Amíg Kyu Sung a vacsorához készítette elő a hozzávalókat, Yeong Wook őt nézte, és elárult néhány dolgot a puszani útjáról. Aztán a fiatalabb azt mondta, szeretne kicsit pihenni, de később még fog mesélni. Közben Kyu Sung mosást is elindított, mert az utóbbi napokban felgyülemlett a sok mosatlan ruha. Ahogy telt az idő, Yeong Wook egyre éhesebb lett, alig várta, hogy készen legyen a vacsora, amit Kyu Sung lelkesen készített. Hogy lefoglalja magát, a kanapéra telepedett, és csendben a telefonján olvasott. Egy szót sem szólt egészen addig, amíg az idősebb nem ment oda hozzá, csupán néha-néha kuncogott egyet.

- Mit csinálsz? - huppant le mellé Kyu Sung egy idő után, amikor már nagyon kíváncsi lett.

- Olvasok. - válaszolta a fiatalabb, el sem szakítva a tekintetét a kijelzőtől.

- Aha, de mit? Megnézhetem? - hajolt közelebb hozzá a másik.

- Várj. Mindjárt végzek ezzel a résszel.

- Okééé, várok. Úgyis mindig csak várok.

- Huh?

- Semmi. Olvass. - és Kyu Sung felállt, hogy a fürdőszobába menjen megnézni, hogy áll a mosás. Mivel már csak néhány perc volt hátra, megvárta, amíg lejár a mosógép, aztán kiteregette az immáron tiszta és illatos ruhákat. Még egy másik adag ruhát is betett a gépbe, mielőtt visszatért a kanapéhoz.

Yeong Wook továbbra is olvasott, teljesen belemerült a dologba, pedig lassan már fél óra is eltelt azóta, hogy azt mondta, mindjárt végez. Kyu Sung úgy látta, még pislogni is elfelejtett.

- Komolyan mondom, kíváncsivá teszel. - ült le megint a kanapén kuporgó fiúhoz, és elkezdte őt figyelni. - Éppen csak visszaérkeztél Puszanból, és még alig meséltél valamit. Valami azt súgja, tényleg jól érezted ott magad.

Yeong Wook végre leeresztette a kezét, amiben a telefonját tartotta, majd ránézett a másikra.

- Az unokatestvérem internetes regényét olvastam. - szólalt meg Kyu Sung legnagyobb örömére. - Egészen jól ír, leköti az embert.

- Az biztos. Már jó ideje arra várok, hogy mondj valamit. Nem is hiányoztam neked, igaz?

- Sajnálom, hyung. De az nem igaz, hogy nem hiányoztál. - és Yeong Wook arcán rózsaszín folt jelent meg attól, hogy ezt kimondta. Azonnal megbánta. Kyu Sung örült neki, magában vigyorgott a fiú szavain.

- Szóval... Miről szól az a híres regény? - érdeklődött.

- Ó, hát az... - kezdte a fiatalabb. De mégis hogy mondja el?  Megköszörülte a torkát, aztán inkább Kyu Sung kezébe nyomta a telefonját. Kyu Sung azonnal olvasni kezdte azt, amit a kijelzőn látott, méghozzá hangosan. Közben természetesen megdöbbent, sűrűn pislogott, és ő is kezdett zavarba jönni.

- ...Jun odahajolt Hyuk arcához, és szenvedélyes csókot lehelt puha ajkaira. A két fiú teste...

Yeong Wook vörös fejjel kitépte a telefont Kyu Sung kezéből. - Tudod mit? Inkább elküldöm a linket, vagy valami. - mondta, és felállt, mert annyira zavarban volt a másik előtt, hogy nem bírt tovább ott maradni. Az idősebb megilletődve nézett rá a reakciója miatt. - Csak hogy tudd - kezdte a mentegetőzést Yeong Wook. -, Jin-young kért meg rá, hogy belenézzek. Kíváncsi a véleményemre.

- Á, szóval erről van szó. Akkor én is beleolvasnék.

A fiatalabb belemerült a telefonjába, nem nézett fel, aztán Kyu Sung már hallotta is az értesítés hangját a saját készülékén. Yeong Wook átküldte neki az említett linket. Kyu Sung már nyúlt volna a telefonja után, amikor is a fiatalabb hirtelen megváltozott, sőt egész gyanúsan kezdett viselkedni.

- Hyung! Éhes vagyok! - nyöszörgött egy tőle szokatlan stílusban, és a kanapéra térdelt a másik fiú elé, hogy aztán megragadja és rángatni kezdje a karját. Kyu Sung-nek valamiért olyan érzése volt, hogy csak nem akarja, hogy megnézze az unokatestvérének az írását, mert annyira kényelmetlenül érezte magát. - Hyung! Együnk valamit, hyung! - mondogatta a fiú. Kyu Sung elnevette magát. Egyszerűen csak imádni valónak találta a fiatalabbat. Azon volt, hogy egy mozdulattal magára rántsa őt, de végül meggondolta magát. Nem szeretett volna ráijeszteni. Helyette inkább megsimogatta a fejét.

- Jól van, együnk. - mondta mosolyogva, mire Yeong Wook abbahagyta a rángatását. Gyors mozdulattal összetúrta a fiú fekete haját. - Azt hiszem, már minden készen lett. - és felállt, majd felhúzta a másikat is, aztán a konyha felé vették az irányt. Kezét azonban Yeong Wook karján felejtette, talán szándékosan, talán véletlenül.

A két fiú egymással szemben foglalt helyet, és csendben enni kezdtek. Kyu Sung gyanúsan hosszú ideig figyelte a fiatalabbat, amitől az egyre jobban kezdett zavarba jönni.

- Mesélj csak Puszanról. - szólalt meg Kyu Sung, miután az evőpálcikájával a szájába tett egy kis darab halat. - Nem is mondtad még, hogy miket csináltál. Azon kívül persze, amiket akkor mondtál. Azért szét is néztél ott, ugye?

- Mint már mondtam, Puszan csodás hely, és remélem, hamarosan újra ott lehetek. Neked is látnod kellene, hyung. - mosolyodott el Yeong Wook. Tényleg boldognak tűnt. - De az az igazság, hogy nem sok helyen jártam, mivel kevés volt az időnk. Szombaton elmentünk néhány helyre, például azokra a helyekre, amikről képeket is küldtem. Hidd el, nagyon élveztem az ott töltött időt, és új barátra tettem szert.

- Igen? Új barátra? Ki az? - érdeklődött Kyu Sung féltékenyen.

- Hát Jin-young!

- A saját unokatestvéred?

- Igen. Nagyon rendes lány. Sokat beszélgettünk, meg minden.

Ahogy Yeong Wook kimondta az utolsó mondatot, kicsit újra elpirult, mert eszébe jutott, miről beszélgettek az unokatestvérével az első éjszakán, és természetesen utána többször is. Ezt pedig nem árulhatta el Kyu Sung-nek.

- Öhm... hogyan lehet az unokatestvéred a barátod? - kérdezte az idősebb, továbbra is féltékenységet érezve. Azért örült annak, hogy a fiú jól kijött a rég látott unokatestvérével, viszont valamiért a tény nagyon zavarta.

- Hát... mint bárki más. - vonta meg a vállát Yeong Wook. - Hyung, mondd csak, ugye nem féltékeny vagy rá?

- Féltékeny? Ugyan. Miért lennék féltékeny?

Kyu Sung próbált természetes maradni, de nagyon nem ment neki, a hangja pedig eléggé különösen csengett, a kelleténél magasabb hangon beszélt.

- Például mert félsz, hogy ezentúl ő jobb barátom lesz, és a helyedbe lép. - nevetett Yeong Wook idegesen. - Mert akkor nem kell aggódnod, ugyanis ő nem olyan nekem, mint te.

- Hogy érted?

- Ő az unokatestvérem is egyben. Évekig nem láttuk egymást, közben felnőttünk, megváltoztunk, és most barátok is lettünk. - mondta a fiatalabb jókedvűen. - Képzeld el, hogy azután nem sokkal, hogy megérkeztem Puszanba, találkoztunk a buszon, majd mindketten várakoztunk a buszmegállóban a nénikémre, aki neki az anyukája, de persze egy szót sem váltottunk, merthogy nem tudtuk egymásról, hogy unokatestvérek vagyunk. Azt hiszem, kicsit tetszettem is neki. - vallotta be, majd kuncogott egyet. Kyu Sung már kevésbé tartotta viccesnek. - Aztán jött a nénikém, aki közölte, hogy unokatestvérek vagyunk, de Jin-young ezután morcos lett. Komolyan azt hittem, utál engem, de végül kiderült, hogy nem, sőt nagyon is rendes. Megengedte, hogy olvassam a mangáit, filmet is néztünk együtt, mert imádja a boys' love témájú filmeket, meg mindent ezzel kapcsolatban, és meg szeretett volna nézni velem egy olyat. Beszélgettünk is egy csomó mindenről, és megpróbált segíteni, amiben csak tudott, majd a végén egy ágyban aludtunk.

Yeong Wook nem számított arra, hogy rosszat mond, ezért igencsak meglepődött Kyu Sung reakciójától. Miután az idősebb félrenyelte az ételt, aminek következtében köhögnie kellett, majd ivott néhány korty vizet, hirtelen hangosan felkiáltott.

- Egy ágyban aludtál vele? - hüledezett. Bele sem mert gondolni, mi történhetett valójában közöttük.

- I...igen. - felelte Yeong Wook pislogva. - Miért furcsa ez?

- Miért? Mert te fiú vagy, ő meg lány!

- Egyben unokatestvérek is.

Nem tehetett róla, de Kyu Sung kezdett egyre ingerültebb lenni a féltékenységtől, az érzéseit pedig képtelen volt irányítani. Attól a ténytől, hogy a fiú, akibe szerelmes, egy lánnyal aludt együtt, szinte megbolondult. Hirtelen el akarta mondani Yeong Wook-nak, mennyire szereti őt, és kérni, hogy többé ne csináljon olyat, sőt semmit, amivel megbánthatja. Jin-young akár az unokatestvére, akár nem, de mi van, ha valami történt közöttük az együtt töltött éjszakákon? Hiszen mégsem látták egymást évekig, szinte idegenek voltak egymásnak, ráadásul Yeong Wook még azt is mondta, tetszett a lánynak. Nem! Kizárt! Az az ártatlan Kim Yeong Wook nem lenne képes olyasmire!

Kyu Sung próbálta kiegyenlíteni a lélegzetét, mielőtt megszólalt volna.

- Yeong Wook-ah... - mondta halk, nyugodt hangon annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt nyugodt. Letette az evőeszközt a tányérra, és egyenesen a fiúra nézett. - Mit csináltatok az ágyban? Miért aludtatok együtt? Történt valami... közöttetek?

A fiatalabb azt hitte, rosszul hall. Ő is félrenyelte a falatot, ami éppen a szájában volt, majd köhögni kezdett.

- Tessék??? - kérdezte döbbenten. - Úristen, hyung! Ugye nem képzeled, hogy ő meg én...? Jin-young egy lány, az unokatestvérem! Soha, ismétlem, SOHA nem nyúlnék hozzá! Különben is, úgy nézek ki, mint aki bárkihez hozzányúlna? Huh? - és a fiú remegve felállt. El sem tudta hinni, hogy a másik miket képzel róla. A szemei kezdtek megtelni könnyel, de megpróbálta visszatartani a sírást. - Ha tudni akarod, nem történt semmi, csak beszélgettünk és aludtunk. Mondtam, hogy barátok vagyunk, és ezenfelül rokonok is.

Yeong Wook mondani akart még valamit, de képtelen volt rá, mert a hangja is elcsuklott a csalódottságtól, amit érzett, így helyette inkább fogta magát, és elviharzott. A kanapé felé vette az irányt, ahol a táskáját hagyta, aztán azt magához véve az ajtóhoz indult, hogy magára hagyja az idősebbet. Kyu Sung csak későn kapcsolt. Amikor felállt, hogy a fiú után menjen, az éppen kilépett a folyosóra.

- Yeong Wook-ah! - szaladt utána, hogy megállítsa, azonban a fiatalabb nem reagált. - Kim Yeong Wook!

Hiába kiabálta a fiú nevét úgy, hogy az épület is zengett a hangjától, mintha az meg sem hallotta volna. Yeong Wook csak úgy szedte a lábait a lépcsőn. Természetesen nagyon is hallotta, hogy az idősebb utána ered, és azt is, hogy a nevét kiabálja, csak éppen nem akart megállni. Nem tudott volna a szemébe sem nézni. Nem csak haragudott Kyu Sung-re, hanem kínosan is érezte magát előtte a feltételezése miatt. Mégis hogyan képzeli, hogy olyasmit feltételez róla, hogy történt valami közte és Jin-young között? Nagyon megbántotta őt. Az meg csak még jobban fájt neki, hogy éppen annak a fiúnak a szájából kellett ezt hallania, aki mindennél többet jelentett neki, akit teljes szívéből szeretett. Legszívesebben Kyu Sung képébe vágta volna, hogy belé szerelmes, és csak vele aludna úgy, ahogyan az feltételezte, hogy aludt a lánnyal. Sőt azt is, hogy egész végig hiányzott neki, amíg Puszanban volt, szinte csak rá tudott gondolni, ráadásul Jin-young-gal éppenséggel róla beszéltek egész végig.

- Kim Yeong Wook! Yeong Wook-ah! - hallotta az idősebb fiú hangját egyre közelebbről. Kivágta a bejárati ajtót, és kiment a kellemes esti levegőre. A szokásos útvonal felé vette az irányt, gyorsítva a léptein, viszont úgy tűnt, Kyu Sung nem adja fel, ugyanis ő is gyorsabban futott. Alig néhány másodperc elteltével sikerült utolérnie Yeong Wook-ot, akinek elkapta a karját, és visszarántotta őt, aminek következtében a fiú majdnem elesett.

- Engedj el, hyung! - mondta halkan Yeong Wook, csalódott kifejezéssel az arcán.

- Nem akartalak megbántani. - nézett megbánóan a szemébe Kyu Sung, és egyik kezét a fiú nyakára tette, mintha csak meg akarná őt csókolni. - Én csak... én...

- Mi te? - kérdezett vissza a fiatalabb remegős hangon, és próbálta kerülni a szemkontaktust. - Olyanokat feltételezel rólam, ami egyáltalán nem igaz.

- Tudom. Ostoba voltam, amit sajnálok, de...

- Nem tudom, milyen embernek látsz te engem, de nem gondoltam volna, hogy ennyire félreértesz.

- Nem értelek félre.

- Akkor?

- Én... - kezdte Kyu Sung, azonban nem volt képes folytatni, inkább átölelte a fiút. - Sajnálom. Nagyon sajnálom! Gyere vissza velem a lakásba.

- Inkább nem. Megyek a kollégiumba. - bontakozott ki az ölelésből Yeong Wook, aztán egy utolsó gyors pillantást vetett a másikra, és elindult a buszmegálló felé.

Kyu Sung idegesen a hajába túrva bámult a fiú után. Nem tudott megmozdulni, és tartott attól is, ha utána menne, azzal csak még jobban megbántaná őt, sőt ellökné magától Yeong Wook-ot. Ezt el szerette volna kerülni. Inkább csak nézte a távolodó szerelmét, de az alakját már csak homályosan látta a végén, mert sírni kezdett. Hogyan tehetné jóvá?

[+Zeneajánló: Lee Minho-tól a Painful Love című dalát gondoltam ahhoz a részhez, amikor Yeong Wook ott hagyja Kyu Sung-öt.

Ez a Heirs OST-ja, és egy nagyon szép szám, bár egyben szomorú is.

Ez a rész különben hosszabb lenne, de külön bejegyzésben fogom írni a folytatást, mivel ebben már kicsit sok volna. Azt viszont nem tudom, mikor írom meg, mert egyre sűrűsödnek a dolgaim (most például meg kell írnom a sormintákat keddre néhány írásjegyből, amit már elkezdtem szerdán, de szerintem még a felénél sem tartok, meg kell tanulnom az írásjegyeket (szódolgozat miatt, meg amúgy is...) pinyinnel és jelentéssel együtt, meg kell csinálni a munkafüzeti feladatokat, tanulni kell a negyedéves ZH-ra, ami jövőhét utáni kedden lesz, ja, és jövőhét kedden még mondatdolgozat is van! T_T Plusz csütörtökig Helyesírás, korrektúra órára el kell küldeni két házit, meg van másik házi Elektronikus írástechnikák, tipográfiákból is, amivel kapcsolatban szinte semmi sem tiszta számomra, ezért komolyan idegbajt kapok miatta. Közben van három programom is: holnap koreai fesztivál, szerdán és csütörtökön meg valami kínais esemény, amire feliratkoztam tegnap az egyetemen, de azonkívül, hogy valami "kiemelten magas rangú államfő érkezik, ami miatt számtalan biztonsági intézkedés szükséges, és még képet is kellett magunkról küldeni, gondolom a beazonosítás miatt, tényleg nem tudok erről sem semmit. Hű, hogy lesz időm mindenre? :S Na, mindegy, nem panaszkodom, csupán leírtam így a végére. :)]