Vasárnap kora délután Yeong Wook-nak indulnia kellett a buszpályaudvarra, hogy ott felszálljon egy Szöulba tartó buszra. Sűrűn közlekedtek a járatok, de nem akart túl későn visszatérni a fővárosba, hiszen volt még dolga bőven aznapra. Úgyhogy éppen csak meg tudott ebédelni és egy keveset pihenni az indulás előtt. A nénikéje megígérte neki, hogy kocsival kiviszi az állomásra, és természetesen Jin-young is velük akart tartani, mert látni akarta a fiút felszállni a buszra, előtte pedig el szeretett volna búcsúzni tőle. A lány édesapja nem mehetett velük, ugyanis aznap délelőtt behívták őt a tűzoltóságra, mert volt valami sürgős eset.

A buszpályaudvarnál nem tudtak leparkolni, ezért Jin-young anyukája már korábban elköszönt Yeong Wook-tól, és mondta neki, hogy nyugodtan látogassa meg őket megint, amikor csak kedve támad hozzá. Ez után ő elment máshová, a két unokatestvér pedig bement a váróterembe jegyet venni.

- El sem hiszem, hogy máris elmész. - jegyezte meg Jin-young szomorúan, miközben Yeong Wook ellenőrizte a jegyét. - Úgy fogsz hiányozni!

- Ne aggódj, tartjuk majd a kapcsolatot. - mosolygott a fiú.

- Hívj fel! - mutatott Yeong Wook-ra az unokatestvére komoly arckifejezéssel. - Bármikor, ha baj van, csak hívj fel, nehogy magadban tartsd a problémádat.

- Öhm... És mi van, ha nem hívlak? - kérdezte bátortalanul a fiú, hiszen sosem szeretett telefonálni. Inkább írásban kommunikált volna.

- Ne merészeld! - kiáltotta Jin-young. - Mindenképpen telefonálj. Ígérd meg nekem, hogy megteszed.

- Rendben. - sóhajtotta a fiú.

- Különben is, miért nem akarnál hívni?

- Az az igazság, hogy ha nem élet-halál kérdése, nem hívok fel senkit, mert egyenesen rosszul vagyok a telefonálástól. Kereshet akárki, általában nem hívom vissza. - vallotta be Yeong Wook, bár tudta, mi lesz a reakciója az unokatestvérének.

- Jaj, ne légy már ilyen, ez egyáltalán nem jó. Főleg, hogy idolnak készülsz. Szépen hívj fel, mert ezzel is fejlődsz. Amúgy biztosra veszem, van valaki, akivel bármikor beszélsz. - vigyorgott Jin-young. - A te édes hyung-oddal. Így van?

Yeong Wook arca lángolni kezdett, ezért a fiú a jegyével kezdte idegesen legyezni magát. A lány ebből persze rájött, hogy igaza van, fülig érő szájjal bámult a zavarban lévő Yeong Wook-ra.

- Na, jól van, nem cukkollak ezzel. - bökte meg Jin-young a fiú arcát. - De kérlek, légy bátrabb. Ne zárkózz el az emberektől, különösen azoktól ne, akik szeretnek. Ha valaki felhív téged, annak oka van, és nem arra gondolok most, amikor a szüleid hívnak, vagy valaki a munkád miatt.

Yeong Wook biccentett, habár nem volt abban biztos, hogy olyan egyszerű lesz neki másképpen cselekedni. Mindig nehéz volt neki mások előtt megnyílnia. Ez pedig nem változik meg egyik pillanatról a másikra.

- Nézz magadra, milyen jól áll neked ez a szerelés. - folytatta a lány, és közben jól megnézte magának az unokatestvérét. - Ebben sokkal bátrabbnak nézel ki. Mindig így kellene öltöznöd.

A fiú még jobban elszégyellte magát, mert eszébe jutott, hogy azokat a ruhákat Kyu Sung adta neki még a meghallgatása előtt. A szeme előtt látta a jelenetet is, amikor az idősebb hazaérkezve a kezébe nyomta a ruhadarabokat. Yeong Wook erre a gondolatra kuncogott egyet, mire Jin-young gyanakodva kezdte méregetni.

- Mi az? - tudakolta a lány.

- Semmi. - csóválta a fejét Yeong Wook egy kissé feltűnően gyorsan.

- De! Ha már ilyen vagy, biztos van valami. Honnan vannak ezek a ruhák? Vagy netán ő is azt mondta, hogy jól állnak neked?

Yeong Wook az ajkába harapott. - A meghallgatáson is ezeket viseltem. Hyung vásárolta nekem előtte. - vallotta be.

Jin-young szeme felcsillant, és őrült módon ugrálni meg vinnyogni kezdett. Kezeivel megragadta a fiú karját közben. Nem akarta elengedni őt, csak rángatta össze-vissza, mintha valami óriási baba volna.

- Tudom miért! - mondta levegő után kapkodva. - Mert már akkor is kedvelt téged.

- Nem azért. - ellenkezett Yeong Wook, azonban ezt az unokatestvére meg sem hallotta.

- Yeong Wook-ah, én szurkolni fogok nektek! Mennyire jó volna már, ha összejönnétek. Ha megtörténik, én akarok az első lenni, aki megtudja.

- Felejtsd el. Nem fogunk... hm... összejönni. Egyébként meg mindjárt mennem kell. Köszönök mindent neked, noona, de tényleg. Igazán rendes lány vagy te. Féltem, ha kiderül rólam az a dolog, teljesen másképp nézel majd rám.

- Ez igaz is, csak éppen nem úgy, ahogy gondoltad. Örülök neked és büszke vagyok rád. - és Jin-young szorosan magához ölelte a fiút. A szipogásából is sejtette Yeong Wook, hogy sírni kezdett. - Kérlek, mutasd meg nekik, hogy helyed van az LSR-nél. Különösen annak a libának. Hidd el, te vagy a legjobb! Hamarosan színpadon fogsz állni több ezer rajongó előtt, majd meglátod. Csak higgy magadban, ahogy már mondtam, rendben?

- Ühüm.

- Ja, és ne feledkezz meg a videóról, amiben táncolsz. - nevetett a lány fojtottan. Nem engedte el az unokatestvérét. 

- Nem feledkezem.

- Yeong Wook-ah... tudod, számomra olyan vagy, mintha egész életünkben együtt lettünk volna. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy évek óta nem láttalak, és most is csak három napot töltöttünk együtt. Remélem, te is hasonlóan gondolod. Ugye így van?

Yeong Wook nem felelt rögtön, ezért a lány meg is ijedt, de hamar kiderült, hogy semmi oka rá, ugyanis a fiú is ugyan így érzett. Még maga Yeong Wook sem értette, hogyan történhetett meg vele ilyesmi, viszont ő ezt egyáltalán nem bánta. Örült, hogy meg tudott nyílni Jin-young előtt. Talán éppen ez volt az, ami közel hozta őket egymáshoz.

- Noona, most már tényleg indulnom kellene megkeresni a buszt. - tolta el magától a lányt Yeong Wook. Jin-young szomorúan pillantott rá, majd biccentett. A következő másodpercben ismét megölelte őt.

- Vigyázz magadra, és látogass meg hamar! - pityergett. - És tényleg hívj fel bármikor. Nehogy elfelejts engem. Üdvözlök mindenkit, még a hyung-odat is. Már most úgy hiányzol.

- Jól van. - nevetett zavartan Yeong Wook, és megpaskolta a lány hátát. - Ne sírj. Ma még segítened kell a barátaidnak is. Remélem, minden rendbe jön közöttük. Ó, és ha már itt tartunk, kérlek még egyszer, hogy ne szóld el magad senki előtt arról, hogy én...

- Nem fogom. Tudom, mennyire fontos ez neked. Nem tennélek tönkre azzal, hogy beszélek.

- Köszönöm.

- Menjünk. - húzódott el Jin-young a fiútól, de nem nézett rá, inkább kerülte a tekintetét. Megtörölte a szemét, és elindult a kijárat felé. Yeong Wook követte. Mielőtt elérték volna az ajtót, a fiú vigasztalásképpen átkarolta a lány vállát.

Az után, hogy megtalálták Yeong Wook buszát, a két unokatestvér még egyszer utoljára megölelte egymást, aztán Jin-young még egy puszit is nyomott a fiú arcára. Yeong Wook-nak hamar fel kellett szállnia a buszra, mivel az néhány percen belül indult. Amikor elfoglalta a helyét, és kinézett az ablakon, észrevette, hogy Jin-young nagyon sír. Legszívesebben azonnal leszállt volna, hogy maradjon még vele. A zokogó unokatestvérének a látványa darabokra törte a szívét, és az ő szemébe is könnyeket csalt.

A busz elindulásakor Jin-young hevesen integetett a fiúnak, és gyorsan azt is mutatta neki, hogy hívja fel, amikor visszaérkezett Szöulba. Yeong Wook mosolyogva dőlt hátra az ülésen, aztán bedugta a fülét a fülhallgatójával, hogy zenét hallgasson. Természetesen rögtön írt egy üzenetet is Kyu Sung-nek, hogy szóljon neki, hazafelé tart. Persze a fiúk beszélgetni kezdtek ezután egészen addig, amíg Kyu Sung azt nem írta, hogy mennie kell, mert a kiadóban volt éppen, és Jason veszekedni kezdett vele, amiért telefonozik gyakorlás helyett. Yeong Wook ezt azért nem értette, mert vasárnap volt, és azon a napon nem voltak óráik. Akkor meg miért gyakorolt Kyu Sung Jason-nel?

A hosszú út alatt Yeong Wook végiggondolta a Puszanban történteket, az okát, amiért oda ment, az éjszakai beszélgetést Jin-young-gal, a szombat esti tengerparti eseményeket, és azt is, hogy az unokatestvére szerint Kyu Sung viszont szereti őt. Ez utóbbit képtelen volt elhinni. Úgy vélte, hogy azért gondolhatta azt a lány, mert túlságosan szereti a fiúk közötti szerelmet, és annyira szerette volna, ha ő és Kyu Sung együtt legyen. Biztosan csak a fantáziája túl élénk... Eszébe jutott az is, hogy milyen szomorú volt Moon-sik a barátjával való veszekedés és szakítás miatt, ez pedig megijesztette.  Nem akarta, hogy hasonló történjen vele. Közben arra is rájött, hogy igazán szeretne Kyu Sung-gel kapcsolatban lenni, úgyhogy teljesen összezavarodott. Maga sem értette a saját érzéseit.

Az út felénél Yeong Wook beleolvasott Jin-young internetes BL regényébe is, de hamar abba kellett hagynia, ugyanis a telefonja gyorsan merült a zenehallgatástól és az olvasástól, plusz el is álmosodott, mert nem sokat aludt az éjszaka folyamán. Egyszer csak a szemét kinyitva arra lett figyelmes, hogy az utasok készülődni kezdenek. Az ablakon kinézve látta is, hogy már majdnem megérkeztek a szöuli buszpályaudvarra. Hirtelen izgatottság lett rajta úrrá, és alig várta, hogy végre leszállhasson, mert annyira látni akarta Kyu Sung-öt. Azonban csalódnia kellett, mert a fiú nem várt rá ott, pedig még csütörtökön megígérte neki, hogy ha tud, mindenképpen várni fogja őt az állomáson.

Yeong Wook ellenőrizte a telefonját, de nem érkezett üzenete az idősebbtől, sőt nem is hívta fel, ezért ő csörgette meg. Kyu Sung nem vette fel sokáig, és már éppen ki akarta nyomni, amikor az idősebb mégis fogadta a hívását.

- Ó, Wookie. Mi az? - szólt a telefonba.

Yeong Wook döbbenten meredt maga elé. Mi az, hogy "mi az"? Miért reagál így? - gondolkodott. Sosem szokta Kyu Sung úgy felvenni a telefont. Márpedig most úgy tűnt, mintha nem is igazán érdekelné, hogy felhívta.

- Hyung... - bökte ki.

- Csak nem megérkeztél? - hallotta. - Sajnálom, de nem tudtam elmenni eléd. Figyelj csak, nálad van a lakáskulcs?

- Nálam.

- Remek. Akkor menj el hozzám, hamarosan én is megyek. El kell intéznem valamit.

- Ühm.

Yeong Wook elindult, hogy felszálljon egy buszjáratra, amivel elmehet Kyu Sung lakásáig, és már éppen le akarta tenni a telefont, amikor az idősebb mondott még valamit.

- Örülök, hogy visszajöttél, Wookie.

Yeong Wook megtorpant. A fiú hangja őszintének tűnt, és érezhető volt, hogy mosolyog. A fiatalabb is elmosolyodott. Jól estek neki Kyu Sung szavai.

...Belépve Kyu Sung lakására Yeong Wook körbenézett. Az idősebb valóban nem volt otthon, viszont a kanapéra téve egy levél várta, amiben a következő állt:

"Üdv itthon, Wookie!^^

Ezt csak arra az esetre írom, ha hamarabb megérkeznél, mint én. (Ez úgy hangzik, mintha együtt laknák, nem?^^) Nagyon sajnálom, hogy nem mentem ki eléd, pedig nagyon szerettem volna. Kicsit elcsúsztam a dolgaimmal, ezért el kellett ugranom valahová, de hamarosan én is itthon leszek. Kíváncsi vagyok az élménybeszámolódra! :)

Bizonyára fáradt és éhes vagy a hosszú út után. Sajnos nincs sok minden a hűtőben, de valamit egyél azért, és természetesen pihenj is egy keveset. Ha hazaértem, készítek valami finomat neked. Akár maradhatnál is éjszakára, hogy ne kelljen a kollégiumba menned. Park Tae-woo úgyis csak lefárasztana téged még jobban. Nálam legalább kipihenheted magad.

Remélem, nem feledkeztél meg rólam Puszanban sem, és hoztál valami ajándékot! Na, jó, csak viccelek! :)

Hamarosan találkozunk! (Már alig várom, hogy lássalak) KS"

Yeong Wook mosolyogva olvasta az idősebb fiú sorait, és kicsit el is pirult, mert Kyu Sung valóban úgy írt, mintha együtt laknának, ráadásul azt is írta, hogy alig várja, hogy lássa. A fiú nem értette, miért ír neki olyasmit a másik. Újra eszébe jutottak Jin-young szavai, azonban továbbra sem látta értelmét annak, amit az unokatestvére mondott neki. Kyu Sung biztosan nem azért olyan kedves hozzá, mert szereti... Ha így volna, miért nem vallja be neki? Kyu Sung könnyen ki tudja mondani, amire gondol, vagy amit érez, nem úgy, mint ő.

A levél többszörös átolvasása után Yeong Wook úgy határozott, hogy enni fog, ugyanis tényleg éhes volt. A szekrényben talált rament készítette el magának, és közben előszedett a táskájából két bögrét azok közül, amiket Puszanban vásárolt. Az egyiket Kyu Sung-nek szánta, és kíváncsi volt, feltűnik-e majd az idősebbnek, hogy az egy ajándék tőle, ha az asztalon hagyja. A másikat pedig azért vette elő magának, hogy ott hagyja a fiúnál, így lesz egy saját bögréje, amiből ihat, amikor ott tartózkodik. Mindkettőt elöblítette, aztán az elmosott edények közé tette megszáradni. Közben elkészült az étele is, úgyhogy ehetett.

 Úgy negyed óra telhetett el, amikor is a fiú végzett az evéssel. Éppen el akarta mosogatni az edényt, amit használt, de akkor meghallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó.  Azonnal odaszaladt, és azon volt, hogy a nyakába boruljon az éppen csak hazaérkező Kyu Sung-nek, de végül meggondolta magát.

- Hyung! - mondta inkább.

- Wookie! - szólt fülig érő szájjal Kyu Sung, és gondolkodás nélkül átölelte a fiatalabbat, miután letette a kezében lévő szatyrokat. - Annyira örülök, hogy itt vagy. Megtaláltad a levelem? Ugye ettél valamit? Várj csak, készítek neked valamit, addig te meg mesélhetsz.

Kyu Sung eltolta magától Yeong Wook-ot, és boldog mosollyal az arcán nézett rá. Valóban örült annak, hogy a fiú hazaérkezett Puszanból. Nagyon nehéz volt magától távol tudnia őt, sőt még nehezebb is, mint gondolta volna. Yeong Wook eléggé zavarba jött, ezért lehajtotta a fejét, viszont magában ő is mosolygott. Abban a pillanatban, hogy meglátta az idősebb fiút, a szíve még hevesebben kezdett verni, mint valaha, és legszívesebben szerelmet is vallott volna neki.

[+Zeneajánló: Fogalmam sincs, volt-e konkrét elképzelésem, mivel ezt a bejegyzést már majdnem 2 hete kezdtem írni, vagy talán tényleg 2 hete, aztán itt hagytam, mert nem volt időm kijavítani,inkább belekezdtem egy másikba még akkor. Amit természetesen nem tudtam folytatni... Így azt is lefelejtettem, hogy gondoltam-e valami zenét ehhez a fejezethez. Most a BEAST- Back To You című dala jutott eszembe, úgyhogy azt teszem ide. :)]