Sziasztok! :)

Mint láthatjátok, manapság nem sok időm van írni, ami persze nem azt jelenti, hogy abbahagytam a történetet. Éppen ezért, mivel nem tudnék most írni újabb fejezetet, egy gyors bejegyzést szeretnék tenni néhány érdekességgel a szereplőkről. Remélem, nem okozok csalódást azzal, hogy most csupán erre telik az időmből. Pár hete legyeztem magamnak néhány dolgot, hogy ne felejtsem el, amit most kicsit kiegészítettem, és úgy döntöttem, itt is közzéteszem (néha lehet, hogy írok hozzá majd, ha valami eszembe jut). Vágjunk is bele akkor...

Yeong Wook és Hee Sung úgy döntöttek, hogy sétálnak, nem szállnak buszra, hogy több idejük legyen beszélgetni, mielőtt elköszönnének egymástól. Hee Sung észrevette, hogy a másik is jól érzi magát vele, és tudta is, mi az oka. Yeong Wook elmondta neki korábban, hogy az apja miatt nemigen tud sehová eljárni, és még ha tudna is, akkor sem lenne kivel. Legalábbis addig nem volt senki, amíg Hee Sung meg nem jelent. Gyanította, hogy a fiú nem is szívesen megy haza, miután olyan jól szórakoztak a karaoke szobában. Séta közben több minden is a fejében járt, nem bírta ki, hogy ne hozza szóba őket.

Kim Yeong Wook nagyon boldog volt a ténytől, hogy van egy barátja. Nagyszerű érzés volt számára, hogy volt mellette valaki. A napok és hetek múlásával egyre jobban megismerték egymást, egyre több mindent tudtak a másikról. Amikor csak lehetett, együtt töltötték az idejüket, együtt tanultak. Yeong Wook kezdte úgy érezni, hogy napról napra egyre jobban megváltozik. Nem csak Hee Sung védte meg őt, hanem ő is kiállt a fiúért alkalmanként., merthogy Hee Sung-ot is bántani kezdték azóta. Mindemellett sikerült annyira feloldódnia az új barátja mellett, hogy Hee Sung lett az egyetlen személy, akinek megengedte, hogy megérintse, vagy legalábbis nem zavarta, amikor az hozzányúlt, és ő sem érezte annyira furcsának, ha hozzáért Hee Sung-hoz. Korábban sosem mert senkihez még egy ujjal sem nyúlni, mert kényelmetlennek érezte magát olyankor.

Azon a napon elég kellemes volt az idő Szöulban. Kim Yeong Wook a táskájának a pántjait szorongatva sétált az iskola felé, és azon törte a fejét, hogyan élje túl azt a napot. Az iskola mindig nagy nyomást jelentett számára annak ellenére is, hogy jó tanuló volt. A külvilág felé azt mutatta, szeret iskolába járni. Márpedig nem így volt. Az osztálytársai mindig őt találták meg, ha valakivel szórakozni akartak. Mindig is szeretett volna elég erős lenni ahhoz, hogy megvédhesse magát, viszont valahogyan nem volt bátorsága hozzá, és barátai sem akadtak, akik segíthettek volna neki.

A felvétel még azon a szerdán sikeresen elkészült. Yeong Wook előzetes aggodalma felesleges volt, mert nem voltak gondok vele, nem kellett sokszor újra kezdenie az éneklést. A végére annyira élvezte az egészet, hogy sajnálta, amiért véget ért a felvétel. Érdekesnek találta a közös munkát a Strawberries-szel és a producerrel, és fokozódott benne az az érzés, ha nem foglalkozhatna a zenével többé, abba belehalna. El is képzelte magát, mint énekest, akinek éppen a saját dalait veszik fel.

Kyu Sung az étkezőbe lépve látta, hogy Yeong Wook a két szobatársával ül az egyik asztalnál. Az ajtóban megtorpanva figyelte őket, aminek következtében kezdett a féltékenység benne növekedni. Habár örült, hogy végre mosolyogni látja a fiatalabbat, mégis zavarta, amiért mindez nem miatta történt, ráadásul azt is nagyon jól tudta, hogy rá nemigen mosolyogna Yeong Wook. Mégis úgy döntött, megpróbálkozik a béküléssel ismét. Tudta, hogy Yeong Wook odáig van a teáért, ezért gyorsan vett két pohárral, majd elindult a három fiú felé. Szó nélkül ült le közéjük, miközben az egyik pohár italt Yeong Wook elé helyezte az asztalra. Egy széles mosolyt is küldött a fiú felé, aki viszont unott arckifejezéssel vetett rá egy hosszabb pillantást, utána pedig egyszerűen felállt.

Yeong Wook, visszaérkezve a szobájába, gyorsan letusolt, felöltözött, aztán úgy döntött, szembenéz a dolgokkal, amik elől nem menekülhetett el. Éppen az elnökhöz igyekezett, amikor az észrevette a fiút, és magához hívatta őt, hogy valami fontosról beszéljen vele. Yeong Wook biztosra vette, hogy a Puszanban töltött idejéről akar beszélgetni, meg hogy átgondolta-e, amiért elküldte, azonban Lee Sung-ho valami egészen másba fogott bele, miután az irodájában leültek az asztalhoz.

Miután Yeong Wook magára hagyta, és sikerült Kyu Sung-nek rávennie magát arra, hogy visszamenjen a lakásába, a fiú nem tudta visszatartani a könnyeit, egyszerűen csak sírva fakadt. Nem hitte el, hogy volt olyan hülye, és rákérdezett valami olyanra, amiről tudhatta volna, hogy megbántja a fiatalabbat. Egy ideig remélte, hogy mindent csak álmodott, vagy ha nem is, Yeong Wook vissza fog térni hozzá, azonban ez nem történt meg. Hiába várt, semmi sem változott. Ráadásul neki sem volt étvágya többé, pedig még alig fogyott valami a vacsorából, amit kettejüknek készített. Ha nem lett volna olyan meggondolatlan...

Amíg Kyu Sung a vacsorához készítette elő a hozzávalókat, Yeong Wook őt nézte, és elárult néhány dolgot a puszani útjáról. Aztán a fiatalabb azt mondta, szeretne kicsit pihenni, de később még fog mesélni. Közben Kyu Sung mosást is elindított, mert az utóbbi napokban felgyülemlett a sok mosatlan ruha. Ahogy telt az idő, Yeong Wook egyre éhesebb lett, alig várta, hogy készen legyen a vacsora, amit Kyu Sung lelkesen készített. Hogy lefoglalja magát, a kanapéra telepedett, és csendben a telefonján olvasott. Egy szót sem szólt egészen addig, amíg az idősebb nem ment oda hozzá, csupán néha-néha kuncogott egyet.

Vasárnap kora délután Yeong Wook-nak indulnia kellett a buszpályaudvarra, hogy ott felszálljon egy Szöulba tartó buszra. Sűrűn közlekedtek a járatok, de nem akart túl későn visszatérni a fővárosba, hiszen volt még dolga bőven aznapra. Úgyhogy éppen csak meg tudott ebédelni és egy keveset pihenni az indulás előtt. A nénikéje megígérte neki, hogy kocsival kiviszi az állomásra, és természetesen Jin-young is velük akart tartani, mert látni akarta a fiút felszállni a buszra, előtte pedig el szeretett volna búcsúzni tőle. A lány édesapja nem mehetett velük, ugyanis aznap délelőtt behívták őt a tűzoltóságra, mert volt valami sürgős eset.