2012 márciusa

A tizenhat éves fiú reszketve lépett be a táncterembe. Nem azért reszketett, mert fázott, hanem aggodalom töltötte el és kicsit félt. Ha új helyre, új emberek közé kellett mennie, mindig így érzett. Tartott attól is, hogy valamit el fog rontani, vagy beég már az elején a többiek előtt. Habár a vérében volt a táncolás, mégis képes volt arra, hogy valamit rosszul csináljon idegességében. Ennek ellenére ő mégis táncolni akart. Ez volt az, amit tényleg szeretett csinálni az éneklés mellett. Erre összpontosított, amikor kinyitotta az ajtót, de éppen csak tenni tudott pár lépést, már meg is torpant. Úgy tizenöt ember volt a teremben, legalábbis ennyinek számolta hirtelen. Mind táncoltak, méghozzá nagyszerűen. Észrevette, hogy legelöl, ahol a tánctanárnak kellene lennie, egy fiatal fiú vezeti a többieket. Ez a fiú nem nézett ki tőle idősebbnek, és úgy vélte, talán nem is az. Biztos volt abban, hogy nem tanár, bár a tánctudása ahhoz is meglett volna. Lenyűgöző mozgása volt. A félénk fiú csak nézte őt, és valamiért képtelen volt levenni róla a szemét.

A táncos fiú hirtelen megállt, de ezt a másik nem fogta fel, hiába látta. A zene is elhallgatott, majd többen megfordultak, amikor feltűnt nekik, hogy valaki nézi őket. A legelöl álló fiú nem fordult meg rögtön, csak a tükörben figyelte az érkezőt. Valami abban a pillanatban megváltozott, ahogy észrevette őt, de nem tudta, micsoda. Lassan megfordult, viszont továbbra sem szólt semmit. A többi fiatal érdeklődve nézte az érkező fiút, miközben kérdezősködtek afelől, hogy kicsoda ő.

- Te... - szólalt meg végül a táncot oktató fiú furcsán - Te vagy Kim Yeong Wook?

Honnan tudja a nevem? - csodálkozott a szólított fiú, de aztán gyorsan bólogatott és mondta, hogy igen, ő az.

- Szia! - köszöntötte őt mosolyogva a fiú - Én Kim Kyu Sung vagyok, de nyugodtan szólíts csak Kyu Sung-nek.

Yeong Wook kicsit meghajolt, majd zavarba is jött, ugyanis az egyik lány elkiáltotta magát.

- Oppa! Hogy engedhetnéd, hogy úgy szólítson? Nem is ismeritek egymást. Hyung - nézett a megszeppent Yeong Wook-ra dühösen, mintha az bármiről tehetne -, hyungnak kellene szólítanod.

Kyu Sung rászólt, hogy hagyja abba, de a lány csak megsértődött ezen. A másik fiú döbbenten pislogott és halkan elismételte azt, hogy hyung. Kyu Sung nem akart többé a témával foglalkozni. Odalépett Yeong Wook mellé, átkarolta a vállát, amitől persze a fiú zavarba jött, aztán elmagyarázta, hogy ő nem a tanár. A többiek ezen elnevették magukat. Kiderült, hogy a tánctanár lebetegedett, és mint mindig, most is Kyu Sung volt a tanárhelyettes.

- Éppen egy új koreográfiát kezdtünk tanulni. Gyere, csatlakozz. - biztatta.

- Bocsánat, hogy késtem. - kért elnézést a fiú, de ez látszólag Kyu Sung-öt nem zavarta.

- Semmi baj, csak pár perce kezdtük.

Kyu Sung be akarta mutatni a koreográfiát, amin dolgoztak, de az egyik lány odaszaladt hozzá, hogy addig vitatkozzon vele, amíg bele nem egyezett abba, hogy ő tarthasson bemutatót az új fiúnak. Yeong Wook elmosolyodott rajta, mert gyanította, miért akarja a lány bemutatni neki a koreográfiát. A lány fantasztikusan táncolt, de az utolsó lépést elrontotta és elesett. Yeong Wook ösztönösen odaszaladt segíteni neki, amitől aztán a lány egy pillanat alatt elpirult. Kyu Sung is akkor ért oda hozzá, amikor a másik fiú. A kezük véletlenül összeért, de Yeong Wook ijedten elhúzta a sajátját. Egy pillanatra ránézett Kyu Sung-re, és elcsodálkozott, mennyire jóképű. Vékony, karakteres arca volt sötét szemekkel és sötétbarna - valószínűleg festett -, a szemébe hulló hajjal. Az arcán egy mosoly bujkált folyamatosan. A fiú magasabb volt tőle.

- Jól vagy? - kérdezte gyorsan a lánytól Yeong Wook, hogy ezzel is leplezze zavarát. A lány válaszul először csak szipogott egyet, majd biccentett. Valójában nem hallotta, mit kérdezett a fiú, annyira szégyellte magát a történtek miatt. Ha tudott volna, inkább elszaladt volna. Azonban erre nem volt képes, ugyanis alig bírt lábra állni. Kyu Sung ezért úgy döntött, befejezi az órát, de a lány ellenkezett. Megint vitatkozni kezdett a fiúval, amíg az bele nem ment abba, hogy folytassa az órát.

Yeong Wook is csatlakozott a többiekhez. Először csak bemutatták neki a lépéseket, lassan, hogy követni tudja őket. Senki nem gondolta volna, hogy az első próbálkozásra menni fog neki a koreográfia, viszont a fiú egyetlen egy hibát sem vétett, amikor már ő is együtt táncolt a többiekkel. Kyu Sung pedig külön figyelt rá, hogy segíteni tudjon, ha szükséges lenne. A táncosok közül volt olyan, aki még többszöri próbálkozás után is hibákat vétett. Éppen ezért mindenki csodálkozva bámulta az újonnan érkezőt. A lányok összesúgtak, a fiúk pedig irigykedtek rá. Kyu Sung szava elállt, és percekig nem is tudott mit mondani. Az egyik fiú hozta vissza a táncterembe a gondolataiból. Miután magához tért ámulatából, össze-vissza kezdett beszélni, eltűnt az a magabiztos fiú, aki előtte volt.

- Saj... nálom. - szólalt meg - De ez... Nem is tudok mit mondani.

Yeong Wook ismét megrémült, mert azt gondolta, olyan rosszul táncolt, hogy nem tetszett a másiknak. Félt, hogy azt mondja, nincs ott helye, menjen el. Most már nem is a tánctól izzadt, hanem a stressztől. Amikor aztán Kyu Sung kimondta, hogy elképesztő volt, nagyon boldog lett.

- Köszönöm, hyung! - hálálkodott. Miközben meghajolt legalább háromszor, rádöbbent, hogy a többiek még mindig őt nézik. Ez zavarta.

Az óra után nem szabadult olyan könnyen, mindenki azt akarta, beszéljen magáról, hogy megismerhessék. Inkább menni szeretett volna, mégis leült a földre és válaszolgatott a kérdésekre, amiket feltettek neki. Tudni akarták, mikor kezdte a táncot és hol tanulta, mennyit gyakorol, miért táncol, van-e terve a jövőre nézve a tánccal kapcsolatban, stb. Megpróbált kielégítő válaszokat adni. Arra a kérdésre, hogy van-e terve, nem szívesen válaszolt, ezért nem is azt mondta, amit gondolt. Tudta, úgysem valósulhat meg az álma.

Miután ő is megismerte a többieket, a megsérült lányért megérkezett az anyukája, ezért be is fejezték a beszélgetést. Mindenki ment átöltözni, de az öltözőben a fiúk tovább nézték Yeong Wook-ot. A fiú nem tudta, mit tegyen. Nem szívesen vette volna le a ruháit a többiek előtt, hiába voltak mindnyájan fiúk. Zuhanyozni is szeretett volna. Egyedül. Meg is kérdezték tőle, ő miért nem készülődik, mire hirtelen rávágta, hogy gyorsan telefonálnia kell. Így el tudott szabadulni. Visszament a táncterembe, viszont nem telefonált, csak kifújta magát. A nagy teremben körbenézett, majd a tükör elé állva saját tükörképét kezdte nézni.

- Tényleg olyan jó vagyok? - kérdezte bizonytalanul magától. Amikor válasz érkezett a kérdésére, igencsak meglepődött. Akkor vette csak észre, hogy Kyu Sung lassan közelít felé. Megfordult, hogy ránézzen. A fiú fél méterrel előtte állt meg.

- Tényleg jó vagy. - ismételte meg - Látszik, hogy nem kezdő vagy. Mintha tapasztalatod lenne a profi táncolásban. Akár híres is lehetnél a tudásoddal.

Yeong Wook nem felelt.

- Most nézd meg. - lépett Kyu Sung a tükör elé, és ő is magát kezdte el nézni - Még nálam is jobb vagy, pedig elvileg én voltam ma a tanár. Neked kellene tanítanod másokat. Nincs mit tanítanom neked.

A másik fiú nem tudta, akkor ez most dicséret volt-e, vagy azért mondja Kyu Sung ezeket a dolgokat, mert nem örült, hogy van valaki, aki jobb nála. A fiú tükörképét figyelte ő is, egyenesen a szemébe nézett. Így még volt is bátorsága hozzá, viszont másképp nem. Nem volt benne biztos, hogy Kyu Sung is őt nézi-e, de úgy vette észre a tükörben, hogy igen.

- Szerintem már mehetsz. - törte meg a pillanatnyi csendet Kyu Sung.

- Huh? - csodálkozott Yeong Wook.

- Zuhanyozz le és öltözz át. - mosolygott Kyu Sung.

- Köszönöm, hyung! - hálálkodott megint a másik, de nem azért, mert az idősebb azt mondta, mehet zuhanyozni. A korábbi szavai miatt volt hálás és nagyon boldog.

Kyu Sung a távolodó fiú után nézett. Valamiért csak mosolyognia kellett. Azóta alig bírta abbahagyni, hogy meglátta először a fiút.

- Megtaláltam. - suttogta maga elé, de ő maga sem tudta, miért. Nem is gondolkodott azelőtt, hogy kimondta.

Pár perc múlva tért vissza az öltözőbe, de akkor már csak Yeong Wook volt ott. Éppen a pólóját húzta magára. Kyu Sung gyorsan tusolt le, bízva abban, hogy nem megy még el a másik, mire végez. Nem értette, miért, csupán nem akarta, hogy elmenjen. Mégis hiábavaló volt a sietség, ugyanis Yeong Wook nem volt már ott. Kedvtelenül öltözött fel, aztán...

- Talán még a közelben van. - mondta magának, és a táskáját felkapva rohanni kezdett. Nem hitte volna, hogy még láthatja a fiút, azonban a közeli buszmegállóban ott várakozott. Kyu Sung sietve indult arrafelé, közben pedig odakiabált a fiúnak. Yeong Wook oldalra nézett. Felismerte a hangot, de remélte, hogy téved és nem Kyu Sung az. Nem akarta, hogy odamenjen. Azt remélte, gyorsan jön a busz, hogy felszállhasson rá, mielőtt még a fiú odaérhetne hozzá.

- Jaj, ne! - suttogta, amikor Kyu Sung már majdnem ott volt - Miért érzem ezt?

Megtörtént az, amitől rettegett, ezért akarta tartani a távolságot. Volt egy óriási nagy titka, amiről soha senkinek nem beszélt még, hiába volt hatalmas teher számára magában tartani, és nem is akarta elmondani senkinek soha. Félt, hogy ki fog derülni. Legszívesebben elszaladt volna, hogy ne kelljen Kyu Sung szemébe néznie. Mégsem tehette. Kyu Sung már oda is ért hozzá.

- Szia! - köszöntötte, mintha csak akkor látná először aznap - Melyik buszra vársz? Mehetek veled?

- Nos...

- Ma mindenkit lenyűgöztél. - váltott témát hirtelen az idősebbik - Különösen engem. És... azt hiszem, mást is...

Yeong Wook kérdőn nézett rá.

- Ő Choi Seo-yeon volt. A lány, aki meghúzta a bokáját. - mondta, de valamiért olyan furcsán.

- Á.. - bökte ki az egyetlen dolgot Yeong Wook, amit tudott.

- Tetszik? Szép lány.

Yeong Wook a hallottaktól elszomorodott, mert bár a kérdés váratlanul érte és zavarba jött, idegesítette, hogy Kyu Sung azt mondja a lányra, hogy szép. Úgy vélte, biztosan az olyan típusú lányok jönnek be neki. Nem is tudott egy pillanatig mit mondani. Azt is utálta, ha lányokról faggatták. A szülei, de inkább az apja előszeretettel kérdezősködött lányok felől. Azt hitték, van valaki, akit kedvel a fiú. Azonban ez a helyzet most mégis más volt. Kyu Sung idegen volt számára, akit csupán néhány órája ismert meg, mégis arról érdeklődött, hogy tetszik-e neki az a táncos lány. Szíve szerint elmondta volna neki az igazságot, azt viszont nem tehette meg, ezért inkább csak egy egyszerű választ adott.

- Igen, az. - mondta ki - De én...

Azt hiszem, tetszel neki. - folytatta Kyu Sung, pedig már úgy érezte ő is, hogy túl sokat beszél. Csak meg akart bizonyosodni valamiről.

Yeong Wook érezte, hogy elpirul. Már sok volt neki, amit hallott. Menekülni akart az idősebb fiú elől. Kezdte egyre rosszabbul érezni magát a társaságában. Közben meg valamiért kedvelte is. Teljesen összezavarodott. Biztos volt abban, hogy Kyu Sung nem olyan, mint ő. Úgy gondolta, hogy a lányok odáig vannak érte, amit ő ki is használ, mert ő is nagyon szereti a lányokat. Úgy érezte, ők ketten két teljesen külön világ.

- Sajnálom, de rohannom kell. - mondta gyorsan, de egész halkan, és már el is szaladt. Kyu Sung még fel sem tudta fogni ezt, amikor a fiú már méterekkel előtte rohant. Kiabálni akarta, hogy jön a busz, de már felesleges volt. Ahhoz is késő volt, hogy utána szaladjon. Pedig szeretett volna utána eredni. Rengeteg kérdést akart feltenni neki.

Kyu Sung kétségbeesetten indult a másik irányba, és azt sem vette észre, hogy rossz felé megy. Végiggondolta azt a pár órát, amit a táncórán élt át. Valahogy csak szép volt, akár egy mese. A szája akaratlanul is mosolyra húzódott, képtelen volt abbahagyni a mosolygást. Egyszerűen csak jól esett neki. Azt sem vette észre, hogy az emberek furcsán néznek rá, de valószínűleg úgysem érdekelte volna.

- Megtaláltam. - ismételte ugyan azt halkan, amit már a táncteremben is mondott magának.

Mindent tudni akart Yeong Wook-ról.

+ Zeneajánló ahhoz a részhez, amikor Kyu Sung és Yeong Wook találkoznak, meg ami utána történik: 

Ez pedig ahhoz a részhez, amikor Kyu Sung egyedül marad a buszmegállóban, majd elindul gyalog: