- Hyung, nem láttad valahol Kyu Sung hyung-ot? - lépett oda Yeong Wook Jong Soo-hoz a reggeli edzés után. Aznap még nem találkozott az idősebb fiúval, és ez nagyon zavarta. Hiányzott neki Kyu Sung, emellett pedig szeretett volna tőle bocsánatot kérni az előző napon történtek miatt. Rémesen érezte magát, amiért úgy megsértődött, miközben Kyu Sung csak őt akarta védeni.

- Kyu Sung-öt? - kérdezett vissza Jong Soo, és körbejáratta a tekintetét az edzőteremben, mintha csak ott volna a fiú. - Hm... Úgy tudom, ma veszik fel a betétdalt.

- Tényleg? Á, akkor elfoglalt. - mondta csalódottan Yeong Wook, és már indult is volna kifelé a teremből, de Jong Soo még utána szólt.

- Azt hiszem, a negyediken vannak. Valami fontosat akarsz neki mondani?

- Nem igazán, csak... Öhm, igazából bocsánatot kell kérnem valami miatt.

- Vagy úgy... Talán hamar végeznek majd, és akkor tudsz vele beszélni.

- Köszönöm, hyung! - mosolyodott el Yeong Wook, aztán kiszaladt az edzőteremből. Az első útja a kollégiumszobájába vezetett, hogy villámgyorsan letusoljon és átöltözzön, majd átsietett a kiadó főépületébe. Habár tíz percen belül kezdte az angol órája, ő mégsem oda ment, hanem a negyedik emeletre, hogy meglesse Kyu Sung-öt és a felvételét. Ahogyan egyre közelebb ért a hangstúdióhoz, egyre hangosabban és tisztábban hallotta az idősebb fiú csodálatos hangját. Úgy tűnt, még csak próbálgatja a dalt, de Yeong Wook-ot ez egyáltalán nem érdekelte, tökéletesnek találta Kyu Sung énekét. Az ajtó kis ablakán belesve meg is látta a neki háttal álló Kyu Sung-öt. A szája akaratlanul is mosolyra húzódott.

Yeong Wook hosszú perceket töltött el az ajtó előtt állva. Úgy gondolta, végtelenségig tudná hallgatni Kyu Sung éneklését. Az örömének csak az vetett véget, hogy észrevette, amint az elnök az ajtó felé indul, majd valakinek mondta, hogy most mennie kell. A fiú gyorsan odébb ugrott, azonban nem volt ideje kitalálni, hogy hogyan menekülhetne el, mert Lee elnök már nyitotta is az ajtót. Yeong Wook még bízott abban, hogy nem veszi őt észre, de nem volt szerencséje.

- Yeong Wook-ah? - szólt döbbenten a férfi. - Mit csinálsz te itt? Nincs valamilyen órád?

- Elnézést! - bökte ki a fiú gyorsan és zavartan. Biztosra vette, hogy jól le lesz szidva, amiért ott mászkál ahelyett, hogy az óráján tartózkodna.

- Akárhogy is, gyere velem az irodámba, beszélni szeretnék veled.

Az elnök elindult, miközben fogadta a hívást a telefonján. Tulajdonképpen éppen azért ment ki a stúdióból. Yeong Wook a nyomába eredt, de még egy utolsó pillantást vetett az ajtóra, és észrevette, hogy Kyu Sung őt figyeli. Az idősebb fiú szélesen vigyorgott és integetett neki. Talán nem is haragszik rá...

Yeong Wook letörten lépkedett az elnök után, és lélekben felkészült már a legrosszabbra is. Amikor odaértek az irodához, a férfi kitárta az ajtót, majd előre engedte a fiút.

- Az ok, amiért kértem, hogy gyere velem, az a Strawberries azon dala, amit veled együtt énekelnek majd. - mondta az elnök, miután leültek az asztalhoz. Yeong Wook egyszerre könnyebbült és ijedt meg. Az előbbit azért, mert úgy tűnt, mégsem lesz leszidva, az utóbbit azért, mert félt, hogy valami gond van az első olyan dallal, amit ő énekelhet, vagy esetleg mégsem ő énekel majd a lányokkal.

Lee Sung-ho előszedett egy papírlapot az egyik fiókjából, és Yeong Wook felé nyújtotta.

- Itt van a szöveg. Az lesz a te részed, ami be van keretezve. Először is próbált memorizálni a szöveget, amennyire csak lehetséges, bár tudom, hogy nem lesz problémád ezzel. A zenét is hamarosan megkapod hozzá, aztán együtt kell próbálnod a lányokkal. Miután készen álltok, felvesszük a dalt.

- Értem. Nagyjából mikor lesz a felvétel? - érdeklődött a fiú.

- Legkésőbb június közepéig túl kell lenni rajta, viszont tekintettel kell lennünk arra is, hogy ez az első dal, amit felénekelsz. Azt mondom, nem kell sietni semmivel. A Strawberries tud dolgozni addig is. Te pedig nyugodtan kérj segítséget bárkitől, ha úgy érzed, szükséges.

Yeong Wook biccentett, de mielőtt bármit is mondhatott volna, az elnök folytatta.

- A másik dolog a videoklip. Már mondtam Kyu Sung-nek és Min-jee-nek is, hogy jövőhéten forgatás lesz, de előtte tartunk úgyis egy megbeszélést. Nem vagy ideges, hogy egy zenei videóban szerepelsz és egy dalt énekelsz fel?

- De igen. - vallotta be Yeong Wook félénken. - Egyikben sincs tapasztalatom.

- Ne aggódj emiatt. Senki sem úgy kezdi, hogy van tapasztalata. Kapsz majd segítséget is. - mosolygott biztatóan Lee elnök. - Á, igen. Hogy megy a képzésed?

Yeong Wook meglepődött a kérdésen, mert ő azt hitte, az elnök mindent tud mindenkiről, így természetesen róla is.

- Azt hiszem... egészen jól haladok. - bökte ki. - Legalábbis az ének és a tánc jól megy.

- Igen, észrevettem, hogy fejlődtél a meghallgatás óta, és hallottam Kang tanárnőtől az abszolút hallásodról is. Ebben az esetben tényleg nincs mitől félned. De ugye nincs semmi gond? Jól kijössz a többiekkel?

- Igen, minden rendben van.

- Ennek örülök. Most pedig menj szépen órára. Csak szólj majd, hogy nálam voltál.

- Köszönöm! - és Yeong Wook felállt, meghajolt az elnök előtt, majd kiment a szobából. A megkönnyebbüléstől hatalmas levegőt vett, és kifújta. Nagyon boldog volt, amiért Lee Sung-ho nem szidta őt le. Mosolyogva sietett fel a terembe, ahol az angol órája volt, bár inkább visszament volna a negyedikre szíve szerint. A terembe lépve többször elnézést kért, de hozzátette azt is, hogy az elnökkel beszélt, azért késett el. A fiú a szokásos helyére ült le Baek Jong Soo és Park Tae-woo mögé, csak éppen Kyu Sung széke volt üres a bal oldalán.

A nyelvórán, mivel a gyakornokoknak aktívaknak kellett lenniük, Yeong Wook kénytelen volt figyelni. Ez nehezen ment neki, mert nem csupán Kyu Sung járt az eszében, hanem még az újonnan kapott dalszövegét is olvasgatta titokban, hogy minél hamarabb megjegyezze azt. Alig várta, hogy beszélhessen Kyu Sung-gel, csakhogy egyáltalán nem tudta, mikor lesz alkalma rá. Abban sem volt biztos, mennyi ideig tarthat egy dal felvétele, és ha sikerül a felvétel, nem kell-e még ottmaradnia az idősebbnek valamiért.

A végtelennek tűnő angol után Yeong Wook a két szobatársával tartott táncórára. A folyosón sétálva egy gyors üzenetet küldött Kyu Sung-nek, hogy ha végzett, hívja fel, vagy keresse meg, mert valamit mondani akar neki. Remélte, hogy azért a fiú telefonjára nincs rávéve a hang, és nem zavarta meg a dal felvételét az üzenetével.

A gyakornokokra a táncteremben már ott várt Mr. Dance, aki azonnal elkezdte az órát.

- A mai napon egy új koreográfia lépéseit fogjuk megnézni és betanulni, és ha mondhatjuk így, akkor szerencsénk van, hogy Kim Kyu Sung ma nincs jelen, ugyanis éppen hét táncosra van szükségünk. - mondta.

- Milyen koreográfiát? - érdeklődött Tae-woo.

- A nemrégiben debütált BTOB nevű fiúzenekar Insane című zenéjének a koreográfiát. - felelte a férfi, és egy gombnyomással bekapcsolta a projektort, a falon pedig megjelent kivetítve az említett zene videoklipje. - Üljetek le először is, hogy megnézzük a videót, aztán válasszatok magatoknak egy-egy személyt, akinek a táncát meg akarjátok tanulni.

- De hiszen ebben a klipben nem csak tánc van. Honnan tudjuk az egész koreográfiát? - kérdezte egy Dong-hyun nevű fiú.

- Szerencsére sikerült megszereznem a CUBE Entertainment-től egy gyakorló videót, amiben csak a koreográfia van. - vigyorgott szélesen Mr. Dance, a kezét pedig izgatottan összedörzsölte.

Így lett végül Kim Yeong Wook-ból Yook Sung Jae.

A gyakorlás egészen jól ment, viszont nem sikerült minden lépést megtanulniuk, hiszen kevés idejük volt rá. Mr. Dance úgy döntött, kiadja feladatnak a koreográfia gyakorlását, és majd a következő órán megnézi, mennyire voltak képesek megjegyezni a lépéseket a gyakornokok. Mivel a következő táncórára másnap került sor, azon a délutánon mind a heten az egyik táncteremben lógtak, és természetesen keményen gyakoroltak.

Yeong Wook érezte, hogy a nadrágjának a zsebében rezegni kezd a telefonja, ezért gyorsan megállt, majd a fal mellé szaladt.

- Hé, hová mész? - kiáltott utána Jason idegesen. Mivel Yeong Wook abbahagyta a táncot, ők is kénytelenek voltak megállni.

- Ezt fel kell vennem. - mutatta fel a telefont a fiatalabb, aztán bocsánatkérően összedörzsölte a két kezét. Meg sem várta, hogy Jason mit válaszol, már ki is ment a teremből a folyosóra, hogy fogadja Kyu Sung hívását. Megköszörülte a torkát, és végül felvette. - Hyung! Már végeztél? - szólt a telefonba, miközben megpróbált természetes maradni.

- Igen. Nos, mit akartál mondani? - tudakolta Kyu Sung.

- Csak azt, hogy... A tegnapival kapcsolatban... Sajnálom. Nem akartam azokat mondani, csak tudod, hogy... De én nem haragszom. - felelte Yeong Wook egy kissé zavartan.

- Hol vagy?

- Második emelet.

A fiatalabb még hallotta Kyu Sung hümmögését, azonban a fiú nem felelt, helyette inkább kinyomta a hívást. Yeong Wook több mindenre is gondolt egyszerre: vagy lemerült a telefonja, vagy szándékosan nyomta ki, vagy azért tette le, mert oda fog menni. Fél perc elteltével kiderült, hogy az utóbbiban volt igaza, ugyanis valaki befogta a szemét, de Yeong Wook tudta, hogy csakis Kyu Sung lehet az.

- Hyung! - nevette el magát a fiú, majd szembefordult a másikkal.

- Mit is mondtál a telefonban? Már nem emlékszem. - mosolygott az idősebb. Lerítt róla, hogy csak szórakozik, mert igazából nagyon is jól tudja, mit mondott neki Yeong Wook.

- Sajnálom.

- Nocsak. Nem haragszom, te buta. - túrta össze a fiú haját Kyu Sung.

Yeong Wook felelni akart, de mielőtt megtehette volna, kinyílt a táncterem ajtaja, és Jason türelmetlen arca jelent meg a két fiú előtt.

- Oké, vége a romantikus jelenetnek! - mondta dühösen Yeong Wook-nak. - Mindnyájan csak rád várunk.

Persze a fiatalabb fiú megrémült attól, amit Jason mondott. Hogy érti, hogy romantikus jelenet? Nem is csináltak semmi olyat. Vagy esetleg rájött volna, hogy érzéseket táplál Kyu Sung iránt? Nem, az nem lehet! Bizonyára csak azért mondta úgy, mert mérges rá.

- Sajnálom, hyung! Már megyek is.

- Ne haragudj rá. Az én hibám, hogy kijött. - nézett Jason-re Kyu Sung, habár úgy tűnt, ez egyáltalán nem hatja meg a fiút. - Egyébként mit csináltok?

- A holnapi táncra gyakorlunk.

- Remek, akkor beülök nézőként.

Jason biccentett, azonban látszott rajta, hogy nem tetszik neki túlságosan az ötlet. Kyu Sung egyáltalán nem foglalkozott a félig amerikai fiúval. Még ha az nem is engedte volna neki, hogy bemenjen a táncterembe, ő akkor is megteszi.

Kyu Sung előre engedte Yeong Wook-ot, aztán becsukta maguk mögött az ajtót. A többi öt fiú a terem közepén ült, de egyből felálltak, amikor meglátták Jason-t. Kyu Sung rámosolygott Yeong Wook-ra, majd leült a fal mellé, hogy onnan figyelje a gyakorlást. Jason még gyorsan megkérte őt, hogy ha már ott van, indítsa el nekik a zenét. Közben azt is megtudta, hogy az Insane-re táncolnak.

Már abból, ahogyan a többiek felálltak, Kyu Sung tudta, hogy ki melyik BTOB tag részét táncolja. Egyértelmű volt, hogy Yeong Wook lett Sung Jae, aki a saját együttesének a legfiatalabb tagja volt a maga tizenhét évével. Yeong Wook nem csak a legfiatalabb volt a teremben, hanem sokban hasonlított Sung Jae-hez, így például kinézetben, életkorban (mivel az énekes csupán pár hónappal volt idősebb tőle) és tehetségben is.

Jason, aki amúgy is vezetőtípus volt, a BTOB vezetőjének, Eunkwang-nak a részét kapta meg, Jong Soo Minhyuk-ét, Taewoo lett Ilhoon, Dong-hyun az Amerikából származó Peniel szerepét vállalta magára, Won-sik lett Hyunsik, míg Changsub részét táncolta Sung-ha. A fiúk egyszerűen fenomenálisak voltak még a hibák ellenére is, látszott, hogy már egy ideje gyakorolnak. Amikor véget ért a zene, a fiúk pedig megálltak, Kyu Sung megtapsolta őket, habár az a taps leginkább Yeong Wook-nak szólt.

A hét fiú nagyjából tízszer egymásután elpróbálta a koreográfiát, addig meg sem álltak többet, pedig egyre fáradtabbak voltak. A gyakorlásnak meglett az eredménye, mert sokkal jobbak lettek a végére. Yeong Wook mélyeket lélegezve ment oda Kyu Sung-höz, és leült mellé.

- Na, milyenek vagyunk, hyung? - érdeklődött, aztán beleivott a vizébe.

- Eszméletlenül jók. - felelte az idősebb. - Vajon ki lennék én, ha én is jöttem volna ma órára?

- Hm. Nem tudom. - vonta meg a vállát Yeong Wook, és témát váltott. - Milyen volt a felvétel? Nem nehéz?

- Kicsit. Többször újra kellett kezdenem, mire végül sikerült rögzíteni a dalt, de azt hiszem, most már jó lesz.

- Az jó. Alig várom, hogy halljam.

- Akkor nem kell sokat várnod, mert holnap elvileg megkapom a felvételt.

- Biztos tökéletes. Egyébként később elmesélhetnél mindent a felvételről, mert félek. Ma megkaptam a dalszöveget az elnöktől, úgyhogy hamarosan nekem is felvétel lesz.

- Nem kell félned. - mondta Kyu Sung, de abban a pillanatban Jason elkiáltotta magát, hogy folytassák a próbát. Yeong Wook csalódottan felállt, majd egy Kyu Sung-re vetett utolsó pillantás után odament a többiekhez. Látta, hogy Jong Soo és Tae-woo nem örülnek az idősebb fiú parancsolgatásainak, és mintha a háta mögött fejeket vágtak volna.

A gyakorlás egészen késő estig elhúzódott, de Kyu Sung-öt ez sem zavarta, végig ottmaradt a táncteremben. Nem bírta ki, hogy ne legyen legalább egy kicsit Yeong Wook-kal még azelőtt, hogy hazamenne. Felajánlotta a fiúnak, hogy vesz neki valamit enni, úgyhogy megvárta, míg letusolt és átöltözött, aztán elmentek egy közeli étterembe. Már éjfél felé járt az idő, mire Kyu Sung hazaért, Yeong Wook pedig visszament a kollégiumszobájába. Mindketten kimerülten, ugyanakkor jókedvűen dőltek be az ágyba, és egy szempillantás alatt elaludtak.

[+ zeneajánló: miután néhány nap után végre sikerült befejeznem ezt a (talán) nem túl jó fejezetet, egyetlen zenét tudok ajánlani hozzá, mégpedig a BTOB Insane című számát, amire táncolnak ebben a részben.

Imádom azt a dalt, és azt hiszem, ez volt az első, amit a BTOB-től hallottam, és nem azért, mert ez a debütáló daluk, hanem ez volt az első, amit kidobott a Youtube, amikor rákerestem a bandára. Ezzel a dallal érték el, hogy én is Melody (a BTOB fandomjának a neve) legyek egy szempillantás alatt :P Az említett személyek (Sung Jae, Eunkwang, Hyunsik, Ilhoon, Peniel, Minhyuk és Changsub) a banda tagjai. Tényleg nagyon jók, érdemes meghallgatni a dalaikat és megnézni a videóikat, mert nem csak a hangjuk, de a tánctudásuk is tökéletes! :)

Ezt a fejezetet eléggé nehéz volt megírnom, ezt nem tagadom, ugyanis nem volt előre megírva, és csak nagyjából tudtam, hogy mit akarok. Sajnos nem vagyok abban biztos, hogy tudok-e még egy fejezetet írni a szemeszter kezdete előtt, mivel az 12-én kezdi, és utána eléggé elfoglalt leszek. Megpróbálok azért írni egyet, mert különben fogalmam sincs, mikor tudok írni legközelebb. :( Félek, hogy ha nem fogok írni gyakran, elfelejtem, mit és hogyan akartam, pedig a fejemben a legtöbb rész már megvan, már csak leírni kellene, és persze folyamatosan vannak új ötleteim is, amiket próbálok nagyjából vázlatosan lejegyezni magamnak. Remélem, ha valaki olvassa legalább egy-egy részletét a történetnek, elnyeri a tetszését! Már csak abban bízom, idővel egyre többen bukkannak rá a történetre!!^^]