Yeong Wook végül megfogadta Kyu Sung tanácsát, és felhívta az édesanyját, hogy közölje vele, nem megy aznap haza. Miközben beszélt, hallotta, hogy az apja a háttérben mondja a magáét. El akarta venni a telefont a feleségétől, de mielőtt megtehette volna, Yeong Wook kinyomta a hívást. Tisztában volt azzal, hogy ennek még következménye lesz, azonban nem akart azzal foglalkozni azon az estén. Biztos volt abban, hogy annál már csak nagyobb bajba kerülhetne úgyis, ha kiderülne, hogy valójában egész nap táncot gyakorolt egy meghallgatásra.

A fiú nagyon izgatott volt, de közben félt is a ténytől, hogy egy lakásban fog aludni Kyu Sung-gel. Azon járt az esze, vajon hol fog ő aludni. Bízott abban, hogy nem egy ágyban kell feküdnie az idősebb fiúval. Úgy tervezte, abban az esetben, ha mégis úgy történne, azt mondja majd, ő alszik a földön. Nagyon nem szeretett volna kellemetlen helyzetbe kerülni Kyu Sung előtt. Nem bírta volna a közelségét és őrültséget sem akart tenni.

Kyu Sung korábban mesélte neki, hogy egyedül él, mert az édesanyja elköltözött Csondzsuba az után, hogy ő befejezte a középiskolát. Yeong Wook igazán azt kívánta, bárcsak ne így lenne, mert akkor nem kellene kettesben maradniuk egy éjszakára abban a lakásban. Nem tudta, mi fog történni, de nagyon félt. Akkor még nem tudta, hogy hiába való volt az aggodalma.

A lakás nagyjából olyan távolságra volt a táncstúdiótól, mint az LS Record-tól, és Yeong Wook észrevette, hogy az ő otthona is egész közel van hozzá. Egy tízemeletes ház harmadik emeletére lépcsőztek fel, miután a bejáratnál Kyu Sung beütött egy hatjegyű kódot egy kis készülékbe, hogy be tudjanak jutni az épületbe. A házban volt lift is, viszont a fiatalabb fiú azt mondta, nem rajong a liftekért, ezért inkább gyalogol, meg azt különben is egészségesebbnek tartotta. Kyu Sung egyetértett vele, és elárulta, ő is mindig gyalog megy fel a lakásához.

Az idősebb még a lépcsőn sétálva elővette a kulcsot, amivel kinyitotta az ajtót, majd előreengedte Yeong Wook-ot, aki azonban egy pillanatig tétovázott. Megfigyelte, hogy azon az emeleten még két lakás van Kyu Sung lakása mellett.  Ez azért is volt számára furcsa, mert az ő házukban négy lakás volt egy emeleten. Yeong Wook azt is észrevette, hogy Kyu Sung lakása olyan tiszta és rendezett, amiről senki nem mondaná meg, hogy egy fiú lakja, aki ráadásul egy elfoglalt gyakornok az egyik nagy koreai lemezkiadónál.

A lakás ahhoz képest, hogy pusztán ember élt benne, egész nagy volt. Aki belépett oda, először egy kis előtérben találta magát, ahol levehette a cipőjét és felakaszthatta a kabátját. Beljebb volt egy nappali szerű helyiség, amihez hozzátartozott a konyharész is. Az utóbbi mellett egy beépített szekrény helyezkedett el, mellette az egyik szoba, amellett a másik. A konyharésszel szemközt volt a fürdőszoba. Kyu Sung egyenesen a konyhához közelebbi hálószoba felé vette az irányt. Úgy tűnt, abban szokott aludni, mert mindenféle személyes holmi volt ott. Yeong Wook a nyitott ajtón keresztül is látta, hogy a falakat néhány poszter díszíti.

Kyu Sung ledobta a táskáját és a kabátját az ágyra, majd megfordult, mert feltűnt neki, hogy a fiatalabb fiú nem követte.

- Nem jössz? - érdeklődött. Yeong Wook a nappali közepén lévő kanapé mellett állt, még a kabátját sem vette le.

- Ühm... - nyögte ki zavartan - Megyek.

Kyu Sung közelebb lépett a szoba ajtajához, és elnézte, hogy a másik leveszi a kabátját. Yeong Wook bátortalanul indult meg felé, lerítt róla, hogy félve lép be a szobába. Az idősebb magában elmosolyodott ezen. Azt ugyan nem értette, mitől fél, viszont tetszett neki a fiú bátortalan oldala.

- Gondolom, éhes vagy. - mondta, miközben mindketten megálltak az ágy közelében. - Készítek valamit gyorsan.

- Azt megköszönném. Éhen halok. - mosolygott fáradtan a fiatalabb fiú - Bármit elfogadnék most.

- Jól van, sietek. Addig nyugodtan nézz körül.

Yeong Wook biccentett, de mielőtt körbejárt volna a szobában, le akart ülni egy kicsit. Igazán fáradt volt. Amint magára maradt, az ágyon ülve kinyújtózkodott. Kyu Sung ágya elég nagyméretű volt és nagyon kényelmesnek bizonyult. Még a sötét takaró alól kilógó hófehér ágynemű is puha volt. Yeong Wook hátradőlt az ágyon, de a lábait továbbra is a padlón tartotta. Csak egy pillanatra le akarta hunyni a szemét...

- Miért érzem ezt? - suttogta.

Eközben a konyhában az idősebb fiú magában mosolyogva készítette a vacsorát. Boldog volt. Boldog, amiért Yeong Wook ott volt vele. Azon a napon valami ismét megváltozott közöttük, úgy érezte, sokkal közelebb állnak egymáshoz. Eljátszott a gondolattal, hogy együtt járnak, azért van vele a fiú. Azt kívánta, bárcsak így volna.

Lassan befejezte a főzést, az ételt kiszedte kis edényekbe, majd a szobába sietett, hogy szóljon Yeong Wook-nak. A szobájába lépve azonban meglepetés érte: Yeong Wook mélyen aludt. Csodálkozott is, hogy az étel készítése közben nem hallott mozgást, de arra mégsem számított, hogy elaludt a fiú.

- Yeong Wook-ah. - szólt neki halkan, ahogy közelebb lépkedett az ágyhoz. A fiatalabb fiú nem ébredt fel. Kyu Sung érezte, hogy a szíve szaporábban kezd verni. Nem bírta ki, hogy ne üljön le mellé. Yeong Wook olyan békésen és aranyosan aludt, ezért nem is volt szíve felkelteni. Óvatosan az arcához ért, aztán megsimította azt. Elcsodálkozott, hogy mennyire sima és tökéletes az arca. A szívverése hirtelen még jobban felgyorsult, azt hitte, a szíve ki fog szakadni a mellkasából. Egyre nehezebben viselte Yeong Wook közelségét. Néhány másodpercre elfelejtett gondolkodni, odahajolt az ágyon fekvő fiúhoz, és majdnem megcsókolta. Éppen csak egy centiméter választotta el az ajkaikat egymástól, amikor is végül rádöbbent, mit csinál. Nagyon nehezen tudta kontrollálni az érzéseit, de mélyeket lélegezve sikerült elhúzódnia Yeong Wook-tól, felállt, és már ott is hagyta őt. Úgy fél perc telhetett el, amikor mégis visszament hozzá, hogy feltegye a lábát az ágyra és betakarja. Egy utolsó simítás után kiment a nappaliba. 

Kyu Sung a kanapéra leülve a tenyerébe temette az arcát. - Kim Kyu Sung - mondta magának -, ne légy ilyen bolond.

De akármennyire is próbálta, nem sikerült elfelejtenie az ágyában alvó fiú arcát és ajkát, de ugyan úgy a történteket sem. Vágyott arra a csókra.

- Jobb lesz, ha most elmegyek egy kicsit.

Kyu Sung most már éhesnek sem érezte magát. Olyan volt, mintha a gyomra összeszűkült volna. Magára vette az egyik felakasztott kabátját, hiszen amiben korábban volt azt a szobában tette le. Ez után már indult is. Levegőre volt szüksége, hogy összeszedje a gondolatait. Az járt a fejében, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet odahívni Yeong Wook-ot.

Valamikor hajnali három körül Yeong Wook mozgolódni kezdett. Nem akarta kinyitni a szemét, mert a fáradtságtól még erre is lusta volt, azonban ki kellett mennie a mosdóba. Már megfeledkezett arról, hogy hol van, ezért igencsak meglepődött, amikor hozzászokott a szeme a sötéthez, és kirajzolódott előtte egy teljesen idegen szoba sziluettje.

- Hol vagyok? - ült fel gyorsan, de még abban a pillanatban eszébe jutott minden. - Ja, persze. - dőlt vissza a párnára - De nem emlékszem, hogy így feküdtem volna. Vajon... - és gyorsan kitapogatta az éjjeliszekrényen lévő lámpának a kapcsolóját, hogy felkapcsolhassa. Megkönnyebbült, amikor látta, hogy teljesen egyedül van.

Yeong Wook a tekintetét az ággyal szembeni íróasztalra emelte, majd ide-oda járatta a szemét a szobában, mert rá kellett jönnie, még szét sem nézett ott. Az ajtó mellett volt egy polcos szekrény, amire könyveket, fotókat és egyéb tárgyakat pakolt Kyu Sung. Mellette a sarokban volt egy nagyon kényelmesnek tűnő fotel. Amellett volt az íróasztal egy székkel, majd az asztal mellett még egy polcos szekrény. Yeong Wook azon zenei lemezeket is felfedezett, valamint volt még ott egy csomó japán manga és koreai manhva és természetesen fényképek. Az ajtóval szemben egy hatalmas ablak nézett az utcára, alatta egy másik fotel volt. Az ágy jobboldalán helyezkedett el az éjjeliszekrény, rajta a lámpával, baloldalt pedig a falat el lehetett tolni, mögötte egy gardrób volt. A szoba egyáltalán nem volt zsúfolt, a fiúnak nagyon bejött. Az ő szobájához képest lakosztálynak tűnt, pedig akkor még meg sem nézett mindent.

- Megőrültem? - folytatta a magában beszélgetést - Elhoz ide, én meg egyből bealszok? Biztos megőrültem. Ah, éhes vagyok! Még enni sem tudtam. És mosdóba kell mennem. Muszáj leszek kimenni.

Viszont az ajtóhoz érve rájött, hogy azt sem tudja, hol találja a mosdót, hiszen nem jutott el addig, hogy megtudja. Neki mégis mennie kellett. Óvatosan kitárta az ajtót, majd kinézett rajta. Az egész lakásban sötét volt, és ez megnehezítette a dolgát. Mivel nem tudta, mi merre van, elő kellett szednie a telefonját a zsebéből, hogy legalább azzal világítani tudjon. Remélte, hogy a másik nem a kanapén alszik, hanem a másik szobában.

- Csak ne kelj fel. - suttogta Yeong Wook maga elé, miközben elindult. Látta, hogy van ott egy ugyan olyan ajtó, mint annak a szobának az ajtaja, amiben ő aludt, ezért gondolta, hogy csak az lehet a másik szoba. Mivel a kanapé üres volt, gyanította, hogy az ajtó mögötti szobában aludhat Kyu Sung, és akkor a másik ajtó a konyhával szemben csakis a mosdóba vezethet. A fiú lassan és hangtalanul osont az ajtó felé, de közben pár másodpercig megállt a másik szoba előtt, hogy hallgatózzon. Onnan semmilyen hang nem szűrődött ki.

- Biztos mélyen alszik.

Benyitott a másik helyiségbe, és azonnal megörült, mert valóban a mosdóba került. Két perc elteltével megkönnyebbülten lépett ki onnan. Már csak ételre vágyott, merthogy nem evett egy falatot sem délután óta, és ezt a gyomra is jelezte.

- Hyung mondta, hogy készít valamit. Biztosan a hűtőbe tette. De hol a hűtő?

Nemsokára azt is sikerült megtalálnia, de lámpa nélkül elég nehéz volt kiszedni az ételt. Nem akart villanyt kapcsolni, nehogy zavarja vele Kyu Sung-öt, ezért inkább továbbra is a telefonjának a kijelzőjével világított. Egy dobozban zöldségesrizst talált, amiből bátran evett is, miután végre megtalálta az evőeszközöket is. Mohón falta az ételt, mintha napok óta először jutott volna táplálékhoz. Akár az egészet megtudta volna enni, de nem akart pofátlan lenni, és az éjszaka közepén nem is kellett volna annyit ennie, nehogy felszedjen akár egy kilót is a meghallgatásig. Éppen ezért csak a felét fogyasztotta el a rizsnek, azonban tartott attól, hogy Kyu Sung meg fog haragudni emiatt.

Evés után Yeong Wook visszatért a szobába, de mielőtt visszafeküdt volna, körbenézett. Az ajtó melletti polcon először csak a könyveket akarta megnézni, viszont a fényképek érdekesebbnek bizonyultak. Biztos volt abban, hogy a képeken a szüleit látja. Az olyan fotók, amin egy férfi is volt, régebbinek tűntek. Tudta miért. Kyu Sung édesapja már évekkel azelőtt meghalt, ezért nem is lehettek róla újabb képek. Az édesanyjáról ellenben igen, és a fiú hamarosan talált is olyan fényképeket, ami nem sokkal korábban készült. Ilyen volt például az a kép, ami akkor készült, amikor Kyu Sung végleg elbúcsúzott a középiskolájától, és egymást ölelve, egy hatalmas virágcsokrot tartva, fülig érő szájjal néztek a kamerába az anyukájával. Yeong Wook a kezébe vette a képkeretet, amiben ez a fotó volt, és mosolyogva nézte hosszú percekig. Kyu Sung nem sokat változott azóta, mégis valahogy másképp nézett ki, és talán jóképűbb is lett.

A fiú nehezen megvált a képtől, visszatette a helyére, majd odébb sétált, hogy az asztalra helyezett könyveket is megnézze magának. Legfelül egy angol nyelvkönyv volt, alatta egy angol nyelvű Shakespeare mű, azalatt egy japán nyelvkönyv, legalul pedig egy füzet, amibe japánul és angolul volt írva, valószínűleg gyakorlásképpen. Yeong Wook nem akart belenyúlni a másik fiú holmijaiba, de meglátta, hogy az íróasztalon lévő laptop alatt néhány papír és levél hever, ezért a kíváncsiságtól vezérelve megleste őket. Félt, hogy a levelek valami lánytól érkeztek, azonban megnyugodhatott, mert mindet Kyu Sung anyukája küldte. A papírokon az LS Record neve és logója szerepelt, az egyik a fiú szerződése volt. Irigykedve simított végig a lapon. Neki is lesz olyan négy nap múlva?

A másik szekrényen Yeong Wook tekintete azonnal a képregényeken állapodott meg. Milyen típusút olvashat Kyu Sung? Leemelte a polcról a legszélsőt, és belelapozott anélkül, hogy a borítót megnézte volna. A szeme abban a pillanatban hatalmassá változott, az arca pedig lángolni kezdett.

- P...pornó? - kérdezte döbbenten, de csak magától. Aztán észrevette, hogy valami másról van szó. Azon az oldalon, ahol megállt, nem egy férfi és egy nő volt, hanem két férfi, az egyiken látszott, hogy fiatal még, a másik viszont egy felnőtt. Mindketten meztelenek voltak. - Yaoit olvas? - csukta be a mangát, és megnézte az elejét - Jonjou Romantica?

A manga koreai fordításban volt. Yeong Wook visszatette a helyére, és azon gondolkodott, hogyan lehet, hogy egy fiú, mint Kyu Sung yaoit olvas. Általában a lányokat érdekli az a műfaj.

- Mit jelentsen ez?

Nagy levegőt vett, hogy összeszedje magát, és inkább megnézte a CD-ket. Volt ott többféle előadó, de ami leginkább tetszett a fiúnak az két BIGBANG és egy G-DRAGON lemez volt. Ez azt jelentette, Kyu Sung is a rajongójuk. Korábban nem említette, pedig ő mondta, hogy szereti a BIGBANG-et, sőt énekelték is együtt pár dalukat.

Yeong Wook vissza akart feküdni az ágyba, de szüksége volt egy kényelmesebb ruhára, mivel farmerben nem volt túl jó aludni. Nála nem volt semmi, ezért kölcsön kellett vennie valamit Kyu Sung-től. Akkor tűnt csak fel neki, hogy a szobában nincs ruhásszekrény. Körbenézett.

- Mi ez? - suttogta, és odament az ágy baloldalához. - Egy gardrób?

Látta, hogy egy ajtó van ott, amit el lehet tolni, úgyhogy eltolta.

- Wow! - tátotta el a száját. A tolóajtó mögött egy kisebb helyiség volt néhány szekrénnyel és polccal. Ott voltak Kyu Sung ruhái. A fiú belépett a helyiségbe, hogy jól szemügyre vegye. A szekrényajtókat egymás után nyitogatta ki, hogy benézhessen a szekrénybe. Rengeteg ruha volt ott, de egyéb dolgokat is látott elrejtve. Kivett az egyik polcról egy pólót és egy nadrágot, aztán fel is vette őket. Úgy tervezte, hogy reggel majd megmagyarázza a másiknak, miért viseli a ruháit.

Az ágyhoz visszatérve a kezébe vette Kyu Sung kabátját és táskáját, ami az ágy végében hevert még mindig, és átölelte őket. Boldog volt. Azokat végül áttette a fotelbe, hogy bemászhasson az ágyba. Még pár percig kiélvezte, hogy Kyu Sung ágyában fekszik, magába szívta az ágynemű illatát, aminek szerinte Kyu Sung illata volt, majd ő is elaludt megint. Többé már nem kelt fel azon az éjszakán.

Yeong Wook reggel arra ébredt, hogy a nevén szólítgatják. Neki azonban esze ágában sem volt kimászni az ágyból. Gyengének és kimerültnek érezte magát, mindene sajgott.

- Hé, Kim Yeong Wook, kelj fel! - hallotta sokadjára.

- Hyung!? - nyöszörögte a fiú álmosan.

- Kelj fel!

- Még egy kicsit. Egy egészen kicsit. Olyan... fáradt... vagyok...

Kyu Sung elmosolyodott a fiún, de nem könyörült rajta. - Már lassan hét óra. - mondta.

- Korán van.

- Igen? Egy órája akartalak kelteni. Futni megyünk, úgyhogy ébresztő.

- Fu...futni? - ült fel váratlanul Yeong Wook, de a szeme továbbra is le volt csukódva félig. Látszott rajta, hogy tényleg aludni szeretne.

- Ó, nem mondtam?

- Nem. De én olyan fáradt vagyok. Meg sem bírok mozdulni. Aludni akarok.

- Majd alszol este.

- Jaj, hyung, miért vagy ilyen?

- Idollá akarsz válni, vagy sem?

Ez megtette a hatását. Yeong Wook egy pillanat alatt összeszedte magát, és miközben szégyenlősen kibökött valamit, kimászott az ágyból. Nem tehetett róla, fáradt volt. Inkább mászott volna vissza az ágyba, hogy pár órát még pihenjen.

- Jól áll a ruhám. - jegyezte meg Kyu Sung, ahogy végignézve a fiatalabbon észrevette, hogy az az ő pólóját és nadrágját viseli. Nem látszott mérgesnek, amiért Yeong Wook a ruhái között turkált, inkább még örült is neki. Az arcán ott terült egy mosoly, ráadásul szórakoztatta a fiú arckifejezése. Yeong Wook rendkívül kínosan érezte magát a ruhák miatt.

- Á, igen... - szólalt meg félősen - Sajnálom, hogy a kérdezésed nélkül elvettem, de...

- Ezt meg sem hallottam. - vágott a szavába az idősebb - Egyáltalán nem zavar, ha elveszel valamit. A ruha pedig tényleg jól áll.

Yeong Wook ellenkezni akart, de a másik szavai annyira zavarba hozták, hogy inkább azt mondta, kimegy a fürdőszobába, majd gyorsan kiszaladt a szobából. Kyu Sung nevetve nézett utána, azonban eszébe jutottak az előző éjszaka történtek, vagyis amik majdnem történtek. A szíve már a gondolatra is megbolondult, csak úgy zakatolt és olyan volt, mintha azt mondta volna Kyu Sung-nek, menjen azonnal a másik után és csókolja meg.

- Kyu Sung-ah, ne kezd megint. - kellett emlékeztetnie magát.

A két fiú hamarosan már futáshoz készen állt. Kyu Sung, annak ellenére, hogy ő később aludt el éjszaka, fitten állt az ajtó előtt, míg Yeong Wook percenként ásítozott a Kyu Sung-től kölcsönkapott ruhában. Az idősebb azt mondta neki, egy kis sport majd magához téríti, de ő ezt nem tudta elhinni, és inkább választotta volna az ágyat.

A futás után visszamentek a lakásra, hogy átöltözzenek és egyenek valamit, mielőtt belevetik magukat a gyakorlásba. Hamarosan már a táncstúdióban találták magukat. Az a nap azonban már rövidebb volt számukra, hiszen Yeong Wook-nak haza kellett mennie. Még előtte együtt megcsinálták Yeong Wook házi feladatát is, hogy ne legyen otthon feltűnő, hogy nem is tanult semmit a hétvége során.

A vasárnap után a hétfő és a kedd lazább volt annak ellenére, hogy a meghallgatásra szerdán került sor. Az iskola után délután Yeong Wook nem tudott már sokat készülni, inkább koncentráltak a fontosabb dolgokra. Kedden úgy döntött, hamarabb lefekszik aludni, hogy másnap kipihent legyen, habár az elalvás nehezen ment neki, tekintettel arra, hogy a gondolatai a meghallgatás körül jártak. Az idegességtől sokáig csak forgolódott, mivelhogy másnap a jövője dőlt el.

[+ zeneajánló: Egyik kedvenc doramám a Flower Boy Next Door, különösen azért, mert a Park Shin Hye által alakított főszereplő lány sok dologban hasonlít hozzám. PSH ráadásul nagy kedvencem, ennek a doramának a zenéi pedig nagyon jók, imádom őket. Ezért is esett a választásom a Lee Jung által énekelt Wish It Was You című dalra.

Ahhoz a részhez gondoltam, amikor Kyu Sung majdnem megcsókolja Yeong Wook-ot, miután az elaludt az ágyában. És azt hiszem, ehhez a fejezethez most ennyi lesz.]

[Egy kicsit hosszúra és töményre sikeredett ez a fejezet, mert kevesebb a párbeszéd, de úgy emlékszem, ilyen nem sok lesz. Remélem, azért élvezhető. Alig várom, hogy a következő részt írhassam, mert az már a meghallgatás lesz. Vajon Yeong Wook át fog menni rajta elsőre? ;) Remélem, nincs hiba a fejezetben, mert most nincs se időm, se kedvem átolvasni. Még június 7-én kezdtem el írni, hogy másnap befejezzem, de pár perce lett június 10. Ha mégis felfedezek valamit, javítom.]