Yeong Wook, visszaérkezve a szobájába, gyorsan letusolt, felöltözött, aztán úgy döntött, szembenéz a dolgokkal, amik elől nem menekülhetett el. Éppen az elnökhöz igyekezett, amikor az észrevette a fiút, és magához hívatta őt, hogy valami fontosról beszéljen vele. Yeong Wook biztosra vette, hogy a Puszanban töltött idejéről akar beszélgetni, meg hogy átgondolta-e, amiért elküldte, azonban Lee Sung-ho valami egészen másba fogott bele, miután az irodájában leültek az asztalhoz.

- Yeong Wook-ah. - kezdte a vele szemben ülő ideges fiút figyelve, akit ez még feszültebbé tettt. - Arra a döntésre jutottunk pénteken, hogy megemeljük a táncóráid számát, emellett pedig hangképzésből is többet kapsz majd, mint eddig.

Yeong Wook nem tudta, hogy hihet-e a fülének, nagyon megdöbbent. Hirtelen meg is könnyebbült, mert tartott attól, hogy Lee elnök valami sokkal rosszabbat közöl majd vele.

- M...m...miért? - kérdezte csodálkozva. A válaszra nem kellett várnia, az elnök folytatta.

- Pusztán azért, mert nemrégiben érkeztél a kiadónkhoz. - érkezett az egyszerű válasz.

A fiatal fiú azonban úgy érezte, valami nem stimmel ezzel az egésszel, hiszen korábban azt mondták neki, jobb némelyik olyan gyakornoknál, akik már régebb óta a kiadó tagjai. Hacsak nem hazudtak... De miért tették volna?

- És ez mit jelent pontosan? És mi a helyzet a szerdai dologgal?

- Majd arról is szót ejtünk mindjárt, azonban úgy vélem, ez most sokkal fontosabb. Szeretnénk fejleszteni a képességeidet, és mivel a táncban és az énekben vagy kiemelkedő, erre a kettőre kell helyezni a hangsúlyt. Tisztában vagyok azzal, hogy így is elég sűrű az időbeosztásod, ezért bátorkodtam kicsit változtatni az óráidon, amíg nem voltál itt. - és Lee Sung-ho felemelt egy lapot az asztalról, majd megnézte. - Ezentúl esténként felváltva lesz énekórád és táncórád. Persze ezeken kívül még járnod kell a normál órákra is a többiekkel. Tessék.

- Ezeken az órákon csak én leszek jelen? - érdeklődött Yeong Wook, miközben átvette a lapot a férfitól. - Más gyakornok nem?

- Csak te.

- Értem. - biccentett a fiú, pedig valójában nem teljesen értette. Az elnök néhány másodpercig csak fürkészte őt, mert látta rajta, hogy el van bizonytalanodva.

- Nem kell aggódnod. - mosolyodott el Lee Sung-ho biztatóan. - Tényleg minden csak azért van, hogy jobb legyél. Minden idol kiemelkedik valamiben. Te szerencsére táncban és énekben is nagyon jó vagy, ahogyan azt már korábban is hangsúlyoztam. Ha elképzellek egy zenekar tagjaként, főtáncos és főénekes is vagy egyszerre.

Yeong Wook ismét meglepődött a hallottakon, sőt az ijedtség is úrrá lett rajta. Hirtelen annyi kérdés megfogalmazódott benne, viszont úgy tűnt, az elnök másról akar beszélni.

- Jól van, térjünk át a másik dologra. Úgy vélem, átgondoltál mindent, amit akartál, amíg távol voltál tőlünk. Halljam csak, mire jutottál?

- Igen. - hajtotta le a fejét Yeong Wook egy pillanatra. - Szeretnék valóban idol lenni, még ha sok időt is vesz igénybe. Nem akarok mohónak tűnni, de az egyik legjobb akarok lenni. - mondta, de egyből elpirult és zavarba jött. Képtelen volt állni az elnök tekintetét. Sosem gondolta volna, hogy egy nap ő olyat mond. Nem érezte úgy, hogy joga volna hozzá, ráadásul még bátortalan is volt.

- Örülök, hogy ezt hallom. - mosolygott az elnök büszkén. Tényleg örült annak, amit a fiú mondott.

- Tudom, hogy elég sok baj van velem, pedig még alig pár hete érkeztem. Ott az apám, sőt még túl félénk is vagyok, ezért olyanok történnek, mint a múltheti is. De szeretnék olyan valaki lenni, aki nem fél semmitől, akit szeretnek és elfogadnak az emberek. Ha valami nem sikerül, újra meg akarom próbálni.

- Beszéltél valakivel Puszanban, ami miatt ilyen eltökélt lettél?

- Az unokatestvéremmel. Ő biztatott folyamatosan.

- Értem.

- Kérdezhetek valamit?

- Nyugodtan.

- Tényleg tehetséges vagyok? Úgy értem, ha egy nap debütálok... sikeres leszek? Olyan valaki, aki népszerű?

- Őszintén? Szerintem az leszel. Csak hinned kell magadban és a tehetségedben.

Yeong Wook nyelt egy nagyot. Az elnök szavai Jin-young-ra emlékeztették.

 - Tudod, én meglátom az emberben a tehetséget. - folytatta Lee Sung-ho. - Már korábban is mondtam, hogy benned az első pillanatban felfedeztem. Elárulok valamit, de akkor ne add tovább senkinek. Megbízom benned, tudom, hogy tartani fogod a szád. - mosolygott a fiúra kedvesen. - Pillanatnyilag a kiadóban hat olyan gyakornok van, akit engednék debütálni a közeljövőben, és az egyikük te vagy. Természetesen a többiek is tehetségesek, de van még mit tanulniuk. Néhányan képesek arra, hogy ellustuljanak, viszont megszabadulni nem szeretnék tőlük sem, hiszen a jövőben még nagyon híresek lehetnek. Te, Kim Yeong Wook, és a többi öt személy vagytok azok, akik a legkeményebben küzdötök a cél eléréséért. Ha időm engedi, meglesem az óráitokat, és mindig azt látom, hogy te szorgalmasan gyakorolsz és koncentrálsz a feladataidra. Arról nem is beszélve, hogy elég sokat fejlődtél, jó irányba persze. Talán észre sem veszed, de sokkal bátrabb is lettél néhány hét alatt, amióta itt vagy. Már-már zseninek számítasz a képességeiddel.

- Tényleg így volna?

- Nekem elhiheted. Amikor beszéltem Baek Jong Soo-val, Park Tae-woo-val és Kim Kyu Sung-gel, ők is ezen a véleményen voltak. Ugye jól kijössz velük?

Yeong Wook csodálkozva biccentett, aztán eszébe jutott, hogy éppen haragszik Kyu Sung-re, és nem beszél vele már az előző este óta. Ezt persze nem mondhatta el az elnöknek. Nem akart még több bonyodalmat.

- Örülök, hogy ezt hallom. Jól van, akkor most elmehetsz. Pihenj egy kicsit, vagy ha úgy tetszik, gyakorolj. Úgy tudom, a negyediken a táncterem üres. Az óráidon ma nem kell részt venned. Délután háromra viszont várlak ide, hogy a Strawberries-szel együtt tartsunk egy megbeszélést és próbát.  Úgy terveztem, hogy felvehetnénk a dalt a héten, bármelyik nap, amikor készen állsz.

- Rendben. Egy kicsit félek. Nem értek hozzá, és tartok attól is, hogy nem fog sikerülni.

- Nem kell emiatt fájnia a fejednek. Először senki nem tudja, milyen egy dalfelvétel, de majd belejössz. Elvégre ezért vagy itt. Mindenki segítőkész, és a lányok is kedvesek. Nyugodtan szólj, ha segítségre van szükséged, vagy bármiféle probléma adódik. Egyébként csak tedd azt, amit kell: énekelj.

A fiú bólogatott, majd felállt, meghajolt az elnök előtt, és elindult kifelé a szobából. Egyáltalán nem akart pihenni, gyakorolni szeretett volna, ha már volt szabadideje. Szabadidő, amikor nem kellett másokkal foglalkoznia. Tíz percre tért csupán vissza a szobájába, de utána sietett a negyedik emeleti táncterembe. Egyedül azon aggódott, hogy tényleg ne legyen ott senki, mert nem akart másokkal találkozni, ezért nagyon megkönnyebbült, amikor nem talált ott egy árva lelket sem. Gondosan becsukta maga mögött az ajtót, hogy ne is lehessen kinyitni kintről, csak bentről, mivel azt sem akarta, hogy megzavarják. Miután elindította a zenét, nem kezdett egyből táncolni, hanem a gondolataiba merült. A fejében ott visszhangoztak az unokatestvérének és az elnöknek a szavai, ami végül még inspiráltabbá tette. Aztán váratlanul eszébe jutott még valami: Lee elnök végül egy szót sem ejtett a szerdai esetről, ezért fogalma sem volt arról, mi a teendője a feladataival kapcsolatban.

- Majd később rákérdezek. - vonta meg a vállát. Éppen el akarta kezdeni a gyakorlást, amikor a telefonja bejövő üzenetet jelzett. Először azt hitte, Kyu Sung "zaklatja", ezért nem is akarta megnézni az üzenetet, de végül nem bírta ki, hogy ne tegye. Döbbenten látta, hogy az elnök írt neki.

"A csoportos feladat miatt ne aggódj, nem kell megcsinálnod. Koncentrálj a versenyre. Mindent bele! LSH"

- Mi a...? - csodálkozott a fiú, miután elolvasta. Tényleg nem kell megcsinálnia a feladatot? De akkor azt fogják mondani, kivételeznek vele. Hana már így is azt állította. Ennek ellenére nagyon örült a hírnek, azonban tudta, hogy az elnök így még jobb teljesítményt vár majd tőle július végén. Éppen ezért félre is tette a telefonját, és már neki is látott a gyakorlásnak. Neki kell lennie a legjobbnak, bármi áron is!

[+Zeneajánló: Kim Bo Kyung Don't Think You're Alone (School 2013 OST) című dala mellett döntöttem, bár igazából csak azért, mert nem volt jobb ötletem. Na, meg persze jó szám is. Ehhez a részhez valójában nem is nagyon van, ami illene, de mindenképpen akartan valamit tenni ide is. :)

Ez a fejezet két hónapig! készült, mivel a tanulás+vizsgák miatt nem tudtam írni, csak elkezdeni még novemberben ezt a részt. Így lehet, hogy nem sikerült olyan jól, mert két hónap elég hosszú idő ahhoz, hogy megfeledkezzek arról, mit is akartam írni pontosan, még akkor is, ha sok jelenetet már megírtam magamnak vázlatként. Nem ígérem, hogy a későbbiekben gyakrabban teszek közzé fejezeteket, mert erre nem nagyon lesz időm, és a neheze még csak most kezdődik, már ami a tanulmányaimat illeti, de ki kell hangsúlyoznom, hogy mindenképpen folytatom az írást!^^ Az ötleteim is folyamatosan bővülnek, szóval hülye lennék itt abbahagyni. Mianhae & gomawo!!!]