Azon a pénteki napon Yeong Wook képtelen volt nyugton maradni az iskolában. Az órák alatt egyfolytában elkalandozott, az időt ellenőrizgette, de valamiért az nagyon lassan akart telni. Egyik órán még a tanár is rászólt, hogy figyeljen, emiatt viszont a többiek kinevették. Ő megpróbált ugyan figyelni, de a gondolatai már egészen máshol jártak, mégpedig nem máshol, mint az LS Record-nál. Milyen lesz? Találkozni fog valamelyik hírességgel? Vagy ha nem is velük, esetleg a gyakornokokkal? Nem lesz baj abból, hogy odamegy? Persze Kyu Sung azt mondta, kapott engedélyt arra, hogy bevigye, de mi van, ha elfelejtkeztek arról, hogy megy? Látni fog valamilyen próbát? És milyenek lesznek ott az emberek? Tudomást fog venni róla valaki egyáltalán? Hová mehet be és mit nézhet meg? Ilyen kérdések fogalmazódtak meg benne. Szeretett volna választ kapni rájuk, de úgy döntött, nem zaklatja Kyu Sung-öt a kérdéseivel, hiszen hamarosan úgyis a saját szemével láthatja majd a kiadót.

Délután három körül Yeong Wook végre fellélegezhetett, mert véget ért az utolsó órája is. Az izgatottsága csak fokozódott, ahogyan meghallotta az óra végét jelző csengőt, majd gyorsan a táskájába dobált mindent. A többiek az osztályában komolyan kezdték azt gondolni, hogy megbolondult. Akár órán, akár szünetben mindenféle előzetes jel és ok nélkül kezdett el vigyorogni, amit a többi diák ijesztőnek talált. Yeong Wook, elhaladva az osztálytársai mellett kisietett a teremből, de a fülével elkapott néhány szófoszlányt. Megint róla beszéltek. Bántó dolgokat mondtak róla, és ezúttal is hangosan beszéltek, hogy ő is hallhassa. Egy pillanatra kezdte elveszíteni azt a kevés önbizalmát, ami volt neki, azonban próbált Kyu Sung-re gondolni, ez pedig sokat segített neki. Miközben végigsétált a folyosón, ott visszhangzott a fejében az a pár szó, amit szerda este az idősebb fiú mondott neki: "Legyünk együtt Korea új idoljai". Nem tudta, mit hoz a jövő, azt sem, hogy valaha debütálni fog-e, mégis bízott abban, hogy egy nap ő és Kyu Sung egy zenekarban lesznek majd. Már a gondolat is reményt adott neki.

Kyu Sung...

Az idősebb fiú olyan energiát sugárzott, ami megnyugtatta és szinte teljes mértékben kiűzte belőle a pesszimizmust. Ha vele volt, elfelejtkezett minden rosszról, és még a rossz dolgok sem tűntek olyan szörnyűnek. Minden egyes percben látni szerette volna. Mégis hogyan változtathatta meg annyira az a fiú? Előtte sosem érzett hasonlót.

Yeong Wook mély levegőt vett, amikor kilépett az iskola kapuján, majd azonnal észrevette Kyu Sung-öt, aki csupán abban a pillanatban ért oda. Érezte, hogy a szíve hevesen verni kezd a mellkasában, az arca pedig kipirult.

- Hyung! - kiáltotta anélkül, hogy gondolkodott volna. Szélesen vigyorogva szaladni kezdett Kyu Sung felé. Az idősebb mosolyogva intett neki.

- Szia! - köszönt Kyu Sung, és közben megfogta a másikat, aki majdnem felbukott - Jól érzed magad:?

- Igen, miért? - kérdezett vissza Yeong Wook. Arra gondolt, hogy hülyét csinált magából a fiú előtt, és az azért kérdezte, hogy jól van-e. Óvatosan körbenézett, hogy nem figyeli-e valaki, de szerencsére senki nem vette észre a szerencsétlenkedését.

- Piros az arcod. - mutatott rá Kyu Sung. Aggodalmasan nézett a fiatalabbra.

- Á, az... Biztos azért, mert futottam.

- Akkor jól van. Készen állsz?

Yeong Wook bólogatott. Ahogyan Kyu Sung mosolygós arcát látta, a szíve még gyorsabban vert. Próbálta magát azzal nyugtatni, hogy biztos csak azért van az egész, mert izgul. Mindig is olyan volt, hogy félt, ha egy helyen először járt. Talán most is arról van szó.

Észre sem vette, amikor felszálltak egy buszra, csak arra lett figyelmes, hogy egymás mellett ülnek, ő belül az ablaknál, Kyu Sung pedig kívül. Néhány percig csend állt be közöttük, azonban Kyu Sung-ön látszott, hogy beszélgetni akar, ugyanis megállás nélkül nézte a másikat. Furcsállta is, hogy Yeong Wook ezt nem veszi észre, ezért inkább megszólalt.

- Bemutatlak néhány gyakornoknak. - közölte természetesen. Yeong Wook egyből kizökkent a gondolataiból, gyors mozdulattal fordult a másik felé. Máris meg volt a válasz az egyik kérdésére. Valamiért egy kis félelmet érzett. Mi lesz, ha a gyakornokok sem kedvelik majd? Talán kiszemelik maguknak, és ha bekerül közéjük, bántani  és ugráltatni fogják. Nagyon nem szerette volna, ha ez történik.

- Miért nézel így? Csak nem megijedtél? - érdeklődött Kyu Sung, és egy kicsit megfordult az ülésen, hogy jobban lássa a fiút.

- N...nem. - hazudta Yeong Wook. Lerítt róla, hogy nem mond igazat. - Hyung, kérdezhetek pár dolgot?

Mivel Kyu Sung bólintott, a fiatalabb fiú kérdezősködni kezdett. Mindenre kapott választ, még ha nem is teljesen azt, amire számított. Kyu Sung már megint kedves volt vele, nem nevette ki. Úgy érezte, bármilyen kérdést feltehet neki, de egy dolgot mégsem kérdezett meg. Mégpedig azt, hogy fog-e találkozni valamelyik hírességgel. Biztosra vette, hogy a kérdése nevetséges lenne, hiszen mégis hogyan találkozhatna bárkivel? Az interneten olvasott már olyan dolgokat is, hogy még maguk a gyakornokok sem nagyon láthatják az idolokat. Tudta, hogy az LS Record-nál ez egy kicsit másképp van, mert Kyu Sung már mesélt neki olyat, hogy ők találkozhatnak a sztárokkal, azonban ő nem számított senkinek a kiadónál, csupán egy látogatónak. Pedig a kiadó 1st Generation nevű bandája nagy kedvence volt, és úgy gondolta, ha láthatná őket, nagyon boldog lenne. Amellett természetesen, hogy szóhoz sem jutna.

Amikor néhány perc elteltével Kyu Sung felállt, és magával rángatta Yeong Wook-ot is, majd leszálltak a buszról, a fiatalabb fiú rádöbbent, nem is tudta, hol van pontosan az LSR épülete. Sosem gondolkodott még ilyenen. Sem az ő, sem Kyu Sung otthonától nem volt távol. A megállótól gyalogolni kellett öt percet, míg végül előttük terült a hatalmas építmény. Yeong Wook meg sem tudott szólalni, amikor megtorpant a modern és valóban óriás méretű épület előtt. Álmaiban sem gondolta volna, hogy olyan lesz. Szájtátva bámult fel a magas, tizenöt emeletes főépületre. A tetejét egyáltalán nem látta, mintha nem is lett volna. A bejárat egy méretes üvegajtó volt, ami felé nagy betűkkel írták, hogy LS RECORD. A betűk a tipikus világossárga színben pompáztak, ami a kiadó logójában is szerepelt. Az emeleteken rengeteg üvegablak volt, de nem lehetett belátni rajtuk. A délutáni napsugár csak úgy csillogott az épületen. Egyszerűen csodálatos látvány volt. Yeong Wook azt érezte, mindenképpen be kell kerülnie ahhoz a kiadóhoz. Ha nem a közeljövőben, akkor egy vagy két év múlva.

Kyu Sung széles mosollyal az arcán figyelte a fiatalabbat, és hagyott egy kis időt neki a csodálkozásra. Ugyan Yeong Wook még továbbra is ámulva nézett fel a kiadó épületére, mégis megfogta a karját, és elkezdte az ajtó felé vonszolni őt.

- Menjünk befelé. Ha már kívülről ennyire lenyűgöz, mit fogsz szólni bent?

Az ajtó mellett egy kis kijelző volt. Yeong Wook kíváncsian figyelte. Talán be kell írni rajta egy kódot, hogy bejussanak? Esetleg ujjlenyomatot kér? Vagy...

A következő másodpercben Kyu Sung egy plasztikkártyát tartott a kijelző elé, majd csipogás hallatszott. Az ajtó kinyílt. Yeong Wook követte az idősebbet, amikor az benyomta az üvegajtót, hogy be tudjanak menni rajta, és már bent is voltak az épületben.

- Wow! Ez milyen menő! Nem is mondtad, hogy így lehet bejutni. - lelkesedett. Kyu Sung csak mosolyogni tudott rajta, hiszen sejtette, hogy a fiú így fog reagálni.

A legnagyobb meglepetés akkor érte Yeong Wook-ot, amikor a lépcső mellett látta elhaladni az egyik 1stG tagot.

- Az... az... az nem Tae Joon hyung volt? - nézett hatalmas szemekkel, és arrafelé mutatott, ahol egy pillanattal korábban még az énekest látta.

- Lehet. - felelte egyszerűen Kyu Sung, és a vállát vonogatta - Bemutassalak neki?

- Ne, nem kell. Nem szükséges.

- Azt hittem, szeretnél találkozni velük.

- Majd.

Kyu Sung észrevette a másikon, hogy ideges egy kicsit. - Ne feledd, ők is csak emberek. - mondta.

- Tudom. Mutass nekem mást inkább. Valamilyen termet vagy ilyesmit.

A fiúk első útja az első emeleti táncteremhez vezetett, azonban nem mentek be, mert éppen próba volt a teremben. Az ajtón lévő kis ablakon keresztül azért be tudtak lesni, de Yeong Wook egy pillanat múlva Kyu Sung-ra meredt.

- A Strawberries! - mutatott az ajtóra elképedve - Sosem hittem, hogy látom őket próba közben.

- Hé, egy kiadónál vagy. Miért csodálkozol? Gyere.

Kyu Sung a fiút maga után vonszolva elindult, majd az egyik hangstúdiónál álltak meg, ahonnét egy gyönyörű hang szűrődött ki. Yeong Wook egyből felismerte, hogy a hang tulajdonosa Nabi, az egyik leghíresebb koreai énekesnő.

- Igen! - erősítette meg Yeong Wook gyanúját az idősebb fiú. Kiderült, hogy az énekesnő egy új albumot fog kiadni, és éppen ahhoz énekelte fel az egyik dalt. Természetesen Yeong Wook nem tudta elhinni, hogy fültanúja annak, ahogyan a felvételt készítik. Legszívesebben bement volna a helyiségbe, azonban ezt nem tehette meg. A két fiú éppen indult volna tovább, amikor valaki hirtelen utánuk kiabált. Pontosabban Kyu Sung után.

- Kyu Sung-ah!

Megfordultak, Yeong Wook pedig kíváncsian figyelte a közeledő fiút, aki lazán volt felöltözve, haja szőke volt és ő maga nagyjából olyan magas, mint Kyu Sung.

- Hyung! - szólalt meg Kyu Sung, de folytatni nem tudta, mert a szőke fiú ismét megszólalt.

- Azt hittem, ma már nem is leszel bent. - és akkor észrevette a félig takarásban lévő Yeong Wook-ot - Hát ő meg ki?

- A fiú, aki hamarosan velünk fog próbálni.

- Mi?

A fiatalabb fiú előre lépett. - Szia. Kim Yeong Wook vagyok. - üdvözölte a szőke fiút, és tiszteletteljesen meghajolt.

- Én meg Baek Jong Soo. Örülök, hogy megismerhetlek. - mosolyodott el végre a fiú, aztán visszanézett Kyu Sung-re - De mit értettél az alatt, hogy velünk fog próbálni? - és megint Yeong Wook-ra pillantott - Gyakornok vagy? Nem, az nem lehet, akkor ismernélek.

- Még nem az, de hamarosan igen. - felelte a fiú helyett Kyu Sung - Jövőhéten lesz a meghallgatása.

- Nocsak, akkor te is LSR Junior leszel? Üdv a gyakornokvilágban. - és ezzel nevetve elszaladt a Jong Soo nevű fiú.

- Hé, hyung, mondtam, hogy még nem gyakornok. - kiáltott utána Kyu Sung, de ő meg sem hallotta. Befordult a jobb oldalra nyíló folyosóra, így teljesen eltűnt a szemük elől.

A két fiú ezután megnézett egy zene termet és egy sima termet, ahol Kyu Sung elmondása szerint nyelv órákat és egyéb órákat szoktak tartani. Utána az idősebb mondta, hogy keressék meg a többi gyakornokot, hogy megismerkedhessenek egymással, azonban Yeong Wook nem volt erre még felkészülve. Nem tudta, hány gyakornok van, és elég ijesztőnek tűnt számára, hogy kitudja hány idegennel találkozzon egyszerre, és akár még fel is bukkanhat valami híresség.

- Hyung, mondd csak, itt nincsen udvar? - érdeklődött.

- Udvar? Ó, de igen. Akarod megnézni? - kérdezte Kyu Sung, de közben furcsán nézett.

- Igen.

- Akkor gyerünk. - és Kyu Sung a folyosó másik vége felé kezdte tolni a fiút, aztán lementek a lépcsőn. Ismét az előtérben voltak. Kyu Sung a lépcső jobb oldala felé vette az irányt. Yeong Wook észrevette, hogy egy étkezőhöz is el lehet jutni onnan, de ők csak mentek tovább. Hamarosan eljutottak egy ajtóhoz, amit az idősebb kinyitott, majd előre engedte Yeong Wook-ot. A fiú éppen csak egy lépést tett, már meg is torpant, Kyu Sung pedig nekiütközött.

- Ez az... udvar?

- Ez az udvar. - biccentett Kyu Sung, miközben megragadta a másik vállát, és előrébb tolta, hogy ő is ki tudjon lépni az ajtón.

Yeong Wook körülnézett. Biztos még az LSR-nél vannak? Nem lehet, hogy éppen most hagyták el a kiadót, és egy szomszédos parkba kerültek? Vagy egy csodaországba?

Az udvar valójában egy kisebb park volt, amit körülöleltek a kiadó hatalmas épületei. Yeong Wook akkor vette csak észre, hogy a kiadó két épületből áll, de azok kapcsolódnak egymáshoz. Mégsem ez volt a legmegdöbbentőbb dolog, hanem az, ahogyan az "udvar" kinézett. Rengeteg fa és egyéb növény volt oda ültetve, közöttük pedig kis ösvények vezettek. Középen egy nagy szökőkút állt négy szoborral, de szobrok máshol is voltak. A fák árnyékában több helyen padok voltak, ahová leülhetett az ember. Egy kisebb facsoport között Yeong Wook egy kis fahidat vélt felfedezni. A fiú nem is tudta, mit nézzen meg először. Végül odaszaladt a szökőkúthoz.

- Wow! - bökte ki, és körbejárta a szökőkutat. Észrevette, hogy a vízben pénzérmék csillognak.

- Tetszik? - lépett mellé Kyu Sung.

- Hyung, csípj meg. - fordult felé Yeong Wook - Még a kiadónál vagyunk? Nem, egyáltalán még a Földön vagyunk?

- Akkor tetszik. - mosolyodott el az idősebb - Igen, a kiadónál vagyunk.

- Hát nem úgy érzem magam. Még egy tó is van ott.

- Jól kell érezniük magukat, akik itt dolgoznak. Az ott egyébként a kollégium. - mutatott a második épületre Kyu Sung - És van még itt valami, amit látnod kell.

- Oké, mindjárt, de előtte hadd nézzem meg azt a tavat. - és Yeong Wook elindult a tó felé - Azon sem lepődnék meg, ha egy palota rejtőzne a fák között. Csodálkozom, vajon hyung miért nem beszélt ezekről a dolgokról nekem.

- Mert akkor nem lepődnél meg. Imádom nézni az arcod, amikor ledöbbensz.

Talán máskor másképpen reagált volna, azonban Yeong Wook most meg sem hallotta a másik fiú szavait. A délután folyamán sokadjára tátotta el a száját, ahogy megpillantotta a tavat teljes egészében. Nem is volt olyan kicsi. A víz felszínén növények úsztak, felette egy kisebb fahíd ívelt. A fiú a híd közepére szaladt, kezével a korlátra támaszkodott, úgy nézett le a vízre. Kyu Sung utána ment. A fiatalabb fiú nem vette észre, de Kyu Sung egy pillanatig tétovázott, mert a háta mögé akart állni, hogy a karjaiba zárja őt.

- Hyung, úgy érzem, mintha álmodnék. - szólalt meg Yeong Wook megint.

- Menjünk tovább. - javasolta Kyu Sung - Fogy az időnk, és még sok mindent kell mutatnom neked.

Úgyhogy végül tovább indultak. Yeong Wook el sem tudta képzelni, hogy mi vár rá. Kíváncsian sétált Kyu Sung mellett, és nézelődött, hátha észrevesz valami különöset. Valahonnét hangos kiabálás hallatszott, de honnét?

- Itt is vagyunk.

Kyu Sung felszaladt a lépcsőn, aztán megfordult, hogy megvárja, amíg a másik is utána megy. A háta mögött már ott terült, amit mutatni akart Yeong Wook-nak. A kezét kinyújtva segített a fiatalabbnak fellépni az utolsó lépcsőfokon.

- Mit szólsz? - kérdezte Kyu Sung, ahogy megfordultak.

- Ez tényleg egy futópálya? - pislogott Yeong Wook.

- Az. Sokat kell edzeniük mind a gyakornokoknak, mind az idoloknak.

A futópálya, amelyen néhányan éppen futottak, egy zöld gyeppel borított pályát ölelt körbe. A pálya úgy nézett ki, mint egy kisebb méretű focipálya. Egy edzőruhába öltözött alak a füvön állva kiabált a futóknak, hogy gyorsabban fussanak, néha pedig belefújt a sípjába.

- Te is szoktál itt edzeni?

- Persze. Minden második reggelt futással kezdünk.

- De most nem reggel van. - bökte ki Yeong Wook gondolkodás nélkül, ahogy a távolban futókra meredt. Gyorsak voltak, sokkal gyorsabbak, mint ő.

- Buta. - nevetett az idősebb, és váratlanul összetúrta a másik fiú haját. - Be van osztva, ki mikor edz. Ha mindenki egyszerre edzene, el sem férnénk rendesen. Maximum tízen lehetünk egy csoportban, és természetesen a fiúk meg a lányok külön edzenek.  Most láthatod, hogy éppen a lányokon van a sor. Ugyan ez igaz a többi órára is, így például a táncra vagy az énekre. Csoportokra vagyunk osztva, de ez természetesen nem akadályoz meg senkit abban, hogy bemenjenek egymás óráira. A lányok gyakran lógnak velünk, különösen akkor, ha tanár nélkül vagyunk. Amikor bejelentik, hogy egy zenekar debütálni fog, a tagokat külön kezdik képezni, de ilyenkor már egész más minden. Mondhatnánk úgy is, hogy akkor lesz igazán kemény a kiképzés, viszont ez nem teljesen igaz. Sok dologban könnyebb lesz a debütálóknak, mint korábban volt. Például nem kell egész nap gyakorolniuk sem, mert helyette más elfoglaltságuk lesz.

- Értem. Szóval akkor nekem is sokat kellene edzenem, ha gyakornok lennék? - kérdezte bátortalanul Yeong Wook. Ostobának érezte magát a kérdései miatt, pedig csak azért tette fel azokat a kérdéseket, hogy megbizonyosodjon mindenről. Korábban nem volt neki gyakornok ismerőse, így hát nem is tudhatott sok mindent a gyakornoki életről, csupán azt a keveset, amit az interneten írtak róla. És ki mondta, hogy az ott talált információk helyesek? Igazán csak az tudta megmondani, milyen az élet egy kiadónál, akinek volt köze hozzá. Kyu Sung megint csak elmosolyodott a kérdésén, egyáltalán nem nevette ki. Habár a válasz nyilvánvaló volt, biccentett.

- Természetesen igen. Jó állóképességűnek kell lenned, ha idol akarsz lenni. A kollégium épületében van egy nagy edzőterem is, ahol eleinte sok időt kell eltöltened.

- Edzőterem? Nahát!

- Ezért is mondtam szerdán, hogy ne aggódj. Ha sokat edzel majd, egyre jobban fogod bírni a megterhelést.

- Köszönöm, hogy mindezt elmondtad, hyung.

- Bármire kíváncsi vagy, kérdezz nyugodtan. - mosolygott Kyu Sung - Most pedig menjünk vissza az épületbe. Lesz alkalmad még gyönyörködni a kinti dolgokban.

Yeong Wook sugárzó arccal biccentett, majd egy utolsó pillantást vetett a még mindig futó lányok felé. A rálátás a pályára elképesztő volt, szinte olyan, mintha egy stadionban volna. Akkor figyelt csak fel a futópálya mellett húzódó lelátókra, azonban a székek száma sokkal kevesebb volt, mint egy igazi stadionban. A fiú sejtette, hogy szoktak egymás ellen is sportolni a gyakornokok, akár egy versenyen, és ilyenkor nézők is vannak. Egyre kíváncsibb és izgatottabb lett, és úgy érezte, ha nem kerülne be a kiadóhoz, az nagyon fájna neki és nem tudná elviselni. Részese akart lenni mindennek.

Kyu Sung elindult a lépcsőn lefelé, a fiatalabb pedig utána eredt. Tudta, hogy nagy örömöt szerzett Yeong Wook-nak azzal, hogy elvitte az LSR-hez, és a fiú fülég érő mosolyát látva ő maga is boldog volt. Elképzelte, hogy ők ketten a jövőben sokat fognak kint sétálni. Biztos volt abban, hogy úgy lesz, hiszen Yeong Wook annyira oda volt azért a hatalmas kertért.

[Zeneajánló: ennél a résznél elég nehéz volt választani egy ideillő zenét. Végül nagy sokára sikerült az MBLAQ- My Dream című dalát kiválasztanom.

A szöveg miatt esett erre inkább a választásom, hiszen ebben a részben Yeong Wook egy lépéssel közelebb kerül az álmához. Jobbat tényleg nem találtam, mert aminek a dallama illene ide, annak a szövege nem, vagy fordítva :D És még lenne egy másik zene is, amit kiválasztottam, mégpedig SHINee Onew-től az In Your Eyes című dal, ami a To The Beautiful You című dorama egyik betétdala.

Ezt is nagyrészt a szöveg miatt választottam ki. A történetben egyre jobban kezd kialakulni egy erős kötődés és érzelem a két főszereplő között. Yeong Wook hálás Kyu Sung-nek, amiért az segít neki a céljai elérésében, jól érzi magát a társaságában, ugyanakkor fél is a saját érzelmeitől...]

[Ez a rész teljesen másra sikeredett, mint amilyenre terveztem, ezért még lesz egy folytatása a fejezetnek. A füzetemben amúgy még a 4. fejezetnek számít. Igazából egészen addig szinte teljesen megegyezik a történet a füzetben lévővel, amíg a két fiú találkozik Baek Jong Soo-val, de ami az után történik azt csak a gépelés közben írtam hozzá, hogy ne legyen olyan unalmas a rész. Hozzáteszem, ennek tényleg nincs semmi valóságalapja, csupán fikció az egész. Nem tudom, milyen egy zenei kiadó belülről, mert még sosem voltam benne, csak annyit tudok, amennyit képeken, videókon keresztül láthatok, ezért megalkottam a saját kiadómat, ami úgy néz ki kívülről és belülről, ahogyan leírtam. Nyilvánvaló, hogy a valóságban teljesen különböző a leírtaktól, mint ahogy a gyakornoki élet sem teljesen ugyan olyan, ahogyan én leírom. Plusz az idolok is máshogy élnek, mint ebben a történetben. A különbség már abban is meglátszik, hogy Kyu Sung itt mondhatni beajánlja Yeong Wook-ot a kiadónál, majd meg is hallgatják a fiút, azonban ez természetesen nem így működik a koreai lemezkiadó cégeknél. Néha talán túlzok, vagy nem (úgy) írok le olyat, ami igazából létezik, de ezért egy történet ez, és nem valóság. Ennek ellenére remélem, hogy tetszik az írásom (már ha van egyáltalán valaki, aki olvassa:D)! Ígérem, hamarosan izgalmasabbá válnak az események!!]