A felvétel még azon a szerdán sikeresen elkészült. Yeong Wook előzetes aggodalma felesleges volt, mert nem voltak gondok vele, nem kellett sokszor újra kezdenie az éneklést. A végére annyira élvezte az egészet, hogy sajnálta, amiért véget ért a felvétel. Érdekesnek találta a közös munkát a Strawberries-szel és a producerrel, és fokozódott benne az az érzés, ha nem foglalkozhatna a zenével többé, abba belehalna. El is képzelte magát, mint énekest, akinek éppen a saját dalait veszik fel.

A fiú észre sem vette, hogy valaki a stúdió előtt hallgatózik, hogy hallja a hangját. Kyu Sung szinte végig ott ült az ajtó előtt a földön, amíg Yeong Wook énekelt. Szerencséje volt, mert az elnök végül nem tudott jelen lenni a felvételnél, márpedig a férfi biztosan tudni akarta volna, miért van ott Kyu Sung ahelyett, hogy gyakorolna. Nos, igen. Gyakorolnia kellett volna. Viszont nem bírta ki, hogy ne hallgassa meg a fiatalabb első felvételét.

Yeong Wook úgy határozott, hogy a felvétel után sem fog pihenni, inkább nekiáll a gyakorlásnak. Már kezdett összeállni a koreográfiája a júliusi fellépés-versenyre, és szeretett volna egy felvételt is készíteni róla, hogy aztán jobban meg tudja figyelni, mi az, amin javítania kell. Visszament a szobájába átöltözni, aztán már indult is egy üres tánctermet keresni magának. Mielőtt elérhette volna a folyosó végét, valaki lelassított a háta mögött, és még azelőtt, hogy Yeong Wook ezt észrevehette volna, az illető megragadta a csuklóját. Még arra sem volt ideje, hogy ezt felfogja, ugyanis azonnal magával vonszolta a fiút.

- Hé! - kiáltotta Yeong Wook, aki azt sem értette először, mi történik vele. Ahogy rájött, hogy valaki maga után vonszolja, ránézett az előtte haladó alakra, és egyből felismerte még hátulról is, hogy Kyu Sung az. - Hyung, engedj el! - parancsolt az idősebbre.

Természetesen erre Kyu Sung nem reagált, legalábbis nem engedte el a fiút, azonban a léptein gyorsított. Yeong Wook megpróbálta kiszabadítani a csuklóját a másik ujjai közül, de nem járt sikerrel ezzel sem. Mivel Kyu Sung még szorosabban fogta, feladta az egészet, hagyta, hadd rángassa fel a lépcsőn. Ahogy egyre csak haladtak felfelé, Yeong Wook egyre biztosabb lett abban, hogy a tetőre mennek. A tetőre, ami kezdett olyan hellyé válni számukra, akár egy rejtekhely, ahová elbújhatnak a világ elől. Amint felértek, Kyu Sung lassan és sokkal nyugodtabban nyitotta ki az ajtót, majd kilépett a tetőre, ahol a langyos szellő azonnal a hajukba kapott. Yeong Wook, aki egyébként nem tehetett mást, mivel Kyu Sung keze a csuklóját szorongatta, hevesen dobogó szívvel követte a fiút. Az idősebb nem szólt semmit egészen addig, amíg be nem csukta az ajtót, majd oda nem vezette Yeong Wook-ot a falhoz. A fiatalabb kezdett megijedni. Mit fog csinálni vele Kyu Sung?

- Először is: hallgass meg végre! - mondta szokatlanul halk és elkeseredett hangon Kyu Sung, miközben szembefordult a másikkal. Továbbra is a fiú csuklóját fogta. - Sajnálok mindent. Sajnálom, amit mondtam, de akkor nem gondoltam bele, hogy az egésznek semmi értelme, sőt még meg is bántalak vele.

- Rájöttél végre? Hogy az egész ostobaság volt. Hyung, te jó ég! Az unokatestvéremről van szó! - mondta Yeong Wook, aki közben nem igazán merte állni az idősebb tekintetét.

- Kérlek szépen, ne haragudj rám. Így, hogy nem beszélsz velem, úgy érzem, megbolondulok. Kezdem úgy érezni magam, mint korábban, amikor még nem ismertelek.

- Miért?

- Ne kérdezd az okát. Csak legyen minden úgy, mint azelőtt, hogy azokat a dolgokat mondtam. Kérlek! Ha megbocsátasz, veszek neked egy finom ebédet holnap.

Yeong Wook sóhajtott egy nagyot, fejét elfordította, és csak beszéd közben nézett vissza az idősebbre. - Ne próbálkozz ilyen trükkökkel! Hyung, te éppen meg akarsz vesztegetni.

- Nem, dehogy!

- De igen.

- Jó, lehet. Lehet, hogy kicsit szánalmas vagyok, de éppen próbálom visszaszerezni a bizalmad, amit azt hiszem, eljátszottam. - itt Kyu Sung elmosolyodott, mert eszébe jutott valami. - Egyébként köszönöm a bögrét. Melyik az enyém?

Yeong Wook szeme abban a pillanatban hatalmasra tágult, így nézett a másikra. Teljesen megfeledkezett már a bögrékről, amiket ott hagyott Kyu Sung lakásán. Próbált úgy tenni, mintha nem is tudná, miről van szó.

- A bögrét? - szólt félénken. - Ó...

- A puszanit. De tudod nagyon jól, hiszen te vetted.

- Ja, hát csak egy kis szuvenír... Hoztam Jong Soo hyungnak és Tae-woo hyungnak is.

- Mi? - döbbent meg Kyu Sung, aki erre a válaszra nem számított.

- Nekik is vettem olyat.

Kyu Sung arcán különös kifejezés ült, kissé csalódottnak tűnt, aztán még különösebben elmosolyodott.

- Persze, tudtam. Hyung elmondta.

Yeong Wook értetlenül pislogva nézett rá. Valami nem stimmelt. - Hiszen még nem is adtam nekik oda. - mondta.

- Ó, hát... akkor biztos meglátták.

- Hm?

Yeong Wook gyanakodva fürkészte az ideges Kyu Sung-öt, aki mintha kereste volna a szavakat. Az idősebb a fejét vakargatta, majd gyorsan elmosolyodott.

- Akárhogy is, köszönöm.

- Hm. Most már visszamehetek? Gyakorolnom kell.

A következő pillanatban olyan történt, amire Yeong Wook nem számított. Kyu Sung tett felé egy lépést, így igazán közel kerültek egymáshoz. A fiatalabb idegesen nyelt egyet, és próbálta kiegyenlíteni a lélegzetét. A másik igazán ijesztő volt. Kyu Sung felemelte a kezét, és a falra csapta a fiú feje mellé, amitől az összerezzent. Yeong Wook alig bírta állni a tekintetét, érezte, hogy remegni kezd. Gyorsan oldalra pillantott.

- Ne menekülj! - szólt Kyu Sung le nem véve a szemét a fiúról. - Még azt sem mondtad, hogy megbocsátasz.

- A...azon még gondolkodnom kell. - felelte gyorsan Yeong Wook. - Most viszont tényleg gyakorolnom kell. Teljesen el vagyok maradva. - és el akart szaladni, de a másik visszatartotta.

- Jól van, de holnap velem kell enned! - bólogatott immáron sokkal kedvesebben. - Ja, és szívesen megismerném Jin-young-ot. Legközelebb veled akarok menni Puszanba.

- Miért? - rémült meg Yeong Wook.

- Hisz most mondtam, hogy megismerni.

- Vagy csak ellenőrizni akarod, hogy...

- Buta. - nyomta a mutatóujját Yeong Wook homlokának Kyu Sung. - Csak kíváncsi vagyok rá. Biztos rendes lehet.

- Aha. Aznap este nem így tűnt.

- Felejtsük el azt az estét végre.

- Majd meglátjuk, hyung. De jobb, ha nem ismeritek egymást.

- Miért?

- Hát, csak...

Nem vallhatja be, hogy Jin-young tud valami olyat, amiről ő nem tudhat, vagyis hogy szerelmes belé. Mármint Yeong Wook Kyu Sung-be. Kizárt! A fiú elhatározta, hogy bármi áron is, de megakadályozza, hogy azok ketten megismerjék egymást. Különben is, Jin-young-ot ismerve elég veszélyes volna, ha megismerkednének, még a végén szépen elárulná a titkát.

- Min gondolkozol ennyire? - érdeklődött Kyu Sung összevont szemöldökkel.

- Á, csak azon, hogy egyszer talán találkozhatsz vele. - és ezzel Yeong Wook elszaladt. Kyu Sung nem próbálta meg visszatartani, csak fülig érő szájjal nézett utána, majd a falnak támaszkodott. Tudta, hogy sikerrel járt. Nem lehet, hogy még azok után se beszéljenek egymással.

Yeong Wook leszaladt az alattuk lévő emeletre, majd a falnak dőlve levegő után kapkodott. A kezét a mellkasára kellett tennie, mert úgy érezte, mindjárt kiugrik onnan a szíve. Remélte, azért Kyu Sung nem vett észre semmit belőle.

A következő napon Kyu Sung nem feledkezett meg az ebédről, amire meginvitálta Yeong Wook-ot, többször is emlékeztette rá a fiút, majd odament a táncteremhez, ahol az gyakorolt, nehogy meglépjen előle. Yeong Wook sóhajtva belement az ebédbe, viszont előtte át akart öltözni, ezért visszamentek a szobájába, ahol ő a fürdőszobába ment, Kyu Sung pedig az ágyára ült le. Akkor vette csak észre, hogy a fiatalabb az ágyon hagyta a telefonját, amihez természetesen nem akart hozzányúlni, de amikor a kijelzője világítani kezdett, ránézett a készülékre. Nem vallotta volna be, de kíváncsi volt, ki keresi. Amikor Hee Sung nevét látta kiírva, eldöntötte, hogy nem szól Yeong Wook-nak. Tisztában volt azzal, hogy a fiú úgyis észreveszi majd a nem fogadott hívást, és azzal is, hogy nem kerülheti el, hogy beszéljenek, de azt semmiképp sem akarta, hogy akkor történjen meg.

Kyu Sung haragudott a számára ismeretlen fiúra, amiért Yeong Wook-nak fájdalmat okozott korábban. Őszintén szólva, nem is akarta, hogy Hee Sung visszatérjen, mert tudta, akkor minden megváltozna egy pillanat alatt, és mindent összezavarna a jelenlétével. Jobb volt Yeong Wook-nak nélküle. A fiú úgyis más életet élt már az utolsó találkozásul óta.

A hívás véget ért, Yeong Wook pedig visszatért a szobába egy farmerben és egy pólóban.

- Kész vagy? Akkor mehetünk is. - állt fel gyorsan Kyu Sung az ágyról, de közben gyorsan megfordította a telefont.

- Egy pillanat. - mondta a fiatalabb, miközben magára húzta a pulóverét, majd a táskáját is a hátára vette.

- Mit szeretnél enni? - érdeklődött Kyu Sung közelebb lépkedve a másikhoz.

- Akármit. Farkaséhes vagyok, reggel óra nem ettem egy falatot sem.

Kyu Sung felnevetett, és átkarolva a fiú nyakát az ajtó felé indult. Yeong Wook zavarba jött, de hagyta magát. Már a cipőjébe bújt volna, amikor eszébe jutott valami.

- A telefonom. - mondta kibontakozva az ölelésből, és visszasietett az ágyhoz. Kyu Sung aggódott, hogy esetleg észreveszi Hee Sung hívását, azonban ez nem történt meg, mert a fiú a zsebébe csúsztatta a készüléket anélkül, hogy ránézett volna a kijelzőre.

A két fiú egy közeli étterembe ment, ahová a kiadóból gyakran jártak át a gyakornokok, sőt néha még az idolok is. Egészen kellemes hely volt. Bárki betérhetett az utcáról, azonban volt kialakítva egy olyan rész is, ahol a hírességek nyugodtan étkezhettek anélkül, hogy bárki megzavarhatta volna őket. A gyakornokok is mehettek oda, ha akartak.

Miután Kyu Sung megvette az ételt, odament az asztalhoz, ahol Yeong Wook már várt rá, és leült vele szemben. A fiatalabb megköszönte az elé tett ételt, de mielőtt elkezdte volna enni, le akarta fényképezni azt. Akkor figyelt csak fel Hee Sung korábbi hívására. Megnézte a pontos idejét a híváslistán, aztán megvonva a vállát ráment a kamerára. Nem akarta visszahívni a másikat, és nem csak azért, mert nem szeretett telefonálni, amiről Hee Sung is nagyon jól tudott, hanem kedve sem volt a beszélgetéshez. Az utóbbi időben megromlott a kapcsolatuk, egyre kevesebbet beszéltek. Nem tudta, milyen volna, ha nem ment volna el Kínába, de gyanította, akkor egészen másképp alakultak volna a dolgok. Egyébként amiatt is haragudott Hee Sung-ra, amiért az telefonálni akart. Ha annyira szeretett volna beszélni vele, írhatott volna üzenetet valamelyik alkalmazáson keresztül. Emlékeznie kellett volna, hogy azt jobban szereti.

Másrészt nem is bánta, hogy Hee Sung nem sokszor kereste, mert nem akarta beavatni őt abba, hogy gyakornok. A hazugság pedig nem tűnt jó megoldásnak. Pedig a szíve mélyén szerette volna megkérdezni a fiútól, hogy vele mi a helyzet, hogy van, hogyan telnek a napjai és mit csinál Kínában. De olyan fájdalmas lett volna hallani, hogy többé nem megy vissza Koreába annak ellenére, hogy megígérte...

- Helló, helló! - hallottak egy ismerős hangot, ami Yeong Wook-ot is észhez térítette. Oldalra pillantva látták, hogy Lee Seung-won közeledik feléjük a testvérének a társaságában, egy-egy tálcát szorongatva. - Leülhetünk hozzátok?

- Persze. - felelte Yeong Wook, és elvette a táskáját az egyik székről, hogy oda tudjon ülni az egyikük. Kyu Sung már kevésbé lelkesedett a társaságért, de azért ő is elvette a saját holmijait a másik székről.

- Mit csináltok itt? - érdeklődött Seung-won, mire Kyu Sung és Yeong Wook szinte egyszerre ránéztek. Mégis mit csinálnának?

- Éppen Hawaiin süttetjük magunkat. Szerinted? - szúrt oda Kyu Sung.

- Haha, ez vicces volt. Látom, hogy esztek. Ma nagyon jó hangulatom van.

- Miért? - kérdezte unottan ismét Kyu Sung, aki egyébként a legidősebb volt a társaságból. Seung-woo, aki egészen addig egy szót sem szólt még, most kuncogott egyet Yeong Wook mellett.

- Találkoztam a világ legcsinosabb lányával. - mondta büszkén Seung-won.

- Mi? - döbbent le Yeong Wook.

- Na, persze. Te mindig ezt mondod... - ez Kyu Sung volt, aki a szemét forgatta. Valahogy túlságosan ismerősek voltak neki azok a szavak. Úgy érezte, mintha deja vuje volna.

- Jaj, hyung, tényleg mindenkire ezt mondod. - szólalt meg végre Seung-woo is, aki megint elnevette magát, de ezúttal sokkal hangosabban.

- Hát, ha mindegyik olyan szép. - vonogatta a vállát Seung-woo, majd mentegetőzve feltette a két kezét. - Erről aztán én nem tehetek.

Yeong Wook telefonján megint hívás volt.

- Hé, Kim Yeong Wook, a telefonod. - mutatott a fiú készülékére Seung-woo.

A telefon Yeong Wook karja mellett hevert az asztalon, és megállás nélkül hívást jelzett. A fiú éppen csak ránézett a kijelzőre, aztán átfordította a készüléket az asztalon, hogy csak a hátlap látszódjon. Ezen Seung-woo elcsodálkozott, faggatózni kezdett, és azt is tudni akarta, ki az a Hee Sung.

- Egy barátom. - érkezett a válasz, viszont elég furcsán, és Yeong Wook még egy gyors pillantást is vetett a vele szemben ülő Kyu Sung-re.

- Barát? Akkor miért nem beszélsz vele? - érdeklődött Seung-won is.

- Mert most eszünk. Később majd... visszahívom.

Yeong Wook azt hitte, ennyivel sikerült megúsznia, azonban a két testvér nem adta fel, tovább kérdezősködtek Hee Sung-ról. Amikor elmondta, hogy az egyetlen barátja volt korábban, Seung-won szomorú arcot vágott, ami tőle elég furcsa volt, és azt mondta, neki sosem volt legjobb barátja.

- Hyung, hiszen egy csomó barátod volt korábban. - nézett értetlenül a bátyjára Seung-woo.

- De nem legjobb. - ellenkezett a másik.

- Van neked egyáltalán valamiből legjobb?

- Aha. Egy legjobb öcsém. - karolta át a fiú nyakát Seung-won.

- Hyung!- szólt meghatottan Seung-woo, és úgy tett, mintha sírna a testvére szavaitól, azonban pár másodperc elteltével már el is nevette magát.

A négy fiú ilyen hangulatban fogyasztotta el az ebédjét. A végére Kyu Sung sem bánta annyira, hogy a testvérek csatlakoztak hozzájuk. Ennek ellenére alig várta, hogy kettesben maradjon Yeong Wook-kal, mert valamiről beszélni szeretett volna vele. Az ebéd után szerencséjére Seung-won és Seung-woo visszatértek a kiadóba, ők pedig maradtak az étteremben még egy kicsit.

- Yeong Wook-ah, miért nem veszed fel a telefont? - kérdezte váratlanul Kyu Sung, miközben az italát kortyolgatta. Észrevette, hogy Hee Sung többször is kereste a fiút, és Yeong Wook akkor is a telefonját bámulta. Újabb hívás volt rajta. Mivel a fiú nem felet, ő folytatta. - Talán valami fontosról van szó, ha már ennyire keres.

Nem mintha annyira akarta volna, hogy beszéljenek, csak zavarta, hogy Yeong Wook annyira el van kenődve.

- Nem akarom. Te is tudod, mi történt máskor. - és a fiatalabb eltette a telefont a zsebébe.

- Azóta beszéltél már vele.

- Nem túl sokat.

- És ha mondjuk azt akarja bejelenteni, hogy... visszajön?

- Nem fogja. Már mindene ott van. Ott jár suliba, ott vannak új barátai, mivel láttam róluk közös képeket, és a szülei is ott vannak a cég miatt.

- Úgy hangzik, mintha féltékeny volnál, amiért másokkal csinál képet.

- Nem vagyok.

- Ne hazudj. Különben neked is van közös képed másokkal. - mutatott az idősebb magára.

- Az nem is ugyan az.

- Mondtam, hogy féltékeny vagy.

Yeong Wook sóhajtott. - Mégis minek kellene lennem? A legjobb barátom volt, de már úgy érzem, semmi sem a régi.

Kyu Sung-öt elfogta egy hatalmas féltékenység, amit megpróbált lenyelni. Ilyenkor úgy érezte, mintha Yeong Wook nem legjobb barátjaként gondolna rá.

- De itt vagyok neked én. - mondta halkan. - Mitől volt ő különleges számodra?

- Mert ő más volt, mint a többi. Igazából, hogy őszinte legyek, sokban hasonlítotok egymásra.

- Hm? Miket csináltatok együtt?

- Mindent.

- M...mindent? Mi mindent?

- Tanultunk, énekeltünk, táncoltunk együtt, néha csak zenét hallgattunk, filmeztünk, sétáltunk, és alkalmanként együtt aludtunk.

Kyu Sung félrenyelt a hallottaktól. Az utolsó dolgot még sosem említette neki Yeong Wook.

- Miii? - kérdezte kissé hangosabban, mire páran feléjük fordultak.

Csak nem...?

Yeong Wook arca kipirult, ezért gyorsan megmagyarázta. - Néha elhívott a házukba.

Ezzel azonban nem segített, Kyu Sung már teljesen félreértette a dolgot.

- Ti ketten...

- Huh? - kerekedett el a fiatalabb szeme. - Úristen! Nem! Hyung olyan volt, mintha a testvérem volna. - mentegetőzött. Kezdett neki túlságosan ismerős lenni a helyzet. Kyu Sung is megijedt, hogy ismét úgy jár, mint pár nappal korábban, úgyhogy megpróbálta menteni a helyzetet. Nem hiányzott neki, hogy Yeong Wook ne szóljon hozzá napokig megint, még épphogy csak kibékültek. 

- Nem tudom, te mire gondoltál, de én csak arra voltam kíváncsi, hogy vajon tényleg együtt aludtatok-e. Mármint... hm... egy ágyban.

Yeong Wook kezdett megint mérges lenni a másikra. Miért feltételez róla furcsaságokat?

- Igen, vele aludtam, de nem történt semmi, ahogyan Jin-young-gal sem! - mondta idegesen.

- Elhiszem. - mosolyodott el Kyu Sung. Belül viszont nagyon féltékeny volt. Ő is szeretett volna együtt aludni a fiúval.

[+Zeneajánló: A választott dalom a Moon Lovers: Scarlet Heart Ryeo című doramának az egyik betétdala, amit az EXO-ból Chen, Baekhyun és Xiumin énekelnek, a címe pedig angolul talán For You (?). A doramát még nem láttam ugyan, de nagyon tetszenek a zenéi, és tervezem, hogy meg is nézem a szemeszter kezdete előtt gyorsan. :) Elsősorban ahhoz a részhez gondoltam, amikor Kyu Sung a tetőre viszi Yeong Wook-ot.]