- Szóval holnap visszamegy Szöulba? - kérdezte halkan Moon-sik, mintha meg sem hallotta volna Jin-young-ot. Tudta, hogy Jin-young unokatestvérének hamarosan haza kell mennie, mégis sajnálta ezt, ugyanis szívesen megismerte volna a fiút. Valamiért csak túl érdekesnek találta őt, pedig nem beszéltek még.

Az eseményekkel teli pénteki nap után Jin-young szülei kitalálták, hogy szombaton menjenek el együtt kirándulgatni a városban, mivel Yeong Wook nem ismerte még annyira Puszant. Reggel el is indultak, több helyen is jártak, megnézték a főbb látványosságokat, egy kései ebéd után pedig elmentek a tengerpartra is. Ez utóbbi Jin-young javaslata volt. A lány imádta a tengert, ezért is akart annyira odamenni. Yeong Wook is örült neki, mert így egy csomó gyönyörű fotóval térhetett haza Szöulba vasárnap.

Hogy hová akarta vinni Jin-young Yeong Wook-ot? Ezt a fiú sem tudta egészen addig, amíg oda nem értek. Hiába volt kíváncsi, hiába faggatózott, a lány nem mondott neki semmit. Miután buszoztak néhány percet, gyalog folytatták az útjukat, azonban Jin-young egy idő után befogta a fiú szemét, nehogy idő előtt meglássa, hol vannak. Yeong Wook egyszer csak valami puhát érzett a cipőjének a talpa alatt, amiről el sem tudta képzelni, mi lehet az. Aztán valami kellemes, friss illat csapta meg az orrát, ez pedig arra késztette, hogy gyanakodjon. Mielőtt rákérdezhetett volna, hogy ott vannak-e, amire gondolt, Jin-young leeresztette a kezét, hogy Yeong Wook láthassa azt a gyönyörűséget, amit ő.

Kim Yeong Wook nagyon jól érezte magát Puszanban annak ellenére, hogy először azt hitte, nem mer majd beszélni sem a saját rokonaival. Igazán nem számított arra, hogy olyan közel kerülnek egymással az unokatestvérével. Márpedig nagyon sajnálta, hogy nem maradhat ott tovább, hiszen tudta, hogy akkor nem fog tudni beszélni Jin-young-gal minden nap. Vagy ha igen, akkor sem ugyan olyan lesz. Vasárnap délelőtt szinte azon volt, hogy felhívja Lee elnököt, hogy több időre van szüksége a gondolkodáshoz, ezért szeretne még maradni az ország délkeleti részében található városban. Legjobban talán pénteken érezte magát, de ő maga sem tudta ennek az okát.

A házban teljes csend volt. Jin-young édesapja korábban lefeküdt, mert fáradt volt a munkája miatt, így amikor a két fiatal befejezte a filmezést, a férfi már régen aludt. A lány édesanyja éppen akkor készülődött nyugovóra térni, amikor Jin-young lement a film után a konyhába egy pohár vízért. Hamarosan ő is és Yeong Wook is aludni akartak, azonban egészen máshogy alakult az éjszakájuk, mint azt eltervezték.

Miután Yeong Wook segített Jin-young-nak a tanulásban, a lány nagyon hálás volt neki, és azt mondta, bárcsak mindig ott lenne, hogy együtt oldják meg a nehéz iskolai feladatokat. Jin-young ezután ismét a yaoi-témát hozta elő, ecsetelte a fiúnak, hogy mennyire imádja a cuki fiúkat együtt, és hogy reméli, amikor Yeong Wook debütál, ők is csinálnak majd olyasmit, mint amiket az idolcsapatok szoktak a rajongók kiszolgálására, azaz ölelgetik és csókolgatják majd egymást. Említeni sem kell, Yeong Wook mennyire megrémült ettől. Már annak a gondolatától is elpirult, hogy Kyu Sung és ő a színpadon állva, a sok rajongójuk előtt csókolózzon.

Yeong Wook még sosem járt egyedül Puszanban. Egy kicsit félt, de ennek a legfőbb oka az volt, hogy régen találkozott már a rokonaival, ezért úgy érezte, mintha idegenek volnának számára. Az unokatestvére is megnőtt már, és biztosra vette, hogy meg sem fogja ismerni a lányt. Tartott attól is, hogy nem mer majd megszólalni előttük, hiszen nem látja őket nap mint nap. Amikor legutoljára náluk járt, még csak tizenegy éves volt. Éppen ezért mélyeket lélegezve szállt le a buszról, miután az beérkezett a buszállomásra. Hányingere volt a gondolattól is, hogy azon a számára szinte idegen helyen kell maradnia, és még Kyu Sung sem lesz ott vele. Fogalma sem volt arról sem, merre kellene elindulnia. Annak ellenére, hogy könnyen megjegyzett mindent, mert okos volt, úgy érezte, mintha sosem járt volna még ott, nem volt ismerős neki a város. Pedig más dolgokra akkor is vissza tudott emlékezni, ha azok évekkel korábban történtek vele.

Miután sikeresen felvették a klipet, amiben Yeong Wook és Kyu Sung is szerepeltek, a fiatalabb fiú hirtelen elég feszültté vált. Egyre több feladattal kellett megbirkóznia, ami napról napra idegesebbé tette. Ott volt a júliusi fellépés, amire egy egész koreográfiát kellett összeállítania egyedül és egy dallal is készülnie kellett, ráadásul a másik feladatra is koncentrálnia kellett, ami igen nehezen ment neki, miközben a többi csapat már egy lépéssel előrébb járt. Ezeken felül még a dalfelvétel napja is közeledett. Nem csoda, hogy a fiú kezdett egyre ingerültebb lenni, és úgy érezte, megbolondul. Kimerült is volt, mert napokig alig aludt valamit. Az egyik napon ki is borult, aminek egyrészt az volt az oka, hogy nem sikerült a koreográfiáját úgy elkészítenie, ahogyan szerette volna, a másik oka pedig Park Hana volt, akivel egy csapatba került az utcai helyzetgyakorlatos feladatnál. Yeong Wook úgy viselkedett, ami egyáltalán nem volt megszokott tőle, és se előtte, se utána nem látták őt olyannak.

- Hyung, nem láttad valahol Kyu Sung hyung-ot? - lépett oda Yeong Wook Jong Soo-hoz a reggeli edzés után. Aznap még nem találkozott az idősebb fiúval, és ez nagyon zavarta. Hiányzott neki Kyu Sung, emellett pedig szeretett volna tőle bocsánatot kérni az előző napon történtek miatt. Rémesen érezte magát, amiért úgy megsértődött, miközben Kyu Sung csak őt akarta védeni.

A gyakornokoknak szóltak, hogy pontosan délben mindenki legyen a nagyteremben. Senki nem tudta még csak elképzelni sem, miről lehet szó, csupán gyanakodtak, hogy valami fontos dolog lehet. Tizenkettő előtt néhány perccel mindenkinek be kellett fejeznie, amit éppen csinált, hogy odaérjen időben a terembe. Amikor már a helyükön ültek és várakoztak a gyakornokok, minden irányból hangos beszéd hallatszott, ami idegesítő zajjá vegyült. Néhányan voltak csak olyanok, akik csendben várták az eseményeket. Pár perccel dél után maga Lee Sung-ho elnök lépett a nagyterembe, mire rögtön csend lett, és minden tekintet rá szegeződött. A gyakornokok követték a férfi minden lépését, ahogyan az a széksorok között a színpad felé sétált. Lee Sung-ho a színpadra lépett, aztán a mikrofont a kezébe véve megállt középen. A teremben még nagyobb lett a csend, akár még a leejtett tű hangját is lehetett volna hallani.