Kim Yeong Wook nagyon jól érezte magát Puszanban annak ellenére, hogy először azt hitte, nem mer majd beszélni sem a saját rokonaival. Igazán nem számított arra, hogy olyan közel kerülnek egymással az unokatestvérével. Márpedig nagyon sajnálta, hogy nem maradhat ott tovább, hiszen tudta, hogy akkor nem fog tudni beszélni Jin-young-gal minden nap. Vagy ha igen, akkor sem ugyan olyan lesz. Vasárnap délelőtt szinte azon volt, hogy felhívja Lee elnököt, hogy több időre van szüksége a gondolkodáshoz, ezért szeretne még maradni az ország délkeleti részében található városban. Legjobban talán pénteken érezte magát, de ő maga sem tudta ennek az okát.

A hosszú éjszakai beszélgetés után péntek reggel a két fiatal nagyon kimerülten ébredt fel, amikor Jin-young ébresztője megszólalt. Nem csoda, alig aludtak valamit.

- Jaj, neee! - nyöszörgött a lány fáradtan, és a kezével tapogatózni kezdett a telefonja után. A keze azonban valami puhába ütközött. Először el sem tudta képzelni, mi lehet az, de amikor valaki felnyögött fájdalmában mellette, minden tiszta lett számára. Gyorsan felült, és az arcát fogó Yeong Wook-ot látta a baloldalán.

- Te mindig így kelted az embereket? - érdeklődött a fiú felülve.

- Sajnálom. - mondta a lány, és megfogta Yeong Wook arcát, hogy megnézze magának. - Nagyon fáj?

- Már nem. - csóválta a fejét a fiú. - Az jobban, hogy fel kell kelni.

- Nekem mondod? - állt fel Jin-young, hogy megkeresse a még mindig csörgő telefonját, és kikapcsolja rajta az ébresztőt. - Neked semmi dolgod, de nekem suliba kell menni. Ha gondolod, maradhatsz itthon pihenni, nem muszáj velem tartanod.

Yeong Wook feltápászkodott a padlóról, aztán ásítva megnézte az időt a telefonján. A francba, elfelejtett válaszolni Kyu Sung-nek éjszaka, pedig akart. Még meg volt nyitva az üzenetküldő is. Azóta nem csinált semmit a telefonján, hogy az éjszaka kicsúszott a kezéből.

- Nem, megyek. - mondta a lánynak, és gyorsan írt egy üzenetet az idősebb fiúnak közben. - Noona, ami éjszaka történt... - nézett az unokatestvérére, de mielőtt folytathatta volna a mondandóját, a lány a szavába vágott.

- Ne aggódj miatta, nem fogom senkinek elárulni. - mosolygott bátorítóan Jin-young. Közelebb lépett Yeong Wook-hoz, és magához ölelte őt. - Azt szeretném még kérni, hogy ha bármi van, elmondod, legyen szó jó, vagy akár rossz dologról. Nem akarom, hogy szenvedj.

- Ühm.

- Tényleg fontos, hogy beszélj valakivel, és tudom, hogy erről nem fogsz senkivel. Írd be a telefonszámom a telefonodba, mielőtt elfelejtenénk, azon bármikor elérhetsz.

Miután Yeong Wook beírta a telefonjába a telefonszámot, amit Jin-young lediktált neki, ő is megadta a sajátját, aztán a lány megpróbálta rávenni, hogy mutassa meg a háttérképét, mivel előző nap éppen csak egy pillanatig látta azt. Yeong Wook elszégyellte magát, ezért nem akarta megmutatni, de végül nem úszta meg, feltartotta a készüléket, miközben eltakarta az arcát, ami kezdett pirosodni.

- Ó! - vigyorgott a lány szélesen, ahogy jól megnézte magának a fiúkat a képen. - Milyen édesek vagytok, és mennyire passzoltok egymáshoz.

- Hé, tudod, hogy nincs is közöttünk semmi. - húzta vissza a kezét Yeong Wook, aztán zsebre tette a telefonját.

- De még lehet.

- Inkább készülődj, különben elkésel az iskolából. - váltott témát a fiú. Igazán nem akart beszélni Kyu Sung-ről többet. Így is furcsa volt neki, hogy beavatta a lányt abba, hogy egy fiúba szerelmes.

- Csak azért mondod, mert zavarba jöttél és nem akarod belátni, hogy igazam van. - felelte a lány kissé megbántva. Nagyon idegesítette unokatestvérének a makacssága, amiért nem akart hinni neki. Pedig volt egy olyan megérzése, hogy ha Yeong Wook beszélne a másik fiúval, hogy tisztázzák a dolgokat, akkor minden jóra fordulna. Elég volt csak ránéznie arra a képre, hogy észrevegye, a két fiú között van valami, akkor is, ha azok nem tudnak róla. Kyu Sung arcáról is azt olvasta le, boldog Yeong Wook mellett, és nem csak barátként tekint rá. Elhatározta hát, hogy valahogyan segít nekik észrevenni az egymás iránt táplált érzéseiket. Nem szerette volna, hogy az unokatestvére szenvedjen, márpedig tudta, hogy szenvedni fog, ha visszafojtja az érzéseit csupán azért, mert bátortalan és fél attól is, hogy bajba kerül a kiadóban.

- Ezt már megbeszéltük. - sóhajtott Yeong Wook, aztán ismét előszedte a telefonját, mert az rezgett a zsebében.

- Csak nem a férjed az? - kérdezte Jin-young szemtelenül, de amikor Yeong Wook ránézett, ijedten felkapta az egyenruháját, és az ajtó felé igyekezett, hogy a fürdőbe menjen. - Jó, készülődök. - kiáltotta közben, aztán visszanézett a fiúra. - Különben használhatod addig a lenti fürdőszobát, hogy hamarabb elkészülj. A szüleim ilyenkor már nem szoktak itthon lenni.

Miután a lány eltűnt az ajtó mögött, Yeong Wook elmosolyodott. Boldog volt és egész lényében megkönnyebbült. Ő is magához vette a ruháit, és lement a másik fürdőszobába, ahol sikerült egész hamar elkészülnie. Az indulás előtt a két fiatal még megreggelizett, azonban sietniük kellett, közben pedig megbeszéltek néhány dolgot is az aznappal kapcsolatban.

Úgy tervezték, hogy Jin-young megmutatja az iskoláját Yeong Wook-nak, majd utána a fiú egyedül elmászkál a környéken, nézelődik, azt csinál, amihez kedve van, de közben telefonon tartják a kapcsolatot, nehogy baj legyen, később pedig találkoznak szintén az iskola előtt, hogy együtt menjenek enni, és Jin-young-nak volt is néhány elképzelése azzal kapcsolatban, hogy miket mutasson meg az unokatestvérének.

Yeong Wook kicsit kényelmetlenül érezte magát, amikor a buszon utaztak, ugyanis többen odaköszöntek Jin-young-nak, és volt olyan is közöttük, aki kíváncsian méregette az idegen fiút. Aztán egyszer csak valahonnan előkerült egy fiú, aki odaállt Jin-young mellé, és felváltva nézett rájuk. Yeong Wook nem értette, mi baja van, miért vág olyan mogorva fejet, mintha bármelyik pillanatban képes lenne behúzni neki.

- Cho Jin-young! - szólalt meg a fiú kissé utálatosa hangon, és Yeong Wook felé bökött az állával. - Ki ez?

- Semmi közöd hozzá. - felelte a lány, és rá sem nézett a fiúra. - Már mondtam, hogy szállj le rólam.

- Ő a barátod? Ezért nem akarsz velem járni, igaz?

- Igen! Képzeld, ő a barátom. Úgyhogy most már lekophatsz, mert kezdesz idegesíteni. - emelte fel a hangját a lány, ezért néhányan rájuk is néztek. Yeong Wook, aki eléggé kényelmetlenül érezte magát abban a helyzetben, még nem látta úgy az unokatestvérét, és nem hitte volna, hogy tud olyan is lenni. Ráadásul mi az, hogy a barátja?

Jin-young megfogta Yeong Wook kezét, mire a mogorva fiú ideges lett, és megragadta a lány karját.

- Engedj el! - követelte a lány.

- Esküszöm beverem a képét. - fenyegetőzött a fiú egész közel hajolva Jin-young-hoz, hogy mások ne hallják, mit mond.

- Engedd el. - mondta Yeong Wook, és megpróbált bátornak mutatkozni, pedig eléggé félt.

- Ki vagy te, hogy parancsolgass nekem? - nézett rá a fiú, aztán gonoszul elvigyorodott. Úgy tűnt, mindjárt megragadja Yeong Wook-ot, azonban mielőtt megtehette volna, Jin-young kitépte a karját az ujjai közül, és felpofozta őt. A körülöttük állók most már mind rájuk néztek, többen elképedtek. A fiú nem akarta annyiban hagyni a dolgot, de szerencsére a busz akkor megállt, az ajtók kinyíltak, Jin-young pedig Yeong Wook-ot magával rángatva leszaladt a buszról. Mielőtt a dühös fiú utánuk eredhetett volna, valaki elkapta őt, hogy feltartsa, így sikerült megszabadulniuk tőle. A lány csak szaladt, ahogyan bírt, majd két perc után levegő után kapkodva végre megállt.

- Jól vagy? - érdeklődött Yeong Wook, és a bal kezét a lány vállára tette. A másik kezét Jin-young még mindig fogta.

- Én jól. - zihálta a lány. - És te?

- Én is. Miért mondtad azt, hogy a barátod vagyok? - tudakolta a fiú. - Ki volt az?

- Oda jár a suliba, és folyton azzal jön, hogy randizzak vele. Hiába mondom, hogy nem, ő nem hagy békén. Ki nem állhatom. Olyan erőszakos. - mérgelődött Jin-young. Közben észrevette, hogy még mindig az unokatestvérének a kezét szorongatja, ezért gyorsan elengedte azt. Zavartan néztek egymásra. - Bocsánat, amiért azt hazudtam, hogy a barátom vagy. Csak azt reméltem, ha azt hiszi, van valakim, végre békén hagy.

- Semmi baj. - mosolyodott el Yeong Wook halványan, és olyat tett, amitől még ő maga is meglepődött, átölelte a lányt. - Vigyázz magadra. Amennyire csak lehet, kerüld el az ilyen alakokat.

- Ühüm.

- Merre van az iskolád?

- Az iskola! - kiáltotta Jin-young, mivel már meg is feledkezett arról, hogy neki iskolába kellene menni. - A francba, el fogok késni. Talán jobb volna, ha már nem is mennék be.

- Ilyen meg se forduljon a fejedben. Szóval merre van?

- Negyedóra gyalog innen. Mindenképpen késni fogok.

- Jobb később odaérni, mint soha. - nevetett Yeong Wook, pedig valójában nagyon is megértette a lányt. Ő is gyakran érezte úgy, hogy nem akar iskolába menni, és legszívesebben ellógott volna az órákról.

Jin-young elindult, az unokatestvére pedig követte őt. Út közben az iskoláról beszélgettek, panaszkodtak egymásnak, és a lány bevallotta Yeong Wook-nak, hogy igazából egy kicsit irigy is rá, amiért magántanuló lehet. Őt nem bántották az iskolában, viszont nem szívesen járt be minden nap. Azt is elárulta, hogy komolyabban szeretne az írással foglalkozni, de sosincs ideje rendesen erre, amikor pedig a szülei azon kapják őt, hogy nem tanul, hanem ír, állandóan dühösek lesznek rá. Yeong Wook igazán sajnálta őt, azonban azt tanácsolta neki, ha kicsit türelmes marad, a jövőben még foglalkozhat az írással többet. Ez persze nem derítette jobb kedvre a lányt, hiszen ettől még nem lett több szabadideje.

Hamarosan odaértek az iskolához, de mielőtt Jin-young bement volna az épületbe, gyorsan megmutatta a fiúnak azt, és elmagyarázta neki, hogyan lehet legkönnyebben odajutni, mivel úgy egyeztek meg, hogy a fiú délután kettőre odamegy majd. Azt is megígértette Yeong Wook-kal, hogy néha üzen neki, hol jár éppen, és baj esetén felhívja mindenféleképpen, plusz használja a telefonján a térképet, nehogy eltévedjen. Utána, ha kicsit késve is, de a lány bement az iskolájába, Yeong Wook pedig elindult valamerre, és közben megnézte a térképet, hogy tudja, merre is megy pontosan. Nem akart azért túl messzire menni.

Yeong Wook egy idő után felfedezett egy bevásárlóközpontot, ezért betért oda. Az üzletek többsége még ugyan zárva volt, viszont legalább le tudott ott ülni, hogy jobban meg tudja nézni az interneten, mit merrefelé talál, hová érdemes mennie. Éppen egy térképet nézett, amikor a telefon képernyőjén hirtelen megjelent egy hívás. Kyu Sung kereste. Gondolkodás nélkül fogadta a hívást, de csak akkor döbbent rá, mennyire zavarban van, amikor az idősebb beleszólt a készülékbe. Az éjszaka történtek jutottak eszébe. Először azt sem tudta, mit mondjon. Nem mintha az idősebb fiú tudott volna a Jin-young-gal való beszélgetéséről.

- Wookie, itt vagy? - hallotta Kyu Sung hangját. Megköszörülte a torkát, aztán végül megszólalt ő is.

- I...igen, hyung. - mondta szégyenlősen. Jaj, Kim Yeong Wook, szedd már össze magad!

- Mi a helyzet? Azt hittem, lelkesebben köszöntesz majd. - hallatszott Kyu Sung szomorkás hangja.

- Örülök, hogy hívtál, csak...

- Csak rosszkor?

- Nem, erről szó sincs. Egyedül vagyok.

- Mit csinálsz? Hol vagy?

- Hát... Veled beszélek, hyung. - adta meg az ésszerű választ a fiatalabb, habár Kyu Sung minden bizonnyal nem éppen arra gondolt. - Ja, és egy bevásárlóközpontban vagyok.

- Vigyázz magadra. Nehogy nekem eltévedj ott. Hol az unokatestvéred?

- Iskolában. Addig én szétnézek a környéken meg ilyenek.

- Irigyellek. Én olyan kimerült vagyok - ásított a telefonba Kyu Sung. -, és vagy két órája itt vagyok, hogy folytassuk a dalt a többiekkel. Ha minden jól megy, hamarosan eljutunk oda, hogy fel tudjuk venni.

- Ennek örülök. De ne légy rám irigy, hyung. Én is fáradt vagyok. - vallotta be Yeong Wook.

- Igen? Nem aludtál éjszaka?

- Nem sokat.

- Mégis mit csináltál akkor? - érdeklődött Kyu Sung, de amikor a másik össze-vissza kezdett beszélni, hirtelen féltékenység fogta el. Tudni akarta az okát, miért nem aludt rendesen a fiú, különben úgy érezte, megőrül. Újra megkérdezte, mit csinált Yeong Wook.

- Csak beszélgettünk Jin-young-gal, de az sokáig elhúzódott. Tudod, volt mit megbeszélnünk. - nevetett a fiatalabb zavartan.

- Értem. Figyelj, később még beszélünk, de vissza kell mennem.

- Rendben.

Yeong Wook most nagyon megkönnyebbült, hogy vége szakadt a beszélgetésnek. A szíve a torkában dobogott, és nagyon ideges volt telefonálás közben. Amíg beszéltek, egyfolytában kergették egymást a gondolatok a fejében. Jin-young szavai is eszébe jutottak. Mi van, ha Kyu Sung valóban úgy kedveli őt, ahogyan ő a fiút? Nem! Biztosan nem így van.

Miután sikerült összeszednie magát, Yeong Wook elindult, hogy szétnézzen a bevásárlóközpontban. Közben néhány üzlet is kinyitott, habár még csak szállingóztak az emberek bennük, mivel elég korán volt ahhoz, hogy vásárolgassanak, és természetesen a legtöbben dolgoztak vagy iskolában voltak abban az időben. A fiú betért egy szuvenír boltba, amiben többen voltak, legfőképpen turisták, és próbált keresni valami érdekes ajándékot, amit hazavihetett magával Szöulba.

Tulajdonképpen az egész üzlet érdekes volt. A bolt hatalmas, de ugyanakkor zsúfolt volt, mert rengeteg mindent lehetett kapni ott. Nem csak helyi, puszani jellegzetességeket, képeslapokat és hűtőmágneseket, hanem egyéb dolgokat is. Még k-pop-hoz kapcsolódó tárgyak is voltak: zenei albumok, DVD-k, könyvek, fotók, fotóalbumok, kulcstartók, karkötők, kitűzők, matricák, zoknik és még több. Yeong Wook csodálkozva vett a kezébe egy G-Dragon képével díszített zoknit, aztán elmosolyodott. Elképzelte, hogy egy nap talán a saját képével találja szembe magát. Ez kicsit megijesztette, de éppen csak egy pillanatra, utána inkább csak furcsának találta az egészet.

Yeong Wook látott egy csomó aranyos dolgot is, amik között képtelen volt dönteni, ezért több mindent is megvásárolt Eun-sook-nak. A kislány ajándékai közé tartozott egy színes hanbok-ba öltöztetett kis mackó, egy Pororo mintás zokni, egy kis üveggömb, amiben egy hal volt, néhány színes hajgumi és hajcsat és egy I ♥ Busan feliratos póló. Az édesanyjának egy porcelánból készített világítótornyot, egy I ♥ Busan feliratú és halas mintával ellátott textilszatyrot és egy szerencsehozó dekorációt vett. Bár nem szívesen tette, mivel úgy gondolta, nem érdemli meg, de végül az apjának is vett valamit, mégpedig egy Busan feliratú tollat. Kyu Sung-nek az ajándékával kapcsolatban eléggé tanácstalan volt, ezért először csak egy hűtőmágnest tett a kosarába neki, de később úgy döntött, ad az idősebb fiúnak egy G-Dragon-os zoknit, és vett egy ugyan olyat magának is. Aztán talált bögréket is, amiket Puszan látványosságai díszítettek, és azokat sem tudta otthagyni, négyet vett belőle: egyet Kyu Sung-nek, egyet Tae-woo-nak, egyet Jong Soo-nak, egyet pedig saját magának. Kyu Sung-nek még mindig akart valamit, és végül egy Puszan-ról szóló könyvet meg néhány édességet választott, plusz vett néhány képeslapot is, hogy tudjon adni belőle mindenkinek.

A hosszú nézelődés, vásárolgatás és sok pénz elköltése után a fiú egy nagy szatyorral a kezében hagyta el az üzletet. Meg is könnyebbült, hogy végre végzett, mert kezdtek egyre többen lenni a boltban, ami miatt feszengett, és zsongott a feje a mindenféle külföldi nyelvtől is, mivel minden oldalról más nyelvet hallott. Fáradt is volt, úgyhogy elhatározta, hogy beül az egyik kávézóba elfogyasztani egy finom süteményt valami itallal. Miután választott és megkapta a rendelését, lefotózta azt, hogy el tudja küldeni Kyu Sung-nek, de éppen csak elküldte a képet, érkezett egy üzenete. Először azt hitte, a fiútól, de a küldője Jin-young volt.

"Hol vagy?" - kérdezte a lány.

"Valami plázában az iskoládtól nem messze. Éppen eszem egy sütit." - válaszolta a fiú. Erre már nem írt neki vissza az unokatestvére, de gondolta, hogy ennek az oka az lehet, hogy órája van, csak tudni akarta, hol jár éppen. Közben Kyu Sung is reagált a képre.

"Hmm, fincsi. Mit eszel? (azért vigyázz a súlyodra!)"

Yeong Wook elnevette magát, és gyorsan írni kezdett.

"Csak nem megkívántad, hyung?^_^ Epres süteményt és karamellás jegeskávét választottam magamnak.^_^"

- Hahó! - hallotta a fiú Jin-young ismerős hangját a háta mögül, ezért összerezzent ijedtében, de mire felfogta, hogy a lány tényleg ott van, az már le is ült szemben vele.

- Hát te meg mit keresel itt ilyenkor? - érdeklődött Yeong Wook. - Ugye nem ellógtál?

- Nevezheted így is. - vonta meg a vállát a lány.

- Hé!

- Nem akartam, hogy sokáig egyedül maradj. Ne haragudj, de aggódtam, hogy eltévedsz.

- Ugye nem történt semmi? Hm?

- Nem. Régóta vagy itt?

- A bevásárlóközpontban igen, itt nem. Vettem néhány ajándékot. Kérsz valamit?

- Hagyd, hozok magamnak. Jól néz ki ez a süti. - és a lány már fel is állt, odament a pulthoz, majd hamarosan a kezében egy tálcával tért vissza Yeong Wook-hoz. Ugyanolyan süteményt és karamellás jegeskávét választott, mint amilyet a fiú vett magának.

- Remélem, azzal a reggeli fiúval nem találkoztál. - mondta Yeong Wook, majd belekortyolt a kávéjába. Az unokatestvére megrázta a fejét.

- Üzenet. - bökött Jin-young a fiú telefonjára, közben mosolyra húzta a száját. Yeong Wook először értetlenül nézett rá, de amikor a lány megismételte, hogy üzenete érkezett, megértette. Kyu Sung küldött választ az utolsó üzenetére. Ahogy Yeong Wook elolvasta azt, akaratlanul is elmosolyodott, amit természetesen Jin-young sem hagyhatott szó nélkül.

- Milyen édes vagy, amikor így mosolyogsz egy általa küldött üzenet miatt.

Yeong Wook elpirult, de nem tudott mit felelni. Azt hitte, az unokatestvére ezzel is cukkolja majd, azonban ez elmaradt.

- Mindig szoktatok így beszélgetni, ha távol vagytok egymástól? - tudakolta a lány.

- Nem igazán. - rázta a fejét a fiú. - Annyira távol sem szoktunk lenni egymástól. Én a kollégiumban vagyok, ő otthon, mármint este. Napközben mindketten a kiadóban tevékenykedünk.

- Értem. Most biztosan hiányoztok egymásnak. Így van, ugye? Hiányzik?

A fiú nyelt egyet, aztán lassan bólogatott. Hihetetlen volt számára, hogy egy nappal korábban még nem is találkozott azzal a lánnyal, akkor meg ott beszélgettek arról, hogy hiányzott neki Kyu Sung.

- Elhiszem. Mi lenne, ha ezután elmennénk valami csodás helyre, hogy megfeledkezz arról, hogy hiányzik neked?

- Hová?

- Az titok! Ismerek egy jó kis helyet. Bízz bennem, biztosan imádni fogod.

[+Zeneajánló: Igaz, nem ideillő, de ehhez a részhez tényleg nincs semmi ötletem, ezért egy Dream High OST-ot választottam, méghozzá Kim Soo Hyun-tól a Dreaming-et. Tetszik ez a dal nagyon, ezért teszem ide pont ezt. :)]