A hat kiválasztott fiú feszülten állt a szoba közepén, miközben Chang koordinátor körbejárta őket. Nem elég, hogy zavarban voltak, de még rájuk is szólt a nő, amikor valamelyiken kérdezni mertek, mivel ő éppen koncentrálni próbált. A végére úgy döntöttek a fiúk, hogy még megmozdulni sem fognak inkább, hacsak nem kérik. A koordinátor külön-külön is megnézte magának a fiúkat, hozzájuk ért, az arcukat is hosszasan fürkészte, majd a kezében tartott lapokra írt szöveget is átolvasta. Ezekre jellemzéseket voltak róluk írva a tanárok és az elnök által.

- Tudom már! - csapta össze a kezét egy végtelennek tűnő idő után, ezzel megtörve a kínos csendet a szobában. - Mindenki kap egy színt, ami a személyiségéhez leginkább illik.

- Színt? - bökte ki Jong Soo, de egyből meg is bánta. Tartott attól, hogy ismét le lesz szidva.

- Igen. - biccentett a nő. Ezúttal már sokkal kedvesebbnek volt, nem tűnt annyira ijesztőnek sem. - Az elnök teljesen rám bízott titeket. Azt mondta, valami különleges stílust adjak nektek. Azok alapján, amit tudok rólatok, ez lesz a legjobb megoldás. Ha egy-egy színre alapozzuk a megjelenéseteket.

Yeong Wook azon gondolkodott, vajon milyen színt kaphat ő, melyik illene hozzá, és egyáltalán mit tudhat róla a koordinátor, amikor is a nő folytatta a magyarázatot.

- Jason mindenképpen a feketét kapja. - emelte a tekintetét a legidősebb fiúra, aki kissé értetlenül nézett. - Téged már ismerlek elég régóta, tudom, milyen vagy. Kemény és lázadó. Ki mersz állni az igazadért. A fekete ellentéte a fehér, ahogyan Jason ellentéte Yeong Wook. - és a koordinátor most a legfiatalabb fiúhoz fordult. - Yeong Wook nem csak a legfiatalabb közületek, de a szöges ellentéte is Jason-nek a maga ártatlanságával. Úgyhogy te leszel a fehér.

Yeong Wook csodálkozva nézett a nőre, majd vetett egy pillantást Kyu Sung-re, aki a jobb oldalán állt. Valahogyan még nem gondolt arra, hogy bárki is ártatlannak tartaná őt, de azért örült, hogy a koordinátor így gondolta. Kíváncsi volt, a többiek, különösen Kyu Sung, milyen színt kapnak és miért.

- Jól van, akkor nézzünk csak titeket. - lépett Chang Eun-bi közelebb a maradék négy fiúhoz. - Tae-woo-nak gondoltam a narancssárgát, Kyu Sung-nek a citromsárgát, Jong Soo kapja a világoskéket, Seung-won pedig a pirosat.

Mielőtt megmagyarázhatta volna az okát, Seung-won megszólalt. Úgy tűnt, neki nem tetszik annak az ötlete, hogy a piros színt kapja.

- Miért pont az enyém a piros? Az túl lányos.

- Tévedsz. - rázta a fejét a nő. - A piros energiát, szenvedélyt, önbizalmat sugároz, és felkelti mások figyelmét. Ez vagy te. Úgy tudom, szereted a figyelmet, különösen a lányokét. Plusz még jól is állna neked ez a szín.

- Az igaz. - vallotta be a fiú szégyenlősen, és inkább nem mondott mást.

- Kyu Sung azért kapta a sárgát, mert az jókedvet, optimizmust, boldogságot és reményt jelent, ő pedig állandóan mosolyog.

Kyu Sung most is mosolyogva biccentett. Arra gondolt, hogy lehet abban valami, amit hallott. Jó volt a kedve és boldog volt, különösen Yeong Wook megismerése óta, próbált optimista is maradni, és persze egyfolytában reménykedett.

- Tae-woo egy életvidám, törekvő és nagylelkű fiú, ahogy hallottam, és mindig lelkesedsz mindenért, igaz? - szegezte a tekintetét a koordinátor a fiúra. - Ezért választottam neked a narancsot. Ami pedig Jong Soo-t illeti, nos, békés, nyugodt természete van, megértő, ugyanakkor hűvös is, akár a világoskék.

Jason elhúzta a száját, és legszívesebben nem hagyta volna szó nélkül, amit hallott. Még hogy Jong Soo békés? És nyugodtnak sem tűnik. Néha inkább egy vadállathoz hasonlít. De inkább nem mondott semmit. Először azt a tényt kellett feldolgoznia, hogy egy zenekarba került vele. Tudta, hogy nem lesz vele könnyű, sőt Tae-woo-val sem.

- Ha nincsenek kérdések, akkor most meg kell találnunk a stílusotokat. - indult Chang Eun-bi egy ajtó felé, amiről kiderült, hogy egy másik szobába nyílik, amiben még több ruha volt. - Gyertek. - nézett vissza a fiúkra, mivel azok meg sem mozdultak. - Persze már vannak ötleteim.

A hat fiú a szobába lépve tátott szájjal nézett körbe. Olyan volt, akár egy kisebb ruhaüzlet, mindenhol ruhák voltak, de nem ám össze-vissza, hanem gondosan fogasokra akasztva és polcokra hajtogatva. A ruhák színek szerint voltak rendezve, és úgy tűnt, csak férfi holmik vannak ott. A női ruhák külön szobában voltak tárolva. Yeong Wook megállt Kyu Sung mellett, és kérdőn nézett az idősebbre. Nem volt biztos abban, hogy mi történik. Onnan kapnak ruhákat, vagy csak megnézik, kihez melyik illik? Kyu Sung, mintha belelátott volna Yeong Wook fejébe, megvonta a vállát.

Hamarosan mindnyájan azt vették észre, hogy a karjukon egy csomó ruhadarabbal állnak a szoba közepén, és már alig bírták tartani őket, annyira nehezek voltak. Chang Eun-bi mindegyik fiúhoz külön vitt oda egy-egy ruhát, hozzájuk mérte, szemügyre vette, mennyire illene az hozzájuk, és ezt megismételte többször is. Ha megfelelőnek találta a ruhát, a kezükbe adta, de ha úgy vélte, nem illene hozzájuk, visszavitte a helyére őket. Majdnem egy óra telt el ezzel. Amikor a nő végzett a kereséssel, mondta a fiúknak, hogy próbálják fel a ruhákat, majd visszatért a másik szobába.

Yeong Wook kissé távolabb húzódva a többiektől, hogy ne lássák őt ruha nélkül, elkezdett levetkőzni. Amikor levette a pólóját, egyből húzta is magára a másikat, annyira zavarban volt. Sosem szeretett mások előtt öltözködni, lehetett az illető fiú vagy lány, férfi vagy nő. A többi fiút nem zavarta, ha meglátják egymást. Egyébként is tisztában voltak azzal, hogy az öltözőben is együtt kell majd öltözniük. Végül is, minden gyakorlás előtt így volt, mindig együtt öltöztek, kivéve Yeong Wook-ot, aki akkor is elvonult. Nagyon ritkán fordult elé, hogy ő is maradt az öltözőben.

Miután mindenki magára vette a ruhákat, kimentek, hogy megmutassák a koordinátornak magukat. A nő megnézte, mit kell változtatni, aztán öltözhettek is a következő szerelésbe. Többször is fordulniuk kellett, majd a végén Chang Eun-bi kiválasztott egy-egy öltözetet, amit magukon hagyhattak, de a többit is félretette a fiúknak, ugyanis azt mondta, megkapják azokat is.

- Megkapjuk? - illetődött meg Seung-won. Nem számított arra, hogy ruhákat fognak kapni.

- Persze. Ha már idolok lesztek, jól kell kinéznetek. Na, most már nagyjából tudom, kinek milyen a mérete, viszont valamelyik nap még le kell vennünk a méreteteket is. Sajnos erre most nincs időnk a holnapi fotózás előtt. Ja, és még szigorúbban kell ellenőriznünk a súlyotokat. A héten a fodrász is vár titeket. Úgyhogy készüljetek fel, elég elfoglaltak lesztek mostantól. Később megkapjátok a menetrendeteket is, szóval tudni fogjátok, mikor mi vár rátok. De most már induljunk.

- Hová megyünk? - érdeklődött Jason.

- Hát vásárolni! Hová máshová mehetnénk? - és a koordinátor már magához is vette a táskáját.

- Ilyen hirtelen? Épp most kaptunk ruhákat. - szólt Jong Soo, aki furcsának tartotta a helyzetet.

- Ez az elnök parancsa. Gyerünk.

A hat fiú nem tehetett mást, követte Chang Eun-bi-t, és új vélték, jobb, ha nem mondanak semmit. Seung-won még örült is, hogy új ruhákat kap, ugyanis szeretett mindig divatos maradni, hogy jobban bejöjjön a lányoknak. Yeong Wook ellenben kezdte magát kicsit kényelmetlenül érezni. Még ha nem is úgy volt, de olyan érzés volt számára az egész, mintha elvárná, hogy ingyen cuccokat kapjon. Ő nem azért akart idol lenni, hogy mindenfélét adjanak neki.

A kiadó előtt egy kisbusz várt rájuk, amivel elvitték őket Szöul legjobb üzleteibe. Ez egyben azt is jelentette, hogy a legdrágább helyek voltak. Az eladók minden üzletben ismerték a koordinátort, és azt is gyanították, hogy egy újabb debütálás miatt vásárol náluk, hiszen nem egyedül volt, hanem hat fiúval. Az utóbbiak csendben figyelték, ahogy a nő a ruhák között válogat, hogy aztán a kiválasztott darabokat odaadja nekik. Még akkor is válogatott, amíg a gyakornokok az öltözőben magukra próbálták a drágábbnál drágább szereléseket.

- Bele sem merek gondolni, mennyibe kerülhetnek. - suttogta Yeong Wook, miközben elkezdte lehúzni magáról a pólóját. Nem bírta ki, hogy ne nézze meg az árcímkét az egyik pólón, ezért lassan megfogta, és megfordította azt. Még a lélegzete is elakadt néhány pillanatra. Sosem viselt még olyan drága holmit. Kivéve persze az iskolai egyenruháját, ami nagyjából annyiba kerülhetett, mint az az egy póló magában. Nem tehetett mást, fel kellett próbálnia a ruhákat, amiket a koordinátor válogatott neki, és elfogadni a tényt, hogy a jövőben olyanokat kell hordania. Hiszen idol lesz. Tényleg idol lesz. Többé nem álom az egész, valóban debütálni fog egy zenekar tagjaként.

És így ment ez minden üzletben, ahová betértek. Mindenhol egy csomó ruhát kellett felpróbálniuk, majd meg is vették az összeset, ami megfelelő volt. Az utolsó hely egy bevásárlóközpont volt, ahol azonban volt jó pár ruhaüzlet. Mindet megnézték, pedig már így is egy csomó mindent kaptak. A koordinátort nem érdekelték az árak, bármit megvett, amiről úgy gondolta, hogy illik a fiúkhoz. Miért is érdekelték volna, ha a kiadó állta a költségeket? Az elnök különben is azzal bízta meg őt, hogy vásároljon a gyakornokoknak elegendő ruhát.

Az egyik üzletben fizetéskor a fiúk megálltak néhány méterrel a kasszától, hogy megvárják Chang Eun-bi-t, de még onnan is hallották, amikor az eladó kérdezősködni kezdett.

- Újabb debütálás? - és a fiúk felé nézett.

- Úgy néz ki. - bólogatott a koordinátor. - Lee elnök megbízott, hogy készítsem elő a fiúkat.

- Lee elnöknek nagyon jó érzéke van az zenekarok összeállításához. Mikorra várható a debütálásuk?

- Decemberre van betervezve. Holnap lesz az első fotózásuk, aztán jönnek a bemutatkozó dalaik, majd a nyilvánosság elé hozzuk őket. Szóval a szokásos stresszes időszaknak nézünk elébe.

- Bemutatkozó dal? - kérdezte halkan Yeong Wook. Emlékezett, hogy az elnök is említett valamit erről.

- Azért, hogy megnézzék, mennyire tetszel a rajongóknak, mennyire leszel népszerű, plusz meg is kell ismertetni az emberekkel a debütálás előtt. - felelte Jason. - Persze te elég népszerű vagy már most, ha csak arra a dalra gondolunk, amit a doramához énekeltél.

- Népszerű? - pislogott a fiatalabb.

- Yep. Nem is láttad, mennyien letöltötték már a dalt? Mindenki tudni akarja, ki vagy.

Yeong Wook megrémült. Nem, még nem nézett utána, mennyien töltötték le a dalát, így azt sem tudta, hogy mindenki kíváncsi volt rá. Igazából még a felvételnél arra gondolt, hogy nem fog az embereknek tetszeni a dal, csak mert ő énekli. Pedig ez nem volt igaz. Rengeteg lány lett szerelmes a hangjába, és mivel nem tudták, ki ő, csupán annyit, hogy egy gyakornok, szinte követelték, hogy jelenjen meg a nyilvánosság előtt, sőt azt is, hogy debütáltassák. Annyit tudtak még a rajongók, hogy ő volt az, aki a Strawberries nevű lányzenekarral együtt felénekelt egy dalt korábban. Azt azonban senki sem tudta, hogy Yeong Wook már megjelent egy zenei videóban is.

[+Zeneajánló:  Megint nem vagyok túl kreatív, semmi különöset nem tudok választani ehhez a részhez. Ezért egy olyan dalt gondoltam, ami pár hete nyerte el a tetszésem, igaz, inkább kínaiul hallgatom. Mármint telefonon úgy, gépen meg koreaiul. Ez pedig az EXO-tól a Lucky One.

Az EXO-val valójában olyan volt a kapcsolatom, mint a BTS-szel. Vagyis valamiben jobb, valamiben rosszabb, vagy hogy fejezzem ezt ki... Nem voltam és nem vagyok a rajongójuk. Amikor debütáltak, én még friss K-pop-os voltam, és akkoriban hallgattam pár zenéjüket, de annyira nem nyerte el a tetszésem, hogy odáig legyek értük. Akkor még nem akartam és nem tudtam azt mondani, hogy XY rajongói csoportokba tartozom, csakis ELF voltam. Hallgattam elég sok előadót, de sok olyat, akit/akiket ma imádok, akkor még vagy nem hallgattam, vagy csak keveset. Az EXO nálam feledésbe is merült, kicsit talán irigykedtem is, amiért mindenki odáig van értük, sikereket érnek el, míg a kedvenceim pont az ellenkezői nekik. Ugyan ez volt a BTS-szel is, bár, mint említettem korábban, őket egyáltalán nem ismertem, csak láttam a nevüket itt-ott. Ha YouTube-on playlist-et hallgattam, és véletlenül elindult egy zenéjük, ha tudtam, egyből átkapcsoltam. De valahogy úgy alakult, hogy azóta elkezdtem hallgatni néhány dalukat, főleg kínaiul. Ja, talán azért, mert időközben nagy Z.TAO rajongó lettem, aki ugye korábban EXO tag volt. Na, mindegy. Nem vallom magam fannak, viszont szeretem pár dalukat, és Baekhyun elnyerte a tetszésem a Moon Lover-beli szereplésével. :D Amúgy némelyik tagnak meg nem tudnám mondani a nevét, vagy csak tippelni tudnék.

Most már be kellene fejeznem a felesleges szövegelést, mert néha már olyan, mintha csak egy sima blogot írnék magamról, DE meg kell jegyeznem, hogy úgy tűnik, nem lesz egy könnyű félévem. Már rengeteg feladatom van, amiknek neki kellene állni, csak azért nem tettem, mert tényleg kimerült vagyok ezen a héten. Ma kínai előtt elkezdtem átnézni ezt a bejegyzést, mert annyira úgysem kellett írni hozzá már, aztán most pár napra eltűnök. Vagy ha írok is, akkor sem teszem még közzé, ugyanis sokáig fog tartani megírni a fejezetet. :( ]