Azon az április másodikai délutánon, amikor Yeong Wook bement az LS Record-hoz, hogy Lee Sung-ho elnöknek odaadja az aláírt szerződését, nagyon izgatott és boldog volt. Már nem volt visszaút. Ő is ugyanolyan gyakornok lett, mint amilyen Kyu Sung volt. Folyamatosan mosolyogva sétált a folyosókon és tekintett körbe. Az volt az ő új otthona. Miközben megkereste az elnök szobáját, majd megállt az ajtó előtt, azon gondolkodott, vajon milyen lesz a gyakornoki élet és meddig kell majd a képzésen részt vennie. Minél hamarabb bizonyítani akart, ezért eldöntötte, mindent belead a próbákon.

A fiú kicsit félt, amikor bekopogott az elnökhöz, abban sem volt biztos, hogy bent van-e a szobájában. Nem volt. Yeong Wook csalódottan azon törte a fejét, mit tegyen, hiszen beszélnie is kellett volna Lee Sung-ho-val, és másnak nem akarta odaadni a szerződését sem, amikor váratlanul valaki a nevén szólította. Maga az elnök volt.

- A szerződést hoztad vissza? - kérdezte a férfi, és közben kinyitotta az ajtót. - Gyere be.

Lee Sung-ho leült az asztalához, és azt figyelte, hogy a fiú bátortalanul sétál felé. Kérte, hogy üljön le vele szemben.

- Remélem, minden rendben van. - szólt ismét az elnök - Hadd nézzem a szerződést.

- Igen. - mondta a fiú félénken, és a táskájában kezdett kutakodni. Onnan előszedte a papírlapokat, amire gondosan ügyelt egész nap, és átadta az elnöknek. - Sikerült megszereznem apám aláírását is. Viszont van egy kis problémám, mert...

- Miféle probléma? - kérdezett vissza a férfi, közben pedig átlapozta a szerződést. - Hátha tudunk rajta segíteni.

- Az apám nem örült, hogy bekerültem ide, és az is kétséges volt, hogy megkapom-e az aláírását. - kezdte a fiú - Volt egy nagyobb vitánk pénteken, és... azóta nem otthon vagyok. Az anyukámnak sikerült elérnie, hogy aláírja a szerződést, de azt mondta, csak azért írja alá, hogy belássam, hibázok. Ő... ügyvéd. Ezért kicsit aggódom, hogy a jövőben valamit tenni fog, vagy folytatja a parancsolgatást. Ha valami nem tetszik neki, egyből úgy érzi, hogy közbe kell avatkoznia. Ő nem hagyja annyiban a dolgokat. Tízből kilenc pert megnyer. És ha perelni akar, akkor perel. Talál megfelelő okot rá, hogy megtegye. Én csak... gondoltam, jobb, ha őszinte vagyok.

Lee Sung-ho látta a fiún, hogy nyugtalan, és talán tart attól is, hogy felbontják az éppen csak megkötött szerződést. Bátorítóan elmosolyodott, hogy megnyugtassa.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. - mondta - Az ügynökség mindent elintéz majd. Már találkoztunk hasonló esetekkel, és mindig sikerült megegyeznünk. Amit pedig lehet, elkerülünk, nehogy probléma adódjon. Hol vagy péntek óta?

- Kyu Sung hyung fogadott be, de ez csak átmeneti.

- Mit szólnál ahhoz, ha beköltöznél a kollégiumba? Természetesen nem kötelezünk erre, de úgy hiszem, hogy neked is jobb volna. Legalábbis addig, amíg rendeződnek az otthoni dolgaid és hozzászoksz az új környezethez és emberekhez.

- Rendben. - biccentett Yeong Wook - Mikor kezdhetek?

- Ha szeretnéd, holnap is csatlakozhatsz a többiekhez, de egyébként egy hét múlva kezdődne a képzésed. Még ma elküldjük a beosztásodat, a menetrended és a többi fontos információt, és arra kérlek, hogy a még hiányzó adatokat pótold minél hamarabb. Rendben?

- Igen. Ma el lett intézve az iskolában, hogy magántanulóként folytathassam a tanulmányaimat. Esetleg arról is hozzak valami igazolást?

- Megkérnélek rá. Valamint van még valami. Szeretném, ha egy különórán vennél részt.

- Különóra? - csodálkozott a fiú. Nem értette, miről lehet szó.

- Igen. - biccentett az elnök - Nézd, jó modorú és nagyon tehetséges fiú vagy, és ezzel mindenki egyetértett. A hangod kifogástalan, a mozgásodról pedig szintén ezt lehet elmondani. Ha képzést kapsz, nagyon sokra viheted és az egyik legnépszerűbb idollá válhatsz. Azonban látszik rajtad, hogy bátortalan vagy, amikor másokkal beszélsz, és sokszor kerülöd a tekintetét a beszédpartnerednek. A másik pedig, hogy nem hiszel magadban annyira, mint kellene. Ez nem túl szerencsés, és ezen mindenképpen változtatnod kell, ha debütálni szeretnél. Kár volna emiatt feladni. Ezért is gondoltam, hogy jobb lesz, ha hetente kétszer részt veszel egy olyan órán, ahol egy tanárnő segít fejleszteni ezt a képességedet. Meglátod, néhány hónapon belül magadra sem ismersz majd.

- És mi történik, ha nem lesz változás? - aggódott Yeong Wook.

- Bízz bennem, meg fogsz változni. - mosolygott az elnök.

- De ha nem?

- Akkor tovább maradsz gyakornok. Akárhogy is, előbb vagy utóbb debütálni fogsz. Neked muszáj híressé válnod, és én magam vállalom a felelősséget érted.

Yeong Wook elcsodálkozott azon, amit hallott. Azt sem tudta, mit mondhatna. Mielőtt még megszólalhatott volna, Lee Sung-ho telefonja tette azt. A férfi ránézett a kijelzőre, aztán fogadta a hívást. Három perc elteltével letette, és ismét a fiúra nézett.

- A héten még beszélünk, de most el kell mennem egy fontos találkozóra. - mondta - Á, és a költözésről... majd megírom a részleteket este. Azt hiszem, az volna a legjobb, ha más gyakornokokkal kerülnél egy szobába.

Miután Yeong Wook udvariasan elköszönt az elnöktől, nem tudta, mit csináljon. Hogy mehetne el Kyu Sung lakására, ha nincs is kulcsa hozzá? Még elkérni sem tudta, hiszen fogalma sem volt arról, hol lehet az idősebb. Haza meg egyáltalán nem szeretett volna menni. Csupán az a lehetősége volt, hogy a kiadóban marad és vár. Elvégre ő is odatartozott már. Éppen indulni akart az udvarra, amikor megjelent néhány gyakornok, akik egyből odaszaladtak hozzá, amint észrevették, majd faggatni kezdték. Persze azt már rég tudták, hogy a fiú bekerült közéjük. Miközben mindenféle kérdést tettek fel Yeong Wook-nak a gyakornokok, megjelent Kyu Sung is.

- Majd később beszéltek, de most nekem van beszédem Kim Yeong Wook-kal. - lépett oda a fiúhoz, és átkarolta a nyakát.

- Szóval te lennél az a csodagyerek? - hallották egy fiú hangját a hátuk mögül. Mindenki odafordult felé. Yeong Wook rájött, hogy még nem látta azt a gyakornokot, viszont valamiért mégis ismerősnek találta őt.

- Mi? - csúszott ki Yeong Wook száján.

- Úgy hallom, tehetséges vagy. - folytatta az idegen fiú közelebb lépkedve.

- Tényleg az, oppa. - szólt közbe az egyik lány.

- Szóval Kim Yeong Wook a neved...

- Bocsánat, de...

- Hyung, nekem most tényleg beszédem van vele. - mondta Kyu Sung, de mielőtt elindult volna Yeong Wook-kal együtt, bocsánatot kért. Kyu Sung a tetőre vitte a fiatalabbat, hogy nyugodtan tudjanak beszélni, ne zavarja őket senki. Észrevette, hogy Yeong Wook egy kicsit megijedt attól a számára még idegen fiútól. Nem csodálta.

- Ő Choi Jason volt. - kezdte magyarázni - Eléggé fura egy figura. Talán csak azért, mert Amerikában született. Tizenkét éves koráig élt ott. Olyan, mintha senkit sem kedvelte. Még nevetni sem sokan látták. De ne félj tőle, nem harap. Igazából tud rendes is lenni.

- Értem. Csak hirtelen meglepődtem. Még nem láttam itt, pedig ismerősnek tűnik.

- Előfordulhat, hogy láttad korábban az arcát. Négy éve került ide egy másik kiadótól, majd a következő évben debütált szólóénekesként, de nem sokáig tartott a szólókarrierje. Nem volt túl népszerű. Így még azelőtt véget ért a karrierje, hogy kiadhatott volna egy nagylemezt. Most azt mondja, hogy nem is akart igazából szólóelőadó lenni, hanem alapból bandában szeretett volna énekelni.

- Hűha! Nem tudtam.

- Semmi baj. - nevetett fel Kyu Sung - Nem is azért jöttünk fel ide, hogy róla beszélgessünk. Mesélj. Mi történt ma?

Yeong Wook leült a földre, felhúzta a lábát az álláig, és átölelte a térdét. Kyu Sung leült vele szemben. Így kezdte el a fiatalabb mesélni az aznap történteket. Kyu Sung néha nevetett, néha pedig kifejezte a nemtetszését. Amikor Yeong Wook éppen ott tartott, hogy az osztálytársai miket mondtak róla, majd kedveskedtek neki, felháborodott. Nagyon rosszul esett neki, ahogyan a többiek bántak a fiúval. Rögtön el is mesélte a saját történetét, vagyis azt, hogy miután ő került be gyakornokként az LSR-hez, az ő ismerősei is megváltoztak vele szemben. Ezért nem is maradt senki, akiben teljesen megbízhatott volna. Elárulta Yeong Wook-nak, hogy ezért is akart annyira a barátja lenni, mert magát ismerte fel benne, és az első pillanattól fogva tudta, hogy benne meg lehet bízni.

- De hát... - kezdte Yeong Wook gondolkodás nélkül, aztán elhallgatott pár másodpercre. - Pénteken beszéltél valakivel. Úgy tűnt, közel álltok egymáshoz. - bukott ki belőle, de azonnal meg is bánta. Kyu Sung megint elnevette magát.

- Ő csak egy barátom volt, akivel nem sokszor találkozunk, és még csak nem is beszélek neki mindenről. Rájött egy titkomra még az utolsó iskolai évünkben.

- Miféle titokra? - érdeklődött Yeong Wook, de ezt a kérdést is megbánta. Ráadásul úgy tűnt, hogy Kyu Sung nem akar beszélni róla. Még az arckifejezése is megváltozott.

- Ez titok. - mosolygott az idősebb.

- Értem. - mondta Yeong Wook halkan. Csalódottnak tűnt. Éppen csak előtte mondta Kyu Sung, hogy megbízik benne, aztán a titkát nem akarja elárulni neki. Más valaki mégis tud róla.

- Egy nap beavatlak. - szólalt meg ismét Kyu Sung - Most viszont nem tudok beszélni róla. Félek, hogy... megundorodnál tőlem.

- Mi... miért mondod ezt? Valami rosszat tettél? Megöltél valakit? Vagy titokban egy tolvaj vagy?

Az idősebb felnevetett. - Semmi ilyesmiről nincs szó.

- Akárhogy is... Hyung, bármit elmondhatsz nekem, és én megígérem, hogy nem fogok megundorodni tőled.

- Köszönöm, Wookie. Nagyon aranyos vagy.

- Nem, csak... Én csak... - kezdte volna a fiú, de inkább témát váltott. Úgysem tudta volna kimondani, amit valójában akart. - Hyung, a héten beköltözöm a kollégiumba. Maradhatok addig még nálad?

- Hát persze. Szóval vége...

- Minek?

- Semminek, ne is figyelj rám. Segítsek a költözésnél?

- Annyit megtehetnél, hogy ha nem lesz otthon senki, eljössz velem a cuccaimért. Egyedül nem tudok mindent elhozni, amire szükségem van. És elvihetem hozzád őket, ha úgy alakul, hogy...?

- Ez természetes. Félsz?

Yeong Wook az ajkát harapdálva biccentett. Kyu Sung odanyúlt a fejéhez, és összetúrta a haját. A fiú ettől iszonyatosan zavarba jött. Arca két oldalán rózsaszín foltok jelentek meg, amiket nem akart, hogy Kyu Sung is lásson, ezért lehajtotta a fejét. Az idősebb ezt annak vélte, hogy azért csinálja, mert szégyenlős. Hogy ne hozza Yeong Wook-ot még jobban zavarba, felállt, és mondta, hogy menjenek vissza és csatlakozzanak a többiekhez, mert lesz egy énekórájuk.

Az énektanár Yeong Wook-kal is foglalkozott. A vörös hajú, Kang Sang-eun névre hallgató nőt a fiú kedvesnek, ugyanakkor szigorúnak találta. Úgy vélte, éppen a szigorúsága miatt végzi jól a munkáját, hiszen nem hagyta, hogy a gyakornokok elszórakozzák az időt, és ha valaki mást csinált, vagy nem jól énekelt, felemelte a hangját. Yeong Wook-ot ez persze megrémisztette, mégsem akarta feladni. Tisztában volt azzal, hogy az ő javukat szolgálja, ha mindent rendesen csinálnak.

- Figyelem! - szólt a tanárnő az óra végén - Kaptok egy házi feladatot. Mégpedig azt, hogy két hét múlva egy kisebb koncertet kell tartanotok a többi csoporttal együtt. Mindenki kiválaszt egy dalt, amit előad, és mi, vagyis a tanárok fogjuk értékelni a produkciókat. Ez egy verseny, ezért mindenképpen a legjobbat kell kihoznotok magatokból. Az első három helyezést meglepetés fogja érni. A versenyre ezúttal önállóan kell felkészülnötök, nem kérhettek tanári segítséget. Pusztán a sunbae-k láthatnak el titeket tanáccsal. Kim Yeong Wook, te is készülj fel. Mára ennyi.

És ezzel a tanár kiment a teremből.

A gyakornokok között különféle véleményeket váltott ki a verseny. A legtöbben örültek és izgatottak voltak, mások viszont nem voltak túlságosan elragadtatva az ötlettől. Yeong Wook-ot váratlanul érte a dolog, és ő inkább azért volt elkeseredve, mert még nem állt készen arra, hogy színpadra álljon egy versenyben. Hiszen még el sem kezdte a tréninget... Kyu Sung azért próbálta megnyugtatni, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, és hozzátette, hogy a fiúnak meg kell szoknia a versenyeket, mert Lee Sung-ho elnök mindig is szerette versenyeztetni a gyakornokait.

A két fiú az énekóra után hazament. Kyu Sung-nek sem volt már dolga, mert befejezték még azelőtt Nabi klipjének a forgatását, hogy a fiatalabbal találkozott volna. Legalábbis aznapra. Később Kyu Sung magára hagyta a másikat, mert volt egy kis elintéznivalója. Yeong Wook addig beszélt az anyukájával és összeírta az egyik füzetében, hogy miket kell még elrendeznie. Úgy döntött, másnap reggel bemegy az iskolába, hogy igazolást kérjen, de nem akart már beülni órákra, mert nem volt kedve hallgatni az osztálytársait.

Kyu Sung hamar visszaért a lakásába, és valamiért különösen viselkedett. Néha úgy tűnt, mondani akar valamit, aztán mégsem tette. Még vacsora közben is szokatlanul csendes volt. Yeong Wook ezt nem értette, hiszen Kyu Sung szeretett beszélni.

- Hyung. - szólalt meg a fiatalabb, hogy ne legyen olyan kellemetlen a helyzet - Amíg távol voltál, az elnök küldött egy emailt. Szombaton költözöm.

Kyu Sung szívébe mintha kést döftek volna. Nem akarta, hogy elmenjen a másik. Ezzel részben Yeong Wook is így volt. Annyira hozzászokott a hétvége folyamán ahhoz, hogy együtt vannak egész nap. Egyedül csak az érzéseitől félt továbbra is.

- Ühüm. - nyögte ki Kyu Sung az egyetlen dolgot, amit tudott.

- Valószínűleg Baek Jong Soo és Park Tae-woo szobájába kerülök. - folytatta a fiatalabb - Őket legalább már ismerem.

- Nem lesz gond. - szólalt meg végre Kyu Sung is, aztán egy vigyort erőltetett az arcára. - Szokj hozzá, hogy minden nap korán kell majd kelned. Biztosan fáradt is leszel eleinte. Tudom, hogy nehéz lesz neked és sok mindent kell kibírnod. Ha bármiféle gondod akad, tudod, hogy elmondhatod, és megpróbálok segíteni.

- Köszönöm, hyung.

- Egyél szépen.

- Hyung. Holnap el kell intéznem még pár dolgot. Bemegyek az iskolába és anyával a bankba. Nem tudom, mikor végzek.

- Jól van. Majd hívj fel, ha végeztél. Remélem, minden simán megy majd.

A fiúk hamarosan befejezték az evést, aztán aludni mentek, hogy másnap fel tudjanak kelni. Mindkettejüknek sikerült hamar elaludni, és az éjszaka folyamán már nem keltek fel, de elalvás előtt mindketten a másikra gondoltak.

[+ zeneajánló: A BTOB- Killing Me című számát teszem ki ide, mert őszintén szólva ehhez a részhez sem tudtam, milyen zene volna a megfelelő.

Ezt a dalt pedig nagyon szeretem :) És még ha nem is teljesen, de úgy érzem, egy kicsit illik ide, de persze nem ahhoz a részhez, amikor Yeong Wook az elnökkel beszél :D hanem oda, amikor Kyu Sung-gel, és elmondja, hogy be fog költözni a kollégiumba, azaz nem marad többé a lakásában.]