A meghallgatás után Yeong Wook tényleg megbetegedett. A fáradtság tehette vele, mert amikor végre felszabadult a stressz alól, egyszer csak összeesett. Mivel egyébként is hazafelé tartott volna a kiadóból, Kyu Sung hívott egy taxit, amivel hazavihette a fiút. Szerencséje volt, hogy Yeong Wook apja nem tartózkodott otthon, így nem találkozott vele. Tudta, hogy nem volna kellemes a találkozás. Ellentétben a fiú édesanyjával, aki kedves volt vele és beinvitálta őt a lakásba. Természetesen tudni akarta, hogy mi történt Yeong Wook-kal, de mivel a fiú nem akarta még, hogy megtudja az igazságot, előre megbeszélték Kyu Sung-gel, hogy valami egészen mást mondanak. Mégpedig azt, hogy az iskola után találkoztak, de Yeong Wook nem érezte jól magát, szédült és hányingere volt.

Yeong Wook így nem ment iskolába csütörtökön, hogy kipihenje magát, viszont pénteken már igen. Alig bírta ki, hogy nem mondja el valakinek a híreket, de nem volt senki, akivel megoszthatta volna. Szerette volna felhívni Hee Sung-ot, hogy beszéljenek, azonban még mindig mérges volt rá a múltkori miatt. Sosem hazudott még Hee Sung-nek, ezúttal viszont mégsem akarta őt beavatni. Eldöntötte, hogy egy szót sem fog szólni arról, hogy meghallgatáson volt. Nem érdemelte meg.

Pénteken a fiú nem számított arra, hogy ha hazaér, minden megváltozik. Délután, amikor belépett az ajtón, a kishúga, Eun-sook szaladt elé. A kislány boldogan átölelte a lábát, és azt akarta, hogy a bátyja vegye őt az ölébe. Yeong Wook megtette, ő pedig egy csomó puszival árasztotta el. Kis kezecskéivel csak úgy kapaszkodott a fiú nyakába.

- Oppa, úgy szeretlek! - mondogatta.

- Én is, Eun-sook-ah. Jól viselkedtél ma?

- Igen. Eun-sook mindig jól viselkedik.

- Igen? - nevetett Yeong Wook - Akkor jól van. Hol van anya?

- Oppa szobájában takarít.

Yeong Wook szeme hatalmasra kerekedett. Gyorsan letette a kislányt a földre, majd ijedten indult el a szobája felé. Nem lehet, hogy megtalálta! Talán még nem. De miért éppen akkor takarít nála az anyukája?

- Anya! - lépett be a szobába, feltépve az ajtót. Az édesanyja abban a pillanatban vett a kezébe pár darab papírt, amit az íróasztalon talált néhány jogi könyv alatt, amiket egyébként csak az apja erőszakolt rá a fiúra, de ő sosem olvasta egyiket sem. Csupán azért tartotta ott, hogy ne legyen veszekedés. Azt hitte, ha alájuk rejti a szerződést, nem fogják megtalálni. És az anyukája most a kezében tartotta és elolvasta azt.

- Yeong Wook-ah. - szólalt meg a nő fel sem nézve a lapokból. - Mi ez?

- Meg tudom magyarázni. - kezdte a fiú közelebb lépkedve. A szíve a torkában dobogott. - Azok...

- Ha jól látom, egy zenei kiadó szerződései. Mégis hogy kerültek ide?

Yeong Wook vett egy hatalmas levegőt, kifújta, aztán leült az ágy szélére.

- Elmentem az LS Record-hoz meghallgatásra. Bekerültem gyakornoknak. - mondta a fiú, azonban nem tudta, hogyan folytathatná. Az édesanyja ledöbbent a hallottaktól, arcán vegyes érzelmek jelentek meg.

- Tudod, mit fog szólni az apád ehhez? - szólalt meg - Örülhetsz, ha nem zár be a szobádba.

- Tudom, anya, de én ezt akarom csinálni. Nem akarom, hogy ő mondja meg mindig, mit tehetek és mit nem. Talán nem tudjátok, de én szeretek énekelni és táncolni, és ez volt az álmom már ezer éve. Azt mondják, van tehetségem hozzá. Miért ne éljek a lehetőséggel?

- Rendben. - sóhajtott a nő - Tényleg ezt akarod? K-pop sztár akarsz lenni? Úgy érzed, nincs más, ami érdekelne? Nem vonzódsz a joghoz egy cseppet sem, ugye?

- Nem. Ez az egyetlen, amit akarok.

- Jól van. Ha ez a helyzet, beszélek apáddal. Legalábbis megpróbálom. Azt viszont nem ígérhetem, hogy beleegyezik.

- Köszönöm, anya. - mosolyodott el Yeong Wook halványan.

A nő egy pillanatig hallgatott, majd végül ő is elmosolyodott, és leült a fia mellé.

- Remélem, tudod, hogy én nem úgy vélekedem erről, mint apád. - mondta - Én örülök ennek, és bármihez is akarsz kezdeni, büszke leszek rád. Az apád másképp gondolkodik.

- Tényleg örülsz? - csodálkozott Yeong Wook.

- Igen. Elmeséled, mikor döntöttél úgy, hogy megpróbálod?

A fiú biccentett. Félve kezdte el mondani az elmúlt hetek történéseit. Hogy elment a tánciskolába, ahol találkozott Kyu Sung-gel, akiről kiderült, hogy az LSR-nél gyakornok, aztán Kyu Sung javasolta neki, hogy jelentkezzen ő is, mert van hozzá tehetsége. Hozzátette, hogy előtte ő avatta be az álmába, miszerint egy nap idollá akar válni, azonban nem tudta, hogy valaha sikerülni is fog-e neki. Arról is beszélt, hogy az elmúlt másfél hétben keményen gyakorolt, ugyanis szerdán volt a meghallgatása, ahol sikeresen átment. Mielőtt részletesen beszélt volna a meghallgatásról, bocsánatot kért, amiért nem mondta el, hogy aznap nem megy iskolába, mert helyette a kiadóhoz ment. Aztán elmondta, hogy mi történt vele a meghallgatáson, vagyis azt, hogy először beszélgettek vele, utána pedig énekelnie és táncolnia kellett, és hamarosan megtudta az eredményt is.

Yeong Wook mosolyogva gondolt vissza arra a pillanatra, amikor megmondták neki, hogy megfelelt a kiadó elvárásainak, sőt mi több, annyira tehetségesnek találták, hogy az elnök azt mondta neki, akár már akkor debütálhatna. Aztán megkapta a szerződést, amit egy héten belül kellett visszavinnie szülői aláírással. Nos, igen. Ez a tény tette csúffá a történetet. A fiú nem tudta, hogyan fogja megszerezni a szülei aláírását. Ki akart találni valamit, amivel az apját is ráveheti, hogy beleegyezzen abba, hogy gyakornok lehessen, viszont ez nem bizonyult túl egyszerű feladatnak. Lehetetlennek gondolta a dolgot. Az apja sohasem engedné neki, hogy énekes legyen.

Amikor Yeong Wook befejezte a mesélést, az édesanyja átölelte őt. A fiú kezdte úgy érezni, még jobb is, hogy az anyukája megtalálta a szerződést, mert így nem neki kellett előállnia a dologgal. Annak is örült, hogy az anyukája vállalta, hogy beszél az apjával. Ettől függetlenül persze még mindig rettegett az apja reakciójától, de elhatározta, hogy bármi is történjék, ő akkor is idol lesz, senki nem állhatja az útját, ha már addig eljutott, hogy felvették gyakornoknak.

A fiú segített az édesanyjának befejezni a takarítást, azonban egész végig máshol jártak a gondolatai. Nem sok ideje maradt, mielőtt az apja hazaért az irodájából. Tisztában volt azzal, hogy akkor kezdetét veszi egy hatalmas vita. Igaza volt. A férfi érkezése után valóban így történt minden.

Yeong Wook édesanyja mondta a fiúnak, hogy menjen be a szobájába, ő pedig odament a férjéhez a szerződéssel együtt. Yeong Wook addig nyugtalanul fel-alá mászkált a szobájában, azon imádkozott, hogy minden jól alakuljon. Aztán meghallotta, hogy az édesanyja próbálja az apjának elmondani, hogy a fiuk mostantól gyakornok lesz az LS Record-nál. A férfi azonban hallani sem akart erről, hangosan kiabálni kezdett.

- Micsoda ostobaság ez? - kérdezte dühösen, és feltépte a fiú szobájának az ajtaját. - Kim Yeong Wook! Mondd csak, miről beszél az anyád? Nagyon ajánlom, hogy csak egy rossz vicc az egész.

Yeong Wook rémülten nézett az apjára, de arra gondolt, hogy azzal nem fog elérni semmi jót, ha fél, ezért összeszedte magát.

- Nem az. - felelte.

- Ide hallgass! - kezdte a férfi fenyegetőzve. Egy hosszú előadást tartott a fiának arról, hogy a zenével nem lehet megélni, el kellene felejtenie ezt a hülyeséget, szépen hallgatni rá, és elmenni egyetemre jogász szakra. Yeong Wook még hallgatta egy ideig, nem mondott semmit, aztán amikor már nem bírta tovább, megszólalt. Nem halkan, nem nyugodtan, hanem kiabálva.

- Sajnálom, apa, de nekem ez az álmom, nem pedig az, hogy ügyvéd váljék belőlem. Az a te álmod. Még ha kényszeríteni akarsz rá, akkor sem fogok annak menni. Énekes akarok lenni, és az is leszek, majd meglátod.

- Én meg azt mondom, hogy nem lehetsz! - vágott vissza az apja, és kiment a szobából, de nem fejezte be a mondandóját. - Mégis hogyan lehetnél te énekes? Tudsz egyáltalán énekelni? Ki mernél egyáltalán állni a színpadra? Nem vagy te ahhoz elég erős.

A férfi szavai Yeong Wook-ot szíven ütötték. Hogy mondhat ilyet? Miért nem hisz benne? Még csak azt sem tudja, hogy tud énekelni. Semmit nem tud róla.

- Befejezed a középiskolát, majd egyetemre mész. - folytatta a férfi.

- Nem! - ordította Yeong Wook hisztérikusan, és kiment az apja után. - Csak egyszer az életben hadd döntsek már én. Sosem hagytad, hogy magam hozzam meg a döntéseket olyan dolgokról, ami rólam szól és az én életemet befolyásolják. Tudsz egyáltalán valamit rólam, a saját fiadról? Nem hagyom, hogy még jobban tönkretedd az életem. El fogok menni a kiadóhoz, és hamarosan híres leszek.

Yeong Wook édesanyja a védelmébe akarta venni a fiút, de mielőtt megszólalhatott volna, a férje folytatta.

- Jó. Menj csak. De tudod mit? Ha nem azt teszed, amit mondok, és aláírod azt a szerződést, többé ne kérj tőlem semmit. Ha szerinted meg tudsz élni abból, hogy ott ugrálsz a színpadon, akkor rajta. Ha valamire szükséged van, intézd magadnak. Nem vagy a fiam.

Yeong Wook döbbenten nézett az apjára. Csalódottan hátrálni kezdett, miközben a fejét csóválta. Minden elhomályosult körülötte, ahogyan a szeme könnybe lábadt.

- Képes lennél kitiltani, csak azért, mert nem azt teszem, amit kigondoltál nekem, hanem a saját céljaimért küzdök és a saját utamat akarom járni.

A fiú letörölte a szemét, aztán megfordult, hogy ne is lássa az apját. Mielőtt elérte volna a szobáját, a férfi még utána kiabált.

- Egy nap még meg fogod bánni. Ha legalább tradicionális zenét játszanál, vagy zongoráznál... De te úgy akarsz ugrálni, akár a majmok, miközben nem mondaná meg senki, hogy fiú vagy, vagy lány.

A szavai Yeong Wook-ot csak még jobban szíven találták. Úgy érezte, az apja egy hatalmas tőrt szúrt bele a szívébe, majd meg is forgatta benne néhányszor, hogy nagyobb legyen a fájdalma. A könnyek patakban folytak le az arcán.

- Te fogod megbánni! - nyögte ki erőtlenül, és már be is vágta maga mögött a szobájának az ajtaját. El akart menni onnan. Egy percet sem bírt egy fedél alatt maradni az apjával. Gyorsan kellett cselekednie, ezért előszedte a legfontosabb dolgokat, és a táskájába dobálta őket. Indulás előtt még át is öltözött, hogy legalább normális ruhában hagyja el az otthonát. Az apja nem volt sehol, az édesanyja pedig aggódva kérdezte, hová megy.

- Egy barátomhoz. - felelte a fiú, utalva arra, hogy Kyu Sung-höz fog menni, és ezt a nő meg is értette.

- Ha megengedi, maradj ott, ameddig szükséges. A szerződést odaadom hétfőn, jó?

- Ühüm. Köszönöm és sajnálom.

A nő átölelte a fiát. - Vigyázz magadra. Ugye van nálad elég pénz?

- Van, ne aggódj emiatt.

Yeong Wook ezután bement a kishúgához, aki tévét nézett, így talán észre sem vette a pár perccel azelőtti veszekedést. Leguggolt elé, és megsimította az arcocskáját.

- Oppa, hová mész? - tudakolta a kislány szomorúan, ahogy észrevette bátyja hátán a táskáját. - Nem akarom, hogy elmenj! Maradj itt velem! - nyafogta.

- Eun-sook-ah, ne sírj, kérlek! Oppa visszajön.

- Biztos?

- Biztos.

- Megígéred?

- Megígérem. Most pedig mennem kell. Vigyázz magadra és anyára.

- Szeretlek, oppa.

- Én is szeretlek, Eun-sook-ah! - ölelte át szorosan.

Miután még egyszer elbúcsúzott az édesanyjától is, Yeong Wook elindult. A friss levegőre kiérve ismét sírni kezdett. Remegő kézzel halászta elő a telefonját a zsebéből, hogy felhívja Kyu Sung-ot, az egyetlent, akire számíthatott abban a helyzetben. El akarta mesélni, hogy mi történt, de nem tudta. Abban sem volt biztos, hogy az idősebb fiú otthon van-e.

- Kyu Sung-ah... - szólt a telefonba, de elcsuklott a hangja - Fel... fel mehetek hozzád?

- Természetesen. De mi a baj? - ijedt meg Kyu Sung, aki kihallotta a másik hangjából, hogy sír.

- Majd... elmesélem, ha ott... ott leszek.

- Hol vagy?

- Most indultam el, de mindjárt felszállok a buszra. Azt hiszem... negyed óra múlva ott leszek.

- Siess.

Kyu Sung nagyon aggódott. Érezte, hogy Yeong Wook és az apja között történt valami, és gyanította is, hogy miért. Pár percig idegesen az ujjait tördelve mászkált a lakásban, aztán nem bírta tovább. A telefonját felkapva az asztalról kirohant a folyosóra, le a lépcsőn, és ki az utcára. Bízott abban, hogy a fiú a szokásos útvonalon érkezik, de mivel Yeong Wook azt mondta, busszal megy, ezért szinte biztos volt abban, hogy igen. A közeli buszmegálló felé vette az irányt. Yeong Wook még nem volt ott, ezért felhívta őt. Még mindig a buszon ült, azonban hamarosan megérkezett. Kyu Sung látta, hogy az ajtóban áll lehajtott fejjel, szomorúan. Amint megállt a busz, ő már ott is termett az ajtónál. Yeong Wook észre sem vette a másikat, mert a könnyeitől semmit sem látott, és még a lépcsőről is majdnem leesett. Az idősebb fiú az utolsó pillanatban tudta őt elkapni, így megúszta az esést.

- Hyung... - szólt Yeong Wook erőtlen hangon.

- Még a végén megsérülsz. Gyere. - és Kyu Sung leültette a fiút a buszmegálló padjára. Ő leguggolt elé, és megsimította a könnyáztatta arcát.

- Nem tudtam, hogy eljössz elém. - suttogta a fiatalabb.

- Tudtam, hogy baj van. Jól érzed magad?

- Nem. Menjünk, aztán elmesélek mindent.

Kyu Sung felállt, és felhúzta a másikat is. Elindultak az idősebb fiú lakására, de csak lassan tudtak haladni. Yeong Wook még mindig nagyon rosszul érezte magát a történtek miatt, a sok sírástól pedig már hányingere is volt. Kyu Sung átkarolta őt, nehogy összeessen. Ez máskor nagyon zavarba hozta volna a fiatalabbat, azonban most ez egyáltalán nem váltott ki belőle semmilyen érzelmet. Talán észre sem vett belőle semmit.

Hazaérve Kyu Sung készített egy bögre forró teát a másiknak, közben meg hallgatta őt. Egy ideig képtelen volt megszólalni a hallottak miatt. Tisztában volt azzal, hogy Yeong Wook apja balhét fog csapni a szerződés miatt, viszont arra egyáltalán nem számított, hogy kitagadja, ha elmegy a kiadóhoz. Kyu Sung szíve nagyon fájt attól, hogy olyan szomorúnak látja a fiút. Megint vigasztalnia kellett őt. Szeretett törődni vele, de azt még jobban szerette, ha jó kedve volt.

- Először is: addig maradsz, ameddig jónak látod. - simította meg a fiú kezét - Még kulcsot is adok, hogy szabadon közlekedhess. Másodszor pedig: ne foglalkozz az apáddal. Megértem, hogy nehéz, viszont egy nap talán rá fog döbbenni, hogy egyáltalán nincs igaza. Ha látja, hogy boldogulsz nélküle is és népszerű leszel.

- Az leszek? - bökte ki Yeong Wook szomorú hangon.

- Az. Keményen dolgozol mostantól, hogy megmutasd neki. Minél hamarabb debütálnod kell. Csináljuk együtt.

- Ühüm. Csináljuk együtt.

Kyu Sung közelebb tolta Yeong Wook-hoz a teáját, mivel az még nem ivott belőle egy kortyot sem, aztán leguggolt elé.

- Azért annak örülök, hogy van valaki, aki támogat téged. - mondta - Nagyon rendes anyukád van. Velem is kedves volt szerdán. Kicsit az én anyukámra emlékeztet.

- Igen. Csak remélem, hogy apám nem fogja őt bántani, amiért mellém állt ebben a dologban.

- Bízzunk benne, hogy nem. Bocsánat, hogy ezt mondom, de igazán nem értem, miért vannak együtt, ha ilyen különbözőek. Anyukád egy sokkal kedvesebb embert érdemelne.

- Bárcsak tudnám... - szegte le a fejét Yeong Wook. Ő is sokszor gondolt már erre. Jobban örült volna, ha az apja valaki olyan, aki támogatja és mindig kíváncsi mindenre vele kapcsolatban, de nem faggatózik és nem erőszakol rá semmit. Vágyott egy boldog családra, amiben jól érezheti magát.

A fiatalabbnak hirtelen eszébe jutott valami más, ezért témát váltott.

- Szerinted mennyi ideig kell gyakornoknak lennem?

- Hallottad. Akár már most debütálhatnál. - felelte Kyu Sung mosolyogva, egyáltalán nem irigykedve. - Ez ritka, úgyhogy büszke lehetsz magadra. Főleg úgy, hogy előtte nem voltál még gyakornok. Akár már nyáron is debütálhatsz, ha csak azt nézzük, hogy az ének- és tánctudásodon nincs nagyon mit csiszolni. Viszont be kell vallani, hogy ahhoz változtatnod kell néhány dolgot. Bátrabbnak kell lenned.

- És ha nem sikerül?

- Sikerülni fog. Segíteni fogok ebben is.

- És mi van, ha én hamarabb debütálhatok, mint te?

Kyu Sung belenézett a másik fiú aggódó szemébe, és megnyugtatásképpen elmosolyodott. - Akkor sincs semmi baj. Elfogadom, mert tudom, hogy megvan a tehetséged hozzá.

- Bárcsak együtt sikerülne.

Kyu Sung-öt boldoggá tette ez a kijelentés. Ő is azt szerette volna, hogy a végén együtt tudjanak debütálni. Valójában még bele sem gondolt abba, hogy mi lesz a jövőben, mi történik, hogy ha külön zenekarba fognak kerülni. Ő Yeong Wook-kal szeretett volna befutni. Mindent együtt akart csinálni a fiúval. Vele állni a színpadon, együtt énekelni, együtt híresnek lenni.

- Wookie - állt fel hirtelen -, idd meg a teádat, egyél valamit és pihenj. Én elmegyek a közeli boltba, mert minden fogyóban van itthon. Szükséged van valamire?

- Nem. - rázta a fejét Yeong Wook, aztán felemelte a bögrét, amiben a tea már rég kihűlt, de ez őt egy cseppet sem érdekelte, belekortyolt.

- Remélem, nem alszol el megint. - nevetett Kyu Sung, ahogy visszaemlékezett arra az esetre, amikor a fiú legelőször volt nála, és nagyjából öt perc alatt mély álomba zuhant. Ezzel sikerült egy mosolyt csalni Yeong Wook arcára is, így egy kissé nyugodtabban mehetett el otthonról.

[+ zeneajánló: Hirtelen ötlet volt, hogy ehhez a részhez a BTOB- It's Okay című dalát tegyem, mert az is szomorú és ez a rész is. 

 A klipben is szomorúak a kis drágák, de a végére jól alakul minden az életükben. A történetben ez az egyik kedvenc részem, bár ezt már máshol is írtam (igen, sok kedvenc részem van! :D). Yeong Wook szenved az apja miatt, miközben boldog, hogy felvették gyakornoknak a kiadóhoz, ezért Kyu Sung-höz menekül. De vajon a kapcsolatukban változást hoz-e az, hogy kettesben töltenek egy kis időt egy lakásban? És hogyan tovább? Mennyire felel meg a fiú a kiadó elvárásainak, mint gyakornok? Kiderül később! ;) ]