- Szóval holnap visszamegy Szöulba? - kérdezte halkan Moon-sik, mintha meg sem hallotta volna Jin-young-ot. Tudta, hogy Jin-young unokatestvérének hamarosan haza kell mennie, mégis sajnálta ezt, ugyanis szívesen megismerte volna a fiút. Valamiért csak túl érdekesnek találta őt, pedig nem beszéltek még.

- Vissza. - biccentett a lány. A következő pillanatban támadt egy ötlete, ezért mutatta Moon-sik-nak, hogy maradjon a helyén, ő pedig odahúzódott Yeong Wook mellé, és suttogóra fogta, hogy csak az unokatestvére hallja a szavait. - Nem akarod beavatni? - kérdezte. - Megértenétek egymást.

Yeong Wook azonnal megrázta a fejét, jelezve, hogy ilyenről hallani sem akar. - Nem lehet. - mondta halkan. - Nem kérem, hogy hazudj miattam, de kérlek, ne hozd szóba senki előtt ezt a dolgot rólam. A későbbiekben még komoly bajom lehet belőle.

- Rendben. - sóhajtott a lány. - És ha rákérdez?

Yeong Wook szeme elkerekedett a döbbenettől. Nem számított arra, hogy Moon-sik esetleg gyanakodhat rá.

- N...nem tudom. Ezen nem is gondolkodtam még. Előfordulhat, hogy...

Jin-young aggodalmasan beleharapott az alsó ajkába, miközben vetett egy gyors pillantást Moon-sik-ra, aki éppen a telefonján nézegetett valamit. Gyorsan megrázta a fejét, hogy megnyugtassa az unokatestvérét.

- Noona, tudod, hogy ki nem állhatom, ha hazudnom kell. - folytatta Yeong Wook. - Ez viszont a jövőmet teheti tönkre.

- Oké, van egy ötletem. - bólintott Jin-young. Amikor Yeong Wook rákérdezett arra, mi az a nagy ötlete, a lány nem akart válaszolni neki, helyette inkább visszamászott Moon-sik mellé. - Bocsi. - mosolygott rá. - Tudod, az unokatesóm elég félénk. Nem mondaná ki, de Szöulban várja a titkos barátnője.

Yeong Wook ezt meghallva odamászott a másik kettőhöz, és megfogta a lány karját, hogy maga felé fordítsa őt. Nagyon nem örült annak, amit róla mondott.

- Hé! - háborodott fel a fiú. - Erről nem volt szó!

- Csak bízz bennem. - súgta neki Jin-young. Gyorsan belecsípett egyet a fiú arcába, hogy az ne haragudjon rá.

- Jól van. - sóhajtott Yeong Wook megadva magát. - Bízok.

Az addig csendben ülő Moon-sik is megszólalt végül, mert kíváncsivá tette a másik kettőnek a furcsa viselkedése. Gyanúsnak találta, hogy halkan sugdolóznak, miközben ő is ott van.

- Miről van szó?

- Á, semmiről. - nevetett zavartan a lány. - Mondtam, hogy félénk.

- Aha. - és Moon-sik rámosolygott Yeong Wook-ra. – Hm. Vigyázz a barátnődre, nehogy úgy járj, mint én.

- Öhm... Ühüm. - nyögte ki Yeong Wook. Nem tudta, mit kellene mondania. Képtelen volt a hazudozásra, viszont az igazságot sem mondhatta el. Biztosra vette, hogy az arca is kipirult, ahogy zavarba jött. Szerencsére ezt nem láthatta a sötétben Moon-sik, de még ha látta is, akkor is foghatta volna arra, hogy csak simán zavarba jött a kérdéstől, mivel túl félénk ahhoz, hogy a barátnőjéről beszéljen.

- Ugye boldog vagy vele? - tette fel a furcsa kérdést Moon-sik. Közben látszott rajta, hogy fáj neki azt kérdezni.

Yeong Wook Kyu Sung-re gondolt, ezért akaratlanul is elmosolyodott, ami miatt egy kis lelkiismeret-furdalást is érzett. - Igen. - mondta határozottan. Reménykedett abban, hogy nem bántotta meg túlságosan a fiút a válaszával.

Moon-sik arcán egy halvány, de nagyon is szomorú mosoly jelent meg. Még a sötétben is látszódott, hogy csillog a szeme a benne gyülekező könnyektől. Yeong Wook igazán sajnálta őt.

- Na, jó. - ragadta meg a barátjának a nyakát Jin-young, és magához húzta őt. - Ne legyünk szomorúak. - mondta, pedig ő maga is el volt keseredve. - Hé, tudom, hogy fáj, de hidd el, minden rendbe jön. Miért kellene szomorúnak lennünk, ha nevethetünk is?

- Mégis mit csinálhatnék? - kérdezett vissza Moon-sik lehangoltan, és próbált kiszabadulni az ölelésből.

- Táncoljunk! - kiáltotta a lány, miközben a magasba emelte a kezét, aztán átkarolta a két fiú nyakát. Úgy tűnt, tényleg komolyan gondolja.

- Táncoljunk? - csodálkozott Moon-sik.

- Táncoljunk? - rémült meg Yeong Wook. Még a saját unokatestvére előtt ez rendben is volt, de hogy Moon-sik előtt! És mégis miért kellene táncolniuk ott a parton?

- Ühüm. Az én drága unokatesóm remekül táncol. - dicsekedett Jin-young fülig érő szájjal.

- Tényleg?

- Nem hiszem, hogy ez most jó ötlet. Amúgy is fáradt voltál... - próbált kifogást keresni Yeong Wook. Semmiképpen sem akart táncolni.

- De a dolgok kicsit másképp alakultak. - mosolygott Jin-young. - Na, mutasd meg neki a tudásod. Különben elmondom, hogy te...

Yeong Wook tudta, mire gondol a lány. Újra felháborodott, hiszen Jin-young azt monda neki, senkinek sem fog beszélni azokról a dolgokról, amiket megosztott vele. Most meg azzal fenyegetőzik, hogy ha nem táncol, akkor beszélni fog. Jin-young ezt viccesnek találta, de Yeong Wook egyáltalán nem, és a fiú mérges is lett az unokatestvérére.

- Hé! Megígérted! – mondta a lánynak.

- Kérlek! Kérlek! – vette könyörgőre Jin-young.

- Miért kell nekem mindig azt tenni, amit parancsolsz...

- Nem parancsolom. Kérem.

- Lehet, de zsarolsz is.

- Miatta. - mutatott Jin-young Moon-sik-ra. - Érte tedd meg.

Moon-sik, aki addig csak figyelte a két unokatestvér párbeszédét, most ismét megszólalt. Észrevette, hogy a fiú egyáltalán nem akar táncolni, Jin-young pedig kicsit túl messzire ment. Nem akart feszültséget, úgyhogy jobbnak vélte menteni a helyzetet.

- Hagyd, nekem sincs kedvem ehhez. - és felváltva nézett a másik kettőre.

- Oppa! Szeretném, ha jól volnál. – nyavalygott a lány.

- Nem ettől leszek jól. Ha valamit tenni akarsz értem, akkor ne ez legyen az. Ma igazán nincs kedvem semmihez.

- Rendben, de akkor ne lássalak sírni sem! Bízz bennem, holnap ilyenkor már minden rendben lesz. Tudod, hogy mindig helyrehozom a dolgokat köztetek.

- Ühüm. -bólogatott halványan mosolyogva Moon-sik. - Köszönöm, hogy mindig segítesz.

- Ez semmiség.

- Tudom, tudom! Ha azt mondom, bocsánat, hogy idehívtalak, akkor is ezt válaszolod.

- Természetesen. Már ezerszer mondtam, ha bármi baj van, nyugodtan hívj. És te is. - nézett Jin-young az unokatestvérére.

Moon-sik elképzelni sem tudta, milyen bajban lehetne Yeong Wook, mert attól függetlenül, hogy félénk volt, nem tűnt olyannak, mint akivel mindig csak rossz dolgok történnek, vagy nagyrészt azok. Igazából elég menőnek találta a fiút, valaki olyannak, aki aranyos és jóképű, és ezért nagyon szerencsés. Sőt mi több, egy olyan unokatestvérrel volt megáldva, mint Jin-young.

- Tudom, noona. - kuncogott Yeong Wook, ezzel félbeszakítva Moon-sik gondolatmenetét. - Rendes vagy.

- Noona? - csúszott ki Moon-sik száján, de még abban a minutumban megbánta. Nem akart túl kíváncsinak tűnni.

- Yeong Wook fiatalabb tőlem. - magyarázta a lány.

- Komolyan? Biztosra vettem, hogy idősebb.

- A-a. De csak egy kicsivel vagyok én az idősebb. Én szeptemberben születtem, ő decemberben.

- Ó, akkor tőlem is csak öt hónappal vagy fiatalabb. - nézett Moon-sik Yeong Wook-ra. - Én júliusi vagyok.

Yeong Wook biccentett, és úgy látta, mintha Moon-sik arcán átfutott volna egy őszinte mosoly aznap este először. Moon-sik teljesen másképp festett mosolyogva, mint szomorú arckifejezéssel. Yeong Wook emlékezett arra, hogy a csütörtöki és pénteki találkozásaik alkalmával milyen boldog volt a fiú, és úgy gondolta, jól áll neki, ha mosolyog vagy nevet.

Jin-young éppen átvette a szót, amikor a telefonja megszólalt a zsebében, majd miután látta, hogy az édesanyja keresi, odébb sétálva kelletlenül fogadta a hívást. A nő meg akarta tudni, hol van a lánya és Yeong Wook, és természetesen azt akarta, hogy azonnal hazamenjenek, mivel későre járt, de Jin-young ellenkezett, azt hazudta, hogy egy barátjának a házában vannak, akinek szüksége volt rá, és majd később hazaviszik őket. A lány anyukája ettől még nem lett boldog, de Jin-young sem volt az, miután azt mondta neki a nő, hogy el fog vele beszélgetni.

Amíg Jin-young telefonált, a két fiú váltott néhány szót. Vagyis leginkább Moon-sik beszélt, mivel Yeong Wook egy kicsit meg volt szeppenve. Nem olyan érzés volt neki Moon-sik közelében lennie, mint Kyu Sung közelében, viszont mégis furcsa érzése volt, ahogyan egymás mellett ültek és beszélgettek. Talán csak azért érezte ezt, mert tudta Moon-sik-ról, hogy ő is a fiúkhoz vonzódik.

- Nem tudom, hogy találkozunk-e még... - hallotta Moon-sik hangját Yeong Wook egy rövid csend után. - Remélem, igen, és akkor már minden rendben lesz. Sajnálom, hogy így kellett látnod ma. Nem tudom, mit gondolsz rólam, de bízom abban, hogy semmi rosszat. Ma... igazán összetörték a szívem. - és a fiú ismét elszomorodott. Yeong Wook csak nézte őt némán, aztán ő is megszólalt, miután rájött, hogy Moon-sik nem fog mást mondani.

- Nem gondolok semmi rosszat. Őszintén remélem, hogy minden a régi lesz közöttetek. Szerintem jól néztek ki együtt.

- Igazán? - kérdezte Moon-sik, de meg sem várta a választ, folytatta. - Voltál már olyan helyzetben, hogy annyira szerettél valakit, hogy úgy érezted, ha nem lehetsz vele, inkább meghalnál? Mert én most ezt érzem.

Moon-sik a tengert kezdte el bámulni, habár nem sokat láthatott belőle. Yeong Wook elgondolkodott, aztán biccentett egyet. Nagyon is tudta, miről beszél a fiú. Még ha nem is ugyan az volt vele és Kyu Sung-gel, mint Moon-sik-kal és a barátjával, ő is hasonlót érzett.

- Most vagyok ilyen helyzetben. - vallotta be. Ő maga is meglepődött azon, hogy ezt ki merte mondani.

- Persze. Hiányzik a barátnőd. - mosolyodott el keserűen Moon-sik. Yeong Wook legszívesebben mindent bevallott volna, mert szívbemarkoló volt hallania a barátnő szót. El akarta mondani, hogy nincs is barátnője, hogy egy fiúba szerelmes ő is, akivel csak barátok, semmi több nincs közöttük, bármennyire is szeretné, és hogy mennyire szenved emiatt. Ezt azonban nem tehette meg. Nem gondolta, hogy Moon-sik elárulná őt, de jobb volt az elővigyázatosság.

- Ah, istenem. - tért vissza Jin-young morgolódva a két fiúhoz. Mielőtt megkérdezhették volna, hogy mi történt, a lány magától kezdte mondani. - Anyám hívott, hogy megtudja, hol vagyok,  mit csinálok, és azt akarta, hogy hazamenjünk. Aztán meg azt is mondta, hogy beszéde van velem.

- Csak aggódik. - nézett rá Moon-sik. - Tényleg haza kellene mennetek.

- Eszem ágában sincs hazamenni!

- Jin- young-ah...

- Ne mondj semmit, oppa! Addig nem mozdulok, amíg nem látom, hogy tényleg jól vagy, ráadásul Yeong Wook holnap elmegy... Szeretném, ha teljesen ki tudnánk tölteni az időnket.

Így hát maradtak a tengerparton, pedig közben igazán hűvös lett. Már tizenegy körül járt az idő, amikor hazaindultak, de Jin-young ragaszkodott ahhoz, hogy hazakísérjék az összetört szívű Moon-sik-ot. A lány megígérte a fiúnak, hogy másnap intézkedni fog az érdekében, de mielőtt Moon-sik bement volna a házba, elköszönt Yeong Wook-tól, jó utat kívánt neki, megköszönte, amiért nem gondolt róla rosszat, és még azt is mondta a fiúnak, hogy nyugodtan szólítsa hyung-nak, bár hozzátette, hogy az sem probléma, ha nem hívja őt annak, mivel amúgy sem szereti annyira azt a megszólítást.

Mire hazaért a két unokatestvér, majdnem éjfél volt. Jin-young egy kicsit aggódott is amiatt, hogy mit fog kapni a szüleitől, amiért csak úgy elrohant otthonról, ezért félénken nyitott be a bejárati ajtón. Azt hitte, hogy megúszta aznapra a leszidást, mivel a házban sötét volt, a szülei pedig nem voltak ott a nappaliban, de amikor elindultak felfelé a lépcsőn, az édesanyja váratlanul utánuk szólt. Illetve a lány után, mivel Yeong Wook-ot nem tartotta bűnösnek. Jin-young kapott egy kis fejmosást, azonban az anyukája figyelembe vette, hogy későre járt az idő, ezért felengedte a szobájába azzal, hogy majd másnap folytatják a beszélgetést.

Azon az éjszakán ugyan későn került Jin-young és Yeong Wook ágyba, de szinte azonnal elaludtak, mert annyira kimerültek voltak. Yeong Wook-ot mosolyogva nyomta el az álom. Mosolygott, mert annyira boldog volt. Örült annak is, hogy másnap ismét láthatja majd Kyu Sung-öt, aki nagyon hiányzott már neki. Egyedül csak az a tény tette őt szomorúvá, hogy az unokatestvérét nem láthatja majd hosszú ideig. Ha a lányra gondolt, szívesen maradt volna még Puszanban legalább néhány napig, de várt őrá még egy nagyon fontos küldetés Szöulban.

[+Zeneajánló: Huh Gak Tears Like Today című dalát ajánlom, ami a You Who Came From The Stars című dorama betétdala. 

Nagyon szeretem Huh Gak-ot, szerintem nagyon szép hangja van, illenek hozzá az ilyen dalok. :) ]