Miután sikeresen felvették a klipet, amiben Yeong Wook és Kyu Sung is szerepeltek, a fiatalabb fiú hirtelen elég feszültté vált. Egyre több feladattal kellett megbirkóznia, ami napról napra idegesebbé tette. Ott volt a júliusi fellépés, amire egy egész koreográfiát kellett összeállítania egyedül és egy dallal is készülnie kellett, ráadásul a másik feladatra is koncentrálnia kellett, ami igen nehezen ment neki, miközben a többi csapat már egy lépéssel előrébb járt. Ezeken felül még a dalfelvétel napja is közeledett. Nem csoda, hogy a fiú kezdett egyre ingerültebb lenni, és úgy érezte, megbolondul. Kimerült is volt, mert napokig alig aludt valamit. Az egyik napon ki is borult, aminek egyrészt az volt az oka, hogy nem sikerült a koreográfiáját úgy elkészítenie, ahogyan szerette volna, a másik oka pedig Park Hana volt, akivel egy csapatba került az utcai helyzetgyakorlatos feladatnál. Yeong Wook úgy viselkedett, ami egyáltalán nem volt megszokott tőle, és se előtte, se utána nem látták őt olyannak.

Az egész azzal kezdődött, hogy az egyik napra Hana, aki átvette az utcai helyzetgyakorlat irányítását, kiadta parancsba, hogy menjenek ki a csapatukkal az egyik zsúfoltabb térre rögzíteni kamerával egy helyzetet. A lány által előre megírt forgatókönyvet kellett volna követniük, miszerint Eun-hee-t a barátja, akit Sang-wook alakított volna, rajtakapja egy másik fiúval, vagyis Yeong Wook-kal, aminek következtében hangos veszekedés kerekedik. Yeong Wook-ot ez nagyon megrémisztette több szempontból is, nem akart részt venni benne, pedig tudta, hogy nem húzhatja ki magát a feladatok alól. A fiú próbálta rávenni Hana-t, hogy helyette inkább Won-sik legyen a lány második barátja, akivel csalja az elsőt, azonban nem járt sikerrel, úgyhogy idegeskedhetett azon, hogy mi lesz. Emellett pedig még próbálni is akart volna, de egyszerűen nem ment neki az sem.

- Francba! - mondta ingerülten, és az arcát a tenyerébe temette, miután nem sikerült neki úgy néhány lépés, ahogyan szerette volna.

- Bocsánat, hogy megzavarlak - hallotta váratlanul Eun-hee hangját az ajtóból -, de Hana eonni küldött, hogy szóljak, gyere gyakorolni, mert később megyünk a térre.

Yeong Wook nem akarta megbántani Eun-hee-t, hiszen ő nem ártott neki, és különben sem szokott úgy beszélni senkivel, de egy kicsit ráförmedt a lányra.

- Mondd meg neki, hogy ne üzengessen nekem, és azt is, hogy nem megyek.

Eun-hee egy pillanatra ledöbbent, mert nem számított arra, hogy Yeong Wook úgy fog reagálni. Miután biccentett, megszeppenve kiment. A fiú gyanította, hogy hamarosan megjelenik majd Hana is, hiszen nem úgy ismerte őt, mint aki annyiban hagyja a dolgokat. Igaza is lett, Hana öt perc elteltével már ott is volt, csak úgy betört a terembe.

- Mi az, hogy nem jössz? - kiabálta túl a zenét. - Idefigyelj! Ebben a csoportban öten vagyunk, ami azt jelenti, hogy ötünknek kell megoldani a feladatokat. Ha miattad szívjuk meg, esküszöm, valahogyan elérem, hogy kitegyenek innen. Lehet, hogy tehetséges vagy, de nehogy azt hidd, hogy ezért már bármit megtehetsz.

- Nem hiszem azt, hogy bármit megtehetek. - emelte fel a hangját Yeong Wook is. - Megkértelek szépen, hogy ezt a helyzetgyakorlatot csinálja helyettem más, de te nem akartad. Az sem érdekel, mi az oka annak, hogy nem akarom vállalni, csak magadra gondolsz.

- Ez nem egy vásár, ahol válogathatsz. - vágott vissza Hana csípőre tett kézzel. - Lee elnök is megmondta, hogy meg kell csinálnunk.

- De azt nem mondta, hogy pontosan kinek mit kell csinálni. Én pedig nem fogok a téren kiabálni, hogy aztán azt beszéljék rólam, elveszem valakitől a barátnőjét. Még ha mennék is, nem tudnám megcsinálni, ezért ti is rosszul járnátok. Mit nem lehet ezen megérteni? Mondd meg őszintén, úgy ismersz engem, hogy tudok kiabálni másokkal, ráadásul millió ember jelenlétében?

- Most is kiabálsz! - felelte Hana az egyetlen dolgot, ami eszébe jutott, hiszen azt nem akarta beismerni, hogy Yeong Wook talán tényleg képtelen arra a feladatra.

- Figyelj... - sóhajtott a fiú, és megpróbált nyugodtabb maradni. - Több helyzetgyakorlatot kell csinálnunk. Miért nem csinálhatok olyat, ami jobban illik hozzám? Muszáj feszültté tenned engem ilyen miatt? Tudom, hogy itt mindenki elfoglalt, és nem kifogásokat keresek, de fel kell készülnöm a júliusi előadásra, a dalfelvételemre, és ha nem felejtkeztél meg róla, nekem adtad a koreográfia elkészítését az utcai fellépésünkhöz, nem beszélve az iskolai feladataimról. Eddig is volt miért stresszelnem, de most még te is idegesítesz ezzel a helyzetgyakorlattal. Csak most az egyszer csináljátok meg nélkülem.

Yeong Wook úgy érezte, sikert ért el, azaz a lány végül mégsem erőlteti rá a dolgot, de tévedett, ugyanis Hana megint kiabálni kezdett.

- Komolyan, te tényleg idol akarsz lenni? - szegezte a kérdést a fiúnak. - Amikor ki kell állnod a színpadra, akkor is kifogásokat keresel majd, hogy ne kelljen millió ember előtt énekelned? Ha? Mivel énekesként azt kell tenned. Mit keresel egyáltalán itt?

Yeong Wook nehezen tudta visszafogni magát. Sosem ütött volna meg egy lányt, azonban akkor úgy érezte, Hana megérdemelne egy taslit, hátha akkor lenyugodna. Pedig valójában belátta a fiú azt is, hogy Hana-nak részben igaza van, bár ez nem sokat változtatott a tényen, hogy ő képtelen a feladat végrehajtására.

- Remélem, hamar rájönnek majd, hogy nem vagy idevaló, aztán mehetsz vissza a régi unalmas életedbe. - folytatta a lány. - Miért hiszed, hogy a többi helyzetgyakorlat egyszerűbb lesz, mint a mai? Hát képzeld, nem lesznek azok. Szerintem jobban jársz, ha nem is vársz addig, amíg az elnök maga döbben rá, hogy rosszul döntött, hanem lelépsz magadtól.

- Park Hana! - kiáltotta Yeong Wook, és tett egy lépést a lány felé. Akkor vette csak észre, hogy nincsenek egyedül, az ajtóban néhányan őket figyelik. Aztán maga Lee Sung-ho tört magának utat közöttük. Talán éppen hallotta Hana szavait.

- Mi folyik itt? - érdeklődött kicsit dühösen a férfi, miközben közelített a két fiatal felé. Yeong Wook gyorsan meghajolt előtte. A férfi igencsak megilletődött, hogy a félénk fiút találja ott. Nem hitte volna, hogy Yeong Wook képes úgy kiabálni valakivel, ahogyan hallotta.

- Elnézést. Én... - bökte ki a fiú zavartan, és már kicsit szégyellte is magát a történtek miatt.

- Park Hana, Kim Yeong Wook. Az irodámba!

A két gyakornok összenézett, aztán követték Lee Sung-ho-t. El sem tudták képzelni, mi fog történni. A lány duzzogva természetesen Yeong Wook-ot hibáztatta mindenért, mivel szerinte, ha ő nem akaratoskodik, akkor nem kellett volna veszekednie sem vele, és akkor az elnök sem jelenik meg a táncteremben.

Lee elnök előre engedte a gyakornokokat a szobájába, aztán becsukta maguk mögött az ajtót.

- Halljam, mi történt. - ült le az asztala mögé. Ezúttal nem tűnt olyan kedvesnek, mint korábban bármikor, hanem szigorú és dühös volt.

Nem kapott választ. Yeong Wook a fejét lehajtva tördelte az ujjait, Hana pedig az ajkait harapdálva, továbbra is duzzogva, összefont karral ült mellette. Az elnök ismét rájuk parancsolt, de most egy kicsit erőteljesebben.

- Ő a hibás. - szólalt meg a lány, és Yeong Wook felé bökött az állával. A fiú ellenkezni akart, azonban nem volt hozzá bátorsága.

- Miért? Mi történt? - tudakolta a férfi Yeong Wook-ot figyelve.

- Képtelen a feladat teljesítésére. Tulajdonképpen nem akarja megcsinálni.

- Ez nem igaz! - szólalt meg végre Yeong Wook is kicsit mérgesen, és a lányra nézett.

- Te magad mondtad, hogy nem akarod megcsinálni.

- Én nem ezt mondtam.

- Elég! - állította le őket a férfi. - Először Yeong Wook mondja el, mi történt.

Yeong Wook biccentett, majd elkezdte mesélni az elejéről az egész történetet. Elmondta, hogy ő kérte Hana-t, hogy Won-sik játssza el azt a szerepet, amit neki szánt a lány, mert ő képtelen lesz eljátszani, de az nem egyezett bele. Azt is mondta, hogy tisztában van azzal, hogy neki fejlődnie kellene, és talán ez a gyakorlat is segíthet neki, de nem akarja, hogy miatta a többiek is rosszul járjanak, ráadásul túlságosan ingerültté tette ez és egyéb dolgok is, amik miatt még a gyakorlásra sem tud koncentrálni. Hana közbe akart vágni, de Lee Sung-ho leintette. Yeong Wook azzal folytatta, hogy éppen a koreográfiáján dolgozott a táncteremben, amikor Hana odaküldte Eun-hee-t, de mivel ő azt mondta, nem megy, Hana is megjelent, és egyszerűen rátámadt, ezért kiabáltak. Mielőtt Hana valamit mondhatott volna, hozzátette, hogy a lány a végén olyanokat is mondott neki, hogy nem kellene ott lennie.

- Ez az igazság. - nézett rá Hana undokul.

- Majd én eldöntöm, hogy kinek van itt helye és kinek nem. - szólt rá a lányra az elnök. - Gondolom, a kisasszonynak is van hozzáfűznivalója.

- Van. - és Hana elkezdte előadni a saját szemszögéből a dolgokat, néhol kicsit túlozva és könnyeket csalva Yeong Wook szemébe. Percekkel később, amikor végre elhallgatott, Lee Sung-ho sóhajtott.

- Azt hiszem, tudom, mi történt. - mondta - És nem, egyikőtöknek sem adok igazat. Park Hana, elhiszem, hogy a szíveden viseled a sorsát a csapatodnak, de egy kis változtatástól még nem dől össze a világ. Úgy tudom, öten vagytok a csapatban, ezért nem értem, miért nem engedted meg Yeong Wook-nak, hogy helyette más játsszon el olyan szerepet, amit ő nem tud megcsinálni. Mindazonáltal azt kell hogy mondjam, hogy te sem mentesülhetsz a feladatok elvégzése alól. - nézett a férfi a fiúra. - Figyelembe veszem, hogy néha több időre van szükséged ahhoz, hogy meg tudj nyílni, de tudod, hogy nem mehet ez így sokáig. Ha debütálni akarsz valaha is, ennyi változás nem lesz elég.

Hana önelégülten vigyorogni kezdett, és legszívesebben mondta volna azt is, hogy neki igaza volt, nincs ott helye a fiúnak. Yeong Wook-nak nagyon rosszul esett, amit Hana művelt, korábban mindig rendes volt vele. Az elnök szavaitól így is kibukott a szeméből néhány könnycsepp. Nem volt képes megszólalni.

- Természetesen nem fogunk ezért kitenni, viszont össze kell szedned magad, különben meg kell szüntetnünk a szerződésedet.

Yeong Wook szíve hatalmasat dobbant, a könnyeit pedig már nem tudta többé visszafojtani, maguktól kezdtek patakban lecsordogálni az arcán. Korábban azt mondta neki az elnök, hogy ha sokára is változik meg, nem lesz baja belőle, csupán annyi hátránya, hogy kicsit később debütálhat. Akkor most mégis miért beszél szerződésmegszüntetésről? El sem tudta volna képzelni az életét a kiadó nélkül.

- Na, jó, nem akarlak megijeszteni. - folytatta az elnök kicsit más hanggal. - Csak arra kérlek, hogy próbálkozz egy kicsit keményebben. Nagyon sajnálnám, ha meg kellene válnunk tőled, mert tehetséged az van, de sajnos túlságosan érzékeny és félénk vagy.

A fiú biccentett, aztán szipogott egyet. A férfi ezután ismét Hana felé fordult.

- Azt a helyzetgyakorlatot, ami vitát váltott ki, Yeong Wook nélkül fogjátok megcsinálni, a többiben viszont már ő is részt fog venni. Sajnos figyelmeztetnem kell téged, hogy legközelebb ne forduljon ilyen elő. Nem azért vagytok az LSR-nél, hogy veszekedjetek. Ha bármilyen problémátok adódik, oldjátok meg, beszélgessetek. Néhány napra felfüggesztelek titeket, nem járhattok órákra és nem próbálhattok a termekben.

- Tessék? - háborodott fel a lány. - Ez nem igazságos.

- Talán azt akarod, hogy elküldjelek végleg? Tudtommal ez a cég az enyém, nem a tiéd, azaz én hozom a döntéseket, és ha most azt mondom, szünetelnetek kell, akkor az úgy is lesz.

Látszott, hogy Hana erősen küzd magával, nehogy visszaszóljon Lee Sung-ho-nak. Úgy döntött, többé nem mondd semmit. Az elnök végül mondta neki, hogy elmehet, Yeong Wook-ot azonban ott tartotta. A fiú nem értette, mit akar még a férfi mondani neki. Nagyon félt.

- Yeong Wook-ah - fogott bele a mondandójába -, szeretném, ha azalatt a néhány nap szünet alatt elmennél valahová, távol a kiadótól, hogy kicsit gondolkozz. Nem csak a történteken, hanem azon is, hogy mit szeretnél, tényleg maradni akarsz-e. Talán ha egy kicsit máshol vagy, jót fog tenni neked.

- H...hová? - kérdezte Yeong Wook félénken. - Akkor... nem is jöhetek vissza?

- Dehogynem! Erről szó sincs. Pusztán két-három napról van szó, nem többről. Szükségünk van rád itt. Én már eddig is büszke voltam rád a teljesítményed miatt, csak örülnék, ha kicsit bátrabb volnál. A múltkori klip nagyon jól sikerült, és abban is biztos vagyok, hogy a dal is tökéletes lesz, amit a Strawberies-szel énekelsz majd. Vannak rokonaid Szöulon kívül valahol, akikhez mehetnél?

Yeong Wook elgondolkodott. Igen, voltak rokonai Puszanban és Csedzsu szigetén is, azonban az utóbbit kihagyta volna. Csedzsun az apjának a testvére és annak a családja lakott, akikkel bár nem sokszor találkozott a fiú, mégsem kedvelte őket. A legidősebb lány mindig is kiállhatatlan volt, de leginkább csak vele szemben. Puszanban az édesanyjának a nővére élt a férjével és a fiúval majdnem egykorú lányukkal. Ők valamivel kedvesebbek voltak mindig, ami nem is csoda, hiszen nem az apjának a rokonságához tartoztak. Igaz, Yeong Wook velük sem találkozott túl sokat, legutoljára akkor látták egymást, amikor öt évvel korábban a nagymamája meghalt.

- Puszanban. - mondta ki Yeong Wook halkan. - De nem vagyok abban biztos, hogy csak úgy oda mehetek.

- Hívd fel őket, és kérdezd meg légyszíves.

- Sajnos nem tudom a telefonszámukat, meg kell kérdeznem anyát.

- Rendben. Még ma kérdezd meg, és szólj nekem, hogy ha mehetsz.

A fiú szomorúan bólintott, mire az elnök megsajnálta őt.

- Yeong Wook-ah, még egyszer mondom, nem elküldeni akarlak, hanem azt szeretném, hogy átgondold a dolgokat. Hidd el nekem, jót tesz, ha az ember néha elmenekül, hogy aztán egyedül merengjen. Mindent, amiben bizonytalan vagy, gondolj át, amíg távol vagy, és persze azt is, hogy tényleg idollá akarsz-e válni.

- Értem.

- Most elmehetsz, de ne felejts el telefonálni. Ja, és egy valamit még kérnék. Elhiszem, hogy nehéz, de próbáld meg az érzéseidet irányítani, ne sírj mindig, amikor nehéz helyzetben vagy. A későbbiekben ez nagyon nem lesz jó, a riporterek szétszednek, ha ilyen maradsz.

A fiú némán bólogatott megint, aztán felállt, meghajolt, és elindult az ajtó felé. Valójában akkor is úgy érezte, hogy legszívesebben elsírná magát, azonban visszatartotta a könnyeit. Úgy érezte, talán igaza lehat az elnöknek, és ha elmegy néhány napra, az jót fog tenni neki. Nem csak azt kellett átgondolnia, hogy akar-e idol lenni, vagy sem, hanem a Kyu Sung iránt táplált érzelmeit is. Már egy ideje szerette volna tisztázni magában az érzéseit, csakhogy erre sosem volt ideje a teendői mellett, és ha még szabadideje is volt, általában Kyu Sung (vagy éppen valaki más) társaságában tartózkodott.

Yeong Wook kilépett az ajtón, és azon volt, hogy a kollégiumhoz vezető folyosó felé induljon, amikor is egy kéz megragadta őt, majd visszarántotta.

- Mi a...? - bökte ki, mivel el sem tudta képzelni, ki lehet az. Hana megvárta volna, és most megint veszekedni akar vele? Akkor azonban meghallotta Kyu Sung ismerős, aggodalommal teli hangját, és ez megnyugtatta.

- Mi történt? - tudakolta az idősebb. - Hallottam, hogy felfüggesztettek néhány napra Park Hana-val együtt. Hana azt mondta, a te hibád, de én ezt nem tudom elhinni.

Yeong Wook váratlanul, egy szó nélkül átölelte Kyu Sung-öt, a könnyeit pedig képtelen volt tovább visszatartani, egyszerűen csak zokogásban tört ki. Nem tudta, hogy a megkönnyebbüléstől, vagy éppen a félelemtől van-e, de jól esett neki a sírás. Kyu Sung sem szólt semmit, helyette inkább átölelte a fiatalabbat, így vigasztalta és várta, hogy megnyugodjon. Az sem érdekelte, hogy a pólójának az eleje teljesen átázott, csupán az számított neki, hogy a fiú jobban legyen.

- Sa...sajnálom. - suttogta végül Yeong Wook, miközben letörölte a szemét.

- Semmi baj. Gyerünk fel a tetőre, és mesélj el mindent.

Kyu Sung átkarolta a másik fiú vállát, majd elindultak a lépcső felé. Néhány perc múlva már a tetőn voltak, letelepedtek a földre egymással szemben, de Yeong Wook-nak kicsit nehezére esett elkezdeni mesélni a történteket. Az idősebb természetesen türelmes volt vele. Amikor végre összeszedte magát valamennyire, lassan nekifogott elmesélni az elejéről az egész sztorit. Kyu Sung többféle érzelmet is mutatott közben: mérges lett, szomorú volt, meglepődött, megkönnyebbült...

- ...úgyhogy most úgy néz ki, el kell mennem pár napra. - fejezte be Yeong Wook letörten.

- Ez abszolút nem a te hibád! - jelentette ki Kyu Sung, szemét a másik fiú sírástól vörös arcára szegezve. - Nem, nem azért mondom, mert elfogult vagyok. Valamiben igazat kell adnom az elnöknek is, de egyértelműen Hana tehet róla, hiszen ő nem engedett neked, amikor szépen megkérted. Most meg mindenkinek próbálja beadni, hogy te vagy a negatív szereplő ebben a történetben. Ne is foglalkozz azzal a csajjal, én itt vagyok és itt leszek neked.

- De a feladatot még mindig vele együtt kell megcsinálnom.

- Tudom. - húzta el a száját az idősebb, aztán eszébe jutott valami. - Egyébként komolyan azt hittem, hogy nagyobb baj van, például elküldenek. Hana is úgy mondta, hogy az is lehet, hogy kitesznek. Na, nem mintha teljesen elhittem volna, csak megijedtem.

- Hyung... Én egy hatalmas lúzer vagyok, igaz? - kérdezte Yeong Wook, és az ajkába harapott.

- Ne beszélj így magadról. Egyáltalán nem vagy lúzer.

- Ha nem lennék az, ez nem történhetett volna meg.

- Kim Yeong Wook, elég legyen! Ha én az mondom, nem vagy lúzer, akkor nem vagy az. Hidd el nekem. Ha az volnál, már nem is lennél itt. Hé, igazából örülök, hogy kiabáltál Hana-val, csak kár, hogy nem láttam. - nevette el magát Kyu Sung, majd megfogta Yeong Wook arcát. A fiatalabb fiú érezte, hogy a szíve egyből zakatolni kezd a mellkasában. Nem tudta elképzelni, mit fog csinálni vele a másik, azonban Kyu Sung semmi rosszat nem tett, pusztán elismételte neki, hogy nem lúzer, és jobban bíznia kellene magában.

Azon az estén Yeong Wook-nak semmi kedve nem volt a kollégiumban maradni, ezért elment Kyu Sung-höz, aki természetesen szívesen látta magánál. A fiú onnan hívta fel az édesanyját, hogy elkérje a puszani rokonok telefonszámát, amit meg is kapott, bár az anyukájának elképzelése sem volt arról, minek kell az a fiának. Yeong Wook nem akarta elmondani a teljes igazságot, ezért azt mondta, azt a feladatot kapták, hogy menjenek el vidékre néhány napra gondolkodni. A nő ezt igen különösnek tartotta, de nem faggatózott tovább. Ezután Yeong Wook felhívta a rokonait, viszont eléggé zavarban volt, mert tartott attól, hogy azt sem tudják, ki ő, de szerencsére minden jól alakult. Utána egy harmadik hívást is intéznie kellett, hogy közölje Lee Sung-ho-val, hogy másnap délután utazik Puszanba, és ott tölt három éjszakát. A fiú kimerült volt, elaludni azonban már nem tudott volna, ezért Kyu Sung-gel beszélgettek éjfél utánig. Az idősebb megígérte neki, hogy kikíséri majd a buszállomásra, és ez igen jólesett neki. Kyu Sung volt az egyetlen jó dolog azon a szörnyű napon.

[+Zeneajánló: Kang Daesung (BIGBANG) Baby Don't Cry című számát ajánlom, és ezt ahhoz a részhez képzelem el, amikor Yeong Wook kimegy az elnök irodájából, és sírva fakad Kyu Sung előtt.

Ha ez egy dorama jelenete lenne, akkor percekig csak állnának ott egymást ölelve, és ez a dal szólna alatta. A Baby Don't Cry egy nagyon szép szám, amit egy nagyszerű énekes énekel, és annak ellenére, hogy Daesung azt énekli, "ne sírj", én már sírtam aközben, hogy hallgattam :D ]