Miután már sikerült elintéznie mindent, csütörtökön Yeong Wook a kiadóba ment, hogy csatlakozzon a többi gyakornokhoz. Nem akart tétlenkedni, jobb dolga pedig úgysem akadt. Azon a napon rendkívül izgalmas órái voltak, ezért is gondolta, hogy ott akar rajtuk lenni. A legjobban a késő délutáni stúdiógyakorlatot várta, hiába, hogy azon Kyu Sung nélkül kellett részt vennie. Ez az óra azért volt annyira különleges számára, mert olyan tudásra tehetett szert, amiről korábban semmit sem tudott. Sosem gondolta, hogy valaha is lesz abban tapasztalata, hogyan készül egy dal. Persze volt még aznap táncórája és énekórája is, amiket szintén várt. Mindenekelőtt viszont túl kellett esnie a napi két óra hosszás edzésen, ami elsőre eléggé keménynek bizonyult. Nem volt hozzászokva a mindennapos futáshoz, felülésekhez, fekvőtámaszokhoz, se a súlyemeléshez. Még csupán az első napja volt, de  az edzés után úgy érezte, többé képtelen lesz megmozdulni.

Kyu Sung-nek színpadi mozgás órája volt, amíg Yeong Wook-nak a hangstúdióban stúdiógyakorlata. Az idősebb fiú hamarabb végzett, és mivel tudta, hogy a másik hol van, egyből odasietett. Meglepetésére a gyakornokok egyedül voltak, ennek pedig csak örülni tudott. Annak azonban nem, hogy Yeong Wook-ot két lány társaságában találta. Az egyikük, aki a Soo-hee nevet viselte, egy ideje gyanús volt Kyu Sung számára. Észrevette, hogyan néz Yeong Wook-ra, pedig még alig találkoztak, és ez féltékennyé tette őt. Most is egyből elfogta a féltékenység, ahogy látta a kettőt együtt nevetni. Yeong Wook boldognak tűnt, és egyáltalán nem olyannak, mint aki sajnálja, hogy Kyu Sung nincs vele. Még csak azt sem vette észre, hogy az idősebb megérkezett. Kyu Sung mély levegőt véve lépett oda a kis társasághoz.

- Hé, Kim Soo-hee! - szólt, és próbálta leplezni a valódi érzéseit közben.

- Hm? - nézett fel rá a lány hatalmas, csillogó szemekkel. Soo-hee olyan lány volt, aki könnyen megtetszhetett a fiúknak. Magas és karcsú volt, az arca pedig szép és ártatlan, a bőre tökéletes.

- Keresnek. - hazudta a fiú.

- Kicsoda? - és a lány felállt. Mielőtt még Kyu Sung válaszolhatott volna, az ajtó felé indult.

- Young-sik oppa. - kiáltotta utána komoly arccal a fiú.

Soo-hee boldog arccal, reménykedve hátrafordult. - Tényleg? - kérdezte, aztán már ott sem volt.

- Gyere velem. - pillantott le Yeong Wook-ra Kyu Sung, és megragadta a csuklóját. A még mindig ott ülő másik gyakornoklány furcsán nézett rájuk. A fiatalabb fiú nem értette, mit akar tőle a másik, de hagyta, hogy Kyu Sung felhúzza és magával vonszolja. A folyosó végéhez érve megálltak, Yeong Wook pedig a falnak támaszkodott.

- Tényleg Young-sik hyung kereste? A 1stG tagja? - érdeklődött a fiatalabb, mert gyanúsnak találta, hogy egy akkora sztár keres egy gyakornokot.

- Nem, csak én találtam ki. - felelte Kyu Sung egyszerűen.

- Tessék? Hazudtál neki? - háborodott fel Yeong Wook.

- Kénytelen voltam.

- Miért? Olyan nincs, hogy kénytelen vagy hazudni.

- Mert nem akartam, hogy a közeledben legyen. - csúszott ki Kyu Sung száján, amit gondolt. - Nem bírtam nézni, hogy melletted van.

- Mi? kerekedett el a másik fiú szeme. - Mi...miért mondod ezt?

- Én... - kezdte Kyu Sung, de tudta, hogy nem mondhatja el a valódi okot, úgyhogy ki kellett találni valami magyarázatot. - Soo-hee... Az egyik gyakornok szerelmes belé, amiről ő nem tud, és ha a fiú meglátja mással, féltékeny lesz. Nem akarom, hogy megsérülj.

- Á, hogy erről van szó. - erőltetett egy mosolyt Yeong Wook. Még a hangja is másképp csengett, mint fél perccel korábban. Olyanná vált hirtelen, mintha más válaszra számított volna, de ezt próbálta leplezni. - Ki az? Aki szerelmes belé...

- Azt nem árulhatom el, és te se tedd. Csak tartsd titokban, amit mondtam.

- Rendben.

- Ugye neked nincsenek érzéseid iránta?

- Mi? N...nem, nincsenek. Ebben biztos lehetsz. Különben sem ismerem még annyira.

- Az nem zárja ki. - csóválta a fejét Kyu Sung, azonban megkönnyebbült a válasz hallatán. - Úgy látom, egész jól elvagy vele. Viszont örülök, ha úgy van, ahogy mondod. Honnan tudhatnám biztosra, hogy igaz?

Yeong Wook egy pillanatra elgondolkodott. Azt akarta mondani, hogy ha megbízik benne, akkor tudnia kellene, hogy igaz, de valami egészen más válasz jött ki a száján. - Mert... van valaki más, akit kedvelek.

Habár Kyu Sung nem tudhatta, hogy kiről beszél a fiú, mégis úgy érezte, a szíve darabokra hullott a hallottaktól. Nem gondolta volna, hogy Yeong Wook érez valaki iránt valami komolyabbat. Elképzelni sem tudta, ki lehet az, csak abban volt biztos, hogy nem róla van szó. Hatalmas szemekkel, hevesen verő szívvel, döbbenten nézett a fiatalabbra. Egy hang sem jött ki a torkán. Tényleg nem számított egy olyan válaszra.

- KIM-KYU-SUNG!!! - hallották a dühös Soo-hee hangját a folyosó másik végéből. A lány ordibálásától szinte beremegett az épület is, olyan hangos volt. Kyu Sung végre el tudta szakítani a tekintetét Yeong Wook arcáról, a közeledő lány felé pillantott. Soo-hee olyannak tűnt, mint aki képes lenne ott és akkor megölni őt, amiért hazudott neki. Ha azt nem is tette meg, de azonnal ütlegelni kezdte a fiút, amikor odaért hozzá.

- Te! Te hazug! Miért mondtad, hogy oppa keres? Miért hazudtál? Tudod te, hogy beégtem előtte? Nem is keresett engem. Egyáltalán nem! Most azt akarja, takarítsak ki a pihenőszobájukban, amiért ok nélkül zavartam és még hazudtam is neki. Még megbánod! Minden a te hibád.

Kyu Sung állta a lány ütéseit, egy cseppet sem foglalkozott ezzel. A szívét ért fájdalom miatt nem érezte az ütések által okozott fájdalmat a testén. Lassan Soo-hee-ra emelte a tekintetét, és megszólalt. A hangja szomorúnak tűnt.

- A te érdekedben tettem. - és ezzel ott hagyta a másik kettőt.

- Hé, Kim Kyu Sung! Még nem végeztem! Hová mégy? - eredt utána Soo-hee.

Yeong Wook csak nézte a jelenetet, nem tudott mit tenni, és semmit sem értett már. Mi baja lett hirtelen Kyu Sung-nek? Utána akart menni, de képtelen volt megmozdulni. Másrészt pedig utálta magát, amiért majdnem leleplezte az érzéseit. Nem akarta elmondani, hogy kedvel valakit. Titokban akarta tartani, különösen Kyu Sung előtt. Nem akarta elveszíteni őt, márpedig egy vallomással kockáztatta volna a barátságukat.

Látta, hogy a másik kettő eltűnik a folyosó másik végén, de még előtte Soo-hee utolérte a fiút, és ráugrott a hátára. Yeong Wook könnyes szemmel guggolt le, majd a falnak támaszkodott. Kezdett egy igazán rossz érzése lenni.

Később hiába kereste Kyu Sung-öt, nem találta őt sehol. Végigjárta az egész épületet, kiment az udvarra is, azonban a fiú sehol sem volt. Közben próbálta hívni, de míg elsőre kicsörgött, a többi próbálkozáskor már egyáltalán nem lehetett elérni a számot. Kikapcsolta a készüléket.

- Miért? - kérdezte magától a fiú, miközben a telefonjára bámult. - Miért nem akar látni? Hová mehetett?

Tanácstalanul újrapróbálkozott a hívással. Hiába. Továbbra sem volt elérhető Kyu Sung. Aztán eszébe jutott, hogy megnézi, nincs-e otthon. Kiszaladt a kiadó épületéből, de néhány méter után rá kellett döbbennie, hogy minden cuccát az öltözőben hagyta, a kulcs pedig a táskájában volt, úgyhogy vissza kellett fordulnia. Valahogy minden olyan lassan ment. A busz is később ért a ház közelében lévő megállóba, mint szokott.

A ház előtt csupán annyi időre lassított le, amíg beütötte a kódot az ajtónál, utána más rohant is felfelé a lépcsőn. Annyira remegett a keze, hogy a lakásajtót sem sikerült elsőre kinyitnia, a kulcs leesett a földre.

- Hyung! - szaladt be a lakásba, amikor végre sikerült kikulcsolnia az ajtót. Viszont Kyu Sung ott sem tartózkodott. Sem a szobákban, se a fürdőben. Ezt a tényt felismerve Yeong Wook kirohant a folyosóra, de nem tudta, hol kereshetné még a fiút. Nem nagyon volt jártas azon a környéken, és azt sem tudta, hová szokott a másik járni. Akkor döbbent csak rá arra, hogy nem tud semmi olyat Kyu Sung-ről, hogy hová szeret menni, ha nem a tánciskolában vagy a kiadóban van. Semmi ötlete nem volt. Újra és újra próbálkozott a hívással, de az egésznek nem volt értelme.

- Mi van, ha történt vele valami? - gondolkodott hangosan - Legutoljára a folyosón láttam. Soo-hee-t később láttam. V...várjunk csak. Hyung állítása szerint egy gyakornok szereti Soo-hee-t. És múltkor hyung azt mondta, ő is kedvel valakit. Talán... Nem, az nem lehet. Nem kedvelheti Soo-hee-t. - csóválta a fejét hevesen - Engem kellene kedvelnie. De talán mégis... Ő az, akit kedvel, és magáról beszélt.

Yeong Wook előtt minden elhomályosult a gondolattól, hogy Kyu Sung az, aki szerelmes Soo-hee-ba. Az arcán végiggördült egy könnycsepp, azonban ő nem foglalkozott ezzel. Rettegett attól, hogy igaz a feltételezése. Ha úgy volna, amilyen következtetésre jutott, akkor tényleg nem lenne egy kis esélye sem. Sőt, reménye sem maradna. Meg akarta találni Kyu Sung-öt, hogy megtudja az igazságot tőle.

A fiú elhatározta, hogy körbejár a környéken, hátha látja valahol a másikat. Benézett a közeli boltba, majd egy étterembe is, habár gyanította, hogy nem menne oda olyan állapotban, amilyenben legutoljára látta. Más reménye nem volt, ezért az utcai ételárusoktól kezdte kérdezgetni, hogy nem láttak-e egy magas, sötétbarna hajú fiút, és még a képét is megmutatta, viszont így sem járt sikerrel. Senki nem látta Kyu Sung-öt. Kezdett egyre türelmetlenebb és tehetetlenebb lenni, gyűlölte magát, amiért nem képes megtalálni az idősebbet. Soha semmi nem tűnt olyan lehetetlennek, mint az, hogy megtalálja őt. Időközben egyre sötétebb és hűvösebb lett kint, de ő csak mászkált össze-vissza az ismeretlen utcákon, reménykedve, hogy nem téved el és valahol rábukkan a másikra. Az sem érdekelte, hogy egyedül bolyong éjszaka Szöulban. Korábban sosem mert volna ilyet tenni, és a szülei sem engedték, hogy magában csavarogjon kint este.

- Aish! - kiáltotta el magát körbenézve - Mit tegyek? Mi van, ha tényleg nem megy haza? Vajon rám haragszik valamiért?

Még egyszer utoljára megpróbálkozott a telefonálással, de még mindig ugyanaz történt: egy női hang bemondta, hogy a szám nem kapcsolható.

- A francba! - túrt a hajába idegesen.

Yeong Wook úgy döntött, visszamegy a lakásba, hátha Kyu Sung megérkezett, amíg ő kereste, vagy ha nem, hamarosan megérkezik majd. A ház előtt megállt, hogy pár percet maradjon ott. Félt, hogy megint az üres lakás vár rá. Leült a lépcsőre, miközben a telefonját bámulta. Úgy érezte, nyomban zokogásban fog kitörni. Éppen megnyitotta a telefonon az üzenetküldést, és írni kezdett, ezért nem vette észre, hogy valaki közelít felé. Amikor az illető odaért, lassan felemelte a fejét, hogy ránézzen, mert felismerte Kyu Sung nadrágját és cipőjét.

- Hyung! - kiáltotta el magát, és felpattant a lépcsőről.

- Á! Yeong Wook-ah! - szólt furcsán Kyu Sung. Az arca is eléggé furcsa volt, mosolygott, a szeme pedig félig le volt csukódva.

- Hyung, te... te ittál? - döbbent le a fiatalabb, ahogy észrevette, hogy a másik részeg. Sosem látta még úgy, és nem is hitte volna, hogy látni fogja.

- Csak egy egészen icipicit. - mutatott Kyu Sung az ujjával úgy egy centimétert.

- Ezt nem hiszem el! - kelt ki magából Yeong Wook úgy, ahogyan még korábban sosem. Fel akarta pofozni az idősebbet, azonban nehezen visszafogta magát. - Furcsa lettél, eltűnsz a kiadóból, és amikor hívlak, kikapcsolod a telefont, ezért el sem lehet érni téged. Kereslek, mint egy őrült az éjszaka közepén, Szöul hatalmas utcáin, mivel azt hittem, bajod esett. Tudod, milyen ijesztő volt egyedül? Mégsem foglalkoztam ezzel, csak hogy megtaláljalak. Majd' beleőrültem abba, hogy sehol sem talállak és elérni sem lehet. Erre így jössz haza. El tudod képzelni, mit érzek most? Annyira csalódott vagyok. És teljesen hülyének érzem magam, amiért annyira aggódtam miattad. Nem vagyok abban annyira biztos, hogy meg is érdemled az aggodalmam.

Yeong Wook, küzdve a könnyeivel, megtörten indult befelé a házba, de Kyu Sung elkapta a karját.

- Sajnálom. Nagyon sajnálom. - mondogatta. Yeong Wook viszont kitépte a karját Kyu Sung ujjai közül, gyorsan kinyitotta az ajtót, és már el is tűnt mögötte. Sietett. A lakásba érve első dolga az volt, hogy Kyu Sung szobájába igyekezett, ahol sebesen összeszedte a holmijait. Mire mindent eltett és indulásra készen állt, az idősebb fiú is megérkezett.

- Ne menj! - szólt, de Yeong Wook úgy tett, mintha nem is hallaná, az ajtóhoz ment. Kyu Sung utána eredt, és ezúttal is megragadta a karját. - Ne menj! - ismételte.

- Engedj. - mondta halkan a fiatalabb.

- Nem! - mondta Kyu Sung erőteljesen, aztán kiabálva folytatta. - Hogy aggódtál miattam... Már mondtam, hogy sajnálom. Azt is sajnálom, hogy ittam. De meg sem kérded, miért tettem. Hát nem veszed észre? Nem hibáztatlak, de meg kell értened, mit érzek. Azt hiszed, olyan egyszerű nekem? Nem, nem az! És meg sem akarsz hallgatni. Egyből menekülnél előlem. Pedig én csak át akartam gondolni.

- Mégis miről beszélsz? - vágott a szavába Yeong Wook - Össze-vissza beszélsz.

- Hát nem érted, amit értened kellene?

- Nem. Mit kellene ebből értenem? Most pedig eressz el.

- Nem foglak, ha elmész. Maradj itt velem. - kérte Kyu Sung. Elég szánalmasan festett, és a fiatalabb kezdte megsajnálni.

- Mi értelme volna? - kérdezte Yeong Wook csalódottan.

- Nincs is hová menned. - érkezett a válasz, pedig valami másra számított. Most még inkább menekülni akart onnan.

- Keresek valami helyet szombatig. - felelte a fiatalabb, miközben megpróbált kiszabadulni a másik ujjai közül. Kyu Sung azonban erősebben fogta őt, és egy kicsit közelebb lépett hozzá.

- Tudom, hogy maradni akarsz.

- Nem igaz.

- Muszáj maradnod, hogy vigyázz rám. Aggódtál.

- Már nem. - hazudta Yeong Wook, de a hazugsága mit sem ért.

- Ha nem akarsz maradni, én... - és Kyu Sung még közelebb lépett a másikhoz - meg foglak csókolni.

- Mi? - és Yeong Wook szeme hatalmasra tágult, úgy bámult az idősebbre. Az arca lángolni kezdett, hirtelen elment minden ereje, a szíve pedig majd' kiugrott a helyéről.

- Megcsókollak. - ismételte Kyu Sung. Miközben az arcával Yeong Wook arca felé közelített, hogy tényleg megcsókolja, a fiatalabb fiút rémület fogta el. Bármennyire is akarta azt a csókot, megijedt tőle. Félt a részeg Kyu Sung-től is, hisz nem volt teljesen önmaga. Biztosra vette, hogy a csókot sem gondolja komolyan.

- Ne szórakozz velem. - suttogta a fiú erőtlen hangon, remegve, de Kyu Sung csak nem engedte el. - Hé, Kim Kyu Sung! - kiáltotta el magát váratlanul - Eressz! Részeg vagy!

- Maradj akkor. - egyenesedett fel az idősebb.

- Maradok, ha csendben maradsz és lefekszel aludni.

- Ígérd meg, hogy nem mész el.

- Nem fogok.

Kyu Sung lassan elengedte a fiút, aki végül tényleg ott maradt, majd engedelmesen lefeküdt az ágyba, és hamarosan el is aludt. Yeong Wook ellenben képtelen volt erre, pedig nagyon kimerült volt. Napközben még várta a pillanatot, hogy végre ágyban lehessen, azonban most csak forgolódott össze-vissza. Folyton azon kattogott az agya, hogy Kyu Sung azt mondta neki, meg fogja csókolni. Egy pillanatig úgy is tűnt, hogy megteszi. Vajon tényleg megcsókolja őt, ha nem állítja le? Továbbra is csak arra tudott gondolni, hogy még ha meg is tette volna, akkor sem azért, mert érezne iránta valamit. Inkább amiatt, mert nem volt magánál. Talán azt hitte, valaki más van ott, például Soo-hee? Yeong Wook előre tartott a pillanattól, hogy szembe kell néznie Kyu Sung-gel másnap reggel. Már a gondolattól is feszengett és kellemetlenül érezte magát. Bízott abban, hogy az idősebb nem is fog emlékezni már a történtekre, amikor felébred.

Reggel mégsem az történt, amire számított. A fiú telefonján az ébresztő hatkor csörgött, ami egy négyórás alvás után nem volt túl kellemes. Nagyon nehezen sikerült kimásznia az ágyból, de előtte majdnem visszaaludt, annyira fáradt volt. Miközben félig csukott szemmel kifelé indult a szobából, minden eszébe jutott az előző éjszakáról. Hogy mennyi ideig kereste  Kyu Sung-öt, hiába, és amikor előkerült, kiderült, hogy a fiú leitta magát. Aztán az, hogy mennyire mérges volt rá, ezért el akart menni, de a másik nem engedte, és hogy az majdnem megcsókolta. Még mindig dühös volt.

A szobából kilépve észrevette, hogy a szokásosnál is nagyobb a csend, mivel a másik még nem ébredt fel, pedig már lassan készülődniük kellett volna. Elhatározta, hogy felkelti, ezért benyitott a szobába. Ott azonban olyan látvány fogadta, amire egyáltalán nem számított: Kyu Sung majdnem teljesen meztelenül feküdt a hasán. Csupán egy alsónadrág volt rajta. Meztelen hátát és lábait nem fedte még a takaró sem. Yeong Wook szemei elkerekedtek a meglepődöttségtől, elszégyellte magát, pedig a másik mélyen aludt. Arca kipirult, a szíve szaporábban vert a látványtól, és csak úgy kapkodott a levegő után. Gyorsan elfordult. Úgy érezte, sosem volt még annyira zavarban, mint akkor. Az is kiment a fejéből, hogy miért ment be a szobába, amikor pedig eszébe jutott, azon aggódott, hogyan kelthetné fel a fiút. Nem akart odamenni hozzá, nem akart ránézni, mégis valahogy fel kellett ébresztenie.

- Hyung! - kezdte szólítgatni - Hé, Kyu Sung-ah! Ébredj fel. Kérlek...

De a szobában lévő csendből ítélve nem történt semmi változás. Kyu Sung tovább aludt békésen, mintha mi sem történt volna. A következő próbálkozása az volt Yeong Wook-nak, hogy felhívta a másikat, a telefon viszont nem csörgött. Éppen ezért az az ötlete támadt, hogy a sajátján elindít egy zenét hangosan, hátha az hatásos lesz.

- Ez nem igaz! - morgolódott utána, mivel a másik meg sem mozdult. - Olyan, mint Csipkerózsika. Egy csók talán felkeltené? - kérdezte magától, de rögtön rájött, mit mondott. - Miket beszélek? - rémült meg, és ütlegelni kezdte a saját fejét. - Miért is ne? Mi lenne ha...

És a fiú végül mégis megfordult. Néhány másodpercig csak fürkészte Kyu Sung-öt, majd anélkül, hogy gondolkodott volna, a lábai megindultak az ágy felé. A szíve olyan hangosan vert a mellkasában, hogy ő maga is tisztán hallotta. Ahogyan végignézett az előtte elterülő testen, hitelen már nem akarta, hogy a fiú felkeljen. Letérdelt az ágy mellé, onnét figyelte őt tovább.

Kyu Sung átlósan feküdt az ágyon. Az egyik keze lelógott, a másik a mellkasa alatt volt, rajta feküdt. A nyaka ki volt tekeredve, az arca arrafelé nézett, amerre Yeong Wook térdelt. Úgy tűnt, valóban mélyen alszik. Az arckifejezése kissé morcos volt, de a fiatalabb fiú úgy vélte, ez is jól áll neki. Olyan édesnek találta őt. Egyedül az rontotta el a helyzetet, hogy Kyu Sung-ből áradt az alkoholszag. Továbbra sem tudta felfogni, hogyan ihatta le magát az az aranyosan szunyókáló fiú.

Yeong Wook sosem bírta az alkoholnak a szagát, de ezúttal próbált nem foglalkozni azzal. A vágy, hogy megcsókolja a fiút, sokkal erősebb volt benne. Most először látta Kyu Sung-öt úgy, ruha nélkül, és biztos volt abban, hogy ugyanakkor utoljára is. Ki akarta élvezni a pillanatot. Furcsa érzés járta át a testét, ahogy rádöbbent, milyen izmos a fiú. Korábban nem igazán gondolt még ebbe bele.

Miközben őt nézte, továbbra is félelmet érzett, de felbátorította az, hogy Kyu Sung semmire sem kelt fel előtte. Lehajolt, és a következő pillanatban lassan Kyu Sung ajkának nyomta a sajátját. Különös érzés volt. Kyu Sung ajka meleg és száraz volt egyszerre. Yeong Wook lehunyta a szemét, és próbált nem megmozdulni, nehogy felkeltse a fiút. Csak úgy akart maradni legalább egy percig. Félt, hogy ha elhúzódik tőle, soha többé nem érezheti a fiú ajkait az övén. Az arcán egy könnycsepp gördült végig, és ahogy elhúzódott Kyu Sung-től, szomorúságot érzett, de boldog is volt ugyan abban a pillanatban. A szemét nem merte kinyitni, mert attól tartott, hogy a másik a csók közben felébredt. Igazán megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy az semmit nem vett észre az egészből. Gyorsan felállt, és a kezeit a szájára tapasztva kirohant a szobából.

- Mit tettem? - állt meg a másik szobában az ágy mellett, aztán rázuhant a bútordarabra. - Miért... nem bírom fékezni az érzéseimet?

A fiú tudta, hogy jobb lesz neki, amikor már beköltözik a kollégiumba, mert akkor távol lesz Kyu Sung-től, legalábbis akkor, amiko az nem a kiadóban tartózkodik. Tartott attól, hogy ha tovább ottmaradna, abból komoly baj lehetne. Mérges volt magára, amiért csak úgy megcsókolta az alvó Kyu Sung-öt, és el sem tudta képzelni, honnan volt bátorsága hozzá. Az volt az első csók az életében. Nem hitte, hogy valaha is bárkivel megteszi, de azt még annyira sem, hogy ő fogja adni az elsőt.

- Miért vagy ilyen bolond? - kérdezte magától, folyamatosan a száját fogdosva és simogatva az ujjaival. - És miért élveztem ennyire? Kyu Sung-ah...

Eközben a másik szobában Kyu Sung kezdett magához térni. Érezte, hogy a feje majd' széthasad a fájdalomtól és hányingere van. Nem volt jól. Hirtelen azt sem tudta, mi történt előző éjszaka. Csupán a rosszulléte árulta el, hogy túl sokat ivott. A fiú a hátára feküdve sóhajtott egy nagyot, majd a tenyerébe temette az arcát. Szégyellte magát. Legszívesebben eltűnt volna a világ, de leginkább Yeong Wook szeme elől. Nagyon is tisztában volt azzal, hogy a fiatalabb csalódott benne éjszaka. Félt, hogy ha kimegy a szobából, nem találja ott a fiút, vagy ha mégis, az még mindig haragszik rá.

Ahogy Yeong Wook-ra gondolt, furcsa érzése támadt. Mintha valaki megcsókolta volna az álmában. Azonban azt nem tudta, ki lehetett, csupán az érzésre emlékezett, és mintha lett volna vele valaki azelőtt, hogy felkelt. Nem a szobában, hanem az álmában. Hiába próbálta felidézni az arcát az illetőnek, nem sikerült neki. Akárhogy is, igen kellemes érzés volt, ahogy a puha, meleg ajkak az övének nyomódtak, és ahogy annak a személynek a meleg lélegzete az arcát csiklandozta.

Kyu Sung kimászott az ágyból, mivel tudta, hogy aznap még a kiadóba kell mennie, és Yeong Wook-nak is megígérte, hogy segít neki elhozni otthonról a holmijait. Már csak össze kellett szednie magát. Magára húzta a pólóját és nadrágját, majd a fürdőszobába vette az irányt. Mielőtt oda eljutott volna, észrevette, hogy a szobájában Yeong Wook az ágy szélén sír. Illetve ez volt az első gondolata, ugyanis a fiú a térdére hajtotta a fejét, azt pedig a kezével fogta át.

- Yeong Wook-ah. - lépett oda hozzá, mire a szólított fiú egyből felegyenesedett. Kyu Sung egyet nem értett, mégpedig azt, hogy miért néz rá olyan rémülten a fiatalabb. Még közelebb lépett hozzá, a tekintetét nem vette le róla.

- Felkeltél? - bökte ki Yeong Wook az egyetlen dolgot, ami eszébe jutott. Amellett persze, hogy maga előtt látta az idősebb fiú szinte teljesen meztelen testét és a jelenetet, amikor megcsókolta őt.

- Mi a baj? - érdeklődött Kyu Sung ahelyett, hogy válaszolt volna. Leült az ágyra a másik mellé.

- Se...semmi. Miért kérdezed ezt?

- Szomorúnak tűnsz. Sírtál?

- Nem.

- Ne hazudj. Látom a szemeden. Mi történt? Talán...

- Hidd el, hogy semmi. Te jól vagy? - terelte volna a szót Yeong Wook, viszont a másik nem adta fel.

- Wookie, ugye miattam van? - kérdezte.

- Mi...miért lenne miattad? - ijedt meg a fiatalabb, mert kezdte azt hinni, hogy Kyu Sung gyanít valamit. Erről szó sem volt, és ez rögtön világossá vált számára.

- Tegnap... tudom, hogy csalódtál bennem. - kezdte Kyu Sung halkan - Hidd el, én nem szoktam inni. Egyáltalán nem. Most először próbáltam. Nem voltam jól, miután... a szerelmem... valami olyat mondott, ami megbántott. Én csak... csak nem tudtam, mit tegyek. Még sosem voltam hasonló helyzetben. És akkor elkezdtem sojut inni, de egyre többet akartam. Aztán láttam, hogy keresel, ezért kikapcsoltam a telefonom. Nem hittem volna, hogy annyira keresni fogsz és aggódsz majd miattam. Sajnálom, hogy féltél egyedül, miközben engem kerestél. Már megbántam, amit tettem, és azt kívánom, bárcsak visszatekerhetném az időt. Nem akarom, hogy ezért megutálj. Komolyan... sajnálom, de köszönöm, hogy aggódtál értem.

Yeong Wook végighallgatta, amit az idősebb mondott. A harag, amit korábban érzett, most szomorúságba csapott át. Főleg akkor, amikor a fiú a szerelméről beszélt. Ez már majdnem 100%-os utalás volt Soo-hee-ra. Hiszen Kyu Sung az után vált furcsává, hogy őket együtt látta, majd megjelent a lány, miután Kyu Sung elküldte őt Young-sik-hoz azzal, hogy keresi. Az eltűnése is az után volt, hogy Soo-hee utána eredt a folyosón, hogy tovább kiabáljon vele.

Yeong Wook váratlanul felállt, és lenézett a másikra. - Persze... Nem emlékszel... - mondta halkan - Jobb lesz, ha összeszeded magad, mert indulnunk kell hamarosan. - és ezzel otthagyta Kyu Sung-öt, aki nem értette, mi van a másikkal, nem vette észre, hogy a szavaival megbántotta őt. Közben Yeong Wook sem tudta, hogy a szavai sértőek voltak Kyu Sung-nek. Ha tudták volna...

[+ zeneajánló: Először is, ahhoz a részhez, amikor Yeong Wook keresi Kyu Sung-öt, még ha kicsit furcsa is, hogy éppen azt teszem ide, a VIXX-től az Error-ra esett a választásom.

Amikor veszekednek, oda a Beast- Stay című dalára gondoltam. Elsősorban azt azért, mert Kyu Sung azt akarja, hogy a másik vele maradjon.

És a csókjelenethez, lévén, hogy az az első csók, még ha az egyikük alszik is közben, de az FT Island- First Kiss című számát gondoltam. :)

Az események innentől kezdve lesznek érdekesek igazán, habár most nehezebb dolgom lesz, mert néhány fontosabb jelenetet be kell illesztenem a történetbe, ami eddig nem volt megírva, csupán mostanában találtam ki. Igazából úgy írtam meg máskor, hogy a következő fejezetben már nyár van, azután pedig már megkapják a jó hírt, hogy debütálhatnak, azonban hozzáírok még pár izgalmas részt, de ezek maradjanak meglepetések! ;)]