A gyakornokoknak szóltak, hogy pontosan délben mindenki legyen a nagyteremben. Senki nem tudta még csak elképzelni sem, miről lehet szó, csupán gyanakodtak, hogy valami fontos dolog lehet. Tizenkettő előtt néhány perccel mindenkinek be kellett fejeznie, amit éppen csinált, hogy odaérjen időben a terembe. Amikor már a helyükön ültek és várakoztak a gyakornokok, minden irányból hangos beszéd hallatszott, ami idegesítő zajjá vegyült. Néhányan voltak csak olyanok, akik csendben várták az eseményeket. Pár perccel dél után maga Lee Sung-ho elnök lépett a nagyterembe, mire rögtön csend lett, és minden tekintet rá szegeződött. A gyakornokok követték a férfi minden lépését, ahogyan az a széksorok között a színpad felé sétált. Lee Sung-ho a színpadra lépett, aztán a mikrofont a kezébe véve megállt középen. A teremben még nagyobb lett a csend, akár még a leejtett tű hangját is lehetett volna hallani. 

- Remélem, mindenki itt van. - szólalt meg Lee elnök, és végignézett a sok tehetséges fiatalon. - Köszönöm, hogy idejöttetek, miközben tudom, hogy valamennyien keményen gyakoroltatok éppen. Két dolog miatt hívtam össze a társaságot.

Néhányan összesúgtak és találgattak, hogy mi lehet az a két dolog. Észrevették, hogy az énektanárnő két kisebb dobozt a kezében tartva közelít a színpad felé, és ezt nem tudták mire vélni.

- Az első dolog, amit közölni szeretnék, hogy júliusban megint lesz egy fellépésetek, ami egyben egy versenynek is számít majd. - folytatta az elnök. - Erre a fellépésre készülnötök kell egy ének és egy tánc előadással is, és mindkettőt szólóban kell előadnotok. A tánchoz egy-egy témát fogtok kapni, így a koreográfiát saját magatoknak kell kitalálnotok. Ne feledjétek, hogy az értékelés most duplán számít, ráadásul pluszt és mínuszt is kaptok az előadásotokra. Ez annyit takar, hogy a eddigi és az elvárt teljesítményetekhez képest hogyan tudtok szerepelni. Ha jobban, egy pluszt kaptok, ha rosszabbul, egy mínuszt.

A hallottaktól többen megijedtek, köztük Kim Yeong Wook is. A fiú rémült arckifejezéssel bámult maga elé, aztán lassan a mellette helyet foglaló Kyu Sung-re tévedt a tekintete. Az idősebb bátorítóan mosolygott, ő egyáltalán nem félt.

- Minden rendben. - suttogta - Nem kell tartanod tőle.

- Ühüm. - hümmögött a fiú lélegzetvisszafojtva és idegesen bólogatva. Nem tudta elhinni Kyu Sung-nek, hogy tényleg nem lesz baj.

- Hé, sok idő van még addig. - hajolt közelebb az idősebb fiú, és megpaskolta Yeong Wook sima arcát.

Az elnök, aki néhány másodpercig hallgatott, most ismét megszólalt.

- A nyárra van egy másik feladatom számotokra. Mégpedig az, hogy csoportokra lesztek osztva, és aszerint kell elvégeznetek a feladatokat, hogy ki melyik csoportba kerül. Erre is pontokat kaptok majd, és ez szintén fontos lesz a jövőtökben, úgyhogy vegyétek komolyan. Akinek a nevét mondom, jöjjön ide, húzzon mindkét dobozból egy-egy cetlit, aztán Kang tanárnővel felírjuk, hogy mit kaptatok. Azt még hozzá kell tennem, hogy cseréről szó sem lehet, mindenki annál marad, amit kap.

Az elnök ezután előszedett a zsebéből egy összehajtott papírlapot, majd elkezdte a neveket sorolni. A gyakornokok egymás után mentek fel a színpadra, és úgy tettek, ahogyan mondták nekik. Amikor Kyu Sung végzett, majd visszaült a helyére, Yeong Wook izgatottan faggatni kezdte. Egyrészt tudni akarta, milyen feladat vár a másikra, másrészt arra volt kíváncsi, milyen típusú feladatokra számíthat.

- Egy dalt kell szereznünk és előadnunk. - mutatta fel a papírcetlit Kyu Sung.

- Dalszerzés? - döbbent le Yeong Wook. - Mi van, ha valaki nem tudja, azt hogy kell?

- Az baj. Viszont csoportokban leszünk, így tudunk egymásnak segíteni. - mosolygott az idősebb, mint mindig. Nyugodt volt.

- Jaj, nem is tudom, mi volna jobb. Ha veled kerülnék egy csoportba, vagy sem. Az az igazság, hogy nem tudok erről még semmit.

- Ne aggódj most emiatt. Csak várd meg, hogy mit húzol.

Yeong Wook remegve sétált fel a színpadra, amikor ő következett, és bár az énektanárnő kedvesen rámosolygott, mégis úgy érezte, legszívesebben hátat fordítana neki, és elrohanna jó messzire. Amint a kezében tartotta a papírdarabot, majd elolvasta rajta, milyen feladatot kell teljesítenie, nem tudta, hogy örüljön-e neki, vagy sem. Ugyanis nem Kyu Sung csoportjába került, hanem egy utcai helyzetgyakorlatot és fellépést kellett összehoznia másokkal. Lényegesen könnyebb volt, mint a dalszerzés, azonban neki mégsem tűnt olyan egyszerűnek, hogy kiálljon idegen emberek elé az utcára.

- Na, mit kell csinálnod? - kérdezte Kyu Sung tőle, ahogy visszatért hozzá. Yeong Wook válaszként a kezébe nyomta a cetlit. - Hé, ez sokkal jobb, mint az enyém. Irigyellek. - nézett a fiúra, amint elolvasta a papíron lévő szöveget. - Sokat fog segíteni neked ez a feladat.

- Vagy épp ellenkezőleg. - negatívkodott Yeong Wook. - Tartok attól, hogy nem leszek képes normálisan megcsinálni. Tudod, milyen vagyok. Talán lefagyok az emberek láttán. Ha legalább te is velem lehetnél...

- Te kis buta. - nevetett a fiún Kyu Sung, és összeborzolta a haját. - Nem vigyázhatok folyton rád. Önállósodnod kell, máskülönben nem lehetsz idol.

- Tudom. Talán hülyeség volt idejönnöm.

- Ne beszélj ilyeneket. Már túl vagy néhány nehézségen, emellett pedig tisztában voltál azzal, hogy nem lesz egyszerű itt. De ha ettől jobban érzed magad, akkor gyakorolni fogunk, hogy ne legyen baj. Rendben?

Yeong Wook ránézett Kyu Sung-re, aki egyáltalán nem volt mérges rá. Arcán természetesen ott húzódott egy csodás mosoly, ami miatt sokkal jóképűbbnek látszott a fiú, és bátorságot adott a fiatalabbnak. Yeong Wook hálás volt mindezekért.

- Köszönöm, hyung. - mondta olyan halkan, hogy Kyu Sung éppen csak hallotta őt. - Mindig sikerül észhez térítened.

- Ugyan.

Miután mindenki sorra került, Lee elnök közölt még néhány információt a gyakornokokkal. Azt mondta, a feladatokat mindenkinek július végéig kell teljesítenie, függetlenül attól, hogy ki melyik csoportba került. A feladatok elvégzését pedig kamerával kell rögzítenie mindenkinek. Az utolsó dolog, ami azon a délutánon a nagyteremben várt rájuk az volt, hogy amelyik csoport tagjait éppen szólították, azoknak fel kellett menniük a színpadra, hogy egyrészt mindenki tudja, kivel került össze, másrészt viszont mindenkinek külön elmondták, mit kell majd pontosan csinálnia.

Kyu Sung csoportjában öten voltak: Baek Jong Soo, Han Min-jae, Baek Tae-ho, Kim Soo-young és természetesen Kyu Sung. Nekik kellett írniuk egy dalszöveget, hozzá elkészíteni a zenei alapot, készíteni egy hangfelvételt, majd előadniuk a kész dalt a kiadó személyzete előtt.

Yeong Wook is négy gyakornokkal került össze. Park Hana, Park Sang-wook, Lee Won-sik és Lim Eun-hee volt a csoportjában, és nekik az utcán kellett helyzetgyakorlatokat csinálniuk, majd egy táncos, énekes fellépést összehozniuk. A helyzetgyakorlat esetében el kellett játszaniuk bizonyos szituációkat, mint például egy rosszullétet, verekedést, vagy akármit, ami az eszükbe jutott.

A többi csoportba is minimum három, maximum öt fő került, és rájuk olyan feladatok vártak, mint saját koreográfiák összeállítása és előadása, fellépés valamilyen publikus helyen, egy rövidfilm készítése, klipforgatás és egy cover videó összeállítása, amelynek tartalmaznia kellett az éneket és táncot is.

Tae-woo, Yeong Wook szobatársa a klipforgatást húzta. Pechjére a félig amerikai Jason is éppen abba a csoportba került, aminek a fiú egyáltalán nem örült, mivel tudta, hogy az idősebb főnökösködni fog és ugráltatja majd, hiszen utálja őt. Még az elnöknél is bepróbálkozott a cserével, azonban a férfi hallani sem akart róla.

- Mi bajotok van? - kérdezte este Jong Soo, amikor a fürdőszobából visszatért a két szobatársához, de azok lehangoltan feküdtek az ágyon. A fiú a haját egy törölközővel szárítgatva leült a saját ágyára, onnét nézett felváltva a másik kettőre, akik még mindig csendben voltak. - Hé!

- Hyung, csak hagyj békén. - szólalt meg végre Tae-woo. Furcsa volt. A mindig vidám Park Tae-woo-t még soha senki nem láthatta úgy.

- Nem hagylak. Csak válaszoljatok. - ez ismét Jong Soo volt.

- Úgy irigyellek, hyung. - ült fel Yeong Wook, és szomorú pillantást vetett a szoba legidősebb lakójára.

- Miért irigyelsz? Már tényleg nem értem ezt az egészet.

- Ez a csoportos feladatvégzés... - folytatta Yeong Wook, miközben közelebb húzódott az ágy végéhez. - Kár, hogy nem lehet cserélni. Utálom azt, amit kaptam.

- Igen, én is. - értett egyet Tae-woo. - A feladat okés lenne, de miért pont Jason?

- Én lennék inkább Jason hyung-gal abban a csoportban. - jegyezte meg a legfiatalabb fiú.

- Hyung, itt te vagy a legszerencsésebb. - ült fel Tae-woo, és Jong Soo-ra nézett. - Neked nincs se Jason-öd, se egy utált feladatod. Te legalább jó helyre kerültél normális gyakornokokkal, ráadásul még Kyu Sung hyung is ott van.

Kyu Sung neve hallatán Yeong Wook szíve elszorult. Azt kívánta, bárcsak ők ketten a táncosok csapatjába kerültek volna. Sokkal egyszerűbb dolga lenne akkor.

- Ne nyafogjatok. - szólt a két fiatalabbra Jong Soo. - Úgysem változtathatunk már rajta, ezért ideje volna hozzászoknotok a gondolathoz, hogy hová kerültetek.

Igaza volt. Azzal semmit nem értek el a fiúk, ha csak azon siránkoztak, hogy számukra nem megfelelő csoportot húztak. Ezzel tisztában volt Yeong Wook és Tae-woo is, mégsem tudtak teljesen nyugodtak maradni.

A gyakornokoknak ugyan volt szűk két hónapjuk felkészülni az előadásokra és a feladatok teljesítésére, azonban a legtöbben már másnaptól keményen gyakoroltak. Sok gyakornok már azután összeült a csapatával egy megbeszélésre, hogy az elnök közölte velük a részleteket. Yeong Wook, aki reggel felébredve is ugyan olyan tanácstalan volt, mint előző este, az edzés után találkozott a másik négy gyakornokkal az egyik teremben.

- Figyeljetek - mondta a Park Hana névre hallgató lány, kezében egy jegyzettömbbel. -, tegnap összeírtam néhány dolgot, amiket eljátszhatnánk, és arra gondoltam, hogy egy 1stGeneration produkcióval állhatnánk elő. Persze csak ha nektek is megfelel.

- Nekem jó az. - bólogatott Lim Eun-hee.

- Többiek? - kérdezett körbe Hana. A fiúk először nem szóltak semmit, majd mégis helyeseltek.

- És melyiket? - érdeklődött a Lee Won-sik nevű fiú.

- Azt még eldönthetjük, viszont Yeong Wook-ot szeretném felkérni, hogy irányítsa a tánc betanulását. Ő nagyon jó táncos.

- Én? - lepődött meg a fiú, és talán kicsit meg is rémült.

- Igen. Nagyon sokat jelent ez a feladat, ezért nem ronthatunk. Hogy sikert érjünk el az utcai közönség előtt, jól kell szerepelnünk. Ehhez pedig az egyik legjobb táncosra van szükségünk. - magyarázta Hana.

Yeong Wook még jobban ledöbbent. - Szerinted én vagyok az egyik legjobb? - kérdezte félénken.

- Határozottan. - érkezett a válasz, mire a fiú elpirult. - Tehát, olyan szituációkra gondoltam, mint eljátszani egy veszekedést egy szakítás miatt, aminek az emberek szem és fültanúi lesznek, aztán akár olyat is csinálhatnánk, hogy odamennénk emberekhez, például a fiúk közül valamelyiken egy lányhoz, mintha megpróbálnátok felszedni, és eljátszhatnánk egy dorama egyik jelenetét is. Tessék, inkább körbe adom a füzetem, és ha van valami ötletetek, mondjátok el. A lényeg, hogy felkeltsük az emberek figyelmét. Jaj, van is egy újabb ötletem. Mi lenne, ha elkiáltanánk magunkat a téren, hogy ott van Tae Joon oppa? Mindenki bevenné. - nevetett a lány.

A többiek furcsán néztek a kissé túlbuzgó Hana-ra, majd elnevették magukat, ami miatt a lány egy kicsit meg is sértődött. A megbeszélésnek hamar vége lett, hiszen mindenkinek mennie kellett valamilyen órára, de aznap estére egy újabb találkozót hívtak össze.

Yeong Wook megkereste Kyu Sung-öt, hogy együtt menjenek táncra, majd gyorsan elmesélte neki a dolgok állását. Az idősebb fiú egyenesen büszke volt arra, hogy Hana azt akarta, Yeong Wook legyen az, aki segít nekik betanítani a koreográfiát, amit választanak. Persze Yeong Wook továbbra sem tudott ennek felettébb örülni.

- Majd meglátod, ügyesek lesztek. - biztatta Kyu Sung, és kicsit magához ölelte a fiatalabbat, akit ez megijesztette.

A táncóra után, habár a fiú nem számított rá, egy elég kellemetlen dolog történt Yeong Wook-kal. Ugyanis tánc után a gyakornokok mindig lezuhanyoztak az öltözőben, azonban Yeong Wook rendszeresen húzta ilyenkor az időt, mert nem akart másokkal együtt tusolni. Ő mindig kitalált valamit, ami miatt csak később ment zuhanyozni, hiába, hogy sokszor még az órákról is elkésett emiatt, vagy éppen az utolsó pillanatban esett be az ajtón. Azon a napon is úgy történt, hogy a fiú leült az egyik padra, és a telefonján csinált valamit, hogy teljen az idő, a többiek pedig azt higgyék, tényleg valami fontosat csinál. Észre sem vette, hogy néhány gyakornok őt figyeli, róla beszélnek és nevetnek rajta. Csupán akkor nézett fel, amikor a fiúk, köztük a két szobatársa is megállt előtte.

- Hé, Kim Yeong Wook. - szólt egyikük, és beszéd közben hozzáért a fiú vállához. - Te nem vagy véletlenül lány?

Yeong Wook úgy érezte magát, mintha jól fejbe vágták volna valamivel. A kérdés hallatán az arca égni kezdett.

- Miért... lennék lány? - bökte ki.

- Mert még sosem láttunk póló nélkül és nem akarsz velünk zuhanyozni. - felelte egy másik fiú, mire Tae-woo is bólogatni kezdett.

- Igen. - helyeselt a másik szobatársa is, Jong Soo. - A doramákban is így szokott lenni.

Tae-woo-t és Jong Soo-t nem értette Yeong Wook. Már másfél hónapja egy szobán osztoztak, mégis akkor miért hiszik azt róla, hogy lány?

- Ja. - mondta egy másik fiú, aki Tae-woo nyakát karolta. - Éppen most láttam olyan sorozatot, amiben egy fiúnak öltözött lány elment egy kiadóhoz. Persze nem tud a fiúkkal együtt öltözni és tusolni, hiszen lány.

- Go Mi-nam! - mutatott izgatottan Tae-woo a még mindig döbbent és csalódott Yeong Wook-ra. - Go Mi-nam vagy. Vagyis Go Mi-nyu. Igaz?

- Én nem vagyok lány! - ellenkezett Yeong Wook, de szánalmasnak érezte magát közben.

A gyakornokok éppen folytatni akarták, amikor is valaki rájuk szólt.

- Hagyjátok már az újoncot. - lépett oda hozzájuk Jason, aki már végzett a zuhanyzással, és egy szűk atlétát meg egy rövidnadrágot viselt. Arca kissé mogorva volt, úgy nézett ki, mint aki sosem tud nevetni.

- Csak kérdeztünk valamit. - vonta meg a vállát Jong Soo. Jason meg sem hallotta, amit mondott. Talán szándékosan, mivel nem kedvelte a fiút.

- Ne hülyéskedjetek. - érkezett meg Kyu Sung is, aki ráadásul félmeztelen volt. Yeong Wook szeme elkerekedett a látványtól. Az idősebb fiú izmos felsőteste még vizes volt, és a hajából is rácsöpögött a víz a vállára és a mellkasára. Veszettül jól nézett ki, és Yeong Wook is tudta, hogy nem lesz jó vége, ha sokáig látja úgy. A szíve már őrülten kalimpált a mellkasában, a tekintetét pedig nem tudta elszakítani a fiúról. Újra felidéződött benne a pár héttel korábbi csók, és természetesen a fiú majdnem teljesen meztelen teste, ahogyan ott feküdt az ágyon előtte. - Ő igenis fiú, és már láttam póló nélkül. - folytatta Kyu Sung mosolyogva. Segíteni akart Yeong Wook-nak, de nem tudta, hogy ezzel csak megbántja őt.

- Mi? - csúszott ki a döbbent kérdés Yeong Wook száján. Mégis miről beszél? Tartott attól, hogy a többiek félreértelmezik majd a dolgot.

- Amikor a meghallgatásod napján átvetted a ruhád. - emlékeztette őt Kyu Sung arra, hogy éppen akkor lépett be a táncterembe, amikor öltözött.

Yeong Wook váratlanul felállt, majd egy szó nélkül átfúrta magát a többiek között, és kiment az öltözőből. Egyenesen az udvar felé vette az irányt, mert szeretett volna egyedül maradni. Nem értette, miért beszéltek róla olyanokat a többiek. Korábban úgy tűnt, nem zavar senkit, hogy ő kicsit másabb a többi gyakornoknál. Miért baj az, hogy ő nem szeret másokkal együtt zuhanyozni, se magát mutogatni? Még ha ő is ugyan olyan fiú, mint a többiek, akkor sem kötelező egyszerre tusolni velük.

Mielőtt még elérte volna az udvarra nyíló ajtót, Yeong Wook szemei könnybe lábadtak. Próbált mélyeket lélegezni, hátha úgy jobb lesz, de ez sem használt. A következő pillanatban a könnyei záporozni kezdtek, nem lehetett már visszafojtani őket. Úgy érezte, megfullad, a mellkasa is fájni kezdett a sírástól.

- Yeong Wook-ah... - ütötte meg a fülét egy ismerős hang a háta mögül.

- Menj el! - mondta nehézkésen a fiú, közben pedig letörölte az arcát. Hiába, nem tudta leplezni, hogy sír.

- Ne is hallgass rájuk. - lépett közelebb Kyu Sung, nem is törődve a fiatalabb kérésével.

- Miért mondtad azt, hogy láttál már úgy? - fordult meg végre Yeong Wook. Szomorú arca Kyu Sung-öt is végtelenül szomorúvá tette. Tekintetét próbálta az idősebb fiú arcán tartani, nem akart ránézni a még mindig meztelen felsőtestére.

- Mert ez az igazság. Különben csak meg akartalak védeni.

- Most biztosan félreéri mindenki. Így is lánynak hisznek.

- Mindenki azt hisz, amit akar. Mit számít?

- Nekem igenis számít! - és ezzel Yeong Wook otthagyta a másikat.

- Nekem nem számít, ha félreértik. - mondta Kyu Sung, de már csak magának. Mire megfordult, Yeong Wook már az ajtónál volt, aztán el is tűnt mögötte.

A nap hátralévő részében Yeong Wook nem szólt egy szót sem senkihez, ami a többieket nagyon zavarta. Feleslegesen mentek oda hozzá, hogy elnézést kérjenek tőle, ő rá sem nézett a fiúkra. Még az esti megbeszélés is kihagyta a fiú, inkább bezárkózott a kollégiumszobájába. A két szobatársa este csak később érkezett vissza oda, de még akkor sem váltottak egy szót sem. Yeong Wook csendben, a falnak támaszkodva, zenét hallgatva kuporgott az ágya végében. Jong Soo és Tae-woo képtelen volt elviselni a csendet, ezért támadást indítottak a fiatalabb fiú ellen, két oldalról lefogták őt, és csiklandozni kezdték. Végül ezzel sikerült elnyerniük a bocsánatát, megbeszélték a dolgokat, ráadásul a Jong Soo még ételt is készített a két fiatalabbnak.

[+ zeneajánló: ez a fejezet megint nem egy olyan, amihez könnyű a zeneválasztás, ezért úgy döntöttem, hogy a You're Beautiful két betétdalát teszem ki ide, ha már amúgy is említettem benne a sorozatból Go Mi-nam-ot. Ráadásul Yeong Wook hasonlóan érezhet, mint a magát Mi-nam-ként kiadó Go Mi-nyu. Annyi a különbség, hogy Yeong Wook tényleg fiú, míg a sorozatban fiúnak öltözött be a lány, hogy segítsen az iker bátyjának, de közben szerelmes lesz, ami miatt sokat szenved.

Az első dal Park Shin Hye-től a Without Words,

A másik a What Should I Do? Park Da Ye-től.

Azért kicsit illik is az utolsó jelenetekhez ebben a fejezetben, de leginkább a dallama miatt. :) ]