azután? Az éjszakájuk biztos nem megy majd simán... Legalábbis neki igazán kellemetlen lesz egy kis sátorban aludni a fiúval.

Egy idő után Kyu Sung végül elengedte őt, azonban anélkül, hogy ránézett volna, elindult. Kezével ismét megragadta Yeong Wook csuklóját, részben azért, hogy vigyázzon rá a sötétben. A zavarban lévő Yeong Wook egy lépéssel hátrébb haladt. Nem beszéltek, csupán a fák levelének és a növényeknek a hangja hallatszott körülöttük, amint a szellő beléjük kapott. Néha-néha különböző állatok hangja is hallható volt, ami kissé megrémisztette Yeong Wook-ot. Még sosem volt kint a természetben éjszaka, így nem csoda, ha félt. Ráadásul ketten voltak Kyu Sung-gel.

Séta közben Yeong Wook fejét mindenféle gondolat töltötte meg, ismét a doramák jutottak eszébe. Olyan volt számára, mintha egy dorama romantikus jelenete volna az egész. Elképzelte, hogy valami történik kettejük között. Valami komolyabb és több, mint egy ölelés. Az egyik ilyen gondolata az volt, hogy amikor a sátorban vannak az éjszaka közepén, az egyikük véletlenül átöleli a másikat alvás közben, aztán valahogy csók lesz belőle, majd még több, és a végén összejönnek. Ettől persze csak még jobban zavarba jött, és szégyellte is magát és a gondolatait. Megpróbálta elfelejteni, de egyszerűen nem ment neki.  A szíve mélyén szerette volna, ha így történik, még akkor is, ha közben félt tőle.

- Ki tudja, mi vár ránk, ha innen haza megyünk. - törte meg a csendet Kyu Sung minden jel nélkül, mire a másik összerezzent. Yeong Wook azt hitte, már nem is fognak beszélgetni, és talán jobb lett volna úgy. Alig tudott megszólalni.

- H...hogy érted? - kérdezte halkan.

- Hát csak... Mostanában gyakran gondolkodom azon, meddig leszünk még gyakornokok. - felelte Kyu Sung. Yeong Wook kicsit megkönnyebbült. - Én itt vagyok már egy éve, te pedig néhány hete úgy, hogy azt mondták a meghallgatásodon, hogy akár debütálhatnál is. Vajon, ha visszatérünk, sok időnk lesz még "átlagemberként"? Úgy értem, most még nem ismernek fel, szabadon mászkálhatunk, de ha debütálunk, nemigen tudunk majd az utcára menni anélkül, hogy ne erednének a nyomunkba. Belegondoltál már ebbe?

Yeong Wook nyelt egy nagyot. Hatalmas szemekkel bámult maga elé.

- Nem. Igazából még nem is gondolkodtam ezen. - felelte. Elképzelte, ahogy a rajongólányok zaklatják majd. Ez nagyon megrémisztette. - Tényleg nem gondoltam bele.

Kyu Sung elnevette magát. - Nem akartalak megijeszteni.

- Nem is ijedtem meg. - hazudta Yeong Wook. Már bátrabb volt, mint pár perccel korábban. - De ha ez a helyzet, inkább maradnék itt.

Néhány másodpercre csend állt be közöttük, csak a tücskök ciripelése hallatszott a távolban. Yeong Wook nem számított rá, hogy a másik fiú már megint másról kezd el beszélni, pedig témát váltott, és az is egész más lett, ahogy beszélt.

- Yeong Wook-ah. Ha elmondanék egy nagyon megdöbbentő dolgot, amit sosem gondoltál volna rólam, mit szólnál? - kérdezte halkan. Arcán kis szomorúságot és bizonytalanságot vélt felfedezni Yeong Wook.

- Milyen... milyen dolgot?

- Azt nem árulhatom el. Félek, hogy rosszul reagálnál.

- De hiszen amíg nem tudom, miről van szó, nem tudok véleményt mondani sem. - rázta a fejét Yeong Wook. - Mindazonáltal nem hiszem, hogy rosszul reagálnék. Talán meglepődnék, ha olyanról van szó. Viszont semmiképp sem ítélnélek el. Miért kérdezel ilyet megint?

- Csak folyamatosan agyalok. Lenne valami, amit el szeretnék mondani egy ideje, de nem érzem azt, hogy eljött a megfelelő idő hozzá.

- Miért gondolkodsz mindig ilyen furcsaságokon? Ha van valami, amit el akarsz mondani, akkor mondd el, de ha úgy érzed, nem tudnád most megtenni, várj még. Én is így fogok tenni.

- Van valami..., amit el akarsz mondani nekem? - csodálkozott Kyu Sung.

- Nem, most nincs. - és Yeong Wook, aki előbb még reménykedett kicsit, most elfordult, mert nem akarta, hogy a másik észrevegye a hazugságot. Ez persze nem azt jelentette, hogy tényleg nem vette észre. Kyu Sung sejtette, hogy nem mond igazat, amire nyilván meg volt az oka, ahogyan neki is. Ennek ellenére szerette volna tudni, miről van szó.

Ez után némán sétáltak tovább, majd hamarosan visszafordultak. Mire visszaértek a táborhoz, a többiek már szinte befejezték az evést, és jó hangulat uralkodott a tűz körül. A két fiú éppen csak tudott magának ételt szerezni. Yeong Wook-nak a két kollégiumi szobatársa szorított helyet maguk között, Kyu Sung pedig vele szemben ült le Soo-hee és Seung-woo közé. A többiek eléggé furcsának találták, hogy ők ketten sokáig hiányoztak, és ezt csak tetézte, hogy többen látták őket az erdős részre bemenni, arról nem is beszélve, hogy egymást nézték evés közben. Soo-hee szintén Yeong Wook-ot kezdte el figyelni, örült, hogy láthatja a fiút. Azt kívánta, bárcsak inkább ő ült volna mellé.

Miközben a maradék étel is elfogyott, az elnök megkérdezte, ki akar mosogatni, mire többen is jelentkeztek, és egy kisebb vita is kerekedett belőle. Mindenki a plusz szabadidőre pályázott. Yeong Wook ezúttal úgy vélte, jobb lesz, ha nem vállalja el a munkát, mert csak ő járna rosszul, pedig szívesen megcsinálta volna. Végül három gyakornokot választott ki Lee Sung-ho a feladatra, és amíg ők mosogattak, a tűz körül ülők beszélgettek. Valahogy mindenki közelebb érezte magához a többi gyakornokot, olyanok voltak, akár egy nagy család. Az elnök is közvetlenebb volt mindenkivel. Yeong Wook kezdte nagyon jól érezni magát.

[+Zeneajánló: Egy gyönyörű dalt ajánlok, amin igazából nem is kellett sokat gondolkodnom, teljesen illik ide. Ez a Moon Lovers OST-ja az SG Wannabe-től, és a címe I Confess.

A doramábol ez az egyik kedvenc dalom, illetve... oké, nem tudok választani kedvencet, mindet szeretem. Ha már itt tartok, érdemes megnézni azt a sorozatot, nagyon jó! Én pár napja végeztem vele, és sajnáltam, hogy vége lett, plusz elég sokszor bekönnyeztem, annyira szomorú tudott lenni.

A dalt elsősorban ahhoz a részhez gondoltam, amikor Kyu Sung és Yeong Wook sétálnak és beszélgetnek, de szerintem illik oda is, amikor a tűznél Kyu Sung odamegy a másikhoz, majd elrángatja magával. :)

A következő rész... hm, tartogat némi meglepetést ;) ]