A nap egyre közeledett, amikor Kim Yeong Wook végre elmehetett az LS Record-hoz meghallgatásra. Ahogy egyre közelebb kerültek ahhoz a bizonyos naphoz, úgy a fiú is egyre idegesebb lett. Kyu Sung nagyon sokat segített neki, ugyanakkor nem vette lazán Yeong Wook tanítását csak azért, mert Yeong Wook-ról volt szó. Épp ellenkezőleg. Nehéz feladatok elé állította őt. Mivel neki már volt tapasztalata, a kiadót pedig ismerte, a fiatalabb teljesen megbízott benne. Yeong Wook tisztában volt azzal, hogy egy valódi kiadónál még keményebben bánnak a gyakornokokkal, mint Kyu Sung bánt vele.

Kyu Sung rengeteget mesélt a fiúnak a gyakornoki életről, ami egy kicsit megrémisztette ugyan, de a végén csak még jobban be akart kerülni. Minden információ sokat számított neki és segítség volt számára, mert Yeong Wook olyan típusú fiú volt, aki csak akkor tudott megnyugodni, ha tudott arról, mi vár rá a jövőben.

Amíg Yeong Wook az iskolában volt, Kyu Sung a kiadónál töltötte a napjait. Viszont a saját órái között előkészítette a fiatalabb fiú próbáit is, ha pedig volt ideje rá, üzenetet írt Yeong Wook-nak, amiben mindenféle tanácsokkal és tudnivalókkal látta el. Az iskolában természetesen senki sem tudta, mi baja van a fiúnak, mivel az állandóan magában vigyorgott, de előfordult olyan is, hogy hangosabban felnevetett, vagy furcsa mozdulatokat csinált. A diákok kezdték azt gondolni, hogy megbolondult, ezért a szokásosnál is jobban elkerülték. Ez neki is feltűnt. Több iskolatársa ellenben beszólogatott neki, ami persze nem lepte meg, tekintettel arra, hogy mindig is voltak, akik bántották.

Az iskolában magányosnak érezte magát, mert hiányzott neki Hee Sung, az egyetlen olyan személy, akivel beszélgetni tudott. Azt kívánta, bárcsak ott lenne már vele. Mindig arra gondolt, hogy mi történhetett az egyetlen barátjával Kínában, amiért még nem érkezett vissza Koreába. Tartott attól, hogy nem is fog soha, de ezt a gondolatot minden egyes alkalommal próbálta a fejéből elhessegetni. A magányt csupán Kyu Sung enyhítette, de számára a két fiú mégis különböző volt. Amit az egyikükkel meg tudott volna osztani, azt a másikukkal nem. Szerette volna elmondani Hee Sung-nek, hogy hamarosan talán gyakornok lesz az egyik legnagyobb koreai lemezkiadónál, azonban Kyu Sung-gel erről úgy nem beszélgethetett, ahogy a másikkal tette volna. Yeong Wook néhányszor már azon volt, hogy felhívja a barátját, de a tárcsázás előtt mégis mindig meggondolta magát. Sosem szeretett telefonálni senkivel. Ezúttal attól is félt, hogy valami olyat hall, ami elszomorítja majd.

Szerdán Kyu Sung elment az iskolához, hogy megvárja Yeong Wook-ot,mert utána együtt mentek el a tánciskolába gyakorolni. Amikor a fiatalabb meglátta őt a kapun kilépve, nagyon meglepődött, de boldogság öntötte el a szívét. Úgy érezte, mintha egy lány volna, akiért a barátja elment az iskola elé, hogy aztán elmenjenek együtt enni valahová. Vidáman szaladt oda Kyu Sung-höz, mire a többi diák furcsán rájuk nézett, és hosszasan bámulni kezdték a két fiút. Illetve inkább a számukra ismeretlen Kyu Sung-öt.

- Nézd már! Ki az a jóképű srác a bolonddal? - hallották a fiúk egy lány hangját. Kyu Sung tekintete egyből keresni kezdte a hang tulajdonosát, és oda akart menni hozzá, hogy megvédje a fiatalabbat, azonban az elkapta a karját, és a fejét rázva jelezte neki, hogy hagyja őket.

- Nem tudom, de igazán jól néz ki. - nevetett egy másik lány is, miközben elhaladtak a fiúk mellett.

- Te, nekem olyan ismerős, mintha láttam volna már valahol. - szólt egy harmadik lány, és jól megnézte magának Kyu Sung-öt, mintha az csak egy tárgy volna.

- Hm, nekem nem, de szívesen megismerném. - felelte a lány barátnője - Csak tudnám, miért lóg egy olyan valakivel, mint ez a Kim Yeong Wook.

Yeong Wook mérgesen nézett utánuk, és látta, hogy a másik fiú is dühös, talán még jobban, mint ő.

- Induljunk. - szólalt meg Kyu Sung, és áttette a karját a fiatalabb fiú vállán, hogy a többi diák lássa, milyen jóban vannak egymással. Persze Yeong Wook megrémült ettől, amit próbált leplezni.

- Hyung, sajnálom, hogy ilyet kellett hallanod. - mondta félénken, miközben elindultak.

- Miért kérsz bocsánatot? Te mondtad azokat a dolgokat? - kérdezte idegesen Kyu Sung - Nem kellene olyanért bocsánatot kérned, amit el sem követtél. Ráadásul téged sértegettek. Az sem zavarta őket, hogy ott voltunk és mindent tisztán hallottunk. Miért nem engedted, hogy oda menjek hozzájuk? Kiosztottam volna őket. Nem beszélhetnek így rólad. Mindig így bánnak veled?

- Hyung, elég! - szólt ismét Yeong Wook, hogy leállítsa az idősebbet, és elhúzódott tőle. - Már hozzászoktam.

- Hé, de akkor sem csinálhatják ezt, akár hozzászoktál, akár nem.

- Csak rosszabb lenne a helyzet, ha közbeavatkoznál.

- Kim Yeong Wook... - kezdte Kyu Sung felemelt hanggal, aztán sóhajtott egyet. - Jól van. De ha komolyabban bántalmaznak, mindenképpen szólj.

- Ne aggódj, minden rendben. És talán hamarosan megváltoznak a dolgok.

Yeong Wook mosolygott, de valójában csak erőltette. Ő is el akarta hinni, hogy megváltoznak a dolgok, habár tudta, hogy nem fog megtörténni. Mindig is utálták, ezután miért változna a helyzet? A szíve mélyén hálás volt a másiknak azért, amiért aggódott miatta, mégsem akarta, hogy beleavatkozzon az iskolai dolgaiba, mégpedig azért, mert nem akarta, hogy neki is bántódása essen. Ha kiáll mellette, bizonyára Kyu Sung-öt is támadni kezdik.

A fiúk hamarosan odaértek a tánciskolába, ahol legelőször találkoztak, ott azonban nem álltak be a többiekhez táncolni, hanem egy másik terembe zárkóztak be, hogy nyugodtan tudjanak gyakorolni. Már hétfőn és kedden is ezt tették. Kyu Sung volt az, aki elintézte, hogy ott lehessenek. Szerencsére senki nem zavarta őket, és különben is, inkább bekulcsolták az ajtót maguk után, hogy még véletlenül se menjen be senki a terembe.

Azon a napon Kyu Sung egy CD-t vitt magával, amin különböző dalok voltak, de ő csak egyet keresett rajta. Mielőtt megmutatta volna Yeong Wook-nak, együtt bemelegítették a hangszálaikat. Az előző két napon inkább csak hangpróbát tartottak, és Kyu Sung csak egyszerűbb dalokat énekeltetett a fiúval. Már első hallásra beleszeretett a hangjába. Tudta, hogy Yeong Wook-nak valóban az LS Record-nál a helye.

- Nem tudom, mennyire ismered a következő dalt - kezdte Kyu Sung, miközben leült az asztal szélére a zenelejátszó mellé, és a telefonján keresett valamit -, de nézheted a szöveget közben. Tessék. - nyújtotta át a készüléket - Egyébként a rappel hogy állsz?

- Hát... megy is, meg nem is. - vonogatta a vállát a fiatalabb - Komolyabban sosem gyakoroltam. Könnyen belezavarodok a szövegbe.

- Rendben, semmi baj. Gondolom, nem akarsz rapper lenni. A hangod alapján is azt mondanám, hogy énekes vagy.

- Szerinted tényleg megvan a hangom ahhoz, hogy énekes legyek?

- Teljesen. Az elnök el lesz ragadtatva tőled, majd meglátod. - és Kyu Sung mosolyogva megpaskolta a fiú fejét.

- Még nem kérdeztem, de te hogyan kerültél be oda? Milyen volt a meghallgatásod? És mit mondtak?

Kyu Sung zavartan felkacagott, és ebből a másik gyanította, hogy valami olyan történhetett, amire nem szívesen emlékszik vissza a fiú. Egyre kíváncsibb lett, azonban Kyu Sung nem akart beszélni. Azt mondta, majd akkor avatja be, ha Yeong Wook-nak sikerül a meghallgatása.

- Hyung, kérlek mondd el! - kérte Yeong Wook, és próbált szomorú arcot vágni, reménykedve abban, hogy az meghatja majd az idősebbet. - Igazán örülnék, ha tudnék róla. Sokat segítene, és... csak érdekelne.

Az utolsó mondat megmosolyogtatta Kyu Sung-öt. Tetszett neki, amikor valami érdekelte Yeong Wook-ot vele kapcsolatban. Az ajkába harapva biccentett, és összefonta a karját a mellkasa előtt.

- Oké, akkor egyezzünk meg abban, hogy később elárulom, viszont előtte gyakoroljunk. Szorít az idő. - mondta.

Yeong Wook ettől lelkesebb lett, vigyorogva állt meg a másik előtt. A kezében lévő telefon képernyője már elsötétült egy ideje, és mivel nem tudta kioldani a képernyőzárat, segítséget kért Kyu Sung-től. Az idősebb visszaadta neki a készüléket, miután kioldotta a zárat, ő pedig megnézte a szöveget.

- Ó, ez Big Bang. - pillantott fel egy pillanatra - Indíthatod a zenét, hyung. Először csak meghallgatom, ha nem baj.

Kyu Sung teljesítette a kérést, Yeong Wook pedig várta, hogy a dalban a Big Bang tagok énekelni kezdjenek. Amikor megkezdte az ének, a szemével követte a szöveget a telefonon.

- Hű! - fújtatott a zene végén - Észre sem vettem eddig, hogy ennyire rappes a szöveg.

- Válasszunk másikat?

- Nem szükséges. Éneklem.

Így hát a fiú a telefonon a szöveget nézve együtt énekelt az zenekarral. A hangját annyira kieresztette, amennyire csak tudta. Eleinte nem nagyon volt bátorsága hozzá, de korábban Kyu Sung rászólt, majd biztatta őt, ezért valahogy sokkal jobban mert énekelni előtte. Persze nem tudott teljesen ellazulni a fiú jelenlétében, ami eleinte kissé problémát is okozott.

A zene végetértével Kyu Sung ismét leállította a lejátszót, aztán a bátortalanul pislogó Yeong Wook-ot kezdte el figyelni. Észrevette, hogy a fiatalabb elbizonytalanodott az éneklés közben. Ez pedig nem volt jó. El kellett érnie, hogy a fiú bízzon magában, és elhiggye a tényt, hogy igenis tud énekelni. Yeong Wook elé állt, a kezeit pedig a vállára tette.

- Az ének majdnem tökéletes volt, viszont néha megremegett a hangod. - mondta - Ezen tudunk javítani, ne aggódj. A rap most nem olyan fontos, ebben én sem vagyok olyan jó. Hidd el, hogy nagyon szép hangod van. Tetszik. És ne érts félre, de még jobb is a hangod, mint amire számítottam. Ezt úgy értem, hogy mivel említetted, hogy nem volt lehetőséged normálisan gyakorolni, nem gondoltam, hogy ennyire tisztán tudsz énekelni. Márpedig tudsz. Nagyon tudsz.

Yeong Wook egy pillanatra belenézett a másik szemébe, de képtelen volt állni a tekintetét, ezért lehajtotta a fejét. Kyu Sung nem tudta visszatartani a mosolygást. Egyszerűen csak aranyosnak találta Yeong Wook-ot, és legszívesebben átölelte volna. Hogy ezt a vágyát enyhítse, kivette a fiú kezéből a telefonját, és azt kezdte el figyelni.

- Én is eléneklem, mutatom, hogy csináld. Mostanában gyakoroltuk ezt néhány gyakornokkal közösen. Ha szólok, indítsd el a zenét, aztán együtt is elénekeljük.

- Jó, de várj egy kicsit. - és Yeong Wook kifújta magát. - Ez az egyik kedvenc számom tőlük, tehát mennie kell.

- Csak nem Big Bang rajongó vagy?

- De. Olyasmi.

- Akkor biztos szeretnél velük egy színpadon állni egy nap.

- Ne is mondd! Az volna egy nagy csoda, de elájulnék. A Big Bang sunbae-k igazán jók. A legjobbak. De tudod mit? Inkább próbáljunk.

Kyu Sung nevetve nézett a fiatalabb után, ahogy az odasietett a zenelejátszóhoz. Néhány másodperc elteltével már a Haru Haru című dalt énekelte. Yeong Wook - habár már hallotta a fiú hangját - csodálattal figyelte őt, megbabonázva hallgatta az énekét. Kyu Sung hangja tökéletes volt, a szeme is megtelt könnyel tőle, és kirázta a hideg. Nem, biztos nem ment nehezen a meghallgatása. Ha olyan hangja van, amilyen, akkor nyilván sikerült simán bekerülnie az LS Record-hoz.

Miután az idősebb befejezte az éneklést, együtt gyakoroltak egészen addig, amíg végül Yeong Wook-nak egyedül is sikerült elénekelni. Kyu Sung büszkén hallgatta végig egymás után háromszor a fiút, aztán elégedetten felmutatta a hüvelykujját.

- Nagyon ügyes vagy. Úgy tűnik, gyorsan tanulsz. Ezt már a táncnál is megfigyeltem.

- Ühüm. - bólintott a fiatalabb vigyorogva - Lehet, hogy csendes vagyok és könnyen megijedek, és az iskolában lenéznek, de az eszem az vág. Na, jó, azért nem akarok nagyképűnek tűnni. Nem vagyok az. Viszont tényleg könnyen megjegyzek mindent. Ha csak látok egy koreográfiát, megfigyelem, memorizálom, és már tudom is nagyjából a lépéseket. Ugyan ez igaz a dalszövegekre is.

- Akkor a jegyeid is nagyon jók lehetnek az iskolában.

- Muszáj annak lenniük. - és Yeong Wook szomorúan elfordult. - Apám leszid, ha rosszabb jegyeket kapok.

Kyu Sung nem tudott mit mondani, sajnálkozva nézte a fiú hátát, aztán váratlanul a vállára tette a kezét.

- De minden rendben van. - erőltetett egy mosolyt Yeong Wook. - Nincs nagy nyomás rajtam a tanulás miatt, hisz mondtam, hogy könnyen megjegyzek mindent.

- Értem. Akkor japánul nem tudsz véletlenül? - érdeklődött az idősebb. Egy ötlete támadt, ezért is érdekelte annyira a dolog.

- Nem igazán. Egy keveset, amit a suliban tanulunk. Olvasni tudok nagyjából, meg a beszéd is megy, csak épp mondatokat nehéz összetenni, de a legnagyobb gondom mégis az írásjegyek írásával van. Tehát inkább mondanám, hogy kezdő szinten állok. Nos, igen, az idegen nyelveket nem olyan egyszerű még nekem sem megjegyezni. Miért?

- Mert azt mondod, szereted a Big Bang-et, és az egyik japán daluk szerintem illene a hangodhoz. Tehát ha szöveget látsz, ami nem írásjegyekkel van írva, el tudod olvasni, igaz?

- El.

- Akkor várj egy pillanatot.

Yeong Wook kíváncsian figyelte, ahogy a másik fiú a telefonján nagyon keres valamit, az ujjait ide-oda húzogatta a kijelzőn, néha pedig írt. Az arcán komoly kifejezés ült. Amikor megtalálta, amit keresett, újra vigyorogva pillantott fel, és Yeong Wook kezébe nyomta a telefonját.

- Tell Me Goodbye? Ez menni fog! - örült meg Yeong Wook, ugyanis nagyon jól ismerte azt a számot. Korábban már elénekelte párszor, amikor egyedül volt otthon és senki nem hallhatta. Szomorú egy dal. Éppen emiatt énekelte el és szerette meg. Amikor már tényleg egyedül maradt, mert Hee Sung elment Kínába, és nem hallott róla egy ideje annak ellenére, hogy már rég vissza kellett volna térnie, gyakran bekapcsolta ezt a Big Bang számot.Legtöbbször sírt közben. Aztán egyszer csak elkezdte énekelni a szöveget, míg végül szinte teljesen megtanulta azt. Nem igazán volt szüksége arra, hogy nézze a dalszöveget, habár ennek ellenére szinte mindig olyan videót indított el az interneten, ami tartalmazta a szöveget is. Ezúttal is így tett. Rábökött a videóra Kyu Sung telefonján, ami elindult, ő pedig énekelni kezdte a dalt. Közben elképzelte, hogy az öt Big Bang taggal együtt egy színpadon adja elő a zeneszámot. Persze a valóságban egyedül volt, így pedig elég nehéz feladatnak bizonyult az éneklés, tekintettel arra, hogy a zenekar öt taggal rendelkezett, ő meg csupán egymaga volt. A kiejtése sem volt tökéletes, de nem is volt a lényeg. Kyu Sung nem várta el tőle, hogy egyből japánul énekeljen, ráadásul hibátlanul. Különben is, a fiú hangja szép és tiszta volt.

- Komolyan, lehet, hogy nem tudtad gyakorolni az éneklést rendesen, de ennek ellenére olyan a hangod, mintha minden nap képezték volna. - szólalt meg Kyu Sung a dal után. - Még most is elcsodálkozom. Te aztán tényleg arra születtél, hogy énekelj és táncolj. Igazi tehetség vagy. Nincs a rokonaid között valaki, akitől örökölted?

- Nem tudok róla.

- Akkor nem értem. Talán, ha az apád is tudná...

- Akkor sem engedné. - szólt közbe Yeong Wook egy kissé idegesen - Hallanád, miket mond néha a K-pop idolokról. Szerinte mihasznák és csak ugrálnak a színpadon, akár a majmok.

- Mihasznák? - háborodott fel a másik annak a hallatán, amit Yeong Wook mondott. - Majd hozd el őt a kiadóba, amikor szerződtettek. Ott láthatja, hogy egyáltalán nem azok. Ha tudná, miket kell átélniük a gyakornokoknak, amíg végre debütálhatnak, aztán utána is mennyire leterhelik őket a sok fellépéssel, gyakorlással, fotózással, interjúkkal, reklám szereplésekkel, műsorokban való részvétellel és még folytathatnám a sort. Ráadásul ez "csak" az LS Record, ahol még egyszerűbb dolguk is van a fiataloknak, mint más kiadóknál.

- Én tudom. - szólt halkan Yeong Wook - De ő akkor sem fogja megváltoztatni a véleményét. Azt mondaná, hogy ők választották ezt az életet ahelyett, hogy valami normális dolgot csinálnának, aminek értelme is van, de így csak elvesztegetik az időt.

Kyu Sung egyre csak mérgesebb lett attól, amit hallott. Nem tehetett róla, de valahogy egyáltalán nem kedvelte a fiú apját, és ez az érzés csak fokozódott benne. Természetesen nem mondta és mutatta ki ezt, mert nem akarta megbántani Yeong Wook-ot, azonban a dühét egyáltalán nem tudta visszafojtani. Yeong Wook nem hibáztatta. Az apja makacs, régi vágású ember, akinek nem lehet semmit megmagyarázni.

- Jobb lesz akkor, ha folytatjuk a gyakorlást, hogy megmutathasd neki, téved. - lépett az idősebb a táskájához, amit a fal mellé tett azután, hogy megérkeztek a terembe. Leguggolva elé turkált benne néhány másodpercig, aztán előhalászott egy másik CD-t. - Ráírtam, amit kértél. - nyújtotta Yeong Wook felé. - Sajnálom, hogy csak mára lett kész.

- Semmi baj, hiszen már ismerem a dalt is és a táncot is. Kezdhetem is a gyakorlást. Koreográfiával?

- Koreográfiával. - bólintott Kyu Sung.

- Akkor G-DRAGON-t éneklem és táncolom, a másik lesz csak a koreográfia.

- Rendben, de biztosan menni fog GD? Nem akarsz mégis mást választani? Persze nem azért, mert nem bíznék benned és a képességeidben.

Yeong Wook a másik fiú mosolygós arcára pillantott. A szeméből kiolvasta, hogy valóban bízik benne, és ez jól esett neki. Viszonozta a mosolyt, majd zavartan, a tarkóját vakargatva elfordult, hogy aztán a lemezt a lejátszóba helyezze. Miután ezzel megvolt, a táncterem közepére sétált, a másik pedig hamarosan elindította neki a zenét. Ahogy a fiú énekelni és táncolni kezdett, Kyu Sung megbabonázva figyelte őt. Egyszerűen nem tudta visszatartani a mosolygást, és pislogni is elfelejtett. Azért megfigyelte, hogy Yeong Wook számára eléggé megterhelő egyszerre énekelni és táncolni, de tudta, ez idővel úgyis változni fog. Ő is így kezdte. A gyakornokokat azonban edzik, hogy jó kondícióban legyenek, tehát hozzá fog szokni. Nem hibáztatta, amiért nem ment neki, hiszen még sosem csinálta korábban.

A zene felénél Yeong Wook váratlanul megállt. Az idősebb ijedten pattant fel az asztalról, de amikor a fiú folytatta az éneket és a táncot is, visszaült a helyére. Yeong Wook nem akart szünetet tartani, kérte, hogy Kyu Sung indítsa el a zenét újra. Megtette, habár látta, hogy szenved egy kicsit. Végül Kyu Sung úgy döntött, félbeszakítja a fiút. A zenét kikapcsolta, mire a másik megtorpanva ránézett.

- Ne nézz így. - indult meg felé - Csináljuk együtt.

- Jól vagyok.

- Ne hazudj és ne aggódj. Tudom, mi a baj, ezért nem kell úgy tenned, mintha mi sem történne.

Yeong Wook lehajtotta a fejét.

- Beszélj. - mondta neki az idősebb, és az állához nyúlva felemelte a fejét, hogy ránézzen. Ez azonban csak még inkább zavarba hozta a fiút, akinek az arcán rózsaszín folt jelent meg. Kyu Sung mégsem foglalkozott ezzel.

- Megszokom, de ahhoz gyakorolni kell. - szólalt meg a fiatalabb.

- De nem így. Ha túlterheled magad, attól csak fáradtabb leszel. Tudom, hogy eddig nem csináltál hasonlót, ezért nehéz, viszont ez nem marad így.

- És ha akkor is ez történik? Nem fogok bekerülni.

- Ne mondd ezt! Gyere, pihenj egy kicsit.

Yeong Wook hagyta, hogy a másik magával vonszolja, majd lenyomja a székre. Hallgatta, hogy Kyu Sung a továbbiakról beszél neki, ő pedig bólogatott. Rádöbbent, hogy jobban jár, ha hallgat rá. Hamarosan visszamentek a terem közepére, és először Kyu Sung megmutatta a főbb lépéseket, aztán Yeong Wook háta mögé állva megfogta a fiú karját, hogy megmutassa, mennyire kell felemelnie a karját az egyik lépésnél. Ez Yeong Wook-ot ismét zavarba hozta, a következő pillanatra pedig már el is felejtette, hogy mit mondott neki a másik. Kyu Sung türelmes volt vele, megmutatta neki megint, és bár keményen vette a gyakorlást, néha ő is elviccelte a dolgokat, hogy megnyugtassa Yeong Wook-ot.

Azon a napon Yeong Wook egyébként nagyon boldog volt, mert egy olyan oldalát ismerte meg Kyu Sung-nek, amiről nem tudta, hogy létezik. Tudta, hogy kedves és laza, de ha gyakorlásról volt szó, bekeményített. Ezért sem tudtam még csak elképzelni sem, hogy próba közben nevessen, vagy valamit elidétlenkedjen. Úgy érezte, egyre jobban kedveli őt.

A délután hátralévő részét három részre osztották fel: először a koreográfiára koncentráltak, majd az énekre, a végén pedig együtt gyakorolták a kettőt. Yeong Wook-nak sikerült elérnie, hogy szinte hibátlanul előadja a dalt a tánccal együtt. Azért persze még mindig voltak kisebb problémái, de Kyu Sung miatt nem volt pesszimista többé. Ezzel fejezték be az aznapi gyakorlást. A két fiú leült a fal mellé, hogy pihenjenek és átbeszéljék a dolgokat, mielőtt hazamennének. Kyu Sung előszedett valamit a táskájából, majd a padlón a másik felé tolta.

- Tessék, egyél. Megérdemled.

Yeong Wook lenézett a műanyag dobozra és a vizes palackra. Az utóbbit vette el először. Egy húzásra megitta a víz felét.

- Köszönöm, hyung. - és elvette a dobozt is. A tartalma zöldséges rizs volt még több zöldséggel és egy kis hússal. Hálás volt az ételért, mert kezdte úgy érezni, összeesik, ha nem ehet valamit.

- Remélem, ízlik majd. Hoztam volna laktatóbbat is, de most jobb, ha nem eszel olyanokat.

- Finom. - mosolygott a fiatalabb, miután belekóstolt az ételbe, és még a hüvelykujját is felmutatta, hogy kimutassa, mennyire ízlik neki.

- Ennek már csak azért is örülök, mert én készítettem még az éjszaka.

- Akkor még finomabb!

Kyu Sung elnevette magát, mert boldoggá tette a dicséret. - Ma nagyon ügyes voltál. - váltott témát - Büszke vagyok rád.

- Hyung... - kezdte a fiatalabb, miután lenyelt egy adag rizst - Tudtál már beszélni az elnökkel? Hogy mikor néz meg...

- Ma akartam, de végül nem tudtam, mert sürgős dolga volt. Később felhívom.

- Nagyon izgulok. Hogy valamit elrontok, vagy nem felelek meg.

- Nem kell aggódnod emiatt, már mondtam. Fantasztikus vagy. Csak ha ott állsz előttük, ne gondolj arra, hogy hol is vagy és mi a tét. Vedd úgy, hogy egy próbán vagy.

- Ühüm.

- Bemész, bemutatkozol, majd előadod, amit kell. Ügyes vagy.

- Na, és milyen az elnök?

- Nagyon rendes és kedves. Értékeli a tehetséget, ugyanakkor elvárja, hogy keményen dolgozz. Tiszteli a gyakornokokat és az előadókat, nem szól bele a magánéletükbe, és ha bármi probléma van, meg lehet beszélni vele. Nagyon ritka, ha felemeli a hangját. És ami fontos: a gyakornokokat majdhogynem egyenlőként kezeli a már befutott sztárokkal. Az LSR-nél olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Szóval tényleg semmi ok az aggodalomra.

- Ez megnyugtató. - fújta ki a levegőt Yeong Wook. Gyorsan folytatta az evést, mire Kyu Sung rászólt, hogy lassabban egyen.

- Tudom, bocsánat. - lassított a tempón a fiú. - Csak sietnem kellene haza. Már késő van, és az apámnak biztos feltűnik, ha később megyek. Ha sokáig kimaradok, gyanakodni kezd.

- Először edd meg ezt, de lassan, aztán mehetsz. Közben teljesítem a kérésed.

Yeong Wook kérdőn nézett rá.

- Válaszolok a kérdésedre. - mosolygott - A kiadó akkoriban meghallgatást írt ki, ahová elmentem. Tíz embert szándékoztak felvenni. A meghallgatáson elő kellett adnunk egy dalt, majd csoportokra osztva random táncolnunk kellett a zenékre, amiket bejátszottak. Az eredményt másnap tudtuk volna meg, de kiderült, hogy meg kell ismételni a meghallgatást, ezért pár nap múlva erre sor is került. Később tudtam meg, hogy az egyik esélyes visszalépett, és ez volt a szerencsém. Ha nem lép vissza, valószínűleg nem kerülök be. Ugyanis egy kicsivel jobb volt tőlem. Az elnök elmondta, hogy nehéz volt dönteniük, és sajnálta volna, ha én nem leszek kiválasztva.  Szóval egy hajszálon múlt az egész.

- Komolyan? - csodálkozott Yeong Wook - Ezt nem gondoltam volna. Túl jó vagy ahhoz, hogy ne válasszanak be.

- Így gondolod?

- Igen.

- Valójában azt is mondta az elnök, hogy visszahívtak volna, ha kiesek.

- Ó, tényleg? Akkor nem csak szerintem vagy jó.

Kyu Sung felnevetett, majd hosszasan fürkészte a fiút. Tökéletesen érezte, hogy a szíve hevesen kezd verni a mellkasa bal oldalán a pulóvere alatt. Nem bírta rávenni magát arra, hogy levegye a tekintetét Yeong Wook-ról. Meg akarta simogatni azt a sima arcot, hozzá akart érni a bőréhez, sőt mi több, egy puszit akart nyomni a szájára. Zavartan harapott bele a saját ajkába, de mielőtt kitalálta volna, hogy mit tegyen, Yeong Wook megszólalt, ez pedig visszarántotta a valóságba.

- Megettem, köszönöm. Most már tényleg indulnom kellene. Előtte gyorsan letusolok még.

Kyu Sung biccentett. Nézte, ahogy a fiatalabb feláll, aztán a táskájával együtt kimegy a teremből. A fejét a falnak támasztotta, és sóhajtott egyet. Csupán néhány méter választotta el az öltözőtől, ahol Yeong Wook éppen levette a ruháit, majd beállt a zuhanyzóba. Kényszerítenie kellett önmagát, hogy ne menjen utána.

Yeong Wook megnyitotta a csapot. Kellemes érzés volt, ahogy a meleg víz végigfolyt a testén. Lehunyt szemmel hátrahajtotta a fejét, hogy az arcát is érje a víz. A hajába túrva próbálta összeszedni magát. Kyu Sung furcsa hatással volt rá, és ő ezt nem tudta kezelni. A tudat, hogy ott van a közelében egyszerűen csak boldoggá tette és megnyugtatta. Mégis olyan ideges volt.

A fiú magára vette az egyenruháját, miután megtörölközött. Tulajdonképpen azért sem cserélte át egy kényelmesebb ruhára, hogy az apja ne gyanakodjon. Így legalább azt mondhatta, hogy egészen addig a tanulással foglalkozott az iskolában, vagy egy barátjánál. Ami persze nem volt neki az iskolában, de ezt a férfi úgysem tudta. Aznap az édesanyjának szólt, hogy csak este ér haza, mert a könyvtárban akar tanulni a szakkör után. Ez azonban még nem nyugtatta meg teljesen. Az apja nem az az ember volt, akit csak úgy félre lehet vezetni. Korábban már előfordult, hogy nem egyenruhában ment haza, és az apja még ebből is hatalmas problémát csinált. A fiúnak nehezen sikerült csak kimagyaráznia magát, egy kicsit hazudnia is kellett. Így hát mindig tartott attól, hogy lebukik.

Az idő már későre járt, nyolc óra is elmúlt, amikor Yeong Wook elindulhatott haza. Nem volt kedve hozzá, de kénytelen volt hazamenni. A buszmegállóban megállva még egyszer köszönetet mondott Kyu Sung-nek, aztán elbúcsúzott tőle, mert észrevette a közelgő buszt.

- Kim Yeong Wook - szólalt meg az idősebb, ahogy ránézett a fiú kék alapon fehér betűs névtáblájára az egyenruhája felsőrészének bal oldalán. - Legyünk együtt Korea új idoljai.

- Együtt? - csodálkozott a fiatalabb fiú.

- Igen. Együtt.

Jó érzés volt kimondania az "együtt" szót. Valamit még mondani akart, viszont nem tudott, ugyanis odaért a busz. Sietve tudott csak elköszönni Yeong Wook-tól. Talán jobb volt így.

- Kedvellek. - suttogta maga elé Kyu Sung - Kedvellek, Kim Yeong Wook.

Zeneajánló: Ehhez a részhez határozottan a Big Bang- Haru Haru című dalát kell, hogy ajánljam, hiszen ez az, amit Yeong Wook gyakorol először. Külön most nem fogom kitenni, de azért persze ajánlom még szintén a Big Bang-től a Tell Me Goodbye-t és G-Dragon-tól a Breathe című számot, amire szintén gyakoroltak.

Plusz zeneajánló: az utolsó jelenethez akartam még valamit, így erre gondoltam, mert ez a dal napok óta nagyon tetszik így, ahogy BTOB Minhyuk énekli [eredeti előadó: Geeks ft. Ailee: https://www.youtube.com/watch?v=rk1yGHtuq0c]:

[Ez a fejezet kicsit hosszúra sikeredett, pedig az eredeti fejezetnek csak egy részét írtam le. Viszont hozzá írtam még sok mindent, ami miatt a párbeszéd került többségbe. Mostantól rendszeres lesz az ilyen szétszedett fejezet, mert a füzeteimben némelyik akár 30 vagy több oldalasra is sikeredett, plusz ha még írok is közben hozzá... Egy ideje nem tudtam folytatni a történetet, ami már csak azért is zavaró, mert ilyenkor mindig kiesek a ritmusból, elfelejtek sok mindent, nincs kedvem annyira írni stb. Mindig emiatt szakadtak félbe a történeteim. Tudtam, hogy lehetetlenség végezni az egésszel néhány hónap alatt, de azért nem gondoltam, hogy "csak" addig sikerül eljutnom, ameddig. A lényeg még hátra van. Most a vizsgaidőszak miatt voltam képtelen írni, habár éjszakánként néhány jelenet vázlatát megírtam táblagépen, és új jelenetek is eszembe jutottak. Még egy vizsgám hátra van, így ez után megint kitudja mikor fogok tudni írni. Két héten belül talán, ha kedvem is lesz hozzá. Időhiányom is van, mert rengeteg dolgot kell csinálnom, például válaszolni az ismerőseim régen küldött email-jeire, meg tanulnom is kell a nyáron. Arról nem is beszélve, hogy ha túl sok időt töltök az írással, feltűnő leszek, és le leszek szidva, hogy nem csinálok semmit, olvassak, tanuljak meg ilyenek. Kicsit össze is zavarodtam, amióta nem tudtam normálisan foglalkozni a történettel, és a füzetben az utolsó fejezetben azt hiszem, hibákat is vétettem emiatt. Szerintem ebben a fejezetben is lettek hibák gépelés közben, mert vagy 3 napja gépelem szerintem, miközben meccseket nézek, alig férek el az ágyon, mert nem vagyok egyedül, és napközben egy csomó dolog az ágyamra kerül, ami bezavar. Ja, és nem is vagyok túl jól most ettől az időjárástól. Ha találok hibát, esetleg túl sok az ismétlés, javítom. Még a füzetemet sem merem nagyon nézni közben, mert tudom, hogy akkor tesóm kérdezné, hogy mit csinálok, aztán meg kezdené a szokásos dolgokat arról, hogy nem csinálok semmit és mással kellene foglalkoznom... Főleg, hogy még lesz egy vizsgám 9,5 nap múlva. Na, mindegy. Hátha időközben valaki rábukkan erre a blogra, mert szerintem még mindig nem olvassa senki :D Fogalmam sincs, hogyan lehetne terjeszteni. Megosztani nem akarom, ami hátrány, de nem örülnék, ha a tesóm belenézne, és biztos lenne olyan, akinek nem tetszene a téma miatt, meg az ismerőseim olyanok, hogy nem is foglalkoznak azzal, amit megosztok. Lehet az akár K-poppal kapcsolatos, még azokat sem érdekli, akik szintén szeretik. Komolyan, nem szoktam könyörögni, de ha valaki olvassa ezt, akkor írjon egy kommentet, hogy tudjam, van valaki, aki megtalálta a blogot. :D Egyébként pár hete lettem BTOB rajongó, ezért valószínűleg írok bele valamit a történetbe róluk is, mármint megemlítem őket valamilyen szituációban. A füzetben van ilyen már írva, de ott már sokkal előrébb tartok.:) ]