Az első éjszaka a táborban igen hosszúra sikeredett, már elég későre járt, amikor mindenki elvonult a sátrába. Lefekvés előtt volt egy közös éneklés is a tűz körül, amit az elnök Jason-nel közösen talált ki. Lee elnök még egy gitárt is előszedett valahonnan, amin különböző dalokat játszott. Az egésznek olyan volt a hangulata, akár egy amerikai filmnek, hiszen ott szoktak a tűz körül énekelni táborozás közben. Lee Sung-ho célja elsősorban az volt ezzel, hogy a gyakornokok még közelebb kerüljenek egymáshoz, összeszokjanak egymással, és egy kicsit levegye a terhet a vállukról. Az utóbbi időben túl sok volt a feszültség a kiadóban, ami eleve nem túl jó, mert csak még több feszültséget vonz maga után.

Mindenki, még Yeong Wook is remekül érezte magát. A fiú is felszabadultan tudott énekelni. Időközben a gyakornokok helyet cseréltek, és a végén Yeong Wook azt vette észre, hogy az egyik oldalán Kyu Sung ül, a másikon pedig Soo-hee. Az egyik dal közben az elnök kérésére mindenkinek meg kellett fognia a mellette ülők kezét, hogy kimutassák az összetartásukat, így a fiúnak Kyu Sung és Soo-hee kezét kellett fognia.

Yeong Wook tétovázott, aztán végül belecsúsztatta a kezét Kyu Sung hideg kezébe. A testét különös érzés járta át, ahogy ott ült a fiú mellett, miközben egymás kezét szorongatták. Nem is érdekelte, hogy a másik kezét Soo-hee fogja, talán nem is tudott róla. Boldog volt Kyu Sung érintésétől, és nem akart mást, csak úgy maradni örökké. Észre sem vette, hogy a másik oldalán Soo-hee ugyan ezt érezte, azt sem, hogy a lány őt nézi.

Sajnos ezek a pillanatok sem tartottak örökké, hamarosan mindenki felállt és szétszéledtek, hogy aztán nyugovóra térjenek a sátrukban. Azonban még azelőtt, hogy ők is mentek volna, Kyu Sung valami olyat tett, ami igazán meglepte Yeong Wook-ot. Amikor az idősebb észrevette, hogy a többiek elengedték egymás kezét, ő nem tette, továbbra is fogta Yeong Wook-ét. Legalább akkor az egyszer úgy akarta érezni, a fiú az övé. Még ennyi is elég volt ahhoz, hogy közelebb érezze magához a fiút. Yeong Wook hatalmas szemekkel nézett a kezükre, de nem mert megmozdulni. Gyorsan körbepillantott anélkül, hogy felemelte volna a fejét, azonban a többiek közül már senki nem fogta senki kezét, és lassan amúgy is felálltak a szinte elaludt tűz mellől.

- Hé, Kim Yeong Wook! - szólította meg a fiút Tae-woo váratlanul, és már ott is termett a hátánál. Yeong Wook rémülten elhúzta a kezét Kyu Sung-től, és felállt. Kínosan érezte magát, képtelen volt normálisan beszélni és állni mások tekintetét.

- Kár, hogy nem voltál itt korábban, lemaradtál valamiről. - ez Jong Soo volt.

- Ja. Egyébként hová mentetek? - kérdezte gyanakodva Tae-woo.

A még mindig ülő Kyu Sung kezdett féltékenységet érezni. Felállt, és megragadva Yeong Wook vállát, a másik kettőre nézett.

- Csak beszélgettünk. - mondta, miközben elkezdte előre nyomni a fiatalabbat. - Majd reggel elmesélitek, mi volt olyan érdekes, de most későre jár, fáradtak vagyunk, és megyünk lefeküdni.

Ezzel otthagyták a többieket. Jong Soo összenézett Tae-woo-val, majd Kyu Sung-ék után bámultak. Nem értették. Yeong Wook sem értette. Mégis mi ütött hirtelen Kyu Sung-be? Yeong Wook továbbra is ijedten nézett maga elé, ahogy hagyta, hogy a másik őt terelje. A sátorhoz érve ki kellett találnia valamit, amivel húzhatta az időt. Nem állt készen arra, hogy kettesben maradjon Kyu Sung-gel azután, ami történt. 

- Hyung, mindjárt visszajövök. - kiáltotta el magát idegesen. - Fogat mosok. - és már szaladt is tovább.

- Nincs is nálad a fogkeféd. - szólt utána az idősebb, ezért meg kellett állnia.

Yeong Wook gyorsan visszament a sátorhoz, előhalászta a fogkeféjét a hátizsákjából, aztán újra elindult. Mielőtt még elrohanhatott volna, Kyu Sung megragadta a csuklóját, hogy megállítsa.

- Menjünk együtt. - mondta.

- Á, az... - kezdte zavartan Yeong Wook. - Szeretném, ha vigyáznál a cuccaimra. Sietek vissza.

- De a cuccaink egész nap itt voltak, most sem lesz bajuk.

- Igen, viszont most kipakoltam néhány dolgot, és itt vannak mások is. - mutatott körbe Yeong Wook. - Pár perc, és itt vagyok.

Kyu Sung csalódottan elengedte a fiút, és hagyta, hogy elmenjen. Figyelte Yeong Wook távolodó alakját, amint az lassan eltűnik a sötétben. A fiatalabb igencsak megkönnyebbült, hogy el tudott szabadulni. Miután megmosta a fogát, úgy döntött, leül néhány percre az egyik padra, hogy tovább húzza az időt. Két perce ülhetett ott, amikor lépteket hallott maga mögött, ezért ijedten megfordult.

- Oppa! - hallotta meg Soo-hee hangját még azelőtt, hogy látta volna a őt.

- Ó, te vagy az? - könnyebbült meg a fiú. - Miért nem alszol már? Kint hideg van. Órák óta kint vagy, biztos fázol.

- Hm, tényleg hűvös van. - mondta a lány, és talán arra számított, hogy Yeong Wook felajánlja neki a pulóverét. Ez azonban nem történt meg. Nem azért, mert ne lett volna figyelmes a fiú, csak épp ő maga is fázott, plusz azt sem akarta, hogy Soo-hee félreértse őt.

- Akkor menj.

- Csak el akartam köszönni. Hát... Jó éjt, oppa. - és a lány csalódottan elindult vissza a sátrakhoz.

- Á, Soo-hee-ssi! - kiabált utána Yeong Wook, ami igencsak meglepte a lányt. Soo-hee reménykedve fordult meg, és nézett rá.

- Igen?

- Kérdezni szeretnék valamit. - sietett oda a lányhoz Yeong Wook. Soo-hee arcán halvány, reménnyel teli mosoly húzódott, ami azonnal eltűnt, amikor meghallotta a kérdést. - Mióta is vagy gyakornok?

- Mi? - kérdezett vissza döbbenten, mivel valami egészen másra számított. Miután a fiú megismételte a kérdést, válaszolt. - Szeptemberben lesz egy éve. Pontosan négy hónappal Kyu Sung oppa után érkeztem.

- Kyu Sung hyung után? Mondd csak, jól megvagy vele?

- Oppával? Igen, egész jól. Néha segített, ha szükségem volt erre.

Segített, huh? - gondolta a fiú.

- Értem és köszönöm. Jó éjt.

Yeong Wook rámosolygott a lányra, majd elsétált mellette. Soo-hee nem értette a hirtelen kérdéseket, furcsának találta, hogy a másikat az érdekli, mikor lett gyakornok, plusz még az is, hogy milyen a kapcsolata Kyu Sung-gel. Nem tudhatta, hogy a fiú már egy ideje rá akart kérdezni a dologra, hogy megbizonyosodjon valamiről. Valamiért olyan érzése volt, Kyu Sung és Soo-hee kedvelik egymást, csak éppen nem tudnak az érzéseikről. Soo-hee még azt is hozzátette, hogy mennyivel Kyu Sung után érkezett a kiadóhoz. Korábban is voltak erre utaló jelek, de amikor a tűznél ültek, akkor is úgy tűnt, hogy kedvelik egymást. Az, ahogyan beszéltek egymással, a mozdulataik, a nevetésük, és az, ahogy viccelődtek egymással... Mind erre utalt. Csak egyet nem értett: Kyu Sung miért viselkedett úgy vele, ahogy? Ezen törve a fejét, csalódottan ballagott vissza a sátorhoz, és ugyanolyan csalódottan mászott be Kyu Sung-höz.

- Sokáig elvoltál. Azt mondtad, csak néhány perc az egész. - szólt Kyu Sung felülve, azonban Yeong Wook csak megvonta a vállát. - Történt valami?

- Semmi. - és a fiatalabb megigazította a helyét, hogy lefeküdhessen. Próbálta úgy intézni, hogy a lehető legtávolabb kerüljön Kyu Sung-től. Az idősebb nem tudott semmit sem mondani, annyira megilletődött. Csak gyanakodva nézett Yeong Wook hátára. Egyrészt nem értette, miért lett olyan hirtelen, másrészt pedig azért méregette úgy, mert látta őt Soo-hee-val beszélgetni. Kezdett igazán rossz érzése támadni. Nem lehet, hogy Soo-hee elmondta neki, mit érez iránta! De akkor nem boldognak kellene lennie? Biztosan az lenne a ténytől, hogy van valaki, aki szereti.

Kyu Sung meg akarta érinteni a fiút, de még azelőtt, hogy megtehette volna, visszahúzta a kezét, és ő is lefeküdt. Többé már nem érdekelte az sem, hogy fogat akart mosni ő is. Gondolkodnia kellett. Úgy aludt el, hogy Yeong Wook hátán tartotta a szemét. Majd megőrült a közelségétől, de vissza kellett fognia magát.

...

Yeong Wook megfordult, hogy megnézze a másik fiút, mielőtt ő is elalszik. Biztos volt abban, hogy Kyu Sung már rég mélyen alszik mellette. Meglepetésére nem így volt, Kyu Sung nagyon is ébren volt, őt figyelte, és egyből rámosolygott, amikor odafordult felé. Yeong Wook is a fiú arcát kezdte el fürkészni, nem szólt semmit sem, csak a szíve vert hevesen, amit még Kyu Sung is tisztán hallhatott. Észrevette, hogy az idősebb felemeli a kezét, majd közelít az arcához vele, megfogja és simogatni kezdi azt.

- Yeong Wook-ah... - suttogta Kyu Sung. - Én Yeong Wook-om...

Hangja sokkal érzelmesebb volt, mint valaha. A következő másodpercben közelebb csúszott mellé, így szorosan feküdtek egymás mellett. Mielőtt Yeong Wook kérdezhetett volna, a másik megcsókolta őt. Yeong Wook hatalmas szemekkel nézett maga elé, míg végül lassan ő is leeresztette a szemhéját. Kyu Sung puha ajkai lassan mozogtak az övén, ujjai a hajába túrtak.

- Yeong Wook-ah, szeretlek! - hallotta a fülében a suttogó, ziháló hangot. Hiába hallotta, nem tudta elhinni, a boldogságtól pedig sírnia kellett. Kyu Sung még erősebben magához szorította, mire furcsa érzések járták át a testét.

- Én is szeretlek. - felelte halkan, mire Kyu Sung kicsit eltolta magától, hogy ismét meg tudja csókolni. Az idősebb fiú közben a hátára fordította őt, egyik lábát áttette a másik oldalára, és ráfeküdt, hogy jobban hozzáférhessen a testéhez. Yeong Wook belé kapaszkodott. Ő is egyre hevesebben viszonozta a csókokat Kyu Sung-nek. Pár perc múlva Kyu Sung felegyenesedett, és lehúzta először a fiú pulóverét és pólóját, majd a sajátját is. Képtelen volt megálljt parancsolni magának. Yeong Wook vörös arccal, csillogó szemekkel figyelte a másik arcát, miközben az újabb csókot akart adni neki. A csókok ezúttal már nem csak a szájára mentek, hanem egyre lejjebb is, a nyakára, a mellkasára és a hasára. Ismét eltelt néhány perc, és Yeong Wook tudta, hogy most már nincs megállás. Látta, hogy Kyu Sung a nadrágját kezdi kigombolni, aztán megszabadította tőle. Mindketten meztelenek lettek. Amikor az idősebb ráülve Yeong Wook csípőjére lehajolt egy újabb csókért, hirtelen minden elsötétült.

Yeong Wook levegő után kapkodva megpróbált megfordulni, azonban nem sikerült neki. Egy pillanat elteltével rájött, hogy azért nem, mert a mellette fekvő Kyu Sung őt öleli. Hatalmas, rémült szemekkel nézett a fiúra, és csak akkor tűnt fel neki, hogy Kyu Sung nagyon közel van hozzá, az arcuk szinte összeér.

- Mi a...? - suttogta zakatoló szívvel, bepánikolva. Megpróbált kiszabadulni az ölelésből megint, de továbbra sem tudott. - Ugye nem? Ugye nem? - kérdezgette magától.

- Csak még egy kicsit. - dünnyögte a másik, miközben még aludt.

- Ne! Ugye nem? - ismételgette a fiatalabb, azonban Kyu Sung csak még jobban magához ölelte őt. Meleg lélegzete a nyakát csiklandozta. Nem tudott tovább küzdeni, fel kellett adnia. Tekintetét végigjáratta a fiú vonásain, aminek következtében kis csalódottság lett úrrá rajta. - Az egész csak álom volt. - suttogta, amint rádöbbent, hogy nem történt semmi közöttük. Ha már álmodta az egészet, legalább végig álmodhatta volna. Kíváncsi lett. Persze szégyellte is magát, és biztosra vette, hogy a képzelődései miatt álmodott ilyesmiről.

Amíg Kyu Sung arcát nézve visszagondolt az álmában történtekre, az idősebb is ébredezni kezdett.

- Miért... - szólalt meg Kyu Sung álmosan, résre nyitott szemmel. - vagy ilyen közel?

- Hyung! Ez... - kezdte Yeong Wook zavartan, és végre sikerült kibontakoznia az ölelésből, majd felült. Képtelen volt a másikra nézni, kerülte a tekintetét. - Azt hiszem, alvás közben megöleltél. Megpróbáltam felülni, de nem tudtam. Sajnálom.

- Nyugodj meg! - állította le Kyu Sung. - Ne sajnálkozz, nincs is miért. Nem történt semmi sem. Akinek itt bocsánatot kell kérnie, az én vagyok. Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.

Mivel a fiatalabb nem nézett rá, Kyu Sung megfogta az állát, felemelte azt, és biztatóan mosolyogva a szemébe nézett. Yeong Wook arca ki volt pirulva.

- Ki...kimegyek levegőzni. - állt fel Yeong Wook idegesen, és meg sem várva, hogy a másik mit reagál, kisietett a sátorból. Még korán volt és senki nem volt ébren, viszont kezdett világosodni. Tudta, hogy hamarosan ébresztő lesz, ő mégsem akart találkozni senkivel, ezért továbbra is hevesen verő szívvel elszaladt a tábor egy távolabbi részébe. Nem tudott lenyugodni. Úgy érezte, ha még egy éjszakát együtt kell töltenie Kyu Sung-gel abban a kis sátorban, meg fog őrülni. Hiába vett mély levegőt, semmi sem változott, de össze kellett szednie magát, ki kellett tisztítania a fejét. Méghozzá minél hamarabb.

- Talán egy kis futás jót tesz. - mondta magának elkeseredve, és futni kezdett.

Az álom rányomta a bélyegét Yeong Wook napjára. A fiú megpróbált társaságban maradni, nem akart kettesben lenni Kyu Sung-gel, mert olyankor félt. Nem volt képes állni az idősebb fiú tekintetét. Beszélni sem tudott vele normálisan, ahogyan korábban. Arra is gondolt a végén, hogy mindent bevall neki, viszont tisztában volt azzal, hogy ez nem lenne jó lépés tőle. Nem akarta kockáztatni a barátságukat, nem akarta a jóformán még el sem kezdődött karrierjüket veszélybe sodorni, és nem is állt készen ekkora lépésre. Főleg az álom miatt nem. Eléggé megijesztették azok a dolgok, amiket álmában csináltak...

[+Zeneajánló: Újabb Goblin OST: Kim Kyung Hee-től az And I'm Here című dal.

Ezt a sátras jelenethez gondoltam, amikor... Nos, amikor kicsit közelebb kerülnek egymáshoz a fiúk, legalábbis Yeong Wook álmában. ;) Valahogy az ilyen típusú zenéket tudom elképzelni a hasonló jelenetekhez, talán azért, mert "kiemeli" az érzelmeket (?). 

Még egy zenét ajánlok, ez pedig ismét egy Moon Lovers OST: Lee Hi-tól a My Love.

Ez tulajdonképpen jöhet az egész dologhoz Yeong Wook, Kyu Sung és Soo-hee között. Tudom, ez a mondat így elég érdekesen hangzik, nem tudtam jobban kifejezni magam. :D Nem tudom, kinek tűnt fel, de Soo-hee kedveli Yeong Wook-ot, ami félreértéseket is okoz a két fiú között, úgyhogy ezt nevezhetjük egy szerelmi háromszögnek is, azt hiszem. :D És ez a dal valahogy illik ide, legalábbis szerintem. De ha nem is, akkor is egy szép dal.

Megjegyezés: Holnaptól már óráim lesznek, ezért valószínűleg nem sokat fogok írni, ahogyan azt már említettem. Talán még az elején tudok bejegyzéseket írni, de nem ígérek semmit. Annyi, hogy még van két megírt fejezet, amit már csak át kell néznem, meg egy megkezdett. Pont, amikor eljutottam az egyik legizgalmasabb részhez. >_<]