Kedd délután Yeong Wook igencsak meglepődött, amikor megtudta, hogy másnap nem megy iskolába. Úgy gondolta, a meghallgatásra majd csak azután kerül sor, hogy végzett a suliban. Kyu Sung viszont közölte vele, hogy már délelőtt az LS Record épületében kell lenniük. A fiatalabb nem értette, miért, de tökéletesen megbízott Kyu Sung-ben, ezért hitt neki. Ha Kyu Sung azt állítja, hogy ott kell lenniük, akkor az úgy is van. Persze ettől függetlenül nem volt elragadtatva a hírtől.

- Meg fogják tudni a szüleim. - mondta kissé ijedten, utalva arra, hogy ki fog derülni, ha ellóg az iskolából. Yeong Wook az a típusú fiú volt, aki sosem kerülte az iskolát, csupán akkor hiányzott, ha tényleg beteg volt. Az apja nem is engedte volna, hogy gyenge indokokkal otthon maradjon, sőt még akkor sem örült, ha a fiú betegen feküdt otthon. Úgy gondolta, olyankor csak elvesztegeti az idejét ahelyett, hogy az iskolában tanulna.

- Nem, mert erre is van egy tervem. - nyugtatta meg Kyu Sung mosolyogva. Látszott rajta, hogy ő egyáltalán nem aggódik.

Yeong Wook sóhajtott egyet. - Neked mindig van. Halljam.

- Reggel betelefonálsz a suliba, és közlöd a tanároddal, hogy beteg vagy. A kiadónál pedig kérünk egy igazolást, hogy ott voltál. - magyarázta az idősebb.

- De hyung... - kezdte az akadékoskodást Yeong Wook - Telefonálni? Én? Mikor még attól is tartok, amikor a tanáriba kell mennem. És mi van, ha nem hisz nekem, mivel nem a szüleim hívták fel?

- Kim Yeong Wook! Biztos, hogy idol akarsz lenni? Ha már attól is félsz, hogy telefonálj, jobb lesz, ha el sem mész a meghallgatásra. Most azonnal lemondom. - és Kyu Sung már nyúlt is a telefonja után.

- Oké, felhívom őt. - adta meg magát a fiatalabb. Kyu Sung olyan könnyen tudott rá hatni. - Viszont ki fog derülni, hogy nem is voltam beteg. Ha a kiadó igazolja, hogy ott...

- Ez akkor már nem számít. - vágott a szavába - Ha bekerülsz az LSR-hez, úgyis magántanuló leszel.

- Magán...tanuló? - kerekedett el Yeong Wook szeme.

- Persze. Bele sem gondoltál még?

- Nem igazán. Nem is volt arra időm, mert minden olyan gyorsan történt.

- Pedig az leszel, hiszen hogyan járhatnál suliba, ha közben óráid lesznek a kiadónál is? - mosolygott Kyu Sung.

Yeong Wook még mindig meg volt döbbenve. Eszébe sem jutott egy pillanatra sem, hogy nem kell rendesen iskolába járnia, amennyiben megfelel a meghallgatáson és gyakornok lesz a kiadónál.

- Igazad van. - bökte ki szégyenlősen.

- Hé, nem is örülsz ennek? Keveset fogsz iskolába járni, így az osztálytársaiddal sem kell találkoznod sokat.

- De, nagyon örülök ennek.

Tényleg örült. Eszébe jutott, hogy így megszabadulhat azoktól, akik bántani szokták, csak néha találkozik majd velük. Ez hatalmas boldogsággal töltötte meg a lelkét. Habár tudta nagyon jól, ha kiderül, hogy gyakornok egy lemezkiadónál, mindenki másképpen fog viszonyulni hozzá, megpróbálnak majd a közelébe kerülni, mintha misem történt volna korábban.

Tehát szerdán minden úgy történt, ahogyan azt Kyu Sung eltervezte. Yeong Wook az egyenruhájába öltözve, hátán az iskolatáskájával elindult otthonról a megszokott időpontban, azt a látszatot keltve, hogy iskolába megy. Előtte a szokásos módon elköszönt a szüleitől és a kishúgától. Az apja csak morgott egyet az orra alatt újságolvasás közben, mert a hétvégi dolog miatt még mindig haragudott a fiára. Átlagos hétköznap reggel volt, csak éppen Yeong Wook kedve volt jobb, mint a többi napon. Amellett persze, hogy ideges volt. Éjszaka nem sokat tudott aludni, és amikor sikerült mégis elaludnia, azt álmodta, hogy nem ment át a meghallgatáson, mert leblokkolt, amikor énekelnie és táncolnia kellett volna.

A fiú az iskola helyett Kyu Sung lakása felé vette az irányt, ahol várt rá a váltóruhája is, amit előző nap adott oda az idősebbnek. Elég feltűnő lett volna, ha úgy indul el otthonról, hogy nála van egy szatyornyi ruha. Kyu Sung-nek volt egy meglepetése a másiknak, amit akkor tervezett átadni, amikor Yeong Wook már megérkezett. Korábban szándékosan nem adta neki oda, mert biztos volt benne, nem akarná elfogadni, pedig napokkal korábban vásárolta az ajándékot.

Yeong Wook hamarosan a ház bejárati ajtaja előtt találta magát. Beütötte a kódot, amit Kyu Sung felírt neki, hogy be tudjon jutni a házba, majd felsietett a lépcsőn a harmadikra. Becsengetett, mire alig tíz másodperc múlva már nyílt is az ajtó. A fiú úgy érezte, mintha Kyu Sung a közelben várta volna az érkezését.

- Hogy érzed magad? Otthon nem tűnt fel semmi a szüleidnek? - kérdezősködött.

- Nem, azt hiszem. - válaszolta Yeong Wook, aki hirtelen úgy érezte, el fogja hányni magát. - Viszont egyre idegesebb vagyok. Nem a képességeim miatt, hanem azért, mert ki kell állnom szerepelni.

Kyu Sung megrázta a fejét, de egyáltalán nem tűnt mérgesnek. Megint mosoly terült az arcán. Megfogta a fiú vállát, és maga felé fordította őt. A fiatalabb egy kissé rémült arcot vágott.

- Yeong Wook-ah! Ha túl leszel a mai napon, ezt fejleszteni fogjuk.

- Remélem, nem lesz már késő. - jegyezte meg Yeong Wook, azonban a másik nem foglalkozott ezzel.

- Menj, mosd meg az arcod. - javasolta - Rosszul nézel ki. Ettél egyáltalán valamit?

- Nem sokat. - vallotta be a fiatalabb, ahogy eszébe jutott az az egy pirítós, amit nagy nehezen lenyomott a torkán indulás előtt. Már a gondolatától is rosszul volt. Miközben a fürdőszoba felé tartott, Kyu Sung a fejét csóválva nézett utána. Amíg Yeong Wook próbálta összeszedni magát a tükör előtt, addig ő előszedett a hűtőből egy kis ételt. Nem akarta hagyni, hogy a fiú üres gyomorral menjen el a meghallgatásra, az maga lett volna az öngyilkosság.

Miután Yeong Wook végzett a mosdóban és visszatért a nappaliba, eszébe jutott, hogy még nem hívta fel a tanárját. Nagyon stresszelte a dolog, legszívesebben hagyta volna az egészet. Semmi kedve nem volt még amiatt is izgulni. Azért azt ő is tudta, hogy jobban jár, ha betelefonál az iskolába, mert az osztályfőnöke így talán nem hívja fel a szüleit amiatt, hogy nem jelent meg. Tehát gyorsan túl kellett esnie rajta, még mielőtt az órák kezdték volna. Bezárkózott néhány percre Kyu Sung szobájába, de előtte még mélyeket lélegzett, hogy jobban legyen és rávegye magát a tárcsázásra. Úgy érezte, az igazat mondja, hiszen tényleg rosszul volt, ami talán még a hangján is érződött. A telefonálás után eléggé megkönnyebbült, pár perc elteltével már valamivel jobban érezte magát.

- Na, mit mondott a tanárod? - érdeklődött Kyu Sung, amint a szobaajtó kinyílt. Yeong Wook elindult kifelé, majd megállt a kanapé mellett.

- Igazából semmit, de szerintem elhitte, hogy beteg vagyok.

- Ennek örülök. Egyél egy kicsit, nehogy összeess a meghallgatáson.

Yeong Wook-nak továbbra sem volt étvágya, mégis beleegyezett abba, hogy egyen egy keveset. Közben folytatta a mondandóját.

- Remélem, nem volt gyanús a hívásom. Sosem szoktam hiányozni, vagy ha mégis, én sosem telefonálok.

- Hé, ne aggódj minden miatt. Most ne. - szólt rá az idősebb - És többet egyél, különben nem kapod meg az ajándékod.

Yeong Wook keze megállt félúton a tányérja és a szája között. - Ajándék? - csodálkozott. Nem számított semmilyen ajándékra. Miért adna neki bármit is Kyu Sung? Arra tudott gondolni, hogy bizonyára egy szerencsehozó tárgyat fog kapni.

- Te csak egyél, aztán meglátod.

A fiú folytatta az evést. Megpróbált annyi ételt lenyelni, amennyit csak bírt és míg nem érezte, hogy többet nem kellene ennie. Pedig valójában így sem evett túl sokat.

Evés után Kyu Sung elismételtette a fiúval, hogy mit kell mondania a meghallgatáson. Bízott benne, hogy nem fogja elfelejteni. Már nem volt sok idejük, amikor Kyu Sung azt mondta Yeong Wook-nak, hogy megigazítja a haját. A fiatalabb még előtte fogat akart mosni, ezért ismét a fürdőszobába ment. A mosógép tetején még ott volt a fogkefe, amit Kyu Sung szombat éjszaka tett oda neki egy törölközővel és egy cetlivel, amire kiírta, hogy azokat használhatja. Yeong Wook a gondolataiba mélyedt, miközben a fogát mosta. Anélkül, hogy észrevette volna, azon gondolkodott, mi lesz vele a jövőben. Mindenáron be kellett kerülnie a kiadóhoz. Mégis volt egy nagyon rossz érzése. Tisztában volt azzal, egy kicsit korán kerül sor a meghallgatására, és ez aggasztotta, mert úgy érezte, nem tudott százszázalékosan felkészülni.

Amikor megtudta, hogy azon a napon nézik meg, nem volt túl boldog, mivel több időre lett volna szüksége a felkészüléshez. Kyu Sung elmondta, hogy az elnök nem nagyon fog ráérni az elkövetkezendő hetekben arra, hogy meghallgatást szervezzenek neki, a másik lehetősége viszont csak nyár végén lenne. Emiatt kénytelen volt elfogadni azt az időpontot. Most, ahogy elérkezett a nagy nap, úgy érezte, hogy mégis jobb lett volna a másik időpont.

Gondolataiból Kyu Sung hangja és egy hangos kopogás rántotta vissza a valóságba. Befejezte a fogmosást, majd kisietett a fürdőből. Egyenesen a fiúba botlott.

- Itt vagyok. - mondta - Kicsit elgondolkoztam.

- Gyere, sietnünk kell. Te csak bízd rám magad.

- Mit akarsz csinálni?

- Pszt! - tette Kyu Sung a másik szája elé a mutatóujját - Egy idolnak jól kell kinéznie.

- De nem is vagyok idol. - ellenkezett a fiatalabb.

- Hamarosan az leszel, majd meglátod.

Yeong Wook-nak nem volt ideje arra sem, hogy felfogja, amit hallott, ugyanis Kyu Sung megragadta a kezét, és a szobájába vonszolta. Ettől nagyon megijedt a fiú. Kyu Sung a kezét fogja! És éppen a szobája felé tartanak. Mégis mit fog vele csinálni? Eléggé megdöbbent, amikor Kyu Sung az ágyra nyomta. Nem a haját akarta megcsinálni? Yeong Wook szíve csak akkor kezdett még hevesebben verni, amikor az idősebb fiú lehúzta a saját pulóverének a cipzárját, majd levette a ruhadarabot, ráadásul még a hasa is megmutatkozott egy pillanatra. A pulóver az ágy szélén kötött ki. Yeong Wook vörös arccal már meg akarta kérdezni, hogy mit csinál, amikor Kyu Sung végül eltolta a gardrób tolóajtaját, belépett a helyiségbe, majd fél perc múlva visszatért. Kezében egy nagyobb méretű dobozt tartott, amit az ágy közepére helyezett, ő pedig leült Yeong Wook mellé.

- Nézzük először a sminked. - szólalt meg, és a dobozban kezdett turkálni.

- S...smink? - kérdezett vissza a fiatalabb.

- Mondtam, hogy jól kell kinézned. - vonogatta a vállát Kyu Sung. Amíg Yeong Wook felfogta, hogy mi fog következni, egy hajgumival hátrafogta a haját. Így olyan édesen nézett ki, de nem volt idő arra, hogy most ezzel foglalkozzon, máris nekilátott a sminkeléshez. Yeong Wook már attól zavarban volt, hogy egy másik fiú csinálja a sminkjét és a haját, de leginkább azt találta furcsának, hogy sminket kap. Még sosem volt az arcán smink. Ezúttal is csak a szemét húzta ki Kyu Sung, mert azt mondta, olyan szép a szeme, hogy azt érdemes kiemelni. Az arcára egy kevés púder is került. Miután ezzel végzett, Kyu Sung a haját kezdte megigazítani. Yeong Wook fekete haja úgy 5-6 centiméter volt, amihez Kyu Sung hajformázó port használt, és egy hajszárítóval hátrafelé szárította, ügyelve arra, hogy ne is jöjjön szét.

Yeong Wook ezután az egyenruháját egy fekete farmerre és egy fehér ingre cserélte, hozzá fekete zakót húzott. Alig várta, hogy láthassa önmagát a tükörben, mert érezte, hogy sokkal másképp fest, mint általában. Amikor szólt Kyu Sung-nek, hogy felöltözött, az besietett a szobába, majd tátott szájjal nézett rá.

- Wow! - nyögte ki, és körbejárta a fiút - Olyan vagy, mintha a tévébe készülnél, vagy egy fellépésre. Gyere, nézd meg magad.

Yeong Wook hagyta, hogy a másik a gardróbba vonszolja, ott pedig a tükör elé állította. Nem hitte el, hogy a saját képmását látja a tükörben. Tényleg úgy nézett ki, mintha egy k-pop sztár volna. Nem csak sminket nem viselt soha, de még a haját sem hordta úgy korábban.

- Jól nézel ki. - suttogta Kyu Sung. Tekintetét nem vette le a fiatalabb fiú tükörképéről és kezét sem a válláról. Valóban úgy gondolta, hogy nagyon jól néz ki, habár amúgy is ez volt a véleménye. Nagyon nehezen tudta visszafogni magát, mert veszettül meg akarta csókolni a fiút.

- Ugyan már. - nevetett zavartan Yeong Wook.

- Higgy nekem.

- Köszönöm.

- Ne köszönj meg mindent. Igaz is, az ajándék! - jutott hirtelen Kyu Sung eszébe. Ismét megragadta a másik fiú kezét, és visszasietett vele a szobába. A fotelben ott volt egy papírtáska, amit addig Yeong Wook észre sem vett. Azt a kezébe vette, és átnyújtotta a fiúnak, de közben félt, hogy nem fog neki tetszeni, vagy nem lesz megfelelő a mérete. Amíg Yeong Wook megleste az ajándékát, Kyu Sung alig mert odanézni.

- Hyung! - szólt a fiatalabb, amikor valami ruhát fedezett fel a papírtáskában. Lassan felnézett Kyu Sung-re.

- Remélem, tetszik. Nézd meg. - biztatta Kyu Sung. Egy kicsit megkönnyebbült, ugyanis a fiú arcán meghatódottságot látott. Mosolyogva figyelte, ahogy az kiszedi a ruhadarabokat, majd szemügyre veszi őket. Az ajándék egy teljes szerelés volt, amiben kényelmesen lehet mozogni tánc közben. Egy fekete színű, bő nadrág, ami nem volt teljesen hosszú, hanem a lábszár közepéig ért és egy fehér színű, szintén bő póló, aminek az dereka hosszított volt. Hozzájuk tartozott még egy sportcipő is. Kyu Sung egy pillanatig azt hitte, hogy Yeong Wook mégsem akarja elfogadni, de kiderült, hogy téved.

- Köszönöm, hyung! - mondta a fiatalabb hálásan - Nagyon tetszik.

- Adj bele mindent ma, mutasd meg nekik.

Kyu Sung váratlanul átölelte a fiút, aki ettől ijedtében elejtette a papírtáskát, amibe már visszatette az új ruháit.

- Szorítani fogok neked. És ne feledd, úgy fogd fel, mintha próbán lennél.

- Rendben.

- Még valami. - tolta el magától Yeong Wook-ot az idősebb, két kezével a fiú két karját fogta. - Nem biztos, hogy bemehetek megnézni az előadásod. Ennek ellenére veled leszek végig.

- Huh? - csodálkozott Yeong Wook. Mégis hogy érti ezt? Azonban bármennyire szerette volna, nem tudta meg.

- El fogunk késni. - mosolygott Kyu Sung a fiúra, és elengedte, hogy felvehesse a papírtáskát a padlóról. - Várj, előtte hadd csináljak rólad egy fotót.

[+zeneajánló: INFINITE- Man In Love

Ennek a dalnak inkább a szövege itt a lényeg, és bár nem teljesen illik ehhez a részhez, mégis elképzelem, hogy ez szól, miközben Kyu Sung felkészíti Yeong Wook-ot a meghallgatásra, így akkor is, amikor sminkeli és a haját csinálja, majd megmutatja neki a tükörben, hogy néz ki.]