Kyu Sung a következő napokban próbált minél többet beszélgetni Yeong Wook-kal. Ez azonban nem tűnt túl egyszerű feladatnak, tekintve, hogy a fiú valamiért kerülte. Ez már csak azért is volt furcsa, hiszen nem ismerték egymást régóta, hogy esetleg Kyu Sung tehetett volna valami rosszat, ami miatt inkább kerülné őt. Kyu Sung nem is törődött ebbe bele, ezért úgy tett, mintha ő is arrafelé igyekezne, mint a másik, de Yeong Wook állandóan sietett, így nem sokat tudott meg róla az idősebb fiú. Alkalma sem volt arra, hogy megismerje. Ám egyik nap követni kezdte a fiút, hogy legalább azt kiderítse, hol lakik. Így tudta meg, hogy egy tízemeletes házban lakik a másodikon.

Yeong Wook a hétvégéket mindig otthon töltötte. Nagyon ritkán ment el otthonról, és ennek is az apja volt az oka. A férfi ugyanis azt vallotta, hogy a családnak együtt kell lenni legalább két napot a hétből. A fiú ezt ki nem állhatta.

Két héttel az után, hogy Yeong Wook felbukkant a tánciskolában, egy szombati napon a szobájában kuporgott. Éppen egy dalszöveget próbált összehozni zenehallgatás közben. A dalszövegírás is egy hobbija volt, és amióta találkozott Kyu Sung-gel, többet is írt már. Ezeket persze próbálta jól elrejteni a fiókjába, nehogy az apja megtalálja. Egy nagy mappával volt már belőle, de azok mind régi szövegek voltak. Az utóbbi napokban írt szövegek teljesen mások voltak, és bár a fiú nem volt abban biztos, hogy jók is, neki tetszettek. Azon törte a fejét, mit írjon, hogy rímeljen is, amikor az anyukája benyitott a szobába.  Ezt a fiú először észre sem vette, annyira el volt mélyülve a zenében. A nő odalépett hozzá, és amikor megérintette a vállát, ijedtében összerezzent. A papíron egy nagy firkálás keletkezett ettől. Azt hittem azért jött az anyukája, hogy szóljon neki, hogy öltözzön fel, mivel az apja kitalált egy szombati programot maguknak. Azaz sétálni akart a családdal. Ehhez egyáltalán nem volt kedve Yeong Wook-nak, de nem ellenkezhetett.

A következő pillanatban a nő közölte vele, hogy keresik. Ez annyira megdöbbentette, hogy azt is elfelejtette megkérdezni, ki az, már rohant is. Előtte azért a takarója alá vágta a füzetet, amibe írt. Arra tudott gondolni, hogy talán az egyetlen barátja, Hee Sung végre visszatért Kínából, hiszen úgy volt, januárig lesznek ott, de a visszatérés elmaradt. Amint kinyitotta az ajtót, ami előtt vártak rá, egyszerre két érzés fogta el. Csalódást érzett, ugyanakkor meg is lepődött. Nem Hee Sung volt, ezért csalódott, hanem Kyu Sung látogatta meg, ami miatt pedig nagyon csodálkozott. A szíve valamiért gyorsabban kezdett verni.

Kyu Sung mosolyogva köszöntötte, viszont a fiatalabb fiú csak meredt rá. Egy szó sem jött ki a torkán. Ráadásul az idősebb fiú most még jobban nézett ki, mint máskor. Nem volt leizzadva a tánctól, a haja sem tűnt kócosnak, a ruhái pedig sokkal menőbbek voltak. Úgy nézett ki, mintha egy doramából lépett volna ki. De ami még inkább megdöbbentette Yeong Wook-ot és amin törte a fejét, az az volt, hogy mégis honnan tudhatta Kyu Sung, hogy hol lakik. A fiatalabb fiú gyorsan hátranézett, hogy megbizonyosodjon arról, a szülei nincsenek-e a közelben, majd suttogóra fogta.

- Hyung! Te mit keresel itt? - kérdezte - Honnan tudod a címem?

Kyu Sung titokzatosan mosolygott tovább, majd megvonta a vállát.

- Szeretnék beszélni veled.  Menjünk sétálni. - javasolta.

- Sajnálom, de nem megy. - csóválta a fejét Yeong Wook.

- Ne félj már tőlem. Szeretnék a barátod lenni.

Yeong Wook sóhajtott. - Jól van. - adta be a derekát. Örült, hogy valaki barátkozni akar vele. - Várj meg itt, mindjárt jövök.

A fiú remélte, hogy az apja semmit nem hallott az egészből, azonban épp csak becsukta az ajtót maga mögött, a férfi rá is kezdte, hogy márpedig Yeong Wook nem megy sehová. És itt a fiúnak elege lett, betelt nála a pohár, a szobájába ment egy szó nélkül, hogy felvegye a kabátját. Unta az örökös parancsolgatást és veszekedést. Ugyan úgy szó nélkül ment el az apja mellett, amikor visszatért a szobából, majd a cipőjébe bújt. A férfi tovább mondta a magáét, de a fia már indult is. Yeong Wook - bár előtte sosem tette - bevágta maga mögött az ajtót, és úgy érezte, szívesen hozzábújna a másikhoz, hogy vigasztalódjon. Mégis inkább visszafogta magát és a könnyeit is visszafojtotta.

- Mehetünk. - szólt halk, remegős hangon.

- Minden rendben? - érdeklődött Kyu Sung aggódva, azonban a másik nem felelt, csak egy mosolyt erőltetett az arcára. Az idősebb észrevette, hogy a mosoly mögött szomorúság rejtőzik. Ez őt is elszomorította. A két fiú szótlanul indult lefelé a lépcsőn. Yeong Wook kicsit előrébb volt, ezért Kyu Sung folyamatosan őt nézte. Valami rossz érzése támadt a fiúval kapcsolatban. Egy pillanatra kinyújtotta a kezét, hogy megérintse, de végül nem tette meg. Yeong Wook nem tudta rávenni magát arra, hogy megszólaljon. Örült, amikor végre kiértek a friss levegőre, mert ettől egy kicsit magához tért.

- Ugye nem rosszkor zavartalak? - törte meg a kínos csendet Kyu Sung pár perc elteltével, amikor már maguk mögött tudták a házat. Félt, hogy rosszat kérdez.

- Nem. - felelte Yeong Wook halkan.

- Csak mert... Nem szándékosan, de hallottam, hogy valaki kiabál nálatok.

Yeong Wook nem volt abban biztos először, hogy el akarja mondani, aztán hirtelen mégis olyan érzése támadt, hogy elmondhatja a másiknak az igazat.

- Apám volt. - és a fiú váratlanul megállt.

- Talán nem vagy vele jóban? - érdeklődött tovább az idősebb. Tudta, hogy már bátran kérdezhet.

- Ez elég bonyolult. Apám nem szereti, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan ő eltervezte. Tudod, ő már a jövőmet is kigondolta akkor, amikor még meg sem születtem. Azt akarja, hogy ügyvéd legyek, mint ahogy ő meg az apja is. Én viszont valami egészen más szeretnék lenni, de nem támogat. Igazából nem tudja, hogy mi az álmom, mert vele ilyenekről nem lehet beszélni. Kitiltana, ha tudná. Azt sem tudja, hogy eljárok táncolni.

Kyu Sung igazán sajnálta a fiút. Már a hangja is elszorította a szívét. Kíváncsi lett, mi lehet az álma, bár volt egy megérzése ezzel kapcsolatban. Azért rákérdezett.

- Mi szeretnél lenni?

Yeong Wook viszont már a kérdéstől is zavarba jött.

- Nos, én... Ha elmondom, ne nevess ki.

- Nem foglak, ígérem.

- Biztos azt fogod gondolni, hogy egy ilyen, mint én, miért akar az lenni, de... de én énekelni és táncolni szeretnék. - és Yeong Wook gyorsan a járda felé kapta az arcát, hogy ne kelljen a másik szemébe néznie. Piros arccal folytatta. - Én is... egy idollá akarok válni.

Kyu Sung nem gondolt semmi rosszra, amikor meghallotta, mi is az álma a fiúnak, sőt... Elmosolyodott. Meg akarta érinteni az arcát, hogy maga felé fordítsa, de nem volt bátorsága hozzá.

- Furcsa. - szólalt meg inkább egy kicsit más hangsúllyal a hangjában - Az én apám meg épp azt akarta, hogy énekes legyek. A halála előtt megígértem neki, hogy soha nem adom fel. Persze, ez nem mindig így volt...

Yeong Wook megdöbbent, és felnézett a fiúra. - Tehát... te is énekelni akarsz? - pislogott.

- Igen. K-pop sztár akarok lenni. - bólogatott Kyu Sung, miközben széles mosoly terült szét az arcán.

- Wow! És hol tartasz most a karrieredben? Úgy értem, közelebb kerültél a céljaid eléréséhez?

Az idősebbet boldoggá tette, hogy hirtelen úgy megváltozott Yeong Wook, és érdekelni is kezdte.

- Gyakornok vagyok már lassan egy éve az LS Record-nál.

- Hűha! Akkor biztos nagyon jól tudsz énekelni is.

- Meg akarod hallgatni?

Yeong Wook szeme elkerekedett, és azt sem tudta először, mit mondhatna. Hallani Kyu Sung-öt énekelni?

- Én... Talán majd máskor. - felelte félénken.

- Rendben. - mosolygott tovább Kyu Sung, habár kissé csalódottság fogta el. Aztán eszébe jutott valami. - Nem akarsz te is jelentkezni? Ha ez az álmod és megvan a tehetséged is hozzá, kár lenne, ha végül mégsem futnál be.

- Nem tudom. Az apám...

- Felejtsd el őt! - intette le a fiatalabbat Kyu Sung, és a fiú vállára tette a kezeit, hogy aztán a szemébe nézzen - Nem irányíthat örökké.

- Tudom, de...

- Nem akarok beleszólni, de ez így tényleg nem lesz jó. Idol akarsz lenni, nem? Akkor tenned kell érte valamit.

- Mit tehetnék én?

- Figyelj, eszembe jutott valami. A kiadó bármikor felvesz embereket, ezért ha beajánllak, valószínűleg be is kerülsz. Persze előtte megnéznének, de én tudom, hogy jó vagy. Csak mondd, hogy akarod, és én már intézkedem is. Mit gondolsz? Akár még el is mehetsz otthonról, ha úgy jobb.

Yeong Wook testét boldogság járta át. Izgatott lett és örült annak, amit hallott, ugyanakkor meg is lepődött. De még mindig ott volt egy hatalmas probléma: az apja. Mégis hogyan intézhetné el, hogy ne legyen balhé otthon?

Kyu Sung fürkészte a fiút, aki ettől zavarban volt. Egyre nehezebben bírta Kyu Sung közelségét. A szíve majd' kiugrott a helyéről és izzadt a tenyere az idegességtől. A következő pillanatban Kyu Sung minden jel nélkül megérintette az arcát, mire a fiú megrémült. Nem csak a szeme kerekedett el ismételten, hanem gyorsan elhúzódott az idősebbtől.

- Nem akartalak megijeszteni. - mondta Kyu Sung aggodalmasan - Bocsánat. Csak úgy elbambultál.

- Sajnálom, hyung.

- Tudod, mennyire más vagy, mint a többiek? - kérdezte az idősebb, és közben megint a másikat kezdte el nézni.

- Mi? - ijedt meg Yeong Wook ismét. Válaszként egy nevetést kapott, aztán csak utána folytatta Kyu Sung.

- Csak látszik, hogy rendes vagy és hatalmas szíved van.

- Ó!

- Gondolkodtál rajta? - váltott témát Kyu Sung hirtelen.

- M...micsodán?

- Hogy szeretnél-e gyakornok lenni.

- Azt hiszem. - biccentett a fiatalabb, majd egyre lelkesebb lett - Nem is. Akarom! Igen, szeretném megpróbálni.

- Ennek igazán örülök.

- Igazad van. Nem élhetek úgy, ahogy apám eltervezi. Köszönöm, hyung!

A két fiú összemosolygott. Mindketten boldogok voltak. Kyu Sung a fiú döntése és a mosolya miatt, Yeong Wook pedig azért, hogy a másik segíteni akar neki.

- Akkor, ha tényleg gyakornok akarsz lenni, gyakorolnunk kell. - lelkesedett Kyu Sung is - Jövőhéten iskola után elsősorban az énekkel foglalkozunk. Táncolni tudom, hogy nagyon tudsz, így azt akár hanyagolhatjuk is két-három napig. Otthon találj ki valamit, én pedig a kiadónál kérek kimenőt arra a pár napra. Péntek délután megpróbállak bevinni a kiadóhoz, hogy szétnézhess, aztán a következő hétre elintézem, hogy meghallgassanak, amennyiben ez neked is megfelel persze. Jó így?

- I... igen. Csak félek, hogy nem lesz jó a hangom. Mostanában nem nagyon tudtam énekelni, mert nem volt lehetőségem, és előtte is titokban csináltam, vagy karaokézni mentem.

- Nem lesz gond. - és Kyu Sung biztatóan megérintette a fiú karját.

Ez után a két fiú még sokat beszélgetett a meghallgatásról. Yeong Wook már nem bánta, hogy aznap Kyu Sung meglátogatta, jól érezte magát vele. Az idősebb tanácsokkal látta el, és kiválasztották számára a legmegfelelőbb dalt is. Közben ideges is volt, ráadásul bűnösnek érezte magát, amiért még az édesanyjának sem szólhatott a dologról. Ő mégis akarta a gyakornokságot, és eldöntötte, hogy ebben a dologban nem fogja hagyni, hogy az apja parancsolgasson neki. 17 éves volt, tudta, mit akar, és még a tehetsége is meg volt hozzá. Nem akarta elvesztegetni az időt, és természetesen a lehetőséget sem kihagyni. Biztos volt abban, hogy ha jól csinálja és keményen dolgozik, sikereket fog elérni, és belőle is egy híres idol válhat. Ahhoz pedig minden akadályt le kellett küzdenie, legfőképpen az apját.

Zeneajánló: Valamiért most nem jut eszembe más, és mivel ezt találtam, most ezt ajánlom. Az MBLAQ- No Love című számát. Azt hiszem, illik is ehhez a jelenethez, habár biztos találnék jobbat is. Mármint jobban ideillőt, a zenével semmi bajom, imádom. ^^

[Bár nem hiszem, hogy bárki is olvasná a történetet, legalábbis most még nem, de azért leírom, hogy sajnos kicsit későn hoztam a harmadik fejezetet, mert ugyan elkezdtem egyszer "Szöveg, írás, kiadvány" órán gépelni, csak aztán nem nyúltam hozzá egy ideig. Néha lett is volna időm rá, viszont lusta voltam/írtam a történetet a füzetbe (már a harmadiknál járok, és lassan a 400. oldal jön, pedig még sehol nem tartok :O)/házit csináltam (?), vagy azt addigra már lehet, hogy elküldtem a tanároknak/volt egyéb dolgom... Most meg kezdi a vizsgaidőszak, így felejtős lesz az írás egy hónapig, de azért ezt meg akartam még írni előtte. Ma volt a "Modern koreai kultúra" órából a vizsgám is, ezért ennyit megengedtem magamnak utána. Úgyhogy kitudja, mikor írok megint, talán addigra olvasóm is lesz :D]