A június beköszöntével nagy meglepetés érte a gyakornokokat. Nem számítottak rá, de Lee Sung-ho elnök egyik nap bejelentette nekik, hogy három napos kirándulásra mennek a hegyekbe. Mindenki megörült, hogy végre pihenhetnek egy kicsit, azonban hamar világossá vált számukra, hogy ez sem teljesen olyan lesz, ahogyan azt ők elképzelték. Míg a gyakornokok azt gondolták, pihenni és mókázni fognak csupán, az elnöknek egészen más tervei voltak. Ennek ellenére azért mégis örültek, hogy elszabadulhatnak a kiadóból egy rövid időre.

 Az indulás június nyolcadikára, péntek reggelre volt beütemezve, ezért aznap korán volt az ébresztő, hogy mindenki időben el tudjon készülni. Legkésőbb fél hétre azoknak is ott kellett lenniük, akik nem a kollégiumban, hanem otthon laktak. Ez után kisbuszokkal vitték el őket a táborba, ami a hegyekben volt. Az össze gyakornoknak sátorban kellett aludnia, amit mindenki saját magának állított fel. A fiatal tehetségek között többen voltak, akik nem voltak elragadtatva az ötlettől, talán ők azt gondolták, luxusszállodában fognak aludni.

Az elnök, aki szintén ott volt, kitalált egy pontozást, hogy inspirálja a gyakornokokat. Aki leghamarabb végzett el egy feladatot, vagy ha önként jelentkezett valami feladat elvégzésére, kapott egy-egy pontot, plusz még mentesülhetett is egy másik feladat alól. Természetesen már a sátorfelállítás is beleszámított. Mivel programjuk volt, időre kellett felállítaniuk a sátrakat, az elnök pedig azzal sürgette a gyakornokokat, hogy a leggyorsabbak kapnak egy kis szabadidőt majd. Így hát mindenki sietni akart, aminek az lett a következménye, hogy sok sátor folyamatosan összedőlt. Aki nem lett kész időben, nem folytathatta az építést, csak később, amikor szabadidejük volt.

Kyu Sung nem is gondolkodott el azon egy pillanatra sem, kivel aludjon egy sátorban, magától értetődő volt számára, hogy Yeong Wook-ot választja. A fiatalabb ettől eléggé megijedt, habár ő is szeretett volna Kyu Sung mellett aludni. Azonban tudta, hogy még bajok lehetnek belőle, ha ők ketten egymás mellett töltik az éjszakát. Eszébe jutott az idősebb fiú szinte teljesen meztelen teste, ahogyan az ágyon fekszik előtte elterülve, és így természetesen a csók is, amit adott neki azon a bizonyos reggelen. Ettől annyira zavarban volt. Nem hiányzott neki, hogy Kyu Sung rájöjjön valamire.

- Én... mást akartam. - szólalt meg halkan és zavartan Yeong Wook, amikor a másik elkezdte előrángatni a sátrat a tartójából. Leginkább azért beszélt úgy, mert nem volt igaz, amit mondott.

Kyu Sung felegyenesedett, és ránézett a fiúra. - Mi mást? - érdeklődött összevont szemöldökkel. Tényleg nem értette, mire gondol Yeong Wook.

- Öhm... - köszörülgette a torkát a fiatalabb idegesen. - Mással egy sátorban aludni.

- Igen? És kivel? - kérdezett vissza gyanakodva Kyu Sung. Nem akarta kimutatni, de Yeong Wook megbántotta őt a szavaival. Egyáltalán nem értette, miért nem akar egy sátorban lenni vele. Tett valamit, ami miatt haragszik rá, vagy...?

- Hát... - kezdte Yeong Wook, miközben körbenézett, aztán észrevette a közelben tevékenykedő Jason-t, akire egyből rámutatott. - Hyung-gal! - kiáltotta kissé túl hangosan és gyorsan, ami elárulta, hogy nem mond igazat. Amúgy sem volt olyan kapcsolatban Jason-nel, hogy vele akarjon aludni.

- Hazudsz. - mondta mélyen a szemébe nézve az idősebb, aki egy pillanat alatt megkönnyebbült. - Gyere. - ragadta meg a karját, és magával vonszolta a Jong Soo és Tae-woo melletti üres területre.

Oké, mi baj lehetne? - nyugtatta magát közben Yeong Wook. - Már aludtam a lakásában vele. Igaz, az mégsem egy kis sátor... És még csak nem is egy szobában aludtunk...

Kyu Sung elkezdte felállítani a sátrat, de észrevette, hogy a másik egyáltalán nem segít neki, hanem egy kicsit távolabb áll tőle, ezért odakiabált neki. Nem is az zavarta, hogy nem segít, mert erre igazán nem volt szükség, egyedül is elboldogult, de azt akarta, hogy vele legyen a fiú. A végén még így is neki sikerült leghamarabb elkészülnie, azonban ugyanabban a pillanatban a Jason–Hwang Sung-ha páros is végzett. Az elnök ezért végül nekik négyüknek engedte, hogy egy feladat alól kihúzzák magukat. A többiek közül többen felháborodtak, noha ezzel nem értek el semmit. Az elnök szavának nem lehetett ellent mondani.

A sátorfelállítás után a fiatalokat a tábor egy olyan részébe vitték, ahol egy edző felügyelete mellett mindenféle gyakorlatot kellett végezniük másfél órán keresztül. Csupán ez után ehettek, de még az ételt is maguknak kellett megfőzniük úgy, hogy összedolgozzanak. Elég sok időt vett igénybe, mire mindennel sikerült készen lenniük, úgyhogy ez újabb okot adott a lázadozásra.

- Mi ez? Mesterszakács képzést kapunk, vagy mi? - mérgelődött az egyik lány, miközben a zöldségeket mosta.

- Ja. Éhen halok! - nyafogott egy másik, aki segített neki.

- Lányok, ne siránkozzatok. - szólt rájuk a közelükben lévő Jason, aki átvette a vezető szerepét. - Különben sincs olyan, hogy "mesterszakács képzés".

- Oppa!

- Csak semmi "Oppa'". Ha a szátok helyett a kezetek járna, hamarabb végeznénk, és talán még ma ehetnénk.

Ugyan a lányoknak továbbra sem tetszett, hogy Jason rájuk mert szólni, azonban utána már jobban odafigyeltek a munkára, sokkal gyorsabban végeztek mindennel. Jason-nek végül igaza lett, egy óra múlva már ehették is a frissen elkészült, gőzölgő ételt. Az ebéd pillanatok alatt eltűnt a tányérokról, mert annyira éhesek voltak már a gyakornokok. Csak a sok piszkos tányér maradt az asztalokon, amit valakinek el kellett mosogatni, azonban senki sem akarta megcsinálni. A legtöbben már azt nézték, hogyan lóghatnának meg, amikor váratlanul akadt egy jelentkező. Illetve kettő is.

- Majd én megcsinálom. - ajánlotta Yeong Wook, aki éppen felállt a helyéről. Minden tekintet rátapadt.

- Segítek. - szólt a mellette ülő Kyu Sung is.

- Rendben, köszönöm nektek. - mondta Lee Sung-ho elnök. - Ezért még egy feladatot kihagyhattok majd.

- Ez nem igazság! - kezdték ismét a lázadozást azok a lányok, akikre Jason rászólt korábban. - Ők már kaptak pihenőt.

- Elég legyen! - kiáltotta el magát az elnök türelmetlenül. - Kérdeztem, ki akar mosogatni, megvolt a lehetőségetek, de senki nem ajánlotta fel, hogy megcsinálja. Mivel ők voltak az egyedüliek, akik elvállalták, ők kapnak szabadidőt.

- De nem tudtuk, hogy kaphatunk.

- Ne azért akarjatok csinálni valamit, hogy szabadidőt kapjatok. Vagy a színpadon állva is azt akarjátok mondani a rajongóitoknak, hogy pihenni akartok? Ilyen hozzáállással hogyan akartok idolok lenni? Ha ennyire lusták vagytok, azonnal pakoljatok össze, és menjetek haza, mert így csak egymás idejét pazaroljuk. Ha mégis maradni akartok, viselkedjetek. Megértettétek?

- Értettük. - mondták kelletlenül a gyakornokok, majd szétszéledtek, mielőtt még nagyobb szidást kaphattak volna. Eléggé megijedtek az elnök szavaitól, nem akarták, hogy a helyzet még rosszabb legyen. Senkinek sem állt szándékában haza menni.

A következő dolog, amit csinálniuk kellett amíg Yeong Wook és Kyu Sung mosogatott az volt, hogy csoportokban dalszöveget írtak. Minden csoport kapott egy-egy témát, amiről a szövegnek szólnia kellett. Ez a feladat már valamivel jobban tetszett mindenkinek.

Mindeközben a faháznál, amiben a konyhai eszközöket tartották, a két fiú szorgalmasan mosogatta a tányérokat.

- Nem kellett volna segítened. - szólalt meg Yeong Wook, aki éppen leöblített egy tányért. - Mehettél volna a többiekkel. Most ahelyett, hogy jól szórakoznál, itt mosogatsz velem.

- Nem akarok a többiekkel lenni. - felelte Kyu Sung. Mosolygott, de nem nézett a másikra. A kezébe vett néhány evőpálcikát, hogy azokat mossa el.

- Megcsináltam volna egyedül. - folytatta a fiatalabb.

- Édes vagy, de mondtam, hogy segítek, és azt is, hogy nem vágyom mások társaságára, csak a tiédre. És ha ez megnyugtat, szeretek mosogatni, plusz még szabadidőt is kaptam érte.

Yeong Wook csodálkozva fordult a fiú felé, de nem azért, mert azt mondta, szeret mosogatni, és nem is azért, mert szabadidőt kapott, hanem amiatt, amit előtte mondott. Ez azt is jelenthetné, hogy érez valamit iránta, de nem, biztos nem azért mondta. A csodálkozó arckifejezését egy reménykedő tekintet váltotta fel.

- Hyung, te... - csúszott ki a száján anélkül, hogy gondolkozott volna, azonban nem tudta folytatni, mert Kyu Sung is megszólalt.

- Örülök, hogy itt lehetünk. - mondta, de részben csak azért, hogy terelje az előző témát. - Sokkal jobb a levegő, mint otthon. Néha jó elhagyni a nyüzsgő várost. Nem gondolod?

- De igen. Kellemes itt. - felelte Yeong Wook egy kicsit csalódottan. Visszafordult az előtte tornyosuló mosogatnivalók felé, és egy újabb tányért kezdett el lemosni. Kyu Sung nem bírta visszatartani a mosolygást, ahogy rá pillantott. Támadt egy ötlete, amiről nem akart szólni a fiúnak. Mosogatás közben ki is tervelt mindent.

Amikor végeztek, egy kevés időt kaptak a pihenésre, de utána menniük kellett, mert az elnök a következő programnak egy túrát iktatott be, amin mindenkinek kötelező volt a részvétel, még azoknak is, akiknek lehetőségük volt kihagyni egy-egy feladatot. A túra egészen estig tartott, mert közben megálltak pihenni is. Séta közben az elnök irányításával énekelniük kellett, míg a hegy tetejére felérve teli torokból kiabálniuk. Ezt legtöbben élvezték, azonban Yeong Wook-nak már nehezebben ment, csak akkor kiáltotta el magát, amikor rászóltak, de természetesen akkor is félt. Az egész helyzetet furcsának tartotta. Gondolkodott azon, mit kiabáljon, és legszívesebben világgá kürtölte volna az érzéseit, amit a szívében hordozott, azonban ezt nem tehette.

A kiabálások közepette ránézett a mellette álló Kyu Sung-re, és hang nélkül azt suttogta, "szeretlek". Kyu Sung, észrevéve a fiút, aki őt figyelte, viszonozta a pillantást, és egy csodálatos mosolyt küldött felé. Yeong Wook is elmosolyodott, de az egészet csak erőltette. Elképzelte, hogy az ujjait Kyu Sung ujjai közé csúsztatja, majd megszorítja a kezét. Annyira meg akarta tenni. Talán meg is tette volna, ha nem fél. Valószínűleg észre sem vették volna mások. A tekintetét elszakította az idősebb fiúról, és elfordult, de abban a pillanatban érezte, hogy egy könnycsepp legördül az arcán.

[+Zeneajánló: Legyen a Goblin című sorozat egyik OST-ja, amit nem más, mint Chanyeol és Punch énekel, a címe pedig Stay With Me.

A doramát még ugyan nem láttam, viszont a zenéi nagyon tetszenek. Most nagyon bejön pár dorama OST-ja, szerintem nagyon jókat csináltak mostanában.

Ezt természetesen Kyu Sung és Yeong Wook jeleneteihez gondoltam, de talán nem is kell magyarázni, hiszen mégis csak ők a fő főszereplők.^_^ ]