Manapság a koreai populáris kultúra egyre nagyobb népszerűségnek örvend szerte a világon. A K-pop rajongóknak a legtöbb országban kisebb-nagyobb csoportjai vannak, akik bármit megtennének a kedvenceikért. A K-pop világa egy igen bonyolult rendszert képez. Nem csupán zene, nem csupán tánc. Az úgynevezett idolok sok mindenben tehetségesek, mert alapos képzésben részesítik őket.

Ugyanakkor számos negatív kritikát is kap, mert a K-pop világa mégsem olyan fényes, mint amilyennek elsőre tűnhet. A sztárokkal sokszor keményen bánnak, megalázzák őket és nagyon nehéz időszakon kell keresztül menniük a debütálás előtt és után egyaránt. Mindeközben kemény szerződéseket íratnak alá velük. Nos, igen. A K-pop ipar egyik hátránya, hogy vannak, akik kihasználják az embert. Emellett a külföldiek azt is bírálják, hogy Koreában nem válhat csak úgy mindenkiből híresség. Míg az európai országokban és Amerikában felfedezhetnek valakit egy internetre feltöltött videó által, addig Koreában meghallgatásra kell mennie az embernek, ráadásul a jelentkezők nagy száma miatt még a legtehetségesebbek sem jutnak be mind. Koreában gyakornokként kerülnek a kiválasztottak a kiadókhoz, ahol hosszú ideig csak gyakornokok maradhatnak, ugráltatják őket, keményen gyakorolniuk kell, majd beválasztják őket egy-egy zenekarba. Természetesen abba nem lehet beleszólásuk, hogy mikor és hogyan debütálhatnak. Azonban még a gyakornokság sem  garantálja, hogy mindenki debütálni is fog. Erős kritika éri azt a dolgot is, miszerint az előadók nem saját dalokat adnak elő, hanem a már kész dalokat kapják kézhez.

Hogy ezeket a negatív kritikákat kikerülje, egy Lee Sung-ho nevű volt énekes egy egész más felépítésű lemezkiadó céget hozott létre 2008-ban. Abban különbözött, hogy az LS Record nyitott volt a tehetségek felfedezésére anélkül is, hogy meghallgatásokat szerveznének. A gyakornoki idő alatt próbáltak nem rosszul bánni a jövőbeli sztárokkal, több szabad teret hagytak nekik, mint más cégek, a kollégiumba való beköltözés pedig egyáltalán nem volt kötelező, amennyiben meg lehetett oldani másképp is. A gyakornoki időt lecsökkentették, éppen ezért az idolok sok esetben már pár hónap után debütálhattak. Ráadásul a már befutott tehetségeket sem terhelték annyira, mint a többi ügynökség. Ezeknek a lépéseknek köszönhetően az LS Record az évek során egyre több pozitív kritikát kapott. Sok tehetség döntött úgy, hogy ezt a kiadót választja.

Az első zenekar, amely ennek a kiadónak a neve alatt debütált, egy öttagú fiúbanda volt 2009 januárjában. A banda a 1stGeneration, röviden 1stG nevet kapta, utalva arra, hogy ők az első debütálók az LSR-nél. Négy év alatt, 2012-ig három zenekart és három szóló előadót sikerült reflektorfénybe állítaniuk, de néhány színésznek is szerződése volt a kiadóval.

Lee Sung-ho szívét mindig boldogság öntötte el, amikor körbejárt a hatalmas épületben, és látta, ahogy mindent beleadva gyakorolnak a fiatal tehetségek. Büszke volt rájuk, és mindenkit nagyon szeretett.

A kiadó, tekintettel arra, hogy hatalmas volt, öt táncteremmel és ugyanannyi zeneteremmel rendelkezett, és ezeken kívül volt kialakítva négy hangstúdió is, ahol nem csak felvehették a sztárok a zenéiket, hanem a gyakornokok is betekintést nyerhettek és kipróbálhatták, hogyan kell rögzíteni egy dalt. Szinte egész nap tele volt minden helyiség, csupán éjszaka volt csend. A kiadó területén volt egy óriási kollégium, ahol annak ellenére, hogy nem kellett kötelezően beköltözni, mindig egész sokan laktak. Elsősorban azok költöztek be, akik nem szöuliak voltak, vagy ha azok is voltak, nem tudták megoldani a mindennapi bejárást.

Mivel a gyakornokok többsége még diák volt, iskolába kellett járniuk. A mindennapos bejárást lehetetlen lett volna megoldani, ezért a fiatalok magántanulók lettek attól a pillanattól fogva, hogy a cég felvette őket. A magántanulóság viszont nem azt jelentette, hogy soha nem kellett iskolába menniük, ugyanis amikor csak lehetett, ugyan úgy bejártak az órákra, mint a többi tanuló. Lee Sung-ho elnök tervezte egy iskola létrehozását a kiadón belül, ahová a gyakornokokat küldhette volna, hogy ezzel is könnyítse az életüket. Ez azonban nem valósult meg az első években.

Az LS Record gyakornokainak a tréning alatt különböző órákon kellett részt venniük. Nem csupán tánc és ének oktatást kaptak, hanem ugyan úgy színpadi mozgást, beszédgyakorlatot, színészetet, idegen nyelvet, dalszövegírást, stúdiógyakorlatot... Meg kellett tanulniuk azt is, hogyan bánjanak a rajongókkal, kezeljék a médiát és a nehéz helyzeteket, hogyan adjanak jó interjút, hogyan viselkedjenek a kamerák előtt... Még olyan órákon is részt kellett venniük, ahol a már híres emberek meséltek és tanáccsal látták el a jövőbeli sztárokat. A napirend nagyon szoros volt, azonban az elnök mindig azt hangsúlyozta, hogy próbálják minél lazábban beosztani a gyakornokok idejét, hiszen még mindig jobb, ha kipihenten készülnek, mintha fáradtan esnének össze tánc közben.

[+ Zeneajánló: 

Igazából kerestem volna valami olyat, ami illik egy olyan részhez, ahol a kiadó életét mutatják be, például egy sorozatban, de nem tudtam, mi volna a megfelelő. Ezt találtam, habár nem vagyok 100%-ig biztos abban, hogy illik is ide ez a dal. Mindegy, nekem tetszik ez a zene :) ]